Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-10 / 41. szám

Budapest, 1917. október 10.

3

nos vélemény — nem tudta türelemmel kivárni a városházi lassú clomén.telt, tevékenységének uj levegő kellett. Általában nagyon sajnálják, mert mindenki tudja, hogy Márkus Jenő dr. távozásával pótolhatatlan veszteség érte a fővárost.

Teljetsíem aktuális kérdés azonban csak egy van: Festetich gróf helyének uetöltése. Utódja a második alpolgármesteri állásiban természetesen Déri Ferenc dr. lesz, inig az alpolgármesteri címmel és jelleggel felruházott tanácsnoki állásra, Déri helyére, egyetlen pályázónak, Folkus- házy Lajos dr.-nak van kilátása. Vannak ugyan hírek arról, hogy Harrer tanácsnok is pályázik, a mi értelsülésünk azonban az, hogy Harr érnék későbbi és magasabb ambíciói vannak. Folkus- luizy választása minden valószínűség szerint egyhangú lesz.

Márkus Jenő távozása csak mintegy három hónap múlva várható ési megcshetik az is, hogy akkorra Buzay Károly is nyugdíjba megy és igy három tanácsnoki állás lesz összesen, bár különböző időben üresedésben. Ezekre az állásokra — nem úgy, mint tisztujitás idején — csak rangidős főjegyzők jelölhetők. Ilyenformán számításba valószínűleg sorrend szieirint csak Sztankovics Szilárd dr., Wittifiger Gyula dr., Schmelhegger Árpád dr. és Kemény Géza dr. jöhetnek. Hallottunk azonban olyan kombinációkat is, hogy tanácsnokká Marker Aladár dr. tanácsnok-főjegyzőt fogják megválasztani és az elnöki ügyosztály ideiglenes vezetésével a polgármester Miklós Elemér dr. tanácsjegyzőt fogja megbízni.

A tanácsnokok munkabeosztása a polgár- mestertől függ, akinek szándékai ismeretlenek, de legvalószínűbbnek tartják, hogy a közélelmezési ügyosztály élérei Csapór .József dr. kerül, mig Marker Aladár dr. a közegészségügyi ügyosztály vezetését veszi át.

Ami most már a kitüntetések dolgát illeti, e tekintetben szintén megbízhatatlanok az eddig forgalomban levő hírek. Bizonyos az, hogy Bődy Tivadar dr. alpolgármester, Glücksthal Samu dr., Feleki Béla dr., Fiilenberg Salamon. Glück Frigyes és Hegedűs János udvari tanácsosok lesznek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy más kitüntetések ne lennének. Értesülésünk szerint, valóságos rendjel-eső zúdul a városházára, több mint kétszáz kitüntetést kapnak a tisztviselők, bizottsági tagok és a jótékony hölgyek. A kitüntetések legnagyobb része a hákintetben európai színvonalon áll; a kivilágított Du n-apart egymagában oly látvány, amelyhez foghatót a kontinensen sehol sem találunk.

Ehhez igazán nem keli kommentár.

A Kecskeméti Bortermelők Első Pinceszövetkezete 1000 darab ajánlólevéllel dokumentálja borait: uj bor, nemes kadarka 26 korona, ezerjó 30, rizling 34, tranciai 44 korona százliterenkint. A legdrágább rajnai rizling hektója 140 korona.

A h ii t ő h á z viszont igy énekel:

— Messze vezetne, ha itt fel akarnék sorolni, hogy az egyes élelmiszerek eltarthatóságát illetőleg minő előnyüket tud a hütöház nyújtani, s igy csak azt emeljük ki, hogy a lefolyt évben a hús, a baromfi, vad, hal, tojás, vaj, gyümölcs, főzelék és kertészeti termékek, italok, bor, sör, must, pezsgő stb. hosszú ideig változatlan minőségben és jóságban tartottak el.

Egy női divatáruház hirdetéséből veszünk ki

még néhány árat:

tiszta selymek minden színben . . 19, 38 és 45 kr.

Moire selyem jouponokra ... 57 kr.

Csikós, kockás és mintázott nehéz

bluzselymek (10.000 méter) . . 50, 63 és 78 kr.

120 cm. félposztó.................................... 48 kr,

120 cm. diagnol-kelme

.............................. 45 kr.

Na

gy alkalmi vétel valódi angol.

kosztüm-kelmékben .... 55, 63 és 85 kr.

130 cm. angol szealszkin, plüss és

karakul ..................................4 írt-tói kezdve.

Akkor még ez igy volt, ma minden elsüllyedt. Föld alá került a krimitschau, 1.14 koronás húsár, a disznótori vacsora, a divatos Lord-sacco, a kivilágított Dunapart, a 26 filléres bor és a 45 krajcáros selyem. Ma a kenyérjegy, a margarin, a papirszövet, a sötétség és maga a véres, a fájdalmas Háború az ur felettünk. Az elsüllyedt világból mindössze ez maradt meg szomorú örökségül.

borús jellegű polgári érdemkereszt különféle fajtája lesz. Vitás például Folkusházy kitüntetésié, akit udvari tanácsosi méltóságra kombináltak, mi azonban azt hallottuk, hogy vaskorona- rendut kap. Ugyanezt kapja Ehrlich (i. Gusztáv és mások is.

Egy újságíró karrierje

— Nagy Ferenc —

Ismét egy magyar újságíró, aki a közpálya zenitjének fénykörébe érkezett. Ezelőtt néhány hónappal még Miskolc város polgármestere volt — igaz: hire- neve már akkor bejárta az országot — ma a köz- élelmezési miniszter államtitkára és az energikus, munkabíró Hadik Jánosé mellett az ő nevénél kevés emlegetettebb név van ebben a háborús országban.

Tehát polgármester volt, aztán főispán lett és az Országos Közélelmezési Hivatal alelnöke, nemsoká szülővárosának képviselője a parlamentben, a király kinevezte államtitkárrá, — kevesen tudják azonban, hogy ez a szédületes karrier egy hivatásos újságíró közéleti pályájának páratlanul gyors és lendületes irama. Mielőtt kinevezését publikálták, beszéltem Nagy Ferenccel és szó került az újságírókról.

— Büszke vagyok rá — mondta, — hogy én is az újságírás iskolapadján nevelkedtem, amelynek nevelő-ereje kitörülhetetlen a közélet emberének leikéből. Azt a gyönyörű hivatást én sohasei tekintettem ugródeszkának, szeretem és értékelem a sajtót ma is éppen úgy, mint mikor szerény munkása voltam. Fölmérhetetlen — úgymond — a sajtó hatalma és jelentősége, ai közpálya exponált helyén roppant segítség a sajtó támogatása, amely maga félsikert jelent, e nélkül még oly erős tehetség és még oly jó ügy is legtöbbször elbukik.

Klasszikus szavak ezek, a sajtó értékének ünnepélyes felbecsülése, egy férfiú ajkain, aki pályájának magas lépcsőfokára ért, ahonnan pompás hivatottsága bizonyára még magasabbra fogja ragadni. Es Nagy Ferenc hozzátette:

— ... ha egyszer megválók a hivatali közpályától, m e: g i n t csak újságíró leszek, első szerelmem emléke visszahúz!

Hegedűs Sándor, Láng Lajos, Vázsonyi, Szteré- nyi, Günther, Grecsák és ki tudja hányán vannak még. akik fölkerekedtek a professzionátus újságíró asztala mellől és a tehetség ritkán érvényesülő előjogán törtek előre- a miniszteri, államtitkári méltóságig. Most Nagy Ferenc érkezett el közéjük. Elhívta az országos közélet, vállaira rakta a világháború Magyarországa legnagyobb feladatainak sokaságát, de ha a sors úgy akarja, — visszatér ismét mihozzánk. A szive visszahúzza . . .

Becsüljük és szeretjük ezt a férfiút; az érdemes és nemes kollégát, aki magas állásából oly mély közvetlenséggel szól hozzánk. De ha megmérjük másnemű tevékenysiégét, a mi professziónktól távol teljesített munkáját, túl a kolléga elfogultságán, akkor is az őszinte és tárgyilagos elismerés magasztaló szavaival kell őt üdvözölnünk. Még Miskolc város polgármesteri székében ült, mikor a háborús élelmezés gondjai mindjobban megnehezedtek felettünk és hire ment széjjel az országba, hogy Miskolc közellátása mintaszerű, a Miskolci piac gazdag és olcsó, hogy az odavaló lakosság nem lát szükséget,/ hogy' egy pontos és könyörtelen, de igazságos kéz gondoskodik városa polgárairól. Eszméket adott, nehezebbnél nehezebb problémákat oldott meg, uj rendszereket épített és a vidéki városok vezetőinek bucsujáróhelye lett a miskolci városháza, ahol — túlzás nélkül mondhatjuk — az okos, praktikus és sikeres háborús élelmezésnek egy csodatevője osztotta célszerű és jótékony tanácsait. Gyakran megjelent Pesten is, a városok itt székelő kongresszusán és próbált ötleteivel, kidolgozott és kitapasztalt terveivel számos gordiusi csomót megoldott. Tudjuk: a milliós, főváros élelmezésének buzgó és tehetséges vezetői is sokat tanultak tőle. a Nagy Ferenc neve fogalom lett, a Nagy Ferenc sikere példája lett a magyar Háborús közélelmezésnek. Ma az ország gyomra van rábízva az ő és minisztere gondjaira. A helyzet roppant nehéz, a probléma egyre félelmetesebb, de a Nagy Ferenc tudásában, tapasz- taltságában, munkabírásában, széles látókörében, íe: liilmulhatatlan organizáló erejében bizonyosan nem fogunk megcsalódni.

Mikor a minap elváltam tőle, meggyőződéssel mondotta:

— Meg akarjuk oldani az élelmezési problémát és meglátja, meg is fogjuk oldani!

Róna Lajos.

Rongyos deputáció

Szomorú háborús jelenet

Szombaton délben, úgy egy óra tájban, hirtelen zsibongással száz-kétszáz hölgy lepte el B á r c z y| István polgármester folyosóját. A hölgyek a szépség- skáláján igen különböző helyeket foglaltak el és igy gondolni sem lehetett arra, hogy valami sportünnepélyre, vagy éppen szépségversenyre akarják meghívni a polgármestert. Ruházat dolgában nemes egyszerűség uralkodott a hölgyek között, ám akadtak bőven megújhodás után kiabáló őszi felöltők és a keztyiiből kacéran kikacsintgató tintafoltos ujjacs- kák. A tömegben vagy tiz-husz férfi is akadt, akiken szintén meglátszott, hogy nem fő minden vasárnap tyuk a fazekukban. Es ott volt közöttük a kedves D u n a j e c is, nem a folyó, hanem az iró. Dunajec urat mindenki ismeri Budapesten. Béke idején ott ült minden kávéházban, amelyhez a legkisebb köze is van az irodalomnak. Csinos, tiszta bársonyruhát szokott viselni, finom fehér gallért, miivésznya.kkendőt, miivészkalapot. A mellén hatalmas nyakbavető ezüstláncának antik, szép boglárja. Valamelyik gazdag Dunajec-ös csináltathatta a legelső ötvösmesterrel. Dunajec ur régen eltűnt az irodalmi kávéházakból és a mostani viszontlátás sem volt egészen örvendetes. AJáskor vidám, okos szemei most révedezök lettek, a bársony-zeke színét kiszívta a nyári nap és a nyakbavető eziistláncot elnyelte a Lónyai-utcai moloch.

Dunajec ur, bár irodalmi ambíciói vannak, gyönyörűen megélt valaha abból a napi négy! koronából, amit a főváros fizetett neki helyettes tanítói minőségben. Es megéltek valahogy a többiek is, akik ott álltak szombaton a polgármester ajtajában. Még vasárnapra is félre lehetett tenni a hétköznapi négy koronából, mert vasárnap nincs napidij. Most hat koronát kapnak, uram isten, mit lehet ma napi hat koronával kezdeni? És ráadásul, amit mindenki megkapott, a ruházati segély sem jutott el még hozzájuk.

— Pedig — mondja az egyik ur — tessék rajtunk végignézni, nagyion ránkférne az a pár száz korona. Most gyűlést tartottunk és a gyűlésről egyenesen idejöttünk valamennyien, hogy elmondjuk a bajunkat a polgármester urnák.

A polgármester ajtaja azonban nehezen nyílik. A városatyák csapkodják, járnak ki s be rajta; a szegény ,,helyettes tanerők“ áhítattal néznek arra az ajtóra, amit a nagyurak profán hanyagsággal nyitnak- csuknak. Végre hírmondó jön. hogy a tanácsterembe menjenek. Olyan szép rendben helyezkednek el, mintha a tanítványaikat állítanák sorba. Nyílik az ajtó, érzem, hogy megdobban a szive valamennyinek.

Es megjelenik — W i 1 d n e r tanácsnok. Úgy érzem. valami nagy; igazságtalanság történt itt, nagy- nagy vigasztalást vettek el - ezektől a munkás, müveit rongyosoktól. Elvették tőlük a vigasztalást, hogy a polgármesternek panaszkodjanak.

Wildner tanácsnok megáll előttük és kilép a sorból egy igen kedves kisasszony, Szántó Giziké. Ö a szószólójuk. Csinos, kerek mondatokkal panaszkodik, értelmes szóval, bátor hangon. Szemébe néz a tanácsnoknak és a mondatai olyan gömbölyűek, mint maga a kisasszony. Panaszosan, őszintén, siró hangon mondja:

— Tessék elhinni tanácsnok ur, a főváros takarítónői ma már jobb h e I y z e t b e n van- n a k, m i n t m i.

A tanácsnok válasza nehány rideg, száraz szó. Jóindulatról beszél, amely azonban attól függ, hogy a pénzügyminiszterben is meglesz-e, vagy sem. A polgármester különben azt üzeni, hogyi ő maga megy föl hétfőn a minisztériumba a „helyettes tanerők“ érdekében. Kölcsönös, szótlan, kissé zavart meghajlás. Vége, nincs tovább ...

Utána néztem a tanügyi ügyosztályban, mi az akadálya a ruhasegély kifizetésének? Azt mondják, csak a polgári iskolai és az elemi iskolai hely:ettes tanítókat és tanítónőket érdekli a dolog. A felsőbb iskolákban -megválasztott tanerők helyettesítenek, azok már rendben vannak. Négyszáz-hatszáz emberről van szó, ezek fognak, ha fognak 300—500 koronákat kapni ruhasegély címén. Van azonban egy miniszteri rendelet, amely azt mondja, hogy ha a helyettesek drágasági pótlékot kapnak, annak összege levonandó a ruházati segélyből. Ezek a szerencsétlenek pedig napi két korona segélyben részesülnek, ha levonják a ruházati segélyből, akkor semmi sem marad. Ezért kell Bárczynak a pénzügyminiszterhez menni, hogy tegyen kivételt a kegyetlen rendelet szigorában. p. b.