Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-24 / 4. szám

2

Budapest, Í917. január 24.

teleknek mai érteke mintegy három millió koronát tesz ki. Halálos vétek tehát kihasználatlanul hevertetni és azt engedni, hogy mindössze száz árva gyermek otthonául szolgáljon. Ennek a pazarlásnak vet véget a terv másik része, amelynek értelmében már legközelebb

kiírják a terv-pályázatot a Josephinum telkén építendő bérpalotákra.

A tanács szándéka az, hogy a telken nyolc- tiz hatalmas bérpalotát épit száz és száz lakossal. A külső frontok üzlethelyiségeket képeznek, az emeleteken pedig luxus-lakások lesznek. A köriilépitett belső részeken pedig olcsóbb lakások foglalnak helyet. Három és négy emeletes házak lesznek ezek, egyforma stílusban épülnek és körülölelnek egy jelentékeny parkot, amely pusztán a lakók kényelmét és' szórakozását szolgálja. Kocsiknak nem lesz bejárata a nyugalmas kertbe, amely pusztán és kizárólag a lakók számára készül és ahol a gyermekek egész nap, este pedig a szülők.is pihenőt, szórakozást találnak.

Münchenben általában nagyon kedveltek ezek a házi-park körül épitett palota-tömbök és bizonyos, hogy Budapesten is örömmel fogják fogadni. Ugyancsak müncheni példára épülnek majd maguk az egyes házak, amelyekből hiányozni fog a folyosó-rendszer. Rendkívüli előnye ennek az, hogy lakó a lakóval nem kénytelen érintkezni és kiküszöbölődik a sokszor nagyon kellemetlen szomszédi viszony. A folyosókat zárt verandák és nyitott erkélyek pótolják, mind olyasmi, ami a lakósok egészséges voltát élénken emelik.

Az Ullői-utról mindenesetre eltűnik a csúf és komorságában szinte ijesztő épület, hatalmas bérpaloták emelkednek helyette, egészséges, szép lakásokkal. A városszépitési célok mellett igen fontos persze az is, hogy uj városi lakosokat kapunk, de elérjük azt is, hogy a Josephinum alapítványa igen nagy jövedelemhez jut és megsokszorozhatja jótékony tevékenységét. Eleinte kétségek voltak aziránt, hogy az alapítvány nem köti-e helyhez adományát, de az alapító-levélben nincsen arra, vonatkozólag semminemű kikötés, hogy az árvaháznak az adományozott telek helyén kell állani. Most aztán, hogy ezt a felfogást a legfelsőbb fórum, a kormány is, akceptálta, semmi akadálya nincs a tervpályázat kiírásának, ami a legközelebb meg is fog történni. Rövidesen tehát a magyar építőművészeken lesz a sor, hogy Budapest szépítésén valami újszerű, zseniális alkotással közreműködjenek.

Koksz és boksz.

Közgyűlés hiányában a t. pénzügyi bizottságban tálalták fel a városatyák a főváros szennyesét — a kormány szennyesét. Pénteken délelőtt tizenegy órakor kezdték és tizenkét óra tizenhárom perckor végezték.

Úgy történt a dolog, hogy Bródy alpolgármester, úgyis, mint helyettes helyettes-főpolgármester, feltette a szemére vastag pápaszemét és megindította a szónokok lavináját. A lavina tetején Pető Salamon állott, aki pontos elszámolást kért arról, hogy az óbudai gázgyár miért számítja olyan olcsón a kokszot a szénkereskedőknek és a szénkereskedök miért adják el olyan drágán ugyanezt a kokszot a közönségnek. Rögtön jelentkezett szakértőként Ehrlich (1. Gusztáv és felállította az üzlet mérlegét, kiszámítván, hogy a kereskedő három és fél koronát fizet a kokszért (nem egy darabért, hanem egy métermázsáért), de a zsákot a kereskedő veszi és minden zsáknak foltjai vannak, amelyek nem tisztítanak, hanem újból kiszakadnak. Mar mostan — mondotta Ehrlich bátyánk, — a koksznak az útja Óbudától egészen a kereskedő pincéjéig, számos mellék- és főutcán keresztül vezet és minden utcán vannak házak és a házak egyikében, másikában, harmadikában korcsmák vannak és mivelhogy a kokszfuvart kísérő munkások, valami atavisztikus ösztönnél fogva mindig megérzik, mikor szomjuhoznak és minthogy topábba gyakorta támadnak ilyen ösztöneik: — csak természetes, hogy a kokszfuvar az utón többször megreked. Minekutána pedig a koksz unja a várakozást, elkezd kifelé hömpölyögni a zsákok megnyílt foltjain és igy esik meg az a modern csoda, hogy a kokszkereskedő végeredményben nem egy iüétcr- mázsáért, hanem talán kettőért fizet három és fel

Halottégetés akadályokkal

Útban a kötelező ravatalozás.

— Krematóriumok — kemence nélkül —

A közgyűlés több mint egy év előtt kimondta a tanács javaslatára, hogy krematóriumot épit és a modern kor egyik legnagyobb hygienikus intézményét, a h a 1 o 11 é@e t é s t megvalósítja. A közgyűlési határozat ellen megindult az aknamunka. A katholikus klérus és az orthodox zsidó vallás papjai, minden eszközt felhasználtak, hogy útját állják a kremálás térhódításának. A protestáns papok és a neolog rabbinusok liberális türelmet tanúsítottak, sőt igen sok esetben a kremálás gondolata mellett foglaltak állást. A klerikális köröknek különösen Buzay Károly tanácsnok volt útjukban, aki erélyes harcosa volt a halottégetés gondolatának. Buzay más okokból távozott is a közegészségügyi ügyosztály éléről, de a halottégetés hívei tovább is kitartottak. A tanács meg is hirdette a krematórium tervpályázatát. A pályázaton kiváló építészek vettek részt és — mint a Fővárosi Hírlap annakidején közölte, — H i k i s c h Rezső műépítész került ki győztesen. A zsűri úgy találta, hogy az ő terve mindenképpen méltó a felépitésre.

Időközben azonban a reakció teljes dia- daltaratott. A kormány még ma sem hagyta jóvá azt a közgyűlési határozatot, amely a halottégetés mellett foglalt állást. A klérusnak ugyanis — és ez nyílt titok — a vakbuzgó udvari körök siettek segítségére és ez döntött. A tanács azonban régóta tisztában volt azzal, hogy nemcsak Budapesten, de egész Magyarországon belátnató időn belül nem lehet komolyan beszélni a kremálás lehetőségéről.

Legújabban olyan hírek merültek föl, amelyek szerint a kormány nem hagyta jóvá az idevonatkozó közgyűlési határozatot. Érdeklődtünk illetékes helyen, ahol a következő választ kaptuk:

A kremálásra vonatkozó közgyűlési határozatot a kormány tényleg nem hagyta jóvá. Ezt azonban úgy kellene érteni, hogy még nem hagyta jóvá, amiből viszont az következik, hogy eddig' még semmiféle eliö- kéléséröl nem értesítette a fővárost, sem igent, sem nemet nem mondott. Tisztában van azonban a tanács azzal 'is, hogy választ a közgyűlési határozatra a jelen viszonyok között nem is fog kapni. A kormány egyszerűen agyon fogja hallgatni a krematórium ügyét. Ismeretes, hogy a halottégetés egyik lelkes hive, egy felvidéki ügyvéd, kétszázezer koronát hagyott a Magyarországon

koronákat. (Ezt pedig nem úgy kell érteni, hogy a koksz útközben megszaporodik, hanem ellenkezőleg, — a felére leolvad.)

— De hiszen akkor ráfizetnek a szegény szén- kereskedők, — aggodalmaskodtak néhányan.

— Természetes dolog, hogy ráfizetnek, mondotta Ehrlich bácsi.

— Hát akkor miből élnek?-— Ebből a ráfizetésből.

A felelet olyan frappáns volt, hogy a kiváncsi városatyák gondolkodás nélkül megnyugodtak. Az egyik közülük pláne elrohant a szabadalmi hivatalba és patentét kért a ráfizetésből meggazdagodás találmányára.

A napirend tárgya a gázgyár és az elektromosgyár költségelőirányzata volt, de a bizottsági tagoknak elment a kedvük, hogy ezekről beszéljenek, mert hiszen ha sötétségbe bíirkolják ezt a várost, akkor úgyis hiába állítják össze a költségvetést.

— Akkor, mondotta egy vicces városatya, a költségv e t é s meddő munkai mert nem követi költségaratás. Inkább felmelegitették tehát a kormány indolenciájáról szóló hibákat és a szénhiányról, a záróráról, meg a szénelosztó-bizottságről beszéltek. Kormány-párt és kuruc-párt összetűztek a dolgok fölött. H ii v ö s Iván E u 1 e n b e r g Salamonnal vívott szó-pá’rbajt, de párbaj után a felek kibékültek. Az öreg Ehrlich azt mondta:

— Kérem, én már koromnál fogva sem vagyok ellenzéki.

. —- Polónyi ur öregebb, mégis ellenzéki.

— Polónyi az a kivétel, amely megerősíti az általános szabályt.

— Szép kis szabály, amelyet Polónyi erősít meg.

így évödtek még cgyidCíg"a bizottsági tag urak,

majd hirtelen fordulattal áttértek á Népoperára.

építendő első krematórium céljaira. Az örökségre Budapest és Debrecen pályáztaik egyszerre, de egyik város sem fogja megkapni, mert nem kap engedélyt a kremálásra. A hagyaték tehát kamtozni fog mindaddig, amig Magyarországon liberálisabb irányzat nem lép életbe.

Hogy a tanács mennyire tisztában van a kormány szándékával és a krematórium ügyének középkori módon való elsüllyesztésének tervével, azt leginkább az mutatja, hogy a krematórium-tervezet nyertesével, H i k i s c h Rezső miiépitészszel nem is a krematóriumot, hanem a kerepesi temető halottasházát építteti fel.

Tervbevették ugyanis a közegészségügyi ügyosztályban, hogy megvalósítják az annyira fontos k ö- telezö felravatalozást. Ez egyrészt ugyan a temetkezési vállalatok halála lesz, de sokkal nagyobb érdek, Budapest közegészségügye igen sokat nyer vele. A kötelező felravatalozást azonban csak a temetőkben építendő ravatalozó-helyiségek révén lehet megoldani. Az első ilyen ravatalozó-helyiséget H i k i s c h építi annak a tervnek az alapján, amely- lyel a krematórium pályázatot megnyerte. A ravatalozó helyiség és a krematórium ugyanis tulajdonképpen alig különbözik egymástól valamiben. Ezúttal például Hikisch egészen régi terve szerint fog építeni, mindössze a h a I o 11 é g e t ő-k e m e n c e marad el. Az az épület tehát, amely a kerepesi temetőben ravatalozó helyiségül fog szolgálni, tulajdonképen az első magyar krematórium lesz, de kemence nélkül.

A kerepesi-uti temető ravatalozó helyisége mellett, — mint föntebb már említettük — minden temetőben emelnek hasonló épületet. Ezekre most a közel jövőben fogják kiírni a terv- pályázatot.

A temetők nagysága és előkelősége válogatja azután majd, hogy melyik temetőben milyen ravatalozóhelyiséget építenek. A kerepesi temetőben például lesz diszravatalozó, I., II., III. osztályú ravatalozó és egy úgynevezett közös helyiség. Ugyanilyen beosztása lesz a rákoskeresztúri temető ravatalozójának is.

A többiben valószínűleg nem lesz dísz-ravatalozó, amely templomszerüen épitett, pompás, kupolás helyiség és arra való, hogy ott az országos nagyságok holttestét ravatalozzák föl. Az elsőosztályu ravatalozó a gazdagoké, a II. és III. osztályú a polgári rendé lesz. A közös ravatalozó olasz mintára készül, hosszú sorban, egymás mellett a ravatalok, amelyeket csak oldal- és előfüggönyök zárnak el, úgy hogy mindenki külön látogathatja meg a maga halottját.

Ezúttal babért, dicsőséget hozott ez a balvégzetű müintézet. Márkus Jenő tanácsnokot elhalmozták hálával, elismeréssel, köszönettel és a tanácsnok valóban meg is érdemelt minden dicséretet, mert seprőjével kitakarította a főváros együk Augiász- istállóját, kiküszöbölte a Népopera deficitjét. Kérték is a városatyák, hogy továbbra is viselje gondját a színháznak, de Márkus Jenő szerényen azt felelte, hogy a munka ezentúl is az övé lesz, ám a dicsőség — a Népszínházi Bizottságé. Amely bizottság most feltámadt halottaiból és ismét ura lesz a Nemzeti Színház mai épületének és a Népoperának. Az atyák irigykedve emlegették:

— Páholya van a bizottságnak. Tehát páholyból nézik majd az eseményeket a népszínházi bizottság tagjai és B á r c-z y podcszta óriási távcsővel nézte ugyancsak páholyból — a Tátrából — a nagy színjátékot, amelyet éppen a pénteki hivatalos lap mutatott be. Ott, a pénzügyi bizottság ülésén vették tudomásul a bizottsági tagok, hogy a koronázási kitüntetések megjelentek és hogy Budapest első polgárának a király megengedte, hogy T i s z a István gróf tudtul adja néki az ő királyi elismerését. Nemcsak Bárczy polgármesternek engedte meg, hanem egy füst alatt — Boda főkapitánynak is és a városatyák illő lojalitással fogadták a királyi kegynek valóban ritka megnyilvánulását. Csak az egyik atya keve- selte a polgármester signum laudis civilis-ét, mert távozóban azt mondta atya-kollégájának:

— Megengedem, hogy elismerésem Ripka és Stark vezérigazgatóknak tudtul adassék.

Az atya-kolléga felkért bennünket, hogy az illetőknek ezúton hozzuk tudomására a gyöpyörü kitüntetést.