Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-08-22 / 34. szám

-Budapest, 1917. augusztus 22.

3

kai nagyobb mértékben használják föl háborús kenyérkeresőkként, mint a leányokat. A fiuk állanak az élelmiszerelárusitó-bódék előtt, ők az ácsorgók és ők szegődnek el kifutóknak. A polgári fiúiskolák tanulói közül az elmúlt nyáron hat- százan dolgoztak Weiss Manfréd gyárában, az idén nem tudni miért, nem alkalmazták őket. A kereskedelmi iskolába járó fiuk viszont bevonultak a különféle irodákba és ott dolgoznak. Mindezeknek szünidei foglalkoztatásáról és szórakoztatásáról nemcsak nem ke'Jlett, de nem is lehetett gondoskodni.

A játékdélutánok és a szűkkeblű kormány

—< A játékdél u tánok közönsége is csökkent. Sokkal kevesebb ilyen játékdélutánt kellett betölteni az idén, mint tavaly, mert a tanulók nem jelentkeztek. Az imént felsorolt okokon kívül itt igen nagy szerepe van annak a másiknak, hogy a fővárosnak még mindig nem sikerült megfelelő nagy játéktereket rendelkezésre bocsátani. Azokat a költségekre tudniillik, melyeket a főváros arra a célra szánt, a régi kormány nem engedélyezte, mindenkor azzal az egyszerű megokolással, hogy játékterekre nem kell pénz, ez fölösleges költekezés lenne. Nem akarom bővebben fejtegetni, milyen rendkívüli testnevelési hatása van a játékdélutánoknak, de reméljük, hogy e 'tekintetben a jövőben több belátással találkozunk.

Uszodát a gyermekeknek

— Legkevésbbé sem csökkent azonban a látogatottsága a millenáris pályán levő úszómedencének. Itt olyan óriási a forgalom, hogy képtelenek vagyunk az igényeket kielégíteni. Iskolánkat, óránkint osztjuk be a csoportokat s minden csoportban 50—100 tanuló vesz részt. Ezerháromszáz fiú és leány fürdik igy a millenáris pálya medencéjében. Ilyenkor látjuk meg azonban, hogy bár Budapestet fürdővárosnak tekintik, még sincsenek uszodáink. A tanulóknak a Duna-fiirdő nem alkalmas, mert hideg. A Rudas-fürdő kevés is, de meg ezt a főváros üzleti vállalkozásnak tekinti. Bizony jő lett volna, ha a Széchenyi-fürdő mellett létesítenek egy uszodát, meg a Sáros-fürdő mellett, amelybe milliókat feiktetett be a főváros és egy szép uszoda mindössze csak pár százezer koronába került volna. Itt nemzetközi uszóversenyeket lehetett volna tartani, az pedig tudvalevő, hogy a nemzetközi sportversenyek a világ legjobb idegenforgalom-csinálói.

— Az úszómedence látogatottságában nincsen csökkenés, ami szintén azt bizonyítja, hogy ez az igazi szünidei intézmény. A jövő törekvéseinek arra kel! .irányulnia, hogy minél több uszodánk és iskolafürdőnk legyen. Mert sajnos, bár egyre-másra építik a szebbnél szebb iskolaépületeket, de az iskolafürdők intézménye nálunk még mindig egészen szokatlan.

A szünidei gyermektelepek

— A szünidei gyermektelepek már inkább szociális, mint testnevelési intézmény. Itt szegény és vérszegény gyermekek nyári jó ellátásáról, üdüléséről, szórakozásáról és tesneveléséről gondoskodik a főváros. Ilyen intézmény ma négy! fővárosi iskolában van és pedig a Diana-uti, az Eg- r;ssy-uti iskolában, a római fürdőtelepen levő iskolában és a X. kerületi rákosfalvai elemi iskolában. A gyermekek itt felügyelet mellett üdülnek, a gyógymód pedig a jó koszt, a játék és a testgyakorlat.

A jelentkezők közül orvosi vizsgálat alapján válogatnak és előnyben a harctéren elesett vagy hadbavo- nult apák gyermekei részesülnek.

Sándor László leleplezte a községi üzemeket

Viharos ülés a népélelmezési bizottságban

A népélelmezési bizottság nem épen emelkedett a múltban valami különös jó hírnévre. Budapest lakóinak asztali áldás közben soha sdm jutott eszébe, hogy a népélelmezési bizottságot is belefoglalja imájába. De a bizottság sem tairtott valami sokat önmagáról. Néha-néha összeültek, meghallgatták, mit mondanak Fol- kusházy, Bérezel és Vita tanácsnokok, aztán nyugalmas emésztés közben a látszat kedvéért egy kicsit eszmét cseréltek, végül pedig kiadtak egy kommünikét a sajtónak.

A múlt héten azonban másfajta ülése volt a népélelmezési bizottságnak, elevenség, mozgás látszott ezen az ülésen és az ajtón egészséges, friss levegő áradt ki a máskor álmoskás tanácsteremből. Egy uj eimbicir, Sándor László főkapitány dolgozott odabent és pedig becsülettel, két ököllel. A bizottság tagjai meglepődtek a friss energián, a járatosságon, a tökéletes informáltságon, amelylyel a főkapitány fölfegyverkezett. Es még jóformán csak álmaiból riado- zott a bizottság, a főváros egyik-másik üzeme már meggyomrozva, letaposva feküdt a főkapitány friss lábai alatt. Leginkább Reich Samu, az élelmiszerüzem sok vihart látott igazgatója szenvedett olyan sérüléseket, hogy nehéz lesz kiheverni. Nem kímélte Sándor László a Húskereskedelmi R.-T.-ot sem és a Hatósági zöldségtízein érdemeinek elismerése mellett a hibáit is megvilágította.

A zárt ajtók mögött tartott bizalmas értekezletről a lapok csak néhány soros tudósítást közöltek, a Fővárosi Hírlap azonban lelkiismereti kötelességének tartja, hogy a főkapitány leleplezéseit bővebben ismertesse. A javítanivalóknak egész sora tárul elénk. Nem arról van itt szó, hogy nincs mit ennünk, hanem arról, hogy a tehetetlenséget és leginkább a lelkiismeretlen kényelmet végre derékon kell kapni és kipende- riteni a főváros üzemeiből.

De nemcsak a főkapitány, hanem maga Bódy Tivadar dr. alpolgármester is mfegbotrányko- zott az üzemeknél uralkodó állapotokon. A főkapitány által előadottak után gyorsan és igen határozottan adott kifejezést véleményének. Alig lehet hinni, hogy ezek után sem látnának hozzá a fővárosi üzemekben a közönség kiszolgálásának megjavításához. Különösen az élei- nüszielrüzem az, amely már az egész háború alatt a közönség állandó megbotránkozását hívta ki. Goromba, tehetetlen és részrehajló alkalmazottak állanak a pult mögött. Most már Sándor László leleplezése után tudjuk, hogy miért van i£:z igy. Elmondta a főkapitány, hogy bár az éleímiszer-eiáifusitóhelyeken már reggel öt órakor elkezdődik a munka, az igazgatói irodában még háromnegyed nyolckor sincs egy lélek se. A fővárosnak az volt az elve, hogy az élelmiszerüzemet nem lehet hivatalnoknak vezetni, hanem csak kereskedőnek. Meg is van a kereskedelmi vezetés, de a legteljesebb bürokratikus szüillemben, a hivatalos órák pontos betartásával. így természetes, hogy az elárusítóhelyeken úgy garázdálkodnak az alkalmazottak, ahogy akarnak. Ha a közönségnek soha sem lett volna panasza a,z élelmiszerüzem ellen, a főkapitánynak ez az egyetlen vádja elegen iő lenne arra, hogy itt uj rendszert létesítsenek.

A szén

A népélelmezési bizottság nevezetes ülésének tulajdonképen két tárgya volt. Az egyik Budapest szén el látásának kérdése, a másik pedig az ácsorgásmegszüntetésének problémája.

A szénellátás dolgában Vita Emil dr. tanácsnok ismertette a; szénbizottságnak ebben a tárgyban készült és ismert tervezetét. A tanácsnok előadásában kidomborította, hogy a jegyrendszert csak parciálisán akarják behozni, mert akinek módjában lesz, hogy fuvaronkint vegyien szenet, annak erre is módot fognak nyújtani. Aki fuvaronkint nem tudja beszerezni szükségleteit, az szénjegy ellenében fog tiz napra szóló 50 kg. szenet kapni. Javasolja a tanácsnok, hogy kérje a főváros a kormányt, biztosítson a főváros részére nagyobb meny- nyiségü magyar szenet és hogy a Magyarországra szállítandó porosz szénnek jelentékeny', része szintén maradjon Budapesten. Bejelentette egyben, hogy szeptember elsején meg fog kezdődni Budapestien a szénkészletek összeírása az egyes háztartásokban, hogy igy meg lehessen állapítani a fenmaradó szükségletet és az elosztás módját.

Ehrlich G. Gusztáv sztrájkolni akar.

Most váratlan s szokatlan epizód játszódott le. Ehrlich G. Gusztáv rokoni alapon alaposan lekritizálta Vita tanácsnok előterjesztését. Kijelentette róla, hogy túlságosan szerény, a számításai nem helyesek, mert nekünk sokkal, de sokkal több szénre van szükségünk. Meg is mondta mindjárt, hogy mennyi kell: proponálta, kérjen a főváros a kormánytól havonta 10,000 vagon porosz szeli e t. Kérjék továbbá, hogy a kormány a magyar bányák nyolc napi teljes termelését a főváros lakossá- gának szénnel való ellátására egyenesen Budapestre dirigáltassa.

Aztán emelt hangon folytatta az Erzsébetváros prófétája:

— Ha a kormány nem gondoskodik a szenünkről, rendkívüli közgyűlést hívunk egybe és propo- náln fogjuk, hogy a polgárság lépjen s z t r á j k b a.

Itt egy lendülő gesztussal Kondor Bernátra, az Általános Fogyasztási Szövetkezet képviseletében jelenlevő szocialista vezérre mutatott és igy folytatta:

— Itt van, uraim, közöttünk, a szociáldemokraták egyik kiváló vezére, ő meg tudja mondani, hogy sztrájkkal mindent el lehet érni. Ebben az esetben tanulni fogunk a szociáldemokratáktól és élni fogunk az ő jól bevált eszközükkel.

Szocialista hang a tanácsteremben.

Ha már igy aposztrofálták Kondor Bernátot, aki amugyis „a szónak embere“ nem mulasztotta el, hogy beszéljen. A szocialista vezér azonban sokkal enyhébb temperamentumunak mutatkozott, mint Ehrlich bácsi. Ö ntem fenyegetődzött sztrájkkal. Mindössze azt fejtette ki, hogy a szén-tanácsnok előterjesztése csonka, mert a szeptember elsejére bejelentett összeírás csak akkor lenne teljes, ha egyszersmind minden lakásban megállapítanák azoknak a szobáknak a számát, amelyeknek fűtése múlhatatlanul szükséges és igy engedélyezhető. Meg kellene állapitan a fűtési időtartamot is és maximálni kellene azt a szénmennyiséget, amelyet naponkint és szo- bánkint el szabad fűteni. A mutatkozó felesleget (de csakis azt!) el kell rekvirálni és az elosztó-bizottság rendelkezésére bocsátani, amely bizottság azután azt a teljesen szén nélkül álló népnek juttatná. írjon föl a főváros — indítványozta a szónok

— a kormányhoz, hogy a széntermelés fokozására a bányamunkások élelmezési kérdését függetlenítse a vármegyétől :s. 'azt úgy kezeljék, hogy a termelőképesség biztosítható legyen. (Ezt az indítványt a bizottság el is fogadta.) Végül nem mulasztotta el, hogy egy kicsit haza is beszéljen. Azt kívánta, hogy a közintézmények közé, a népkonyhák, múzeumok és könyvtárak mellé sorozzák be a szakszervezeti magánhelyiségeket is.

Szénrendörséget szervez «a főkapitány.

Ezután következett a főkapitány első felszólalása, amelyben elmondta, hogy mióta hivatalába lépett, egyik legfőbb céljául tűzte ki a há- boruokozta nyomorúságnak a szegény népnél való enyhítését. Ennek egyik legfőbb lehetőségét a meglevő árunak egyenletes elosztása adja meg. Ezt kell biztosítani a szénnél is. Ezért ő is elkerülhetetlennek tartja a fölösleges szénnek rekvirálását és ő mindenkinek figyelmébe ajánlja, — ami azonban nemi akar fenyegetés lenni,- hogy annak a nagy célnak érdekében mindent .el fog követni s nem retten vissza az államhatalom eszközeinek igénybevételétől sem. Az Országos Közélelmezési Hivatal elnökétől e tekintetben a legmesszebbmenő felhatalmazásokac kapta és ezzel a felhatalmazással élve,, külön szénrendörséget fog szervezni. Ha kiderül, hogy valamelyik budapesti lakos az összeírásnál hamis adatokat mondott bei, nem fogja sajnálni a fáradtságot, le fogja méretni a szenei, hogy pozitív meggyőződést szerezzen a visszaélésről.

Kevés a szén-ráció.

A szénkérdés tárgyalásánál még G 1 ü c k s t h a 1 Samu dr. szólalt föl és hangoztatta, hogy a tiz napra szóló ötven kilogramm szén megállapítása mérhetetlenül kevés. Merő lehetetlenség, hogy ezzel a meny- nyiséggel akár szegény, akár gazdag családról van szó, ki lehessen jönni. Indítványozza, hogy a b i- zottság ne fogadja el a szénbizottság tervezetét, amely még tárgyialás alapját sem képezheti. Öt várospolitikai szempontok vezetik, s igy ő mint a lakosság megbízottja, ezt az előterjesztést nem fogadhatja el.

Végül utasította a bizottság Vita Emil dr. tanácsnokot, hogy az elhangzott és elfogadott módosításokat figyelembe véve, a legközelebbi alkalommal uj előterjesztést terjesszen a bizott- s á g elé.

Az ácsorgás és a főváros élelmezési üzemei

Ezután áttértek az ácsorgás kérdésére. Az e körül kifejlődött vita során hangzottak el a főkapi-