Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-24 / 43. szám

4 ritkozik a fővárosra. Országos akciónak kell en­nek lennie. Az a körülmény, hogy még mindig csaik a fővárossal foglalkozunk, csak annak tud­ható be, hogy először a legnagyobb bajon pró­bálunk segíteni és ha ezzel félig-meddig rendbe­jöttünk, akkor jön sorral a többi. Munkáslakások és családi házak. — A budapesti lakásakció előkészítésével, illetve az összes tervekkel, számításokkal és anyagszükséglet-kimutatásokkal még ebben az évben készen leszünk. Az első negyedrésszel most számoltunk be a nagyközönségnek. Irány­elvünk az volt, hogy a leginkább sürgős szük­séget próbáljuk pótolni, ezért a már előkészített 6650 lakásból 4700-at, azaz kereken 70 százalékot egy-szoba konyhásnak szemünk. A többi lesz az­tán a kis- és közép-lakás. Az első csoportot a munkásságnak, a másik kettőt pedig a tisztvise­lőknek gondoljuk legalkalmasabbnak. — A legkisebb lakások megépítése úgyneve­zett könnyű építési modorban történnék. Ezek­nek a gyárvidókeken rendelkezésre álló igen nagy üres telektömböket szántuk. Csupa egy­emeletes kis házakban helyezzük el a lakásokat és gondoskodni fogunk arról is, hogy az egyeme­letes házak között bőségesen legyen fásitott rész és sok hely, sok levegő, játszótér a gyer­mekek számára. Ezen a téren a kispesti Wekerle- telep és a pailotai-uti Bárczy-telep lebegnek mintaként a szemünk előtt. A mi terveink körül­belül a kettő között mozognak. A kispesti tele­pen ugyanis a lakóknak külön-ktilön kiskertjük is van. Ez a rendszer itt az újpesti olcsóbb he­lyen nagyobb áldozat nélkül megvalósítható volt. A gyárvidékek drágább telkei már nem bírják meg ezt a megoldási módot és igy csak közös kertekről lehetett gondoskodnunk, úgy, amint az a fővárosi telepeken van. Ez természe­tesen csak a kezdet, az első lépés. A jav.ulás és a fejlődés minden család számára különálló kert, ezentúl pedig a külön családi ház felé vezet. A mi közönségünk, és pedig még a legszegényebb is életcélját látja egy családi házban. A mos­tani idő természetesen nem alkalmas ezeknek a törekvéseknek a beváltására;, mert egyelőre so­kat és nagyon gyorsan kell pótolnunk, Hogyan takarékoskodnak az építkezéseknél? — Nagy nehézséget fog okozni az egész ak­ciónál1 a pénzkérdés. Ma a fővárosban az épít­kezés több, mint háromszor olyan drága, mint volt a háború előtt. Ha a legtakarékosabb anya­gokkal és szerkezetekkel és épitö:szabályzati könnyítésekkel le tudjuk szorítani az előállítási költségeket a háború előttinek kétszeresére, amit egyébként körülbelül biztosítva is hitünk, akkor még mindig a régi lakásbérek kétszeresével kell természetesen számolnunk. Ez a nehézség csak oly módon lenne kiküszöbölhető, hogyha a több­letköltségek egy része hosszabb idő alatt tör­lesztetnék. vagy pedig hogyha a bérek eleinte alacsonyabban lennének megszabva, mint a tőke teljes kamatozásiai kívánja. Természetesen minid a két megoldás attól függ, hogy milyenek lesznek majd a pénzügyi viszonyok? Pótanyagokat fognak használni. — Az építőanyagok dolgában a helyzet meg­lehetősen tisztázódott. A legnehezebben besze­rezhető anyagokat a lehetőségig másokkal fog­juk pótolni. Már a háború előtt is számos eset­ben tettünk erre vonatkozó próbákat és egész sora van nálunk azoknak az épitőszerkezetek- nek, amelyek igen nagy ,an y a g - n i eg takarítással tárnak. Most még óvatosabban kell eljárnunk, nehogy egyes anyagokban, amelyeket az ipar nélkülözhetetlennek hisz, olyan viszonyok állja­nak elő, mint az élelmiszereknél. Azért is ezen a téren minél kevesebbet fogunk nyilatkozni, de annál gyorsabban cselekedni. ..........URÁNIA Le gyen ssassíí. világosság! Brieux Eugen drámája. Főszerepben BERND A. AzOswald-gyár remeke. ElöadaíOk . Hétköznapokon 5, 7 os 9 órakor ________Vasárnap 3, 6, 7,8 és 9 órakor. Budapest kikötői Megegyezés a kormánynyal A lágymányosi: kikötő ügye — úgy látszik, — igen komoly stádiumba jutott. Az állammal való meg­egyezés révén most már nem lehet kétség abban, hogy a kikötővel nem fognak sokat késlekedni. A fő­város különben kitűnő üzletet csinált az állammal kö­tött megállapodás révén és ennek érdeme — úgy tud­juk — Vita Emil dr. tanácsnoké, aki ezeket a tár­gyalásokat lefolytatta és aki esztendők óta tanulmá­nyozza és egyengeti a különböző budapesti kikötök megvalósításának útját. 1 A lágymányosi téli kikötő rendeltetése. Illetékes helyen a Fővárosi Hírlap munka­társa előtt a következő kijelentéseket tették a lágy­mányosi kikötőre vonatkozólag létrejött megegye­zésre vonatkozólag: — Mindenekelőtt meg ke,11 állapítani, hogy a lágymányosi kikötő megépítése körül létrejött megegyezés a fővárosra nézve igein kedvező, rendkívül előnyös. A főváros átengedi a szük­séges területet és az állam a főváros minden néven nevezendő hozzájárulása nélkül megépíti a kikötőt, amely akkor megy át a főváros tu­lajdonába, amikor azt a főváros kívánja. Visisiza- térités ebben az esetben sincsen és a fővárosnak mindössze egy esztendővel előbb be kell jelente­nie azt a szándékát, hogy a kikötőt kezelésébe kívánja venni. Valósággal azt lehet tehát mon­dani, hogy az állam egyenesen ajándékot ad a fővárosnak, amikor a kikötőt megépíti. — A lágymányosi kikötő tulajdonképpen téli ki­kötő lesz, de célja nemcsak telelés lesz, hanem kereskedelmi missziót is fog teljesíteni. Nemcsak a budai kereskedelmi forgalmat fogja azonban lebonyolítani, hanem egyben szenelö kikötő is lesz. A terv szerint a kopaszi gátnak a szabad Duna felé néző oldalán a szigetvágányról ide kerülnek a hajószcineléshqz szükséges berende­zések és csuzdák, ami által a szigetvágány ettől a rendeltetésétől felszabadul. Ide kerül ■ te­kintettel a kelenföldi .állomással tervezett ösz- szekötfetésre — a gabona-átrakás is, amelyet Budapesten rendkívül tökéletlenül végeznek. A közraktár, amely az átrakás egy részét végzi, ez nem lévén feladata, nagyon kevé-si átrakást vállal. Mindössze két vágánya van, ami a saját üzleteinek a lebonyolítására is alig elégséges. A dunaparti teherpályaudvar pedig, amelynek erre a célra csak egy vágány áll rendelkezésére, innen is csak hajóba berak és pedig miután csak darabárura alkalmas daruja van, darabárut, vagy zsákolt gabonát; hajóból vasútra gabonát átrakni nem tud. mert szívó elevátora nincs és ilyet erre! az egyetlen alkalmas vágányra nem is tud alkalmazni. Minthogy a Dunapairton elég eleváló-készüléik vágányhálőzattal nincs, egy ilyen uj átrakási alkalmatosság feltétlenül és sürgősen szükséges, ha azt akarjuk, hogy az át­rakás ne egészen Bécsben történjék. A negyedik feladata a kikötőnek a vasúttal érkező és hajó­val a tél beállta előtt már el nem vihető áruk­nak beraktározása és erre is megvan a szüksé­ges hely. A kikötő felszereléséhez kell tehát 1. telelő kikötő berefudezés, 2. a hajószeneié,siekhez csuzdák, 3. szívó elevátorok, 4. a téli tárolásra raktárak és pedig 200 W. gabonára és 100 W. .egyéb árura, 5. a kelenföldi állomásnak e célra alkalmassá tétele s a vontatás rendezése. A soroksári Dunaágbeli kikötő. A kikötő-kérdések egész komplexumában meg volt a főváros álláspontja már két esztendővel ez- •előtt. Ennek a tervnek igen érdekes része az, amely a soroksári dunaágra vonatkozik. A kereskedelmi mi­nisztériumnak e tekintetben az volt az álláspontja, hogy a soroksári Dunaágba szerveztessék a dunai átrakodó kikötő. Érre vonatkozólag a főváros annak idején kijelentette, hogy nincs szükség a sorok­sári Dunaágnak a mostani dunaparti teherpályaudvar meghosszabbításává tételére. A kormány nem akarta a dunaági területet ipari telepek létesítésére, vagy oly raktárak építésére felhasználni, amelyek szorosan vett átrakodó forgalommal össze nem függnek. A fő­város álláspontja ezzel szemben az volt, hogy a so­roksári dunaági kikötő csak a helyi szükségletek ki­elégítésére felhalmozandó tömegáruk kikötője lehet, amely legközelebb lévén a városhoz, azt szolgálja ki. Erre a városi feladatra nemcsak a dolog természeté­nél fogva, de azért is vállalkozhatik a főváros, mert Budapest, 1917. október 24. ezekre a partokra úgy ebből a célból, mint a közeb ben levő gyárak anyaglerakó helyéül és mint a pesti part meghosszabbítására, amit a hajózási vállalatok régóta sürgetnek, égetően sürgős szükség van. A fő­város igy is dolgozta ki ennek beépítési tervét. Kérte még a főváros, hogy a csatorna 120 méterre való ki­bocsátását, mint partbiztositást a kereskedelmi kor­mány végeztesse, továbbá, hogy az ezt a területet el­záró zimonyi vasút alépítménye megfelelően emel­tessék. G.várváros a Csepelszigeten. A Csepelszigeten kikötői célokra a földmi- velési kormány által kisajátított terület a fővá­ros szerint ama viziutat és vasutat igénylő gyári vállalatok elhelyezésére használandó fel elsősorban, amelyek tranzitó áruk gyártására, vagy belföldi és külföldi export-áruk előállítá­sára létesittetnek, szóval Budapest gyáripari vá­rosrésze épülne itt fel. Hely kerülhet itt helyi fogyasztásra szánt cikkek gyártására szolgáló cikkek gyárainak is, de csak kisebb számban, s itt épülne fel az uj közraktár is. Ezt a kikötőt berendezni ugyancsak nem ál­lami, hanem városi feladat. Ennek a felerésze azonban ugyanaz, mint a soroksári Dunaágnál, vagy a lágymányosi kikötőnél, hogy tudniillik a védőmiivekeit és a partbiztositást az állam csi­nálja meg és azt a fővárosnak átadja. A terület alkalmassá tételét, a rendes üzemben szükséges utakat, világítási és csatornázási berendezése­ket, raktárakat, vágányokat, kezelési épületeket és egyéb berendezéseket a főváros a főváros a maga költségén létesíti és erre a célra tiz éven belül tiz milliót fektet be. Végül meg kell említeni a kikötőtervek teljes­sége kedvéért, hogy a tutaj és épületi akiköt ö helyéül az állam és a főváros közös elhatározás­sal a Rákos-patak dunai torkolatától felfelé Új­pestig terjdő területet jelölte ki. Közgyűlés. A főváros törvényhatósági bi­zottsága szerdán délután fél 4 órakor rendkívüli, helyesebben folytatólagos közgyűlést tart, amennyiben a múlt szerdai közgyűlésen szere­pelt tárgysorozat ügyeivel foglalkozik. Mind­össze két uj tárgyat tűztek ki, még pedig a ka­tonai célokra lefoglalt V. kerületi iskolaépüle­tek kiürítésére és a főváros szolgálatában visszatartott alkalmazottak állásainak létszám­feletti engedélyezésére vonatkozó tanácsi elő­terjesztést. A többi 66 pont a régi. Nevezetes ezek között kevés van. Így Vita tanácsnok szén- jelentése, Gerdauen keletporoszországi város újabb 25.000 koronás segélykérése és Bűz át h tanácsnok előterjesztése a gázmüvek alkalma­zottainak nyugdijszabályzatáról. Mindezek fö­lött pedig legfontosabb és legnagyobb érdeklő­dést keltő a második és harmadik alpolgármes­teri állás betöltése. Túlságos izgalmakkal ez sem fog járni, mert a meglepetések most már ki vannak zárva. Lesz zsír. Arról értesülünk, hogy a Haditer­mény legközelebb ismét utalványoz a főváros­nak zsírt és mihelyt a raktáron levő és a ma­gyar gyomornak éppenséggel nem kedves mar­garin elfogy, ismét igazi disznózsírhoz jutunk. Úgy halljuk, a héten is kapott a főváros kilenc vaggon. zsírt, ennek kiosztását azonban el sem érdemes kezdeni, mert ez a főváros lakosságá­nak mindössze csak egy heti szükségletét fe­dezi. A Gellért-fürdő vendéglőjének ezüst felsze­relése. A Gellért-fürdő építkezése már befeje­zéséhez közeledik, annyira, hogy a héten már a vendéglőhöz szükséges ezüstnemüt is megren­delték. Az evőeszközöket és egyéb tárgyakat két cég szállítja és pedig a Bernsdorfi fémáru r-t., ezelőtt Krupp Alfréd 49,719 korona, a Szandiik ezüstáru r-t. 43,477 korona értékben. Érthetetlennek tartjuk, hogy a főváros osztrák gyártól is rendel, amikor ilyen tárgyakat gyár­tó iparunk legalább is vetekszik az osztráko­kéval. Az uzsora alkonya. A kormány kiadta a láncereskedelem ellen szóló rendeletet, amely­nek értelmében most a fővárosra vár a feladat, hogy megalakítsa az ármegállapitó bizottságot. Úgy tudjuk, a városházán nem is egy, hanem

Next

/
Thumbnails
Contents