Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-08-08 / 32. szám

Budapest, 1917. augusztus 8 3 kérjem és a veszedelmekre figyelmeztessem. Az dnök ur a fővárosi üzemek legmesszebb­menő támogatását és a róluk való legteljesebb gondoskodást volt szives megígérni. Remél­jük, hogy ilyenformán ki tudjuk kerülni a to­vábbi zavarokat, amelyeknek mértékére1 jel­lemző, hogy magának a Városi Villamos-nak is mindössze egy napra szolgáló szénkészlete van és szükséglete napról-napra érkezik be. Az elnök ur megígérte, hogy egy hivatalno­kot egyedül arra a misszióra fog kirendelni, hogy naponta végigtielefonálja a főváros üze­meit, s megkérdezze, mint állanak szén dolgá­ban. Ennek a hivatalnoknak kötelessége a fő­városi üzemek zavartalan szénellátásáról ál­landóan gondoskodni, len pedig a főváros ré­széről fölajánlottam, hogy készséggel viseljük ennek a gondoskodásnak a költségeit. Remél­jük, hogy ezentúl nem jövünk zavarba. Az újságírók még a téli széniellátás iránt ér­deklődtek Bódy alpolgármesternél, aki azonban elhárította a kérdezősködést, mondván: — Beszéljünk egyelőre csak a nyárról. Hagyjuk ma még a telet, elegendő bajunk van most, hogy egyelőre mással ne is gondoljunk. Pillanatnyilag tehát, úgy látszik, sikerült se­gíteni a főváros üzemeinek szénhiányán. Hogy mi ksz később, annak a szénbizottság a meg­mondhatója. Annyi bizonyos, hogy nem valami túlságos bizalommal indulunk neki a télnek. Eb­ben a városban alighanem csak egyetlen ember van, aki vakon bízik a jövőben. Ez a.z ember Ripka Ferenc, a fővárosi gázgyár vezérigazga­tója, aki itthagyott csapot-papot és mérhetetlen nyugalommal elutazott nyaralni. Azt kell hin­nünk, hogy a gázgyár legalább három-négy esz­tendőre el van látva szénnel, máskép el se le­hetne képzelni, hogy a vezérigazgató szabadsá­gon üdüljön. Ha pedig csalódnánk, akkor igen szomorú tanulságokat kellene levonnunk a gáz­gyári igazgatásról. Megalakul a tojásközpont Győztek a tojáskereskedők A tojáspiacon hónapok óta uralkodó zavarok megoldásaként a Gemeinsame Einkauístelle nyomása alatt, amely a német és osztrák tojás-export Buda­pesten székelő közös bevásárló szerve, elhatározta a földmivelési és kereskedelmi kormány, hogy tojás­központot állít föl. A központ fölállítását megelőző­leg, — mint azt a Fővárosi Hírlap múlt szá­mában is szóvátettiik — az érdekelt körök bevonásá- sával több értekezlet volt, legutóbb mintegy két hét előtt a Kereskedelmi és Iparkamara helyiségében, amelyen a kereskedelmi minisztérium részéről K u- nosy Ödön dr. min. titkár és Schlick dr. min. fogalmazó, a földmivelési minisztérium részéről Gally Kálmán dr. min. titkár, a Közélelmezési Hi­vatal részéről Géczy Imre dr. min. fogalmazó, a főváros részéről Vájná Ede főjegyző és Reich Samu iizemigazgató, a Kereskedelmi és Iparkamara képviseletében Krejcsy Rezső dr. főtitkár, a to­jástőzsde képviseletében Szegő Ernő dr. titkár, a Hiitöház és a Tojáskereskedelmi r.-t. részéről Leicht Zsigmond igazgató, az érdekelt tojáskeres­kedők 'képviseletében Frank ov its Hermann, G r ii n w a 1 d Samu és Popper Alfréd vettek részt. A tárgyalások során az a vélemény alakult ki, hogy a tojáskereskedelem ellátását csak a szakmá­ban jártas üzletemberek biztosíthatják, ezt az érve­lést a jelenvoltak elfogadták és elhatározták, hogy a Tojáskereskedelmi r.-t., továbbá az érdekelt tojás- kereskedők, valamint a: főváros élelmiszeriizemének bevonásával Tojásforgalmi irodát állítanak fel, amelynek az lesz a célja, hogy Budapest tojás- fogyasztását ellássa és a, felhozatalt megszervezze. Az iroda altruisztikus alapon fog működni és szigo­rúan ellenőrizni fogja, hogy Budapestről tojást ki szállítani egyáltalán ne lehessen. A tojás bevásárlását és felhozatalát ezek szerint három szerv fogja eszközölni: a tojásforgalmi iroda és a Gemeinsame Einkaufstelle, d joga lesz a fő­városnak külön is bevásárlásokat eszközölni. A fő­városnak azonkívül biztosították azt a jogát, hogy a saját bevásárlásán kivül a Gemeinsame Einkauf­stelle készleteiből is 33 százalékot a maga részére rekvirálhat, továbbá a tojáskereskedők készleteiből elvonhatja azt a mennyiséget, amely a helyi szük­séglet kielégítésén fölül még rendelkezésükre áll. Horvátországban csak a Gemeinsame Einkaufstelle vásárolhat, Így a főváros abba a kedvező helyzetbe jut, hogy; szükség esetén még a horvát tojásvásárlás­ból is elvehet 33 százalékot. Ezt a megállapodást a Közélelmezési Hivatal el­fogadta1, most még az illetékes két minisztérium hozzájárulása szükséges, amely azonban szintén biz­tosítottnak látszik és igy a Tojásforgalmi iroda már a legközelebbi napokban megkezdi működését. A Tojásforgalmi iroda a főváros tojásszükségle­tét legnagyobbrészben a Bánátban és a Bácskában szerzi be. Említést érdemel, hogy a főváros élelmi­szerüzemének mintegy 3000 láda tojáskészlete van a hiitőházban, ellentétben a tavalyi mennyiséggel, amely ilyen időtájt körülbelül 3000 ládára rúgott. A budapesti rendeltetésű áru, (tehát a hűtőházi és vi­déken elraktározott tojás) fölött, ez év október 31-ikéig a Közélelmezési Hivatal rendelkezik, úgy, hogy a tojáskereskedők eladásaikat csakis a hivatal hozzájárulásával eszközölhetik. Ennek az eljárásnak az ellenőrzése ügyi történik, hogy a kereskedők a beraktározásnál bejelentik árukészleteiket, valamint a vételárat is. A Gemeinsame Einkaufstelle havonkint 10.000 láda tojást exportálhat. Most azonban nem tudnak többet beszerezni, mint legfölebb 1000 ládával. Vé­gül még megemlítjük, hogy a jelzett ülésen szóba került, hogy a Tojáskereskedelmi r.-t.-ot kellene megbízni a tojáskereskedelem lebonyo­lításával. Ez ellen a tojáskereskedők egyrésze állást foglalt és inkább a főváros élelmiszerüzemére ruházták volna ezt a megbízatást. A Közélelmezési Hivatal erre azt ajánlotta a két pártra szakadt tojás­kereskedőknek, hogy létesítsenek maguk között kom- prornissziumot és igy állapodtak meg aztán a Tojás- forgalmi iroda fölállításában, amelynél érdekeltséget vállalnak a tojáskereskedelemmel foglalkozó összes tényezők. B M IJ 1 U » l> ü — II — Centralizáció és decentralizáció a kórházakban Az orvosi és gazdasági vezetés nagy reformja. Hosszú ideje már annak — még Buzay ta­nácsnok volt a X. ügyosztály vezetője — ami­kor felvetődött a gondolat, hogy a budapesti közkórházak orvosi és gazdasági vezetésében uj rendszert kell teremteni. A gazdasági veze­tésnek — igy szólt az alapvető elv — centrali- zálódni, az orvosi adminisztrációnak pedig dc- c'emtralizálódnia kell. Azóta érett, forrott a terv, amelynek szük­ségessége állandóan fokozódott és fokozódik ma is. Sokat fúrt-faragott rajta Márkus Jenő dr. ta­nácsnok és Vcssei Ede dr. tanácsjegyző. AJa már — bár nyers állapotban — az egész telrv elkészült és a nyári szabadságok leteltével az ügyosztály hozzá fog a teljes kidolgozásához. Előbb az ügyosztály csinálja meg a,z első váz­latot, majd meghallgatják a különböző szakem­bereket és minden egészséges és célszerű ötle­tet figyelembevéve, októberre formába is öntik a kórházak szervezetének revízióját. Januárra már a közgyűlés elé is kerülhet a jelentős re­form. A kórházak főigazgatója. A budapesti kórházak orvosi adminisztrációját eddig két, a jobb- és balparti direkció intézte. Hogy ennek a centralizációnak töméntelen baja és hiánya volt, azt nem sokat kell bizonyítanunk. Aki csak tá­volról nézi is a kórházak működését, annak észre kell vennie, hogy igen sok hibának forrása egyenesen ez a centralizáció. A reform olyanformai lesz, hogy min­den kórház önálló orvosi adminisztrációt kap igaz­gatóval az élén. Bizonyos fokú centralizáció azon­ban nem marad ki a tervből, mert az összes kórház- igazgatók fölött fog állani a budapesti kórházak fő­igazgatója. A főigazgató a városházán a közegészség- ügyi ügyosztályban székel, szaktanácsadója lesz a jogásztanácsnoknak, egyben pedig igazgatója a Tisza Kálmán-téren építendő központi elosztókórháznak. Fiók-ügyosztályt csinálnak. A gazdasági iigiyekben ezzel szemben teljesen centralizációt kívánnak megvalósítani, amely olyan formában nyilvánul meg, hogy a közegészségügyi ügyosztály egy valóságos fi ók ügyosztályt kap. Ennek élén a gazdasági f ő i n t é z ő fog állani. A fiókügyosztálynak ismét több alosztálya lesz, többek között az élelmezésre, ai betegápolási dijak behajtására és kórházi orvosszerek beszerzésére. Ez utóbbinak keretébe fog tartozni valószínűleg a Miiszeriizem is. Ennek a fiókügyosztálynak előnyei közé tartozik mindenekelőtt az, hogy a beszerzéseket és magát a gazdasági adminisztrációt is olcsóbbá teszi. A mai sok élelmezési tiszt helyét összesen kettő tudja ezen­túl betölteni, ami mintegy évi 10.000 korona megta­karítást jelent. Ráadásul azt is remélik, hogy az uj rend révén el lehet majd kerülni a súrlódásokat, ame- Ivek eddig az orvosi és gazdasági igazgatás között szinte napirenden voltak. A kórházak élelmiszerrel való ellátására ezentúl is a községi élelmiszeriizemet kívánják igénybevenni. Kedvenc gondolata az ügyosztály vezetőinek az is, hogy a sok kórházi konyha megszűnjék és két közös konyháról lássák el az összes kórházakat. Az együk konyha a budai, a másik a pesti oldalon lenne, az egyes kórházakban pedig csak a dietetikus ételeket állítanák elő. A közös konyhákról való szétosztás módszere mindenesetre jelentős, anyagi megtakarítást jelentene, de ennek a tervnek egyelőre még sok aka­dálya van. Remélik, azonban, hogy ezeket az akadá­lyokat sikerülni fog majd kiküszöbölni. Itt említjük meg, hogy a szükséges uj állások szervezésére vonatkozólag nagy általánosságban már a közgyűlés által elfogadott státusrendezés gondos­kodik, mondván: „A kórházi szakon szükséges szer­vezésekre vonatkozólag utasítja a közgyűlés a taná­csot, hogy erre a kórházi s z a b á 1 y rendelet módosítására vonatkozó javaslatával egyidejűleg tegyen előterjesztést“. A központi elosztó-kórház hivatása. A centralizáló és decentralizáló tervekkel szoros összefüggésben van az uj központi eloszt ó- k ó r h á z építése, amelynek azonban még meglehető­sen távol van a megvalósulása, miután az igen nagy építkezést igényel. A kórház a Tisza Kálmán-téren épül és minden beteget ide. kell majd beszállítani. A kórháznak hatszáz ágya lesz, a, betegeket pedig meg­vizsgálás és a baj megállapítása után a baj termé­szete és a kórházak férőhelyei szerint az egyes kór­házakba fogják átutalni és átszállítani. Mint említettük, ennek a kórháznak az igazgatója maga a városházán székelő kórházi főigazgató lesz. Itt helyezik el az összes nagyszabású laboratóriumo­kat is, itt lesz az ideiglenesen a Rókus-kórházban el­helyezett központi ágyny.ilvántartó és ugyancsak ez a kórház lesz a székhelye a felállítandó ápolónőkép­zőnek, amelynek hivatása az eddig oly sok kellemet­lenséggel, bajjal és veszedelemmel nélkülözött rend­szeres és szakszerű ápolónőképzés lesz. A reform mindenesetre gyökerestül fölforgatja a kórházak ma nagy,ön is sok kifogás alá eső rendjét. Amit itt a tervekről elmondtunk, csak a vezető motí­vumokat tartalmaizza. A részletek kidolgozása még hátra van és valószínű az is, hogy a reformnak ilyen hatalmas komplexuma a közeljövőben, különösen a szaktanácskozások révén, még sok életrevaló és szük­séges gondolattal fog bővülni és gazdagodni. Gondoskodás a bölcsőtől a siris Kibővítik az V. kerületi Népházat Budapest népjólétének kérdése elválaszthatatla­nul összeforrott Hanvai Sándor nyugalmazott elöl­járó nevével, aki ma is, megérdemlett pihenése nap­jaiban intenziven foglalkozik régi kedves témájával. A Népjóléti Központ megalakítása körül szer­zett érdemei mellett legelsősorban az V-ik kerületi Népház létesítését kell élete főmunkájának tekinteni. A népjóléti kérdés kiváló szakértői mondják, hogy ennél 'tökéletesebb, mindent felölelő intézményt egész Európában nem láttak. A Népházat terjedelmes társadalmi agitációval csinálta meg Hanvai V-ik kerületi elöljáró korá­ban. Minden tudását, rengeteg tapasztalatát fölhasz­nálta, hogy az intézményt teljessé tegye. Sikerült is olyan intézményt alkotnia, amely a szegény emberről a szó legszorosabb értelmében a bölcsőtől a sírig gondoskodik. A bölcsődétől, az óvodától az aggok menhelyéig minden megvan itt, amit jószivii emberek a szegények istápolására kitaláltak. Minta- intézmény ez, amelyre teljes joggal lehet büszke a megalkotója. Az V-ik kerületi Népház, amely a Vág-utcában látja el munkával, élelemmel, szállással, minden anyiagi jóval és kultúrával a kerület szegényeit, ma már szűk­nek bizonyult hivatásának teljesítésére. Azok a tár­sadalmi kiválóságok, akiket Hanvai Sándor tobor­zott össze a Népházról való gondoskodás céljából, látták ezt a helyzetet és érezték, hogy a mai súlyos időkben kétszeresen kötelesség a segítség. Akciót indítottak tehát az V-ik kerületi Népház meg- nagyobbitása érdekében.Tisztelegtek azután B á r c z y

Next

/
Thumbnails
Contents