Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-08-22 / 34. szám

2

Budapest, 1917. augusztus 22.

megvédésére. Kérdést intéztünk a Budapesti Háztulajdonosok Szövetségének igazgatójához Heltai Bélához,

aki a Fővárosi Hírlap munkatársának a következőket mondta:

— A lakáshiány a bérlőket arra bírta, hogy lakásuk nagy részét kiadják és így úgyszólván üzérkedjenek a lakásokkal. 1 adunk olyan esetet is, hol a bérlő az albérletbe kiadott helyiségekért egész évi bérének négyszereset is beveszi. Az albérletbe! való adás iparengedélyhez nincsen köt vet, adó alá nem esik és éppen ez is egyik oka annak, hogy újabban minden lakáshiány mellett felszaporodott az albérletbe kiadott lakások száma. A háziúrnak természetesen hátrányos ez az állapot és szükségesnek is tartjuk itt némely rendszabályok behozatalát. Még pedig olyanformán, hogy a bérlettel való foglalkozást iparengedélyhez kell kötni, nyilvántartani, megadóztatni és minthogy a háziúr ezidöszerint a bért nem emelheti, meg kellene neki engedni, hogy a bérlettel foglalkozók száméira aránylagosan emelhesse a lakbért, mert ebben az esetben a bérletbe adott lakást üzlethelyiség fogalma alá lehet vonni. Ezenkívül ki kellene! mondani, hogy mindegyik lakás milyen befogadóképességű és nem kellene megengedni mindenkinek a bérlettel való foglalkozást, hanem csak azoknak volna szabad erre iparengedélyt adni, akik valóban rászorulnak.

— Ezt az üzérkedést a tavaly megjelent lakbérrendelet okozta. Uj építkezések nincsenek, dacára annak, hogy a háború alatt rengeteg olyan vagyon halmozódott fel, amelyeket a tulajdonosaik nagyon szívesen fordítanának újabb építkezésekre. Igen ám, de senki sem fog hozzá az építkezéshez, mert ez a mostani lakbérrendelet mellett egyáltalában nem kecsegtet semmiféle jövedelemmel és a mostani költségeknek még a kamatait sem hozná be. Abban az esetben, ha hatályon kivid helyeznék a lakbérmaxl- málási rendeletet és méltányos emelést engedélyeznének a háztulajdonosoknak, megindulnának az építkezések is, volna elegendő lakás és vége szakadna az albérletbe kiadott helyiségekkel való hallatlan és káros üzérkedéseknek is.

A főváros a diákokért.

Minthogy az iskolai év kezdetén különösen aktuálissá vált a dolog, a városháza illetékes h e- 1 y én is kérdést intéztünk, hogy nem szándékozik-e a főváros intézkedéseket tenni azzal a zsarolással szemben, amely a hónapos szobák bérbeadása körül lábra kapott?

— A baj eddig — válaszolta informátorunk — nem öltött olyan arányokat, hogy hatósági beavatkozást involválhatott volna. Panaszok hozzánk eddig nem érkeztek. E nélkül intézkedni nagyon nehéz lenne, annál is inkább, mert az ilyen preventív intézkedések csak növelhetnék a bajt, mert pánikot okozhatnának. Megkell várni, mig kifakad a baj, hogy beavatkozhassunk.

Megkérdeztük, van-e lehetősége annak,

hogy a hónapos szobák bérét maximálják?

A kérdés mindenesetre igen nehéz, mert a maximálásnál sok ellentétes érdeket kell figyelembe venni, mindenakfelett pedig attól kell félni, hogy akik eddig bár magas árakon, de szobákat adtak ki, egyszerre beszüntetik a szobák kiadását és akkor igazán nem tudjuk, hol helyezzük el a lakás nélkül maradottakat.

•— Most azí iskolai év kezdetével lesznek azonban a legnagyobb bajok. Igazán nem tudjuk, hogy fognak elhelyezkedni a diákok. Hol kapnak szobát és meg tudják-e fizetni a legolcsóbbakat is? Fájdalom, az egyetem éppenséggel nem érez, nem gondol diákjaival. Eddig még csajk nem is érdeklődött senki, hogy miként tud majd megélni a tanulóifjúság. A főváros szociálpolitikai ügyosztályának vezetésével most maguk a diákok igyekeznek legalább a hozzávetőleges^ adatokat egybegyüjteni és igy a la- kásszükséglet felől tájékozódni. A főváros valószínűleg rá fogja magát szánni, hogy a diákok érdekében fölir a kormányhoz, hogy a még kórházi célokat szolgáló iskolákat oldja föl, adja vissza. Ha ez megtörténik, akkor eiziekbe, a fölszabaduló iskoláikba telepítjük be a diákokat, ahol mintegy internátusszerü lakást adunk nekik.

Városházi kabaré

«• •

fiz flrany Kakas.

Buda a fantasztikumok városa. A múlt jár szellemszárnyon, az ósdi, kedves — dohszagú — de patinás utcáin, a kis középkori házak közt. Egy darab történelem ez. A Várban a dikaszté- riumok korának kancellistái, alelüljárói és helytartó tanácsi fiskálisai szelleme él, a Tabán, a török hódoltság korának rácvárosa, a Rózsadomb egy darab itt felejtett emlék a megújhodás korának aranypárás levegőjéből.

Itt él a múlt, kisértetek járnak a holt város holt kövei között. S hiába kukorékol éjfélkor a kakas, a szellemek nem térnek vissza kriptáikba, itt maradnak, ez az ő városuk.

Szabályozzák a Tabánt, kilakoltatták a girbegurba sikátorai őslakóit, kisajátítják az ósdi vityillókat. De az emléket nem lehet elűzni, az ott borong és uralkodik tovább.

Elmennek az őslakók, s mig csákány alá nem kerül a ház, a lakássziik világban kiadják uj lakónak. Az Arany Kakas-utca egyik házát egy cigánycsalád vettte ki.

A ház hires ház volt. Talán róla neveztek el Arany Kakasnak az utcát is vagy kétszáz esztendőnek előtte, amikor fantasztikus nevekkel tették jellegzetesekké még a helyeket is. A pajkos helyeket is.

Hires ház volt ez. Ebben mulattak még részeg cserepár-katonák, a mantovai tallián ezred lombard bakái, a Ferenc császár köztestőrei, a Hentzi tüzérei, a Görgei honvédéi és Bach csehjei.

Ide jöttek dorbézolni bőséges ivások után Buda garázdái; egy-két fizetett csókra, vá~ nyadt ölelésre, egy-egy meleg éjszakára. Vaj' hány ifjú budai nyerte itt első kiképzését a szerelem művészetében, amelynek első (s nagyob- bára legutolsó) professzorai mindig a festett arcú lányok, s vaj‘ hány asszony átkozta az Arany Kakast, mert becsületes szerelmét meglopta itt csapodár ura olyanokkal, akik a cipellője fűzőjét sem érik meg.

Eddig a romantika. Ezután a hivatalos 'eljárás. Tehát a cigánycsalád bérbe vette az Arany Kakas-utcai megboldogult hajlékot. Az első éjszaka éjfélig nyugodtan is telt az idő. Éjféltől kezdve azonban megrohanták ismeretlen emberek a házat. Hol egyesével, hol csoportjával rájuk zörgleitték az ablakot. S a kétszáz éves múltú hires ház kései vendégei még az ajtót is megdöngeltték, ordítottak, káromkodtak. Hiába siivöltötte a cigánycsalád, hogy megszűnt a szerelem, cigány lakik a szerelem hajlékában.

Másnap ijedten kiköltöztek az elátkozott kastélyból. Uj lakó jelentkezett erre az elöljáróságnál. De az uj lakónál is megismétlődtek az éjszakai jelenetek, mire az is rémülten hagyta el a lakást. így a harmadik, a negyedik.

Már az elöljáróság sportot csinált belőle, hogy minden reggel beköltözik az uj lakó, s minden következő reggel ijedten megszökik.

Végre jött iegy jlakó, aki csodálatosképen megmaradt. Nem értették az elöljáróságon a dolgot, s fdcitálták a flegmatikus bérlőt és megkérdezték.

— Nincs baj a lakással?

— Nincs.-— Önt nem zavarják éjjtel?

— Nem.

— Hogy lehet az?

— Első éjjel zavartak, de nekem tetszik a lakás, hát kiokosodtam, hogy mit kell tennem. Minden este mécsest teszek az ablakba, s a mécses elé egy papirost, amire ezt irtain:

Itt nem laknak többé jányok!

Azóta senki sem háborgat.

Megszűnt tehát az Arany Kakas romantikája, elmaradtak kísértetek egyetlen darab papiros és egyetlen mécses letörölte egy kétszáz éves múlt minden forró emlékét, hírét, hazajáró múltját, kései tradícióját.

Vájjon hol zörgetnek azóta a budaiak? . . .

K. A.

Nincs vakáció

Dolgoznak a pesti gyerekek

A múltkoriban kiírták az újságokba, hogy a budapesti gyerekek nem járnak iskolába. Hát persze hogy nem járnak, amikor most vakáció van. Az utca azonban tényleg hemzseg a kis mezítlábas csibészektől, a polgárember, a hivatalnok gyermekei is idehaza maradtak, de nagyobbára munkában töltik napjaikat. A csenevészek közül egy csomót Svájcba küldött a Népjóléti Központ, a legtöbb gyermek azonban a háborús vakációban rákényszerült a korai kenyérkeresetre. A gyemekek munkája rengeteg változatban nyilvánul meg, kezdve a kis csibészeken, akik a vendéglők teraszain gyűjtik a kenyérmaradékot, meg a dinyehjat. A legtöbb gyerek beállott valamelyik boltba kisegíteni vagy kifutónak, de elözön- lötte az ifjúság az irodákat, ahol valósággal megváltókként üdvözölték a friss, bár tapasztalatlan munkaerőket.

A békében a főváros gondoskodott a gyermekek szünidei egészséges szórakozásáról. Az elv az volt, hogy amig az iskolai év tiz hónapja az agyat művelte, addig a vakáció két hónapja alatt a testnevelés domináljon. Még amikor Déri Ferenc dr. alpolgármester volt a közoktatásügyi ügyosztály vezető tanácsnoka, akkor csinálták meg a legtöbb intézményt a pesti gyermek szünidei szórakozása számára. Azóta W i 1 d n e r Ödön dr. jelentékenyen fejlesztette őket. És a pesti szülő szívesen vette, hogy a gyermeke nyáron át is a városra támaszkod,- hatik. Népszerűek lettek ezek az intézmények, sőt úgy lászott, hogy valamennyi hamarosan szűknek bizonyul. Aía a háború harmadik nyarán aztán arra eszméltünk föl, hogy a pesti gyerek nem szórakozik többé, hanem dolgozik.

Beszélgetés a főváros testnevelési igazgatójával

Fölkerestük Gerencsér László dr. testnevelési igazgatót, aki kérésünkre a következő érdekes dolgokat mondta el:

— Még a háború előtt megkezdte az ügyosztály a budapesti gyermekek szünidei testnevelésére vonatkozó akcióját. Tulajdonképen négyféle akciónk, illetve intézményünk volt erre a célra. Az egyik a kirándulások, a második a játékdélutánok, a harmadik a miileni um i sporttelepen levő úszómedencénk .és a negyedik a szünidei üdülőtelepek.

— A háború természetes következménye, hogy most kevesebben tudnak elmenni a szünidő alatt nyaralni, a lakosság jobbára itthon marad. Ezek a körülmények arra indítottak bennünket, hogy igyekeztünk a meglevő intézményeket kibővíteni és minél jobban berendezkedni.

Miért nincsenek kirándulások?

— A nyári szórakoztatás és testnevelés egyik leghatásosabb eszközének tartottuk a kirándulásokat. Amig azonban a tavaly és tavaly előtt igen sokan vettek részt ezeken a kirándulásokon, úgy a középiskolákból, mint a polgári és elemi iskolákból, addig az idén ez a szám nagyon megcsökkent. Ennek pedig igen könnyen magyarázatát lehet adni, ha meggondoljuk, hogy a kirándulásokon sok cipő és ruha pusztul, amire a szülök a ruházati cikkek mai drágasága mellett bizony éppenséggel nem tudnak áldozni. Közrejátszik természetesen az élelmiszerhiány is. Milyen élelmiszerekre van szükség ugyanis a kirándulásoknál. A fő élelmi cikkek mindenkor a sonka, szalámi és tojás, meg a hasonlók voltak. Egyszóval csak kompakt ételekkel lehetett a gyermekeket ellátni. Ezek az élelmicikkek azonban ma egyrészt egyáltalán nem kaphatók,' másrészt pedig nagyon drágák.

— Azelőtt a tanítók és tanítónők is nagy számban jelentkeztek a kirándulások vezetésére. Most itt is megcsappant a jelentkezők száma, ami megint arra vezethető vissza, hogy tanerőink mind felette ki vannak fáradva, ki vannak merülve. Ma bizony a tanulók is jelentékenyen kisebb számban vállalkoznak, mint békeidején. Az idei még hiányos adatok mellett is érdekes egy kis összehasonlítás a múlt évivel. 1916-ban 978 szünidei kirándulásunk volt, amelyeken 18,490 tanuló, a fővárosi iskolákba járó tanulók 23.6 °/o-a vett részt. Voltak két-három napos kirándulások is. Ezzel szemben az idén összesen 5 középiskola, 21 polgári és 35 elemi iskola jelentkezett, hogy tartanak szünidei kirándulásokat.

— Feltűnő jelenség az is, hogy sokkal több jelentkező van a. leányok, mint a fiuk között. Ennek viszont úgy látszik az az oka, hogy a fiukat sok-