Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-08 / 32. szám
2 $ éggel szolgál tanácsadással. A régi. elavult szinek, amelyek közül a piros, arany és fehér uralkodtak a színházban, valószínűleg száműzetésre ítéltetnek és alighanem a sárga szín lesz az uj sznház nézőterének alaptónusa. . — Sok sok apró bajon és hiányon kell még segítenünk. Természetesen átalakítva megmarad a királyi páholy és az ntendánsi (most főigazgatói) páholy. A királyi páholy mellett van a királyi család számára egy kis szoba, amelyet szintén alaposan fel kell ruházni a legszükségesebb kényelmi eszközökkel, amelyek eddig teljesen hiányoztak. Azt hiszem, a Várszínházból kedves, csinos, intim szinház lesz, amelyrenemcsak a királyi család, de a budai lakosság érdekében is szükség van. r Megkérdeztük még. a tanácsnokot, hogy igazak-e a királyi család ama szándékáról szóló hírek, amelyek szerint a telet az udvarral együtt a budai királyi palotában szándékozik tölteni. — Igen, igy van. Az udvar a télen minden valószínűség szerint Budapesten lesz. Bérlet, ahol a bérlő fizet. Az öreg Várszínház megújhodása idején, amikor uj jövő elé néz, érdemes egyet-mást róla elmondani. így kevesen tudják, hogy a Várszínház is, meg a Krisztinavárosi Színkör is a főváros tulajdona és azokat az állam bérli. A bérlet azonban egészen különös természetű, mert bár az állam a bérlő, a főváros az, amely a két szinház fentartásáért az államnak évi 19,500 koronát fizet, illetve szubvenciót ad. A Várszínház ki öregedése, lerongyolódása nem mai keletű és berendezéseinek hiányosságát már évtizedek óta érzik. A főváros már 1904-ben tisztában volt vele, hogy a szinház mai állapotában föltétlenül tűzveszélyes. Akkor erre a fenyegető veszedelemre való tekintettel, a főváros ie|l is rendelte, hogy a sznházat be kell zárni. Az akkori belügyminiszter, akit történetesen Tisza Istvánnak hívtak, hatalmi szóval intézte el a főváros aggodalmait. Egyetlen telefonálással elrendelte, hogy a színházban tovább kell játszani. Másnap este már meg is tartották az előadást. Isten csudája, hogy azóta baj nem történt. Játszottak pedig a színházban, egészen a háború kitöréséig, amikor is beszüntették az előadásokat. Séták a régi Budán és Pesten Képek 1856-ból Alamizsnás Szent János jobb iába meg a budai tanács. — A vízvezeték ősapja. — Amikor az országházban táncoltak. — A budai városháza. — Karácsonyi Guido ur uj palotája. — A budai fürdők. — Óbuda, a kiscelli kastély és a hajógyár. II. 1856-ban a várpalotában nincs meg már Alamizsnás Szent János egyháza. Alamizsnás Szent János teteme Pozsonyban volt, s a király a pápa engedel- mével 1715-ben megengedte, hogy a Szent jobb lábát adják oda ai budaiaknak. A Szent jobbláb számára Budán a várpalotában kápolnát építettek, két városi tanácsnokot pedig elküldték Pozsonyba. Itt a lábat az egész káptalan jelenlétében leamputálták, aranynyal kivarrt selyemkelmében üvegszekrénybe tették és ünnepélyesen Budára szállították. Buda legnevezetesebb temploma ezidőben Boldogasszony egyháza, valahai a német céhek temploma, itt esküdött Mátyás és Beatrix. Megvan már a Szentháromság-szobor is. Építését 1692-ben határozták el, amikor Budán „rémitő halálvész dühönge“. Valaha mellette állott Szent Ignác „képszobra“ annak emlékéül, hogy e helyen 1718-ban Szent Ignác napja előestéjén a Svábhegyről Kerschensteiner Konrád útmutatása szerint a városba vezetett viz először bugyo- gotí ki. Egyszóval itt volt Káposztásmegyer őse. A katonák Evangélista Szent János templomába jártak imádkozni, Szent István jobbját pedig a Várpalotában levő Szent Zsigmond egyházában őrizték. Szent István napja akkor is ünnep már. I. Ferenc király avatta azzá. Szent Anna és Szent Flórián egyháza mellett Buda legnevezetesebb temploma a Mária véréhez címzett egyház, amelynek neve közönségesen csak „kéményseprő-kápolna.“ * Budán volt az Országház és helytartóság épülete is. Kétemeletes ház a Bécsi kapu közelében, KláraSebestyén színigazgató ráfizet az udvari színházra. A főváros közgyűlése — mint ismeretes — 250,000 koronát szavazott meg a Várszínháznak udvari színházzá való átalakítására. Ennek a befektetett tőkének öt százalékos kamatait azonban az állam téríti meg, úgy hogy a főváros tulajdonképpen áldozatot nem hoz. A 250,000 korona évi ötszázalékos kamatja 12,000 koronára rúg, amely összeget a főváros az évi 19,500 korona szubvencióból vonja le, vagyis a két színházat bérlő államnak ezentúl csak 7500 koronát fog évenkint fizetni. Ebben a pillanatban azonban van valaki, áki mégis kárt szenved. És ez Sebestyén Géza, a buda-temesvári színtársulat kiváló igazgatója. Sebestyén eddig a 19.500 korona fővárosi szubvenció felét kapta az államtól, mig annak másik, 9750 koronás fele a várszinházi előadások fenntartására szolgált. Az állam azonban ezentúl csak 7500 koronát kap a fővárostól, amit, ha egészben a buda-temesvári igazgatónak ad is, az mégis 2250 koronával kevesebbet kap évenkint. Nem elég tehát, hogy szegény Sebestyén Géza konkurrenst kap, még a szubvenciója is megcsonkul. Elmondtuk ezt a különös helyzetet Krátky János tanácsnoknak.-— Valóban — mondta — a főváros és az. állam között létesült megállapodás abban a formában történt, ahogy ön elmondta. Mi Banffy Miklós gróf főigazgatóval állapodtunk meg abban, hogy a főváros befektet 250.000 koronát, amelynek 5 százalékos kamatainak terhét az állam viseli, illetve a 12.000 korona kamat levonásba jön a 19.500 koronás szubvencióból. Eddig tart a mi megállapodásunk az állami színházak főigazgatójával, amely megállapodás a fővárosra nézve mindenesetre előnyösnek mondható. Hogy azután a főigazgató, illetve az állam hogyan intézi el a dolgot a krisztinavárosi szinház igazgatójával, az többé nem tartozik ránk. Semmiesetre sem hiszem azonban, hogy az állam ne kárpótolná a magáéból a buda- -temesvári színtársulatot. Konkurrenciáról azonban szó sem lehet, hiszen a várszínházban tulajdonképpen akkor kezdődnek az előadások, amikor a fővárosi nyári színkörben véget ér a szezon. apácák templomából és zárdájából alakitották át. Két legnagyobb termében az országos rendek gyiiléseztek, de az abszolutizmus alatt táncterem lett belőlük. A templomba a helytartóság levéltára került, az Uri- utcai részen a helytartótanács ülésterme és hivatalos szobái nyertek elhelyezést. A környék is nevezetes. Itt lakott egykor Szapolyai János és Verbőczy István is. A Városház-terére néz a kamara, vagy országos pénzügyigazgatóság háromemeletes százszobás épülete, a vizikapu közelében a szinház mellett van a hadi főkormány épülete. A budai városháza ódon épület ugyan, de építészeti nevezetességei nincsenek. Elődje 1723-ban leégett, akkor ujraépitették, majd 1773-ban rárakták a második emeletet. Egyéb adatot nem igen tudunk a városháza berendezéséről, följegyezték azonban, hogy miféle képek voltak a „jegyzőségi hivatal“-ban: I. Mátyás, I. Ferdinand és I. Lipót arcképei, Buda- város részletes tervrajza, s a „tűzvész ábrázolata“ 1723-ból, végre „Buda felszabadulása fába faragva“. A város kaszárnyái a legnagyobbszabásu épületek, köztük a budai „katonatanyák“ legnevezete- sebbike a Ferdinánd tanyája. A budai magán- házakról azt mondja az egykorú kritika, hogy „nehá- nya ugyan Ízléssel és csinnal épült, de azért mégis a pesti paloták mellett kisszerűknek látszanak“. Nevezetes a Wolfahrt-ház, amely tövises disznóval van jegyezve, s amely hajdan Garay nádor háza volt. A Walheim-házban (Országház-utca 118. sz.) állt egykor a m. kir. pénzverde. Olvashatunk róla és megismerhetjük „Karácsonyi Guid'o ur uj palotáját“, amely a Krisztinavárosban nem messze a templomtól, a vvárosi majorság“ felé van. A florenci modorban épült angolkertes, légfütéses palota ekkor még nincs egészen készen, Pan József budai építész alkotja, de a budaiak már előre jósolják, hogy tündérvár lesz belőle. * Buda büszkeségei közé tartoznak a fürdők. A Császárfürdő 1856-ban az irgalmasoké, akiknek Budapest, 1917. augusztus 8. Nincs szén, nincs jég Bódy helyettes polgármester nyilatkozata A szénbajok a múlt esztendőben csak a télen kezdődtek meg. Az idén már julius elején a legkíméletlenebb széninséggel küzdenek nemcsak Budapest gyárai, de magának a székesfővárosnak üzemei is. Kétségtelen, hogy a tehetetlenségből a szénbizottság után sürgősen levizsgázott a Hadiszénelosztó r.-t. is. A kifogás eddig az volt. hogy nem lehet Budapestre szenet hozni, mert minden vaggon és minden szén a mezőgazdasági munkához való szállításra szükséges. A cséplések az egész országban javában folynak, a cséplőgép mellett ott kell már állani a szükséges szénnek, a vaggonok és a szén is felszabadultak tehát már a mezőgazdaság számára való lekötöttség alól. Budapesten azonban nincs szén és nemcsak az ipari üzemek fenyegetnek állandóan megállással, de megtörtént a múlt héten az a hallatlanul veszedelmes eset, hogy a szénhiány miatt a jéggyártás szünetelt és napokig nem volt egész Budapesten jég. Ez a helyzet állandóan a legkomolyabban fenyegeti a főváros egészségét, ráadásul pedig Budapest nehezen szerzett és rengeteg értéket képviselő, elraktározott élelmiszereinek romlásával fenyeget. A széndiktátorok jóvoltából épen akkor nem volt Budapesten egy szem jég sem, amikor a legnagyobb kánikulai hőség dühöngött. A mai helyzet egyébként a legszebb téli kilátásokkal kecsegtet. Az állapotok már olyan fenyegetöek voltak, hogy a múlt hét szombatján Bódy Tivadar dr. személyesen kereste föl Rau Gottlob-ot, a szénbizottság elnökét és sürgős segítséget kért tőle. A helyettes-polgármester visszatérve a városházára, a megbeszélés eredményeiről nyilatkozott az újságírók előtt: — Budapest iparában és a főváros üzemeiben olyan szénhiány uralkodik, hogy kénytelen voltam a segítség érdekében lépéseket tenni. A kánikulai meleg napokban jég nélkül állunk, ami erősen veszélyezteti a közegészséget és romlásnak teszi ki élelmiszereinket. Ivedig már a vágóhidak hütőházainak sincs j egük. — Ilyen körülmények között fölkerestem Ran Gottlob urat, a szénbizottság elnökét, hogy a szükséges intézkedések megtételére Marczibányi István ajándékozta kórházuk fenntartására. Nyáron az egészségesek is idevándorolnak, s a kirándulókat félóránkint induló gőzösük vagy társaskocsik szállítják. Az udvaron padlózott táncterem van, s hozzá kertszerü sétahely csatlakozik. A Lukácsfürdőt akkor még csak „alsóbbrendüek“ látogatják. Budaujlakon van W e r t li e r Frigyes gyárépülete, amelyben orosz gőzfürdőt és malátafürdőt találnak a betegek. A K i r á 1 y-f ii r d ő neve onnan származott, hogy! egy König nevű család tulajdona volt. A Rudasfürdőnek, amely 1831-ben épült, sok neve volt. A törökök zöldoszlopnak, a németek Hidfiirdőnek hívták. Buda város tulajdonába 1703-ban került. Addig a kalocsai érseké volt. A Sáros- fii r d ő 1856-ban még igen kezdetleges volt. Az egész egy közös-, 3 kő-, 8 kád-fürdőből és 5 lakószobából állott. Csak szegény emberek és a katonai kórház betegei jártak ide. ü b u dának legszebb épülete az izraelita templom, amelyet „holmi apró viskók“ ugyan eltakarnak, de igy is. mindenki méltányolja hat korintusi oszlopát és a párkányZat fölött levő ütőóráját. Nincs is itt más nevezetesség, mint a cs. kir. ruházati biztosság roppant terjedelmű, de szabálytalan épülete, tágas udvara közepén a Zichyek egykori kastélyával. Itt van ai hires kiscelli kastély is, amely ma Schmidt Miksa tulajdona. Ezt a Stájerországi Má- ria-Cell mintájára akarta építtetni Zichy Péter gróf még 1725-ben. Előbb a keresztes barátok tanyáztak benne, de ezt a rendet II. József eltörölte, a zárdát pedig a hadastyánok kapták. Ebben az időben különben áll már az óbudai hajógyár is, amely a „szabadalmazott ausztriai gőzhajózási társaság“ tulajdona. A két országban nincs hozzá fogható hajómühely, rendesen 800—1000 munkás dolgozik benne. 1846-ban 46 gőzöse volt a társaságnak, amely közül 40 Óbudán épült. * ‘V
