Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-24 / 43. szám

Budapest, 1917. október 24. tf 5 négy ilyen bizottságot terveznek és azok kö­zött fogják fölosztani a munkát. Az első ár- megállapitó bizottság hatáskörébe tartoznak majd az élelmiszerek, a másodikéba a fűtési, vi­lágítási és egyéb háztartási anyagok, a harma- ■dikéba a ruházati eikkek, a szövött és fonott áruk, a negyedikébe pedig a vas- és fémtár­gyak árának megállapítása. A bizottságok el­nökét a kereskedelmi miniszter nevezi ki, a ta­gok felét szintén a kormány, másik felét pedig a polgármster jelöli ki. A mai árakat már aligha fogják a bizottságok redukálni, de a további uzsorának lehetőleg gátat fognak vetni. Dénes Aladár képei. Szombaton este konflis állt meg a Nagydiófa-utcában a Miiszeriizem előtt és a kocsiból Dénes Aladárné szállt ki. Negyedóra múlva a konflis drága teherrel távo­zott, egész kis képtárt vitt el. Dénes Aladár műkincsei voltak, amelyeket ott őriztek, mióta a btinper folyamatban volt. Most Dénesné ha­zaszállította a képeket. A hires Zempléni-féle müvet, amely a bűnügyben is sokat szerepelt, ■már régebben elvitték a Müszerüzemböl. Megíeíebbezték a Vigadó bérletét. A Vigadó bér­lete tárgyában hozott közgyűlési határozatot — ér­tesülésünk szerint — Lineberg József vendéglős, aki a tanácshoz kedvező ajánlatot nyújtott be, Nagy Dezső dr. ügyvéd utján megfelebbezte. Katzer szörmeárui, legújabb szab. rendszere sze­rbit készítve, világhírűén elsőranguak és elismert ju­tányosak. E rendszer előnyei főleg az erősen fokozott tartósság és utolérhetetlen precizitásban nyilvánulnak. A legújabb modellek divatszalonjainkban (O-utca 44. és Szervita-tér 1.) megtekinthetők. A Modern Színpad egész héten a V e r a-F e k e t e pásztó r-B ii v ö s szék műsort adja, amely iránt az érdeklődés minden eddiginél fokozottabb mérték­ben nyilatkozik meg. A közönség osztatlan elisme­réssel honorálja a szerzők pompás munkáját és az előadók nagyszerű játékát. A műsor óriás sikerének legfényesebb bizonysága, hogy a jegyeket már na­pokkal előbb elkapkodják és esténkint előkerül a minden jegy elkelt felírása táblácska. Legyen világosság! A nemi élet veszedelmeinek leküzdésére alakult német birodalmi szövetség — felismervén a mozgóképek nagy hatását, — színmü­vet készíttetett filmre, amely Legyen világos­ság címmel Berlinben és Bécsben hetek óta lázban tartja a moziközönséget. A hatalmas film most Buda­pestre is eljutqtt és az Uránia hétfőn mutatja be 5, 7 és 9 órai előadásain. Az Uránia-szinház igazgató­sága kéri a szülőket, hogy gyermekeket ne hozzanak el az előadásokra, de igenis küldjék el a.-serdiiltebb fiukat, hogy ennek a filmnek a hatása alatt megismer­jék a reáj-uk leselkedő veszedelmeket az élet tavaszán. Apolló Kabaré. Táblás házak előtt került eddig minden este szilire az Apollo Kabaré uj műsora, ami nem is csoda, hiszen mai irodalmunk számos ki­tűnősége, igy Herczeg Ferenc, Heltai Jenő, Hevesi Sándor, Szép Ernő, Gábor Andor, Lakatos László, •Harsányi Zsolt, Kőváry Gyula és még számosán sze­repelnek az uj műsor darabjai, tréfái és magánszámai Íróinak sorában. Mindinkább népszerűbbé válnak a csütörtöki és szombati mérsékelt helyáru előadások is. Steinhardt ni kupléja. Az a közönség, amely min­iden este megtölti a Kristálypalota nézőterét, hogy tapsolhasson Steinhardt Gézának, jól tudja, hogy Steinhardt minden uj kupléja uj mulatságot, uj tapsokat, s uj nagy kacagásokat jelent. A „Három a kérő“ cimii darab, a közönség kifejezett kívánságára tovább is műsoron marad, minthogy ezen a darabon olyan jól mulat-a közönség, hogy még azok sem tud­nak betelni vele, akik már egyszer látták. A Kris­tálypalota e havi műsora egyébként is bővelkedik a nagysikerű szenzációkban. Oc tavió nagyszerűen, komikusán idomított állatai viharos derültséget kel­tenek, Renarc és Rilay mulatságos kisértetei el­lenállhatatlan és megfejthetetlen komikummal hatnak. A komoly sikerből pedig S z ő 11 ő s s y Rózsi kitünően sikerült kabaré dalai, a Pártos, Geiger Irma és H e 11 a y táncos mókái Veszik ki a legnagyobb ré­szüket. ■ .■■-■==■=■- - —■=■— 1 ■ ERDÉLYI osztr. császári és magyar királyi udvari II fényképész és a német császár és porosz ■ király Ő Felségének udvari szállítója BUDAPEST, IV. KÉR.. SEMMELWEIS-UTCA 2. ■ (Kossuth Lajos-utca sarkán.) ■ MŰVÉSZI KIVITELŰ NAGYÍTÁSOK. AQUA­RELL- ÉS OLAJKÉPEK BÁRMELY FÉNYKÉP UTÁN FELVÉTELEK MINDEN IDŐBEN. Vízvezetéki javítások Pogány Budapest VIII., Rökk Szilárd-utca 30. Telefon: József 1—48. sz. /I TŐKE • • • Milliók, amelyek nem erkölcsösek Reflexiók Krausz Simon cikkére A tőzsde körül vasárnap óta még izgalma­sabb a hangulat: a börzei egykori Napóleonja, Krausz Simon, cikket irt Az Újság-ba, s a kis börzeügynököket, a bizományosokat, a háború­ban termett játékosok tömegét elfogta a láz: azt hiszik, félnek tőiéi, hogy az Úristen beszél Krausz Simon által, az ő egykori kedvenc, kö­rülrajongott Sünijük által. Mert ugyebár, azt minden kócos bankgyerek tudja, érzi, előre látja, hogy egyszer csak megjelenik a börzén a Feketepéter a halál kaszájával és lenyakazza az égig nőtt árfolyamokat, amelyek a háborús pénzesőben egykor még Hihetetlen magasságba szöktek föl. Ezek a „tapasztalt“ fiatalok tudják, hogy egyszer csak ütni fog ez a kritikus óra, nem is beszélve az öregekről, akik még élén­ken emlékeznek rá, hogy az utolsó világhábo­rút is nyomon követte a krach. A 66-os hábo­rút 69-ben, a 70—71 -esset 73-ban. Igaz, hogy tizek nem voltak világháborúk, a porosz-francia mérkőzés egész ideje alatt nem lőttek ki annyi gránátot az ellenfellek, mint a tizenkettedik isonzói ütközetben egyedül az olaszok, de azért a tőzsde önéig negyvennyolcas honvédjei színes legendákat tudnak elbeszélni arról, hogyan is volt az csak a század különböző — világháborúi után. Az eset h ütmeire éppen abban van, hogy vi­lágháború még nem volt, ez a legelső és még a mi kitűnő, széleis látókörű bankigazgatóink se látták előre, hogyan fog alakulni a helyzet a világháború első, második, ötödik esztendejé­ben és ma se tudják, miképp fog alakulni a vi­lágháború után. Ezért kellett a zseniális Krausz Simonnak megírni vasárnapi mementóját. Ezért szeretné ő utólag reparálni és eszkomptálni azo­kat a milliós). ,,tévedéseket“, amiket a nű derék bankvezéreink — ha előre tudták volna 1905-ben, hiifajta lesz a világháború közgazdasága és tőzsdéje 1917-ben — már jóelöre eszkompldl- tak volna. Akkor tehát a Krausz Simon lázcsilla­pító cikke egészen másképp hangzott volna. Az ötleite's esi fordulatos cikkíró maga is be­ismeri —- Írásának épp ez a szenzációja, — hogy a bankok hatalmát nagyon is túlbecsülik. Valóban: a bankok egykori szuverén tőzsdei hatalmukat elvesztették, a kezdeményezés és irányítás kiesett a kezükből, s majdnem oly tá­jékozatlanul lépnek be, naponta a tőzsdei ter­mébe, mint a legegyszerűbb bizományosok. A háborús tőzsde 1915 végén keizdeitt nekilendülni és 1916-ban már az árfolyamok tartós és foko­zatos emelkedésével zajlott le. Mikor a hausse- mozgalom nagyobb arányokat öltött, a pénzin­tézetek kezdték kidobni saját- és iparvállalataik nosztre-részvényeit. Azt mondták: az értékpa­pi'■vásár ló közönség éhesi és mohó, egyre ma­gasabb árat tizeit a részvényekért, adjuk oda neki, elégítsük ki az étvágyát. Eleintén tempó­ban indult meg ez a folyamat: a nosztró-papi- rok kihelyezése, később a hausse mindjobban dagadó árja ejgyriei több részvényt ragadott ki a bankok tárcájából. A papíroknak ez a bőkezű „kiöntése“ azonban mind kevés ni ok bizonyult ahhoz, hogy a hausse-móloch rohamosan foko­zódó étvágyát klelégitsiei, az árfolyamok egyre nőttek, még pedig most már technikai okok­ból gyarapodtak, arányban a rendelkezésre bo- csájtott papírok számának csökkenésével, az árutizlet fokozatos visszafejlődésével, a pénzbő­ségnek egyre fantasztikusabb emelkedésével, de annál az átható köztudatnál fogva is, hogy pénz­intézeteink és iparvállalataink a háborús kon­junktúra folytán soha nem remélt milliókkal gyarapodtak, A falánkság hatványozottan emelkedett, az értékpapiréhség egyre nőtt és annál nagyobb lett, mennél kevésbbé tudták most már a bankok tárcájukból kilégiteni a vá­sárló közönség étvágyát. 1917-re) kelve a bankok azon vették észre magukat, hogy részvényeiknek még oly magas áron való kiöntésével is végeredményében — rossz üzletet csinállak. Számtalan milliókat vit­tek haza trezorjaikba, de kisült, hogy mégis olcsón adták el portékájukat, mert a tízmilliók helyett százmilliókat tudtak volna profitálni. Cikkének végén ezeket a kívül hagyott milliókat becsmérli le a kitűnő Krausz Simon, azt Írja, hogy erkölcsi felelősségének tudatában nem akceptálhatja őket. Sitni, a mi kedves és nép­szerű Simink dicsekszik, pedig panaszkodnia kellene. Azt Írja, hogy mi az elvakult értékpa- pirvásárló-közönsiég fejéhez akarjuk vagdosni a milliódat, de neki nem kellenek ezek a beteges lázban termett milliók. Tévedés. Mi nem akar­juk a bankok fejéhez vágni a milliókat és hiába is akarnánk, az értékpapírpiac utcáin heverő milliókért a bankok többé nem tudnak rész­vény-portékát adni. Szeretnének, de nem tudnak. Az iparvállalatok egész seregénél hajszálon függ a patronizáló pénzintézetek majoriása, egy darabbal sem lehet többet kiadni, különben fölborul az egyensúly. Savanyu a milliók sző­lője, jó volna leszaggatni, de nem lehet. Tehát: ezek a: milliók erkölcstelenek, mert a nagykö­zönség zsebébe vándorolnak, holott évszázadon át a bankok trezorjaiban volt a helyük. Azért hadakozunk . a .tőzsdereform .. ellen, amely minden: szépítés ellenére a: bankok hatal­mát a börze fölött akarja visszaszerezni, mert féltjük ezeket a bankok gyámsága alól elvont millióinkat. Jól tudjuk: ha: egyszer a börzén is­mét a. bankok lesznek a korlátlan urak, egy szép napon, vagy mondjuk: három szép nia.pon akár százmilliót kihúzhatnak a zsebünkből és haza­vihetnek a világháborúban hihetetlenül megduz­zadt és mégis, csalódott trezorjaikba. Tirneo Daimos et dona ferentes! A népszerű Krausz Simon szépen: szóló hárfáját meghallgatjuk, de engedelmével, — ahogy a Francstadtban mond­ják, — nem dűlünk be neki. A mi bankjaink ipar- vállalatai, hála: Istennek, igen jók, kitűnőek, még annál is kitiinőbbek, nagyszerűek a mi bankpa­pírjaink is, nem drágáljuk mi ezeket a „nagyon drága“ értékeket, sőt fizetünk érte, ha kell, még magasabb árat is. Ha egy spulni cérnáért van szivünk huszonkét koronát adni (— békében 50 fillérért vesztegették —), egy darab szappanért huszonnégy koronát (— békében 70 fillérért a fe­jünkhöz vágták —), Isten neki, fizetünk mi, hai muszáj, a Nasiciért akár 4—5000 koronát majd, ha muszáj és a Temesvári sör-részvényért akár 1500—-2000 koronát, csak a derék Krausz Simi ne fukarkodjék ai megfelelő mennyiségű darabok kiadásával. Van még a dolognak sok ága-boga, nyitja, csapdája és csalafintasága. Ezekről legközelebbi cikkünkben. Róna Lajos. A pénzügyi hadviselés A jegybank státusza. — Az első háborús költségvetés. — Uj adók. Pénzügyi hadviselésünk részleteit eddigelé nem igen ismertük. Most a háború negyedik esztendejében végre Ígéretet kaptunk arra, hogy a kormányi legkö­zelebb tájékoztatást fog nyújtani azokról az anyagi •áldozatokról, melyeket a háború megkövetelt. Wekerle miniszterelnök a pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén bejelentette, hogy az Osztrák-ma­gyar banknak legközelebb egybehívandó rendkívüli közgyűlésén az intézet státuszát is elő fogják terjesz­teni, melyet eddig a legnagyobb titokban tartottak. Hozzátette, hogy a kimutatás megnyugtatóan fog­hatni, mert ki fog tűnni belőle, hogy a meglévő aranykészletek szükségleteink fedezésére szüksége­sek lesznek. Az bizonyos, hogy a jegybank státuszá­ról túlzottan kedvezőtlen híresztelések vannak for­galomban. Wimmer osztrák pénzügyminiszter kije­lentései szerint a bankjegyforgalom kisebb, mint a monarchia két államának a jegybankkal szemben fennálló adóssága, mely mintegy 14 milliárd koro­nára tehető. E szerint a jelenlegi bankjegyforgalom körülbelül 12—13 milliárd korona. Már most az a kérdés, mennyi ennek az ércíede- zete? A legutolsó, 1914. julius 23-án kelt bankkimu­tatás szerint az érckészlet 1589 millió korona volt. Az bizonyos, hogy az aranyállomány a háború folyamán valamivel csökkent, másrészről azonban azt is hal­lottuk, hogy az aranyváltók, vagyis a devizák kész­lete megnövekedett. Feltehető, hogy az aranyállo­mány és a devizakészlet együttvéve csak nagyon kis összeggel kevesebb, mint béke idején. Ilyen kö­rülmények között az Osztrák-magyar bank státusza kedvezőbb, mint például a Francia banké, vagy pláne az Orosz állami banké, melynek jegyforgalma ma már 16 milliárd rubel, ami a mi pénzünkben 50 mil­liárd koronának felel meg. Annyit tudunk, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents