Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-17 / 42. szám

3

.Budapest. 1917. október 17.

véházaknak és a vendéglőknek, amelyeknél igen lényegesen esik számításba a főváros jövedelmeinek ilyi.itén szaporítása.

Nem lelkesedtek azonban a múlt télen az áremelésért és különösen adóért maguk a termelő üzemek s maga az ügyosztály sem. Még emlékezetünkben van, hogy az üzemigazgatók a lekötő leghatározottabban, az adó ellen foglaltak állást. A villanyszakértőknek viszont az volt a felfogása, hogy a villanyüzemnél még az árente lésre sincs szükség. A háború után ugyanis a villanyfogyasztásban olyan fellendülés várható aiz ipari fogyasztás révén, hogy a nem emelt árak mellett is nemcsak produkálni fogják a költségtöbbletet, de jelentékeny hasznot is tud nak. biztosítani.

Most az a kérdés, hogy nem változott-e meg a termelési költségek jelentős emelkedése után az tízein igazgatók véleménye? Akár igennel, akár immunéi fognak fel el n!i: erre a kérdésre a főváros financpolitikusai, úgy látszik, mereven ragaszkodnak ahhoz, hogy a költségtöbbleteket át kit'll hárítani a közönségre!. A gáz és villany egységárainak felemelése elhatározott dolog: a közönségnek ma már csak az lehűt a reménye, hogy az emelés minél kisebb mértékű legyen.

A Fővárosi Hírlap munkatársa előtt egy jeles hajózási szakember a következőket fejtette ki:

— A kiil.öklön jogosan kialakulhatott az a nézet, hogy a Duna-aktának egyik előkelő pozícióban levő magyar államhivatalnok állal megszövegezett tervezete fedi a magyar álláspontot, mert hiszen arra senki sem gondolhatott a külföldön, hogy nálunk évtizedekre terjedő hatályú és országok sorsát érintő tervezetet előzetes alap o s 1 e t á r g y a 1 á s nélkül bocsátanak világgá. Az utólagos tárgyalásokon is voltak kitűnő szakemberek, voltak ott kiváló mérnökök, jogászok, nagy kereskedelmi tudással rendelkező egyéniségek, csak épen a hajózás' szakembereket felejtették el meghívni. Ezen csodálkozni aligha lehet, mert hiszen a Dunáról és a hajózásról van szó, amihez — úgy látszik — mindenki ért és a hajózási szakemberek véleményére a Duna-akta bábáinak nincs szüksége. A Duna-akta amellett, hogy a nemzetközi jogi viszonyokat rendezni h vatott, kell hogy a hajózási rendszabályok egyesítését, a hajósrendtartást, a hajósok képesítését stb. is véglegesen megszabja. A Duna-akta tehát az eljövendő hajósnemzedékre nézve rendkívüli fontosságú lesz és igy mi hajózási szakemberek is jogosan megkívánhatjuk, hogy ahhoz mi is hozzászólhassunk. Ám csak tanácskozzanak tovább az urak a zöld asztal mellett, mi ped'g ezalatt küzködiink a kis vizzel és a leendő dunai központtól, Budapesttől kilenc kilométerre, a Szén t-E n d r.e- sziget alsó csúcsánál a nagy D u n á n 14 d e c i m é t e r m é 1 y-j á r á s u h a j ó k k a I f e n n- akadunk.

Harc az üzemek ellenőrzése körül

Üzemi tanács, vagy üzemi számszék? — Uj rend az anyagbeszerzés és a pénzkezelés körül. — Márkus Jenő dr. tanácsnok nyilatkozata.

Elkészült a Duna-akta

Kvassay min. tanácsos tervezete

A Duna,-kérdés megoldásának természetesen vannak olyan vonatkozásai is, amelyek a nemzetközi jog hatáskörébe tartoznak. Uj Duna-aktát kell tehát cs'nálni,, amelynek első tervezetét már el is készi tette Kvassay Jenő miniszteri tanácsos. A Kvas- say-féle Duna-aktát már szét is küldötték, megkapja ■ zt már Czeri.in gróf külügyminiszterünk és meg kapták szövetségeseink is. Magyar részről a Duna- akta első tárgyalása hétfőn este ment végbe a Ma gyár Hajózási Egyesületben. Az ülésen M a 11 e k o- v i c s Sándor v b. t. t. elnökölt, a fővárost pedig F o c k Ede tanácsnok képviselte.

Az uj Duna-aktához természetesen majd a békekötésnek is hozzászólása lesz és :gy minden, ami ma történik ebben az irányban, tulajdonképen csak jóindulatú óhajtás. Németországban azonban nem méltányolják valami túlságosan a Kvassay;-féle terveze tét. amelyről például többek között az egyik szakkritika igy énekel:

— A tervezet világosan igazolja azt a fáradozást, hogy a R a j n a-a kta rendelkezéseit lehető leg változtatás nélkül a Dunára alkalmazzák, már pedig a Rajna-akta a mai jogi felfogás szerint ..etwas veraltetes Vertrags- w e r k.“

Az elragadtatás azonban idehaza sem valami túlságosan nagy az átültetett Rajna-aktával szemben. Különösen hajózási körökben emelnek kifogást ellene.

ezerfajta rózsa mosolyog ránk.

A szőlőskerten át feljutunk a Csapla,-hegyre, amely tele van tűlevelű fákkal. Lenézünk a völgybe és katonás sorrendben sorakoznak egymás mellé A 1 c s u t h, Doboz, T a b a j d, F e 1 c s u t h, Bogii r, C s á k v á r.

Budáról négy mértíöldet kell mennünk, hogy Zsámbékra jussunk. Félkörben szebbnél szebb, apró falu veszi körül: Torb ágy, P á t y, Tel k i. Jenő, P e r b á 1, T ö k.

Zsámbék nevezetességei a régi templom fertői maradványai, amelyek a román és gőt stil vegyítését mutatják. Kalauzunk a Notre-dame-hoz hasonlítja. Mellette kastély és az elmaradhatatlan zárda. A zárda, alapítását Zuglá-gőri Cynardi grófnak tulajdonítják. IV. Béla 1258-ban megerősítette az adományt, amelyet a Cynardi testvérek, Egyed, Smaragd és Gylet a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett sambochi (zsámbéki) zárdéának tettek. A zárdában valaha premontrei prépostság volt. 1476-ban Mátyás király a pápa engedelmével a zárdát a pálosoknak adta, akik a budai hegyek között, a mai Szép Juhászné alatt székeltek. 1496-ban Ulászló király is idemenekült a budai dögvész elől, majd a török uralom alatt egy pasa székelt itt, aki mecsetet is épített. Sok véres török csata is volt itt. Ibrahim és Musztafa pasákat alaposan ellátták a győri és a veszprémi várkapitányok.

Még két zsámbéki nevezetesség. Az egyik a barlang, amelyben hajdan Czernibog szláv isten képe állott, a másik az, hogy itt is ötszáz zsidó lakott egy csomóba. Úgy látszik innen szivárogtak be lassan Pestre.

Az üzemi ügyosztály vagy központ tervét megint erősen tárgyalják. Hir volt arról is, hogy ezt a kérdést már legközelebb a húszas-bizottság elé viszik. A kérdés azonban értesülésünk szerint nem forrott még ki ennyire. Egyelőre a tanács, illetve annak egy része foglalkozik a kérdéssel, elhatározások azonban még nem történtek. A legújabb javaslatnak Pich 1 e r Ottó fogalmazó az érdemes szerzője. Egy előbbi javaslatot Márkus Jenő tanácsnok terjesztett a tanács elé. Márkus tanácsnok annak idején élőszóval mondta el terveit, de úgy tudjuk, írásban is elkészítette azt. A Márkus-féle terv nagy ellenzésre talált. Több tanácsnok a hatalmi kérdést látta benne m e g c s o r b i t v a. Az ügyosztályok féltékenyen őrködnek üzemeik fölött, azokat nem akarják kiadni a kezükből. Másrészt pedig Márkus tervei között az is szerepelt, hogy a közgyűlésnek, illetve a törvényhatósági bizottság által kiküldött tanácsnak is szerepe legyen az üzemek munkájának ellenőrzésében. Ez viszont magának a tanácsnak nem volt Ínyére, mert jogainak megnyirbálását, hatalmának cső r- bitását látta benne.

Ez volt az oka annak, hogy P i c h 1 e r fogalmazóval uj tervet készíttettek, amely már lényegesen szerényebb, a tanács jogkörét kevesbbé megbolygató, mint a Márkus-féle terv volt. Vannak azonban a tanácsnak olyan tagjai is, akiknek számára még a Pichle r-íéle terv is tulradikális.

Ebben a kérdésben, mint legilletékesebbhez, Márkus Jenő dr. tanácsnokhoz fordultunk, aki készségesen adta meg felvilágosításait a Fővárosi Hírlap munkatársának:

Ismeretes, hogy a Zita-körház és a Mii- siziűríizem ügykezelése körül fölmerült vádak után a főváros közgyűlése Vázsonyi Vilmos felszólalása után utasította a tanácsot, hogy a községi üzemek fokozottabb ellenőrzésére vonatkozólag tegyen előterjesztést. A közgyűlésnek ez az utasítása adta meg az alapot arra, hogy a kérdéssel foglalkozzam. Terveimet megismertettem a tanácscsal is, de Írásban is lefektettem azokat. A tanácsnak voltak tagjai, akiknek aggodalmai voltak az én tervemmel szemben. Ami Pichler fogalmazó ur javaslatát illeti,, az igen értékes, kiváló munka és én magam is melegen gratuláltam hozzá. A tanácsban ezt a javaslatot azonban nem fogadták valami nagy rokonszenv- vd és igy nem fedi a tényt az, mintha a Pichler- féle terv már a megvalósítás felé közelednék. Reméljük azonban, hogy az én általam feledett gondolatok egy részével kiegészítve, mégis akceptálni fogják a Pichler-féle tervet, amely tulajdonképen üzemi központ lenne bizonyos számszéki jelleggel.- Ezzel szemben az én javaslatom az volt, hogy a főváros külön üzemi tanácsot létesítsen, amelyben helyet foglaljanak a közgyűlés által delegált tagok, de az egyes üzemek szakértő vezetői is. A Miiszerüzem ügye megmutatta, hogy jogi képzettségű tanácsnoknak minő lehetetlenség az üzleti tevékenységet és a szakképzettséget feltételező üzemi munkát tökéletesen ellenőrizni. Az én tervem levenné a tanácsnokok válláról azt az óriási felelősséget, amelyet tulajdonképpen nem is kdkne nekik viselni. Egészen lehetetlennek tartom a mai körülményes eljárást is, amely az üzemek körül való intézkedések terén uralkodik. Ha például ma valamit elhatároz a gázgyári igazgatóság, az előbb a tanács, majd a közgyűlés dé kiürül. Az üzemek munkája és élete, friss, késedelem nélkül való intézkedéseket igényel. Hetekig vagy hónapokig várni valamire, teljes lehetetlenség az üzleti életben. Ezért kell részt- vennie az üzemi tanácsban nieimesak a főváros tanácsának, hanem az üzemek szakembereinek, valamint a közgyűlés diekgáltjainak is, hogy azok hetenkint többször összeüljenek és minden tekintetben teljhatalmuan intézkedjenek. Ha azután ennek az üzlemi tanácsnak bármely intézkedése ellen kifogások merülnének fel, akkor a fidelősség egyedül a közgyűlést illetheti, amely az üzemi tanácsot részben a maga kebeléből delegálta.- A másik nagyfontosságu része llenne a reformnak az, hogy anyagbeszerző központot, az üzemek központi pénztáréit és az anyagvizsgáló központot létesítsük. A megtakarítás terén nagyszerű eredményeket lehet elérni, ha a főváros mindent, amire szükségük van az üzemieknek, egységesen vásárol, mintha az egyes üzemek, amelyek egy gazdának, a fővárosnak tulajdonai, kíilön-külön vásárolnak. Így sokkal könnyebb a jó és olcsó bevásárlási központokat megtalálni és a nagyban való vásárlásnak az idényéit sem kell külön kiemelni. A pénzkezelési körül is feltétlenül szükséges valami egységesítés, mert az üzemeknél igen sokszor előfordul, hogy több pénzre van szükség, mint amennyi készlet van ési ilyenkor kölcsönökkel és átutalásokkal dolgozni fölösleges és körülményes munka. Ha azonban az üzemek bevételei közös pénztárba folynak be, akkor mindennek a kellemetlenségnek elvágtuk az útját, módfelett egyszerűsítettük az eljárást, mert el sem képzelhető, hogy asz ösz- szes üzemek bevételei ne fedeznék az összes üzemi kiadásokat. Végül múlhatatlanul szükségesnek tartom az anyagvizsgáló központ felállítását, amely minden anyag beszerzésénél véleményt mond a beszerzendő anyag minőségéről. Sok millióra menő anyagra van szüksége a főváros üzemeinek. Az a felelősség, amelyet a jó és a rossz anyag közti különbség ró a fővárosra, csak ezen a réven szüntethető meg teljes biztonsággal.

— Volna még egy intézkedése az én tervemnek, amely az ellenőrzés biztosságának célját szolgálja. A mai rendszer ugyanis, amely a fővárosnál számvevőségen és magában a költség- vetésben is uralkodik, túlságosan körülményes. A számvevőség nem dolgozik a nélkülözhetetlen egyszerűséggel, a költségvetésben pedig a legkiválóbb szakember is alig ismeri ki magát. Ezt is teljesen meg kell változtatni és az üzemek számvitelét önállósítani kell. Erre a célra pedig kiváló szakértőket kell megnyerni, nem egyet, hanem legalább négyet, akiknek alkalmazása természetesen igen jelentős összeget emésztene föl, de: az ilyen szakemberek másként nem állhatnak a főváros szolgálatába, csak ha épen olyan módon honorálják munkájukat, mint azt a nagy magánvállalatok teszik. En azonban remélem, hogy a tanács is be fogja látni, hogy a pénzzel ezen a téren nem szabad takarékoskodni, mert a jó és biztos ellenőrzés nemcsak a felelősséget kisebbíti, hanem egyben a jövedelmet is növeli.

Körülbelül ezek azok a figyelemre méltó szempontok, amelyeket Márkus tanácsnok elmondott nekünk. Az üzemek ellenőrzése körül azonban ma