Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-03 / 40. szám
Hatodik évfolyam Budapest, 1917, október 3-án 40. szám eeöfjeetési AnnKt Égési, éime ........ 2a K. Fel évre ................. 12 K. Eg yes számolt kaphatóit a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztőit DűCSÓ Emil megjelenik minden szerdán, Szerkesztőség és kiadóhivatal t VI, kér. Szív-utca ...... 18, szám Telefon ............... 137-13 A nagy por á kormány és a főváros között véget ért. A huszas bizottság körében zajlott le a kiengesztelö- dés ünnepe esi a főváros Welrtheim-szekrényei napok óta örömyönnyeket hullatnak, s ma már semmi sem hiányzik a boldogsághoz, csak ama néhány száz milliós beruházási kölcsön, amelynek sorsa ma még nem egészen bizonyos. Mielőtt azonban az örömöt ürömmel vegyítenénk, meg kell állapítani, hogy a fővárosnak mindenkor igaza volt, amikor panaszokat emelt a kormány elődjei ellen. Hogy minden vád igaz és jogos volt, annak bizonysága az, hogy ma, amikor belátó és előítéletektől mentes férfiak ülnek a bársonyszékekben, mindent simán és zökkenő nélkül lehetett elintézni. Ma már nem lehet letagadni, hogy az előző kormányok, amikor a végtelenségig szándékoztak az adójavaslatokon ülni, amikor segeid elem nélküli állandó meg- rovási kalandokat zúdítottak a tanács nyakába, fájdalmas és elkeserítöen igazságtalan Justitz- mordokat követtek el a fővárossal szemben. Íme Wekerle és kormánya igazolta, hogy mindaz, ami az ő két kormányzása között a fővárossal történt, nemcsak méltánytalan volt, de egyben nagyrészt oka annak, hogy a főváro.s a pénzügyi bajok lejtőjére jutott. Szinte hátborzongató ma a hideg fe’dezékben arra gondolni, hogy mi lett volna, ha tovább is betömik a főváros előtt a jövedelmi forrásokat, sőt a fővárossal íizeitte- tik az állam háborús kontóját. Pénzügyi kérdésekben igazán keresve sem lehet találni elfogulatlanabb és hozzáértőbb bírót, mint amilyen Wekerle,' Sándor, aki pedig már két Ízben — 1908-ban a főváros fejlesztéséről szóló törvén.v- nyel, ma pedig az adójaavslatok jóváhagyásával — döntötte <e)l a nagy port a főváros javára. ■ A pénzügyi bajoknak villahegyre kell hát ke* rülniök, meg kell tisztulnia az Aug-iasz-istálló- nak, amelynek kifejlődésében — most bebizonyosodott — nem a fővárosnak volt legnagyobb része. A csöpögő boldogságban azonban aligha van oka magának a főváros polgárságának is részt venni. Mi, szegény, agyonsanyargatott,, háborús nyomorban élő polgárok riadtan kapunk az erszényünk után, amelyen a nagy kormányjóindulat újabb eret vágott. Bármennyire kívánjuk is a polgármesternek, hogy pénzügyi gondoktól ne főj jön a feje, hanem minden energiáját alkotásainak szentelje: ai diadalünnep még sem lehet a mienk, akik a kivilágítás és a bandérium költségeit fogjuk fedezni. A mi számunkra ez csak a drágaság újabb lendületvételét jelenti. Nekünk legelsősorban csak az tűnik a szemünkbe, hogy a közlekedési adó a villamost, a világítási adó a gázt és villanyt, a telekértékadó a lakást, a vágódijak emelése a húst, a csarnoki beiypénzeik emelése a főzeléket teszi drágábbá, fis igy megy ez tovább az egész vonalon. Mi fizettük meg azt a: töméntelen pénzt, amiből a hadi milliók fölépültek, mi fogjuk kiizzadni a háborús költségek milliárdjai-t és minekünk kell majd a mellényzsebünkből kivennünk azt a harminc milliót is, amire iái fővárosnak a deficit eltüntetésénél szüksége van. Nem zászlózzuk fel hát a várost és nem gyújtunk örömtíizeket sem; de miután megszabadítottuk a tanácsot a deficit gondjaitól, most már erélyesen követelhetjük tőle, minden erejével arra törekedjék, minden idejét arra áldozza, hogy polgárainak is gondtalan, csöndes, nyugodt megélhetést biztosítson. jvz/jämrojz A huszas bizottság ismét vendégszerepelt hosszii és senki számúra kárt nem okozott pihenése után. Abban a szomorú játékban, amelynek végén a főváros közönségét, mint tragikus hőst, harmincmilliós adó megfizetésére ítélték, ö játszotta a görögi tíz meggyujtójának fontos szerepét. Szép, finom, parádés szerep és a derék húszasok alaposan kilelkesed- liették magukat. Természetes is ez, hiszen ók bólintgattak a fejükkel már akkor is, amikor a tanács kiizzadta az adóötleteket. És mi szívesen Írjuk az d. számlájukra azt a boldogságot, amit Budapest lakosságának okoztak. Valószínűleg a polgármester sem akart mást, amikor a huszasbizoitsá- got megteremtette. * Ripka vezérigazgató ur, aki kiváló érzékkel akkor vette ki szabadságáigjtinikor a. legkunéleí- tenebb szénhiány, fenyegetett, most, hogy hazajött, azt hitte az ember, hogy friss ötletekkel áll elő, miként lehet a lakosságot egész télen át pontosan és biztosan szénnel ellátni. Nem, a megváltó tervek elmaradtak, ellenben az első szó, ami a vezérigazgató szobájából kicsendül, a tisztviselőknek durva letorkolása. A gázgyári pasa nemes liberalizmusa azon háborodott föl, hogy c, tisztviselők anyagi helyzetük megjavítására merészelnek törekedni és bizonyos szociális szervezetben kívánnak részivé mii. ti a Ripka ur nem apró hivatalnok-sorból emelkedett volna föl a negyven lóerős automobilig, hanem valami ódon várkastélyból nézné a világot, igazán nem csodálkoznánk a dühös kirohanáson. Mi azonban tisztában vagyunk vele, hogy utoljára beszélt a revolverről és kíméletlen eljárásról, mert akármilyen gutgesinnt kishivatalnok volt valaha, meg kell tudnia, hogy ezeknek a fajtája már kiveszett és ma már munkájukból élni akaró, önérzetes hivatalnokok revolver nélkül is szembenéznek a hatalmas vezérigazgatóval. Gerdauer nek —- beismerjük földrajzi tudatlanságunkat — hírét sem hallottuk soha a háború előtt. Aztán fájdalommal, szánalommal olvastuk, hogy szegény Oeráauen keletporoszországi város éppen úgy elpusztult, mint a mi kárpáti falvaink, vagy a mi drága Erdélyünk. Budapest székesfőváros sietett akkor a maga szer etet aáoméinyával: 40.000 koronát adott, a kárpáti falvak bizottsága pedig 200.000 koronát ajándékozott. Most aztán Oeráauen polgármestere bejelentette, hogy meglátogat bennünket és felolvasást tart nekünk. Ám azt is tudomásunkra hozta, hogy újabb pénzbeli igényei is vannak, mert vagy keresztapja Budapest a kedves Ger- áauennek, vagy nem. Igaz részvéttel voltunk és vagyunk keresztlányunk sorsa iránt, de talán mégis furcsa, hogy a dúsgazdag szülök gyermeke a szegény keresztapához megy pénzért, amikor annak sokkal több mezítlábas, rongyos gyermeke van idehaza. Csak a katonaság segíthet a beruházási megvalósításában Krátky tanácsnok nyilatkozata Kész a hatalmas és szinte megvalósithatatlannak tetsző beruházó-programm. Az ügyosztályok mindent összeírtak, amire szükségük van, aztán törölték ami még nélkülözhető, vagy halasztható és végeredményben 427 milliós eredmény állt elő, amivel szemben a polgármester mindössze 200—250 milliós kölcsön fölvételét tervezi. A kék ceruza, tehát valószinüleg igen élénken fog még dolgozni a prograrumterveu. Hogyi lesz, mint lesz, ma még senki sem tudja. Milyen nagy és milyen tipusti lesz a kölcsön, hogyan faragják le a beruházó programmot és mikor kezdik meg annak keresztiilvi'telét: ez mindvégig a jövő titka. Annyi azonban máris bizonyosnak látszik, hogy az egész beruházási kölcsönt, az Általános Villamossági megváltására szolgáló harminc és fél millió kivételével, építkezésekre fordítják. Ennek a horribilis munkának kivitele pedig teljes egészében a köz- épitési ügyosztályra vár. A hatalmas beruházási Programm tulajdonképeni megvalósítója tehát Krátky János tanácsnok és kiváló munkatársai lesznek. Fölkerestük tehát Krátky János tanácsnokot, .it ki a Fővárosi ÍJ Ír la p munkatársa előtt a következőket mondotta: — A beruházási programúi összeállításában nekünk semmi részünk nincsen, a mi munkánk majd akkor következik el, ha a kivitelre kerül a sor. Hogy ez az idő mikor következik el, természetesen ma még nem tudjuk, de mi készen állunk a munkára. — Terveket csinálni az inban lehet, de minden attól függ, hogy az építkezésekhez szükséges anyag mikor és hogyan áll majd rendelkezésünkre és hogyan tudunk majd munkaerőről gondoskodni. A polgármester ur máris jelezte, hogy csak abban az esetben lehetséges a tervek keresztülvitele, ha a katonaság mellénk áll, segítségünkre lesz.- Az építkezések ma is azért szünetelnek, mert nincsen erő és anyag. Minden a hadsereg kezében van és a főváros isi csak úgy kezdhet hozzá tervei megvalósításához, ha a katonaság embert és építőanyagot bocsát rendelkezésére. Az építőanyag mind rekvirálva van és igy annak felszabadítása a kész megoldással egyértelmű. — Van azután még egy igen nagy akadálya az építkezéseik megkezdésének. És ez a szénhiány. Szén nélkül nincs építkezés, amit leginkább bizonyít az, hogy a fővárosban ma is tizenötmillió darab nyers tégla fekszik és várja, hogy ki Miessen égetni. A téglagyáraknak azonban nincsen szenük és legutóbbi ezirányu kérelmezésük is negatív eredményű volt, arra, hogy szenet kapjanak, rövidesen nem is lehet reménységük. Ilyen viszonyok uralkodnak általában az építőiparban és igazán nem lehet csodálkozni azon, ha ügyosztályunknak igen sok dolga akad a vállalkozókkal, akik áldandó kérésekkel ostromolnak bennünket Tény az, hogy az anyagok ára szinte az egyik napról a másikra változik, viszont a kérések és kívánságok olyan özönét zuditják ránk, hogy akár mással se törődjünk,- csak ezekkel az egységáremelési kérésekkel, fin magam a legteljesebb jóindulattal kezelem a vállalkozók ügyét, de; minden belátás mellett is észre kell venni, hogy vannak jogosulatlan kívánságok is. Az uj csecsemökórház építőjével épén a napokban lesz ilyen természetű tárgyalásunk és én remélem, hogy a dolgot lehet még
