Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-08-29 / 35. szám

Hatodik évfolyam Budapest, 1917. augusztus 29-én 35. szám aisionmiíiaiiiQmHmaiiiBmaiiigHipmPiiiainpiiinmpnioiaiBuiniiimiinmamamaiiianiamaiiiHiiiPiTic EEÖFIZE TÉS1 TtftHKi Egész, évme .......... 24 K. Fe l évr>e ............... 12 K. Egy es számolt htijjha­tók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő : Dacsó Emii Megjelenik minden szer­dán, Szerkesztőség és kiadóhivatal t VI, kér. Szív-utca ...... IS. szám Telefon ............... 137-15 Sá ndor László kemény ököllel csapott le a tizes bizott­ság üléstermének zöld asztalára, [elképedtek az urak, hallván a főkapitány szavait, szigorú, eré­lyes, emberséges, bölcs szavakat, amelyekből kiderült, hogy a budapesti államrendőrség uj vezetője nemcsak ai személy- és vagyonbizton­ságot akarja őrizni, hanem mindennapi kenye­rünk, krumplink, főzelékünk — óh, bár minden­napi volna! —• kiszolgálásáról, helyes elosztá­sáról is gondoskodni kíván. Nagy szenzáció volt a Fővárosi Hírlap köz­lése, amely a nevezetes tizes bizottsági ülésről, Sándor László leleplezéseiről beszámolt, de a szenzáció nem annyira a főkapitány szavaiból merítette az erejét, hanem abból az eiszörnyii- ködött csodálkozásból, amelylyel a város veze­tői és vezérférfiai a leleplezéseket hallgatták. A legszomorubb ezekben a dolgokban ugyanis az, hogy mindez nóvumként hatott, hogy az al­polgármestertől kezdve egészen a legutolsó ti­zes bizottsági tagig mindenki meglepetéssel ér­tesült arról, hogy de bizony nincsien minden- rendjén az él'elmiszeránusitás körül, nem igaz, hogy az áruhiány egyedüli oka: a bajoknak, nem áll, hogy a főváros mintaintézményeket tart fenn és a legnagyobb túlzás, vagy indolen­cia, vagy rosszhiszeműség úgy beállítani a hely­zetet, mintha nem is lehetne máskép, mintha természetes dolog volna az ácsorgás, a piaco­kon dúló uzsora, mintha1 a. háború olyan termé­szeti erő volna, amelynek nyomorúságaival nem bir az ember, nem bírnak a hatóságok. Nem, uraim, Sándor László azt mondta, hogy nagyon sok esetben az élelmiszerüzem és más hatósági üzem alkalmazottaiban, talán a vezetésben is nejük a: hiba, nem lett volna szabad ennyire elfajulni az állapotoknak, emberek vezetik, em­berek mozgatják az árusítást, emberi hibák, vétkes mulasztások okozzák, hogy napokig kell áesorogni egy kis krumpliért, zsírért, főzelékért. Megállapítható, hogy ami hiba az áru elosz­tása és az áru árának szabályozása körül van, az mind olyan, amit hozzáértőbb, buzgóbb, lelkiismeretesebb, szorgalmasabb szakemberek játszva kiküszöböltek volna. De, ha ez igy van, akkor világos, hogy a főváros vezetőit a culpa in eligendo terheli, a kiválasztásban, az emberek megválasztásában való vétkesség. Nem állították oda a megfelelő embereket a megfelelő helyre, hanem maguk mit sem értvén a zöldséghez, a zsírhoz, a burgonyához, ügyeskedő álszak­emberektől hagyták magukat vezettetni és hagyták terjedni azt a hazugságot, hogy a bajo­kat a háború szülte és a bajokat csak a béke háríthatja cl. Ebből csak annyi igaz, hogy ezeket a problémákat a háború hozta felszínre, békeidőben a közélelmezés nem volt probléma, magától oldódott meg, szinte azt sem tudtuk, frogyan. De a háborús bajokat nálunk ki lehet küszöbölni, vagy legalább is jelentékenyen mér­sékelni. Ehhez természetesen megfelelő legénye­kell a gátra állítani és nem szabad kímélni tjJőt és fáradságot, mint ahogyan Sándor László ^[kapitány sem ült be a hivatalába pipázni és hklminisztrálni. Pénzügyileg nagyon rosszul áll a főváros: -- ezt fölös­leges hangsúlyozni és niég fölöslegesebb bizonyítani. A deficit tiapr ól-napra növek­szik, mert hiszen a deficit termékeny anya, amely netpról-napra újabb hiányokat hoz a világra, ha nyitva hagyják a főváros testén tátongó óriási pénzügyi sebet. Jól tudták ezt a főváros vezetői és megpróbálták, hogy uj jövedelmekkel segítsenek a háztartáson. Ám az uj jövedelmekre vonatkozó közgyű­lési határozatok csak nem akarnak életre kelni. Otthevernek a minisztériumokban, senki nem törődik velük, az aktákat ellepi a por, a fővárost elnyeli a sok adósság. Azt mondják, Budán rendszerváltozás történt. Mi nem látjuk az uj kormány jóindulatának nyomait, csak azt tapasztaljuk, hogy a régi kormánytól örökségképpen átvette a fővá­ros dolgaival, bajaival szemben való kö­zömbösséget. * A LÁB amely néven a Lakásépítési Állandó Bizott­ság működik, megmozdult és frázisok he­lyett konkrét formába öntött, kész program­mal lépett a nyilvánosság elé. Azt kívánja a bizottság, hogy elsősorban a munkások számára építsenek lakásokat, aztán a tiszt­viselők számára. Gondoskodni kívánnak az építkezés nehézségeinek leküzdéséről, a tégla, vas és más anyagok beszerzéséről, a munkáskérdés, a pénzkérdés megoldásáról és az ember igazán megnyugvással és öröm- látja, hogy végre egy akció, amely reális pályára tereli a lakáshiány rozoga vonatát. Egyet azonban kifelejtettek a pro gramm- készítők: azt, hogy a nagy lakáshyomoru- ság a legnagyobb mértékben a középosz­tályt, a polgári elemet sújtja: Két- és há­romszobás olcsó, modern, egészséges laká­sok kellenek, ezek nélkül csonka a lakás­építési akció. Tessék a polgári elemre is gondolni, mert ma a munkásságnál is rosz- szabb helyzetben van a középosztály. Altisztek és szolgáik panaszkodnak, elmondják a me­morandumban, amelyet a polgármesternek átadtak, hogy ők a legnyomoriiságosabb vi­szonyok között élő alkalmazottai, minden­kiről gondoskodik ugy-ahogy a főváros, csak őróluk nem, csak őnekik kell éhezniük. Teljesen igazuk van az altiszteknek és szolgáknak, de igaza van a polgármester­nek is, aki rámutatott arra, hogy az altisz­tek és szolgák illetményeinek előlépési vi­szonyainak rendezéséről szóló közgyűlési határozat elintézetlenül hever a miniszté­riumban, ö tehát egyelőre nem tehet sem­mit. Ebbe egyelőre bele kell nyúgodniok az altiszteknek és szolgáknak és nem szabad magukat fogadatlan prókátoroktól álutakra vezettetni. Hamis prófétákra, feltolakodott ugri-bugri jóakarókra nincs szükségük, mert — igazuk van. Gyöngyös szebb lesz, mint volt Harrer kormánybiztos és munkatársainak tevékenysége (Kiküldött tudósitónktól.) Két hónapjai annak, hogy Harrer Ferenc dr. tanácsnok, mint a le­égett Gyöngyös város kormánybiztosa, meg­kezdte munkálkodását. Ez a két hónap eredmé­nyekben igen gazdag úgy, hogy ma már érde­mes összefoglaló képét adni annak, ami eddig történt és ami legközelebb történni fog Gyön­gyösért. Ebben a pillanatban a hajléktalanná lett lakosságról való ideiglenes gondoskodás a befejezés felé közeledik, magának az újjáépí­tésnek alapvető munkálatai is készen vannak és a beható tervek is tárgyalás alá kerültek már. A munkának ebben a stádiumában alkalma volt a Fővéirosi Hírlap munkatársának olyan személyiséggel beszélni, aki a gyöngyösi vi­szonyokat és a munkálatokat teljesen ismeri és az újjáépítés nagy feladatában aktiv része is van. Kiváló informátorunk fejtegetéseit a követ­kezőkben adjuk: A pusztulás és Harrer dr. megbízatása.- Vessünk mindenekelőtt egy pillantást Gyön­gyös’városra. A város 'észak-déli irányban nyúlik el. centruma pedig a Hanisz I m r e-t é r. Ez a Manisz Imre jótékony, áldozatkész polgára volt Gyöngyösnek. A főtérhez keletről a vasút felől csatlakozik a Kos­suth Lajos-utca, észak felől a Petőfi-utca, délről pedig a Jókai-utca torkollik bele. A legfőbb keresztezési pon­ton emelkedik a barokk-stilusban 'épített kéttornyú főtemplom. — A tűz a kórházban, a templomtól kissé északra tört ki. Az északi szél dél felé hajtotta. A főtéren át­haladva, kettéosztott az égés és az 1914-ben leégett részt, mint egy szigetet, kihagyva éppen a leg­sűrűbben lakott részeket pusztította e 1. Körülbelül 500 ház égett le és 600 c s a 1 á dk amely mintegy 4000 főt számlál, maradt hajléktalan. Ha tudjuk azt, hogy Gyöngyösön mindössze 2500 ház van 18.000 lakossal (amely közül 17.000 a magyar), akkor látjuk, hogy a városnak kerek egyötöde esett a lángok marta­lékául. Elpusztult azután töméntelen élelem is. Az országos gyűjtés mintegy egy millió koronát ered­ményezett. — A kormány belátta, hogy az ujjáteremtés mun­káját a rendes eszközökkel nem lehet keresztülvinni, Harrer Ferenc dr. székesfővárosi tanácsnokot kor­mánybiztossá nevezte ki, akinek képzettsége és egész egyénisége tökéletes garancia volt arra, hogy Gyön­gyösből mod'ern, szép város lesz és hogy a háborús viszonyok között is meg lehet oldani a fölépítés le­hetetlennek látszó föladatát. Harrer dr. kormány- biztos julius hó 2-ikán tartotta meg az első szakta­nácskozást Gyöngyösön, amelyen már a városi és megyei vezetőségeken és szakembereken kiviil az ál­lami hatóságok képviselői és a kormánybiztos munka­társai is résztvettek, akiket Budapestről a különböző speciális szakkérdések megoldására vitt magával. Mindenki tető alatt van. —- A segítés két irányban oszlott meg: az azon­nali és a végleges segítés irányában. Az azonnali se­gítés feladata volt a hajléktalanná lett lakosság elhe­lyezése, fedél alá juttatása, még az esős, hideg idő beköszöntése előtt. Minthogy a város végleges re­konstruálása a tavasszal megindul, meg kellett fon­tolni, hogy a legszükségesebbnél több ne történjék, nehogy a nyáron létesült építkezések a jövő tavaszon a szabályozásoknak és a rekonstrukciónak akadályai legyenek. Különben is az országos gyűjtés eredmé­nyét is a pillanatnyi szükség enyhítése után minél

Next

/
Thumbnails
Contents