Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-24 / 43. szám
43. szám Hatodik évfolyam Budapest, 1917. október 24-én q»iiamaiiioiiiaiiiBiiiamaiiinii»amaiiiaiimiimiiiama»iamaüianininamaiiipmaiiiBmamniiiHinamc ELŐFIZETÉSI TtffZTKt Égési, évre .......... 24 K. Fe l évw*e ................ 12 K. Eg yes számolt kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő: OűCSÓ Emil Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér. Szív-utca ...... IS. szám Telefon ............... 137-13 Eg y marék csalánt nyújtott át a polgármesternek Hültl Htimér dr. egyetemi tanár, a kés nagymestere és hozzátette, hogy egész zsúppal is szolgálhatna belőle. A vádakat nem szegezi a polgármester, a tanács, a kórházi orvosok mellének, hanem tárgyilagos felsorolásban adja azokat és udvariasan teret enged, válogassa ki belőlük mindenki a magáét. A háború az, amely a kórházi ágyat polgári ember számára elérhetetlenebbé teszi, mint a íö- ispáni széket, az önfeláldozó mentők a háború miatt fuvaroznak halálra súlyos, de megmenthető betegeket, a háború miatt rossz a kórházi konyha, a háború állította be a modortalan, fiatal, erejében elbizakodott medikust és a gyámoltalan orvoskisasszonyt a kórterembe. Mindezt a háború tette és valljuk be őszintén, az a léha felfogás, amely olcsóvá tette az emberéletet és amely azt mondja: mindennap százezrek esnek el a harctereken, mért ne pusztuljon el egy marólugos cseléd a mentőkocsiban is?. Meg kell állapítani első látásra is, hogy Hültl tanár minden vádja igaz és meg kell állapitanunk mindenkinek a hibáját és bűnét. Nem harsogó leleplezés ez, hanem becsületes figyelmeztetés, amely fölött nem szabad napirendre térni, amig a javítás meg nem történt. A katonai copf bűne, hogy tavaly télen 10,000 katonai ágy állott üresen, amikor az utcán haltak meg a beteg polgárok. A főváros bűne, hogy ezt vagy nem tudta, vagy nem volt ereje fellépni ellene. Ami a beteg koszt körül történik, az már egyenesen a közegészségügyi ügyosztály hibája. A gráci apáca butaságát, amelylyel gráci koszttal tömi a magyar beteget, gyökeresen ki kell irtani, a konyha kényelmét, amely miatt élvezhetetlen ételeket kap a beteg, föl kel! robbantani, a bánásmód dolgában tabula rasat kell csinálni, mert inkább egy tudatlan, de jószivii cseléd álljon a beteg mellett, mint egy goromba medikus. A tudós professzor, akinek a szive is helyén van, memoranduma épen jókor jött. A városházán épen most tanácskoznak a javításon, a kórházak uj rendjén. Centralizálni és decentralizálni akarnak, kórházi főigazgatóra, önálló hatáskörű kórházigazgató-orvosokra, központi élelmiszerbeszerzésre gondolnak. Azaz, hogy még Buzay Károly kezdte meg ezt a nagy rendezkedő tervelést, Márkus Jenő folytatta, reméljük, hogy az utódjuk be is fejezi. Bizony megdöbbentő a lassúság, amelyen keresztül ment és még megy a reform, de ez már nem egyes emberek hibája, hanem — ha jól sejtjük — annak a marakodásnak, amelyben éveken át állott kormány és főváros. A főváros, amely erején fölül áldozott kórházaira, nem tudta visszakapni azokat a nehéz milliókat, amelyeket kosztban és medicinában rák öltött a vidéki betegekre. Az ápolási dijakat fölemelni nem engedte a kormány, az egymilliós hozzájárulást nem akarta fölemelni kettőre. Ennyi akadékoskodás, ennyi copf és ennyi pénztelenség mellett igazán nem csoda, ha a csalánból nem marék, de kazalszámra lehet gyűjteni. Hültl professzor urnák igaza van, de a helyzetet még sem tartjuk reménytelennek. A kormányjóindulat már meg van, a katonai copfot is sikerül talán levágni, ha a professzor ur is segít, a tanács is megcsinálja a reformokat, a gráci apácák is leszoknak majd a nemzeti kosztjukról: csak aztán a háborúnak is legyen egyszer vége, mert anélkül minden hiábavaló. • •• A Lajtán túl már megint csataorditás hangzik, már megint ránk parancsolják a tiszteletreméltó energiát, amelylyel bizonyára meg lehetne nyerni néhány győzelmes csatáit. Meglepve nem vagyunk a fölhúz áldásién-, hiszen ez a rendes őszi offenzív a, amelyet még eddig a háborít minden esztendejében volt szerencsénk diadalmasan visszaverni. A nincs- telenség azonban nálunk is napról-napra emelkedik, a mi idegeink is mindinkább fölmondják a szolgálatot: ez az oka annak, hogy ezúttal mi is érzékenyebbek vagyunk a támadásokkal szemben és amikor visszavágjuk, sokkal nagyobbat ütünk, mint ők. Dicséretére legyen mondva a főváros közgyűlésének, hogy le tudta küzdeni felháborodását és minden szónok, aki az osztrák komiszságot visszautasította, nem gorombasággal, hanem adatokkal felelt. Az adatok pedig azt mutatják, hogy nekünk sincs elég, nincs azért, mert az Osztrákok szemérmetlen árajánlatokkal mindent elhalásztak. Az ácsorgás szaktudósai megint összeültek és megint megpiszkálták egy kicsit az ügyet és egy kicsit egymást is. Fájdalom, a sorbaálhíst mindig csak úgy nézik, mint háborús kellemetlenséget, a békebeli kényelem feláldozását. Tulajdonképen pedig ennél sokkal fontosabb a kérdésnek gazdasági oldala. Igen primitív és igen fájdalmas számítással lehet ezt kimutatni. A rendőrség szerint Budapesten egyazon időben 40.000 ember áll. Az állást igen optimisztikuscin három órára lehet kalkulálni, ami azt jelenti, hogy Budapesten naponta 120.000 munkaóra veszik el az ácsorgás révén. Ennek értéke — hallatlanul kis munkabért véve a szenilitás alapjául, olyat, amilyent már sem nem fizetnek, sem nem fogadnak el — óránkint ötven fillérjével napi 60.000 koronát tesz ki. Ebből az összegből havonkint egy kórházat és két iskolát lehetne felépíteni. Az ankétekkel elpocsékolt időből és munkáiból pedig már régen fel lehetett volna állítani az ácsorgómban elaggottak menhelyét. Operálni fejszével, szekercével, baltával, nagykéssel aligha lehet, az orvosi miitöeszközök finomabbak a borotvánál is. Valahogy ez járt a fejünkben a szerdai közgyűlésen, amikor az egyik ellenzéki számok paclotverő és kulisz- száthasogató kitöréseit hallottuk és amikor utána Waigand József dr., a komoly, a tárgyilagos, a találó kritika hangján tagadta meg az elismerést. Ennek a felszólalásnak a mérséklet adta meg az igazi súlyát, a finom tárgyilagosság biztosította arról, hogy nem lehetett pusztába elhangzott szó. Waigand dr. nem tömjénezett, keményebb és gerincesebb volt azoknál, akik harsogó ál- vádakkal szoktak előáltani, de a kritika bő köpönyege alól, nála nem az elrejtett tör, hanem a becsületes, a tiszta szándék és az önzetlenség villant elő. Ezek az igazi operáló eszközök, amelyek gyógyítani és nem í gyilkolni akarnak. Boldog izgalmon a városházán Választások, személyi ügyek A városháza boldog izgalmakban él: a lavina megindult, előkelő állások betöltése előtt áll a tisztviselői kar és 'a boldog izgalmakban szinte többet remélnek és tudnak, mint ami valósággá fog válni. Természetesen az ambíciók és a reménységek határtalanok. Mindenki joggal bízik benne, hogy számára is terem babér, ami természetes is ennél a kiváló tisztviselői karnál, amelynek mindegyik tagja méltó az ele- haladásra. Képét adni ennek a széles rétegeket megindított népmozgalomnak szinte lehetetlenség. Színes remények és komoly törekvések nagy kaleidoszkópja ma a városháza ési az embernek szinte fáj, hogy minden ambíció nem dégülhet ki és már előre íélős, hogy bár az igazságon nem fog csorba esni, ez az igazság még sem fordíthatja mindenfelé egyformán fényes. arculatát. A .mozgalmas hétről és. a jöAí kilátásairól a következő tudósításunk számol be: A szerdai választás.- Az- események homlokterében természetesen a két alpolgármesteri állás, betöltése áll. \ szerdai közgyűlés tárgysorozata szerint fél 4-tö* 5-ig adják le a szavazatokat az alpolgármesteri és. az állandó hatáskörrel, eimind és jelleggel felruházott tanácsnoki állásra. Ma már nem férhet hozzá kétség, hogy az első állásra Déri Ferenc dr.-t, a másodikra pedig Eolkusházy Lajos dr. tanácsnokot fogják megválasztani. Dérinek elejétől fogva nem volt ellenjelöltje. A harmadik alpolgármesteri állásra eredetileg öt tanácsnok és három elöljáró pályázott. A kijelölő választmány Eolkusházy, Buzáth és Harrer tanácsnokokat jelölte. -Ezt a bejelentést Báirczy polgármester a múlt heti közgyűlésien tette meg. Alig hangzott el a bejelentés, még a közgyűlés folyaméul bizalmas megbeszélés történt a főpolgármesteri hivatalban. A megbeszélésen Bárczy vezetésével a törvényhatósági bizottság több előkelő tagja vett részt és bevonták a tanácskozásba Harrer Ferenc dr. tanácsnokot is. Még ezen a megbeszélésen történt meg a döntés, amely szúr int Harrer Ferenc dr. ezúttal visszalép és helyeit ad Folkusházynak. A tanácskozás után cs>ak egyetlen, eldöntetlen kér dés maradt még, mivel fogja Harrer megokolni a visszalépést? Eleinte arra gondoltak, hogy gyöngyösi kormánybiztosi elfoglaltságára fog hivatkozni, később aztán mégis úgy döntöttek, hogy semmiféle megokolást nem fog bejelentéséhez fűzni. A visszalépésről a hivatalos kommüniké szombaton jelent meg. Ezideig nem vonta vissza azonban pályázatát Buzáth Linos dr. tanácsnok, aki hangtalanul, csöndben, tülekedés nélkül állja a jelöltséget, mint aki dokumentálni akarja, hogy ha meg nem választják is, minden joga meg volna arra, hogy vezető-szerephez jusson. A bizottsági tagok közül nagyon sokan tisztában vannak Buzáth érdemeivel és értékével és valószínű, hogy sok szavazatot is fog .kapni. Eolkusházy megválasztása azonban mindennek dacára tökéletesen bizonyos. Marher és Witfínger megbizaíása. Eolkusházy alpolgármesterré való választásával megüresedik egy tanácsnoki állás. Egészen befejezett dolog már ennék a betöltési módja. A választást ugyan még nem ejtik meg a szer
