Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-24 / 43. szám

Budapest, 1917. október 24.

tisztiorvossal is megtörtént. A tanácsnokok közül Krátky János les£ az első, akit vissza fognak tartani. Az igy visszatartott tisztviselők a teljes háborús segélyt fogják élvezni.

Kis csaták — hosszú beszédek.

— Közgyűlési mozaik. —

Szerda, október 17.

Ahogy az emberek átlépik a pipázó küszöbét, ahogy egymással beszélnek, ahogy cigarettára gyújtanak, mindenből észre lehet venni, hogy valami készül. Nem komoly, nagy valami, hanem csak egyszerű, a csendesnél egy kicsit hangosabb valami. A fiatalabb vérmesebb városatyák persze a Vigadóról beszélnek, a leendő és méltóságosok inkább az alpolgármesterség- röl muriznak. A közélelmezés senkit sem érdekel: az uraknak nyilván telt zsiros-bödöneik vannak odahaza.

Bent B á r c z y fojtott hangon parentálja el F estet i ehet, akit mindenki sajnál, de mindenki tovább szeretne már nyargalni az izgalmasabb pontok feié. Aztán sorra jönnek a többi halottak Rupp, Petri, Preyer, Magyar, a névváltoztatások, végül M a r h e r tanácsnok darálja le a sok „tisztelettel bemutatom“ot.

Ekkor következett el az első meglepetés. A szenzáció színes madarának felszállását a Vigadónál várták, de előbb bekövetkezett. Az alpolgármester-válasz- . tásra vonatkozó polgármesteri előterjesztésnél fölállt G 1 ü c k s t h a I Samu, úgy is mint jövendő méltóságos és azt mondta, hogy ő máskén! akarja a dolgot Senki sem értette, mi történt körülötte, de mindenki pikantériát szimatolt.

— Mi ez? — Mi ez? — szállt végig a termen.

— Mért nem mondják meg, hogy mit akarnak ?

Mások meg azt mondták, hogy ez a paktum. De

melyik a paktum, a mit B árczy akar, vagy amit Glücksthal akar? Mégis csak furcsa, hogy senki sem tudja, mit akarnak. Az emelvényen pedig Írásaiba mélyedve ült Bódy alpolgármester. Föl-fölüti a fejét, körülnéz. Mit szavaznak, senki sem tudja mire és miért. A ki föláll az leül, aki leül az föláll. A legtöbben se nem ülnek, se nem állnak, lógnak a levegőben, mint a Mohamed' koporsója. Bódy pedig furcsán, cso- dálkozón megcsóválja a fejét... Hát érdemes ebből a napirendi szavazásból ilyen lelkiismereti kérdést csináini ?

A nyári szünet alatt sok minden felgyülemlett, amit a közgyűlésnek szives tudomására kell hozni. Bárczy- nak iszonyúan nagy ma a leckéje, utána pedig még a benyújtott indítványok is következnek. S valaki hangosan fölsóhajt a padsorok végén :

— Na ez jól kezdődik.

Kárpótlásul Be c se y Antal okosan, rokonszenvesen fejtegeti, hogy a technikusok öt tanácsnoki és egy alpolgármesteri állás érdekében indiiják meg az offenzivát. Nagyon helyeselnek neki, de senki sem veszi komolyan a saját helyeslését. Szabó Józset már csak Írásban közölte a közgyűléssel a lakáshiányról szóló véleményét, ellenben az unalom terítette ki fekete szárnyát, amikor Ember Károly kezdett beszélni, valami igen fontos és igen okos iskolaügyröl. Amit azonban mondott, belevegyült marcona fekete bajuszának őserdejébe.

Egy percre megnyúlnak a fülek a karzatokon: egész családok feje csüng le dús fürtökben az ülésterem fölött. A szemek mind villámokat szórnak Bérezel tanácsnok felé. A karzat a nyilvános versenytárgyalás alkalmi híveiből rakatott össze és ha a karzat is szavazhatna, a tanácsnak a Vigadóról szóló javaslatát a jó Isten se mentené meg. Az első szónok Füredi Mór temperamentumos beszédet mond Evváék ellen, akiket viszont H a r s á n yi Adolf vesz védelmébe és azt az erkölcsi tételt állította fel, hogy ha a vizet desztillálják, akkor az nagyon tiszta lesz, de a kutya se issza meg. Kevesebb puritánságot követelt tehát és több elismerést Evva Lajos emlékének, aki szerinte igen jó színházigazgató volt. Ebből ugyan nehéz azt a tanulságot levonni, hogy az özvegyének jó kávésnak kell lennie, de Harsányi olyan jó kávés volt és olyan jó szónok lett, hogy levonta. Akármeddig desztillálta azonban, nem igen hitték el neki.

Nem lett volna teljes a vita, ha Bittner János és Kassai Ferenc föl nem szólalnak. Amikor Kassai felállt, felsziszszent a karzat : agyon fogja támogatni a szegény versenytárgyalást! Úgy is történt, ez a védőbeszéd is azok közé tartozott, amelyekről azt Írják a lapok, hogy „a sikeres védöbeszéd után a vádlottat kötél általi halálra Ítélték“. így történt, hogy a Vigadó ügyében megbukott a legjogosabb álláspont is.

3

Uj viharhullámok keletkeztek azonban. A .botrányt- jó előre beharsonázták és a közgyűlés nagy attrakciója, Kassai Ferenc ezúttal, mint emberevő lépett fel. Szegény W i 1 d n e r tanácsnokot akarta föl - falni, bár a vádlottak padján, n int előadó Harrer tanácsnok ült és hallgatott. W i 1 d n e r a roham elől az elnöki emelvény ledezéke alá menekült. Karsai pedig a Massanek-Piufsich-féle ingatlan megszerzése alkalmából közölte a főváros közönségével, hogy ő már külföldön ís járt; sőt a technikai ismeretek dolgában is rendkívüli tudása van, az Izabella-utcai házat azonban mégis nagyon előkelő szakértővel vizsgál' fatta meg.

Szerencsére még nála is akadtak jobb telek-szakértők. Weimesz Marian, H a v a s s Rezső, Steinhardt Antal és Szabó József bizonyították, hogy a vétel igen előnyös. Végül Bárczy szállt Wildner vé. delmére. A polgármester fölényesen igazságos volt, konstatált is egy „jóhiszemű [tévedést*, de Wildnert tökéletesen megvédte.

Meglepő volt még, hogy mennyire érti a telkek dolgát Weimesz Marian, akit a tudománya miatt akár P i k I e r J. Gyula is megirigyelhetne, pedig ő lesz a telekhivatal vezetője. Tanuk mondják, hogy Kassai csak ö rá haragudott és azt sziszegte a fogai között:

— Szakadjon le alattad a pad...

És mit tesz listen ? Weimesz kiment a pipázóba, leült és — leszakadt alalta a pad. Bérezel tanácsnok pedig, mint a városgazdasági ügyosztály vezetője, azonnal megjelent a helyszínén, collstokkot vett elő és megejtette a pad méreteinek megállapítását. És még ez ellen a Tanács ellen vannak kifogásai Kassai Ferencnek !

*

Terjedelmesebb vita volt a bérkocsi, az autotaxi és omnibusz-viteldijak emelése körül. Az ostromot Till Antal tanácsjegyző állta. Gálos Kálmán húzott végig a bérkocsisokon, de a közönségen is, amely licitál. Különösen a rövidut-rendszer ellen foglalt állást és igy az alapdíj eltörlését követelte, ha nem is mára, a háború utánra. A kétfogatu bérkocsit a háború alatt luxusnak tartja:

— Mi értelme van annak, hogy az óriási takarmányhiány idején egy embert két ló húzzon ? — amiben Till Antal is igazat adott neki.

Az autotaxitárgyalás már teljesen kroki alapon ment. Az egyik szónok azt mondta :

— Tegyük föl, hogy a taxi 31 korona 80 fillért fog mutatni . . .

— Olyan nincs, az kevés — zúgott a közgyűlés és a szónok készséggel korrigált:

— . . . hát a taxi 1000 koronát mutat, akkor a soffőr azt fogja mondani, még 1600 koronát tessék fizetni a várakozási időre . . .

így már rendben volt, 1600 koronáról már Iehe* beszélni. Végül pedig megállapodtak abban, hogy aki autotaxin jár, az legyen elkészülve arra, hogy az ügyet a végén a lovagiasság szabályai szerint verekedéssel kell elintézni.

*

Az interpellációk során Füredi Mór protestált a cselédek ujjlenyomata ellen, amit azóta a belügyminiszter — nyilván a felszólalásra való tekintettel — vissza is vont. Nem maradt volna azonban Füredi Mór hü a múltjához, ha a krematóriumot kifelejti. Uj kormány van, uj időket élünk és az uj élet után legédesebb a pihenés a krematóriumban.

Folkusházy alpolgármester-jelölt következett a közélelmezési jelentéssel és nehogy korteskedéssel vádolják, olyan rövid volt, mint még soha. Annál többet beszéltek a hozzászólók, akik közül W a i g a n d József dr. emelkedett ki legjobban. A közgyűlési szónokoknak valósággal iskolába kellene járniok hozzá, olyan finom, előkelő, tárgyilagos volt cs a fejtegetése annyi tárgyismeretet és jártasságot árult el. Pedig haragudott az osztrák szemérmetlenség és más egyebek miatt is, de nem volt egy pillanatra sem bántó és ízléstelen. Az osztrákoknak különben nem maradt adós egy szónok sem, Bittner János pompás adatokkal bizonyította, hogy szedték el tőlünk a disznókat, N i g- r i n y i György dr. a polgármestert kérte, hogy vágjon vissza az osztrákoknak, Pető Sándor pedig maga kurjantott át a Lajtán és teremtettézte össze az osztrák kapzsiságot. Még Vértes Emil csatázott egy kicsit az elosztás, az ácsorgás és a városi bódékban tapasztalt gorombaságok körül, mig végre áttértek a közraktárak tarifaemelésére, amit Vita tanácsnok ismertetett, a másik referátuma, a tüzelőanyagról, a jövő közgyűlésre maradt.

így végződött ez a közgyűlés Vitával, a másik meg Vitával kezdődik, ami mindenesetre izgató körülmény.

Országos megoldás a lakáskérdésben

A LÁB még ebben az évben elkészül munkájával

A lakásépítő akció —- úgy látszik — sokkal komolyabb iramot igyekszik venni, mint arra számítani lehetett. Nem szenved kétséget, hogy ennek oka elsősorban az a körülmény, hogy az akciót praktikus szellemben nevelt és élő műszaki emberek vezetik, másYészt pedig az, hogy Wekerle Sándor., miniszterelnök állandó gondjába vette a kérdést éisi vele együtt sokat dolgozik az akció körül Batthyány Tivadar gróf népjóléti miniszter is.

Máris elérkeztünk az első mérföldkőhöz. Az építendő huszonötezer lakás közül az első negyedrésznek, 6650 kiisi lakásnak a terve teljesen elkészült. Azon az ülésen, amelyet a múlt hét szerdáján tartott a Lakásépítési Állandó Bizottság és amelynek tárgyalási anyaga Kabdebó Gyula műegyetemi tanár, fővárosi műszaki tanácsos és Steiner Gyula műépítész előadók rendkívüli szaktudással és praktikus érzékkel felépített tervezete volt, Wekerle Sándor dr. miniszterelnök igen biztató kijelentéseket tett. A miniszterelnök elhatározása és bizalma szinte magában véve: is féleredménynek vehető. Mindenesetre bizonyos, azonban, hogy olyan ponthoz jutottunk el, ahol uj perspektívák nyilnak meg és uj munka, uj részletek várnak azokra, akik ezt a rendkívüli alkotó tevékenységet vállalták.

A legutóbb végbement fontos események után a Lakásépítési Állandó Bizottság egyik- vezető tagjához fordultunk, aki a következő érdekes információkat volt szives a Fővárosi Hírlap munkatársának nyújtani:

Wekerle szerepe.

A Lakásépítő Állandó Bizottság a gyakorlatban hamarosan kinőtt azokból a kereteikből, amelyeket elméletben kijelölt a saját számára. Megalakulásakor feladatat még tulajdonképen csak tanácsadás formájában képzelte megoldani, csak amikor Wekerle Sándor dr. miniszterelnök hivatalbalépése után i;s megtartotta az elnökséget, nyílott mód a valóságos alkotó munkára. Mér hetet len fontosságot kell tulajdonítani annak a körülménynek, hogy a miniszter- elnök állandó figyelemmel kíséri tevékenységünket és rendkívüli tapasztalataival, hatalmas előrelátásával maga is részt vesz abban.

— Már a legelső lépésnél is kétségtelen volt, hogy az építőanyagok és az építkezéshez szükséges munkaerő dolgában rendkívül nagy akadályokkal és nehézségekkel fogunk szembekerülni. Ha azonban valakinek, így bizonyára a kormány elnökének lesz módjában az akadályokat elhárítani, hogy ha azoknak létezéséről és elháríthatóságáról minden irányban és pedig a leggyakorlatibb szakemberek részéről tájékozódást szerez.

Meg kell akadályozni az egészségtelen bevándorlást.

— A részletes' jelentésekből, amelyeket a bizottság leginkább Garbai Sándornak, a munkásság képviselőjének köszönhet, bebizonyitottnak vehetjük, hogy Budapesten huszonötezernél több olyan háztartás oslzlott föl a háború alatt, amely a háború után minden valószínűség szerint újra megalakul, uj életre éled. Hozzátehetjük azonban ehhez még azt is, hogy a valóságban feloszlott háztartások mennyisége még ezen az igen jelentős számnál is nagyobb volt. A huszonötezer, vagy még több lakás azonban nem maradt üresen, mert az üressé lett lakásokat a'vidékről beözönlött munkásság elfoglalta. Hz a háború alatt bevándorolt munkásság a háború után, a megjavult viszonyok között még kevésbbé fog vidékre kívánkozni. Itt fognak maradni, mint a fővárosi állandó lakói, úgy hogy a régi és Budapestet ideiglenesen elhagyott családok számára uj lakásokról kell gondoskodni.- Kétségtelen, hogy őzt a fővárosba való áramlást, amelyet a legutóbbi időben is: tapasztaltunk, minden körülmények között és minden eszközzel meg kell gátolni abban a percben, amikor az kárral jár és egészségtelen formában nyilatkozik meg. Ennek az ellenakciónak legbiztosabb szere az, hogy más nagy városokból is olyan centrumokat kell teremteni, amelyek úgy vonzzák az embereket, mint ^Budapest.

— A lakásépítés kérdése különben1 sem szó-