Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-10 / 41. szám
2 99 Budapest, 1917. október 10. mind nagyobb gondot igyekszik fordítani, a munkásságnak ellátására és azoktól a gondoktól való megszabadítására, amelyektől bizony leg- kevésbbé 'sem volt ment, amig teljesen a fővárosra voltak utalva. A pillanatnyi zsirhiánytól azonban ez a radikális intézkedés sem menti meg Budapestet. A Fővárosi Hírlap értesülése szerint ugyanis a jövő héten már egyáltalában nein lesz zsír Budapesten, ami természetes is, mert a rekvirálást, a szállítást és a sertések levágását nem lehet boszorkányos ügyességgel napok alatt lebonyolítani. A jövő héten tehát a főváros a zsír pótlására margarint hoz forgalomba. Mire pedig újra zsírhoz jutunk, valószínűleg föl fogják emelni annak maximális árát. Hir szerint karácsony ide már húsz koronájával fizetjük a sertészsír kilogrammját. Boráros Jánostól — Thék Endréig November elején dönt a Josephinum-zsüri A Josephinum-pályázat kitünően sikerült. Nem kevesebb, mint 2S pályamunka érkezett be, közülük 25 határidőn belül, öt pedig postán. Ha figyelembe vesszük, hogy annak idején a Ferenc József fogadalmi templom tervére húsz pályázat érkezett be, akkor azt kell mondanunk, hogy a Josephinum-pályázat iránt egészen rendkívüli volt az érdeklődés. A legfőbb magyarázat természetesem az, hogy építőművészeinknek nincsen dolga és igy aki csak szerét ejthette, pályázott. A zsűri máris megalakult és Bárczy István dr. polgármester elnöklésével tagjai lettek: az érdekelt ügyosztályokból: Piperkovics Bátor és Krátky János tanácsnokok, a közepi- tési bizottság részéről: Palóczv Antal, a törvényhatósági bizottság 'részéről: Höpfner Guidó, a Josephinum részéről: Thék Endre udv. tan., a Mérnökegylet részéről: Schodics Lajos és Wälder Gyula (póttag), a M. £. Sz. részéről: Lajta Béla és Spiegel Frigyes (póttag). A bizottság előadója: Kabdebó Gyula műszaki tanácsos. A zsűri e hét közepén ül össze dső ülésére, amely alkalommal felbontják a beérkezett terveket és kiadják az átszámítások megfejtése céljából egy albizottságnak, amelynek hivatása, Egy elsülyedt világ. Jókedvű nyaralók, akik a háborúban sem sava- nyodtak meg, mesélik, hogy Dunaharasztiban az elmés vendéglős kiakasztott egy mosolygós sóskiflit ezzel a felirattal: „Ilyen v olt a s ó s k i f 1 i. Emlék a beké bő 1.“ Ránézek a kis fiamra és igazolva van előttem a dunaharasztii vendéglős, aki nem csinált viccet, mert ime itt van a sarkunkban egy újonnan érkezett nemzedék, amely még jóformán híréből sem ismeri a sóskiflit, meg a ropogósra sült zsemlét. Esi mennyi, de mennyi ilyen sóskifli-féle békebeli intézmény van, amiről már régen megfeledkeztünk. Jó és rossz dolgok kavarognak a fejünkbe, amelyek azonban akármilyen rosszak is, áldottak lennének ma a szemünkben, mert a békét jelentenék. Öreg újságok szemétdombjába temetkezem bele és ime egy óra alatt egy elsülyedt világ képe bontakozik ki előttem. Találomra szedem elő az újságszámokat tiz-ti- zenkét éven belül. Az első, amit kezembe veszek 1905. április 23-iki dátumot visel. Ebben olvasok egy hirt: — Az építőmesterek krimitschauja. Az építőmesterek napok óta készülődő munkazárlata a mai napon megkezdődött. Nem kevesebb, mint tízezer munkást bocsátottak el ma a munkaadók. Délután 4 órakor kifizették az összes munkásokat, visszaadták könyveiket és bezárták az épülő házak kerítéseit. Els igy tovább. Kinek jutott volna eszébe ma, hogy a munkásokat ki is lehet zárni? Ki emlékezett a valaha divatos szóra, a krimi,tschaura? Pedig mennyi újságcikket irtunk felháborodva a „kutyaszövetségek' ellen, ma bezzeg nincs az elárvult munkaadóknak kit kizárni. Ugyanabban az újságszámban súlyos; kirohanás a husdrágaság ellen abból az apropóból, hogy Amerikában (ne tessék azt hinni, hogy a Rákócz’.-téri csarhogy kimutassa, gazdasági és jőve del meizőségi szempontból melyik terv a legkedvezőbb. Ez az átszámítási mintegy két heti időt veisz igénybe, úgy, hogy a döntés november első napjaira várható. Hogy igy eljutottunk a zsűri döntéséig, nem lesz érdektelen egyet-mást elmondani a Josephinum történtéből. Boráros János városi tanácsos volt az, aki 1772-ben azt indítványozta, hogy Pest városa építsen egy árvaházat. Ez a Boráros János volt egyébként az, aki az Ülloi-uti Mária Terézia- laktanyát építette és ő volt az, akiről a Borá- ros-teret elnevezték. 1799-ben újabb ismert pesti név kerül vonatkozásba az árvaház ügyével: a Kaszelik név. Ö a vagyonszerző ős a Kaszeli- kok között, akiknek nevét ma már csak .egy csomó pesti ház és telek viseli. Ez a Kaszelik csinálta meg az árvaház első tervét. E terv szerint az első pesti árvaház ott épült volna, ahol a mai Szivárvány-köz van (a Hímző- és Királyi Pál-utcák között.) Ebből a tervből azonban nem kitt semmi. 1837-bem mégis elhatározta a tanács, hogy József nádor helytartó emlékére meg fogja építtetni az árvaházat. Alakítottak is egy bizottságot, amelynek kigbuzgóbb tagja és vezére Staf- fenberger Isitván volt. 0 róla nevezték el a mai Josleiphinum mellett levő utcát Staffenberger- utcának. Ekkor határozták el különben azt is, hogy az árvaházat valahol a Ludoviceum előtt építik föl, Még 1837-ben telek is került. Festetlek Antal gróf, a Feisteitich-család sembrja, odaajándékozta erre a célra azt á 4000 öles telket, amelyen a Josephinum aztán ténykig föl is épült. Az építési munkálatokhoz 1840-ben fogtak hozzá s az ünrtepélyeis alapkőletétel, amelyen a nádor neje, Mária Dorottya főhercegnő is megjelent, 1841. június 19-ikén ment végbe. Az épület nagyrészét természetbeni adományokból szedték össze. Ki mit tudott, azt adott, így kaptak követ, téglát, fuvart, asztalosmunkát. Az építésből az egész Pest város iparossága kivette részét. Liszt Ferenc is eljött és három hangversenyének jövedelmét a nemes célra adta. így gyűlt össze 96,000 forint érték. Ebből építették föl az első résjzleitét az árvaháznak, ami a mai épületnek mintegy egyharmadát teszi ki. A felavatás 1843 március 19-ikén, József - napján volt. nokban, hanem igems Amerikában) garázdálkodnak a hus-trösztök. Megnézem a napi állatvásárról szóló tudósítást és látván, hogy ugyanazon a napon a marha ára 114—116 fillér. Es mi ilyen árak mellett, meg az amerikai huströszt üzelmei miatt is felháborodtunk. De hiszen meg is tanított bennünket tűrni és szenvedni a háború. * Különös véletlen. 1906. október 28. van felírva az újságra, amelyet a kezembe veszek. Egy napihir ötlik a szemembe. A címe: Háború után. Es igy hangzik: Szentpétervárról jelentik, hogy az a bizottság, amelyet azért küldtek ki, hogy pontosan megállapítsa a háború halottainak,, sebesiiltjeinek és árváinak számát, most készült el munkájával. Elesett 2500 tiszt, 110.000 katona, megsebesült, vagy megbetegedett 9000 tiszt, 250.000 katona. A tisztek után 3375, a katonák után 208.000 árva maradt. Megtelik az ember szeme könyekkel. Istenem, milyen csirke-pör is volt az orosz-japán háború a világháborúhoz képest! Talán az oroszok Przemysl körül nagyobb veszteséget szenvedtek ennél. Hát drága magyar véreink a három esztendő alatt? * Nagy Endre karácsonyi karcolata következik. A képviselő ur otthon van a kerületében és disznótoros vacsorát rendelnek a tiszteletére. Ma az ügyes karcolatból csak a menü érdekel bennünket. íme: Táskaleves husvagdalékkal. Disznópecsenye kolbászköritéssel. Sült kolbász hurkatöltelékkel. Májas hurka kolbászköritéssel. Sonkás-tészta és turós-csusza töpörtyiivel. Idei karcos. Tavalyi karcos. Tavalyelőtti karcos. Felebarátom végv papírt és ceruzát és számítsd ki, hogy mennyibe kerülne ma harminc személyre ez a vacsora? Nem a Hungáriában, hanem csak egy Hun- gária-uti kurta-kocsmában? Az egész objektumot tulajdonképein 200 fiúra és 100 leányra tervezte meg Pollák Mihály, a nagy építőművész, aki a Nemzeti Múzeumot is építette. Az első „árvák atyja“ Staffenberger István lett, ma ezt a tisztséget Thék Endre udvari tanácsos viseli. Az épület mindinkább kicsinek bizonyult, úgy hogy állandóan toldozgatták. A legfontosabb toldások mégis 1870-ben, 1874-ben és 1876-ban történtek. Ezzel az utolsó nagyobbodással elmélkedett a Josephinum befogadóképessége 100 fiúra, ami még mindig csak egyharmad- része volt a Pollák Mihály-féle tervnek. A rendezés gondolatát 1909-ben vetette fel Thék Endre. Azt mondta: építsük be az értékes Üllői-nti telket bérházakkal, az árvaházat pedig vigyük ki valahova a perifériákra, -ahol olcsóbbak a telkek és a levegő is jobb. A bérház jövedelmeiből azután föl lehet emelni az árvaház növendékeinek létszámát is. Kimutatta egyben azt is, hogy a teleknek 1909. évi értékét véve alapul, minden egyes gyermekre 1000 korona lakbér esik. Eziem az alapon megindultak a tárgyalások és az alapitó okiratból kiderült, hogy az árvaháznak, vagy annak egy részének ott kell maradnia a mai helyén, mert az adományozó Fes- teiich Antal gróf a telket kifejezetten arra adta, hogy az árvaház ott épüljön. Ezen az alapon olyan megoldást kellett keresni, hogy a teleknek lelgkeivésbbé értékes; és legcsendesebb részén épüljön fel az árvaház, a telek többi része pedig a bérház céljaira szolgáljon. Ez a körülmény nehezebbé tette ugyan a feladatot, de a leghelyesebb megoldás az volt, hogy a főváros tervpályázatot irt ki, amely most járt le. A zsűri három dijat ítél oda öt-, három- és kétezer korona összegben, öt tervet pedig megvásárol 1000 koronájával. Kétszáz Kitüntetés a városházán Alpolgármester és tanácsnok-jeloltek A városházán csupa személyes ügyet per- traktálnak. Senki sem érdeklődik más iránt, csak a választások és a kitüntetések teszik a szóbeszéd anyagát. Bizonyosat persze senki sem tud. Csak vágyak ési óhajok vannak. Csodálkozással beszélnek Márkus Jenőnek a Magyar Bank igazgatói székébe való meghivatá- sáról. Az ő gyors iramú pályája — ez az általáA vacsorára hivatalos volt az izraelita hitközség elnöke is. Akkor aligha evett ebből a vacsorából. Ma azt hiszem, nem igen hagyná magát kináltatni. * Egy kis külpolitika. Olvasom, hogy Aerenthal báró, a monarchia külügyminisztere Rómába készül. Persze hű szövetségesünket akarja meglátogatni. De még ennél is meghatóbb az a tudósítás, amely arról szól, hogy Rákóczi Ferenc hamvainak hazaszállítása alkalmával Orsován megjelent a nagy fejedelem holttestét szállító vonatnál a belgrádi szer- bek 220 tagú küldöttsége. Koszorút tettek a ravatalra ezzel a felírással: „Rákóczinak és dicső társainak, akik a szabadság elnyomói ellen küzdöttek. A szerbek — a szabad Szerbiából.“ Hát nem mind egy elsülyedt világból való ez a hir? Egy ruhakereskedő hirdetése: „LORD“ Legdivatosabb angol széles, csikós felöltő 60f 30, 40 és 32 korona. „LORD“ SACCO-ÖLTÖNY 50, 40 és 30 korona. * 1909. ja n. 2. Egy újságcikk a délolaszorszagi földrengésről ezeket írja: Csak a biblia legendái tudnak eseteket, melyek katasztrofális borzalmasságát hasonlítani szabad a délolaszországi föld- és tengerrengéshez. Kétszázezer halott volt és egy milliárd a kár. Hány napra elég ma kétszázezer halott és egy milliárd hadikiadás? És a napok sűrűn ismétlődnek. ❖ Ugyanebben az újságszámban találjuk a légszesz- társulat egy- reklámját, amely igy szól: Budapest utcai világítása a lámpák nagy számánál és a lángok intenzivitásánál fogva minden te-
