Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-03 / 1. szám
Budapest, 1917. január 3. 3 hogy meglegyen mielőbb a budapesti kikötő, első és főfeltétele Budapest központi szerepének a dunai forgalomban. Dr. Havass Rezső, m. kir. udv. tanácsos, fővárosi bizottsági tag: — Véleményem szerint ahhoz, hogy Budapest a dunai forgalom középpontja lehessen, csak egy dologgal járulhat hozzá a város: miméi sürgősebben ki kell építenie a kereskedelmi és ipari kikötőt. Mint már nemrégiben a közgyűlésén tartott interpellációmban kifejtettem, ha meg lesznek a szükséges berendezéseink, lesz modern kikötőnk és akikötőt kiegészítő intézményeink, akkor az felénk irányítja a hajókat, minden hajó állomáshelye lesz, akár dunai központ hivatalosan Budapest, akár nem. — A budapesti hajózási áruforgalom kerek három millió tonna tehát majdnem a háromszorosa a bécsinek. Azonkívül állandó és rohamos növekedésben vám. Vegyük ehhez még azt a körülményt, hogy a Duna jelentősége a mostani világháború alatt óriási mértékben emelkedett; Németország a háború után kiépíti Regensburg és Mannheim között a Duna-Rajna csatornát, mely az Északi-tengert összekapcsolja vizi- uton a Fekete-tengerrel; a Duna-OJera csatorna a Keleti- és Fekete-tengert köti majd össze; mi magyarok az Adriai-tengerrel akarjuk összekapcsolni a Dunát; a Dunát az Égei-tengerrel pedig a tervbe vett Morava-Vardar-Szaloniki csatorna fogja összekötni. Íme, a világforgalmi úthálózatoknak egész sora a Dunához kapcsolódik, ahhoz a Dunához, melynek hajózható szakaszából a legnagyobb hosszúság Magyar- országra esik. Ezzel a földrajzi előnnyel azonban mindezideig nagyon könnyelműen bántunk. Itt az idő, hogy öntudatra ébredjünk s megteremtsük bármi áldozattal és minél előbb a budapesti kereskedelmi és ipari kikötőt, azt az intézményt, mely egyrészről a főváros kereskedelmét és iparát fellendítve, a város polgárságát uj keresetforrásokhoz fogja juttatni, de másrészről nagy nemzeti célnak a szolgálatában is fog állani: hivatva lesz a dunai magyar gazdasági hegemónia gondolatát is megvalósitani. — A kikötő mellett azonban nem kevésbé sürgősnek és fontosnak tartom, a többször sürgetett D u n a- T : s z a csatorna megépítését. Ez a csatorna rendkívüli mértékben emelné a létesítendő budapesti kereskedelmi kikötő jelentőségét, azonkívül nagymértékben javítaná a főváros közélelmezési viszonyait is: az uj vizi ut az alföld legtermékenyebb vidékeit kötné össze a fővárossal. Ez a két dolog: a kereskedelmi kikötő kiépítése és a Duna-Tisza csatornának létesítése, mely e kereskedelmi kikötőbe torkollanék, — Buda p-e stet valóságos dunai gazdasági empóriummá emelné. — Nagyon természetes, hogy a kereskedelmikikötővel kapcsolatosan az ipari kikötőt is ki kell építenünk. Egy további kérdés azután, hogy — mint már a főváros közgyűlésén és szakbizottságaiban ismételten sürgettem, — gyárainkat a kereskedelmi kikötő köré csoportosítsuk, a kikötő köré lassan-lassan valóságos gyár várost teremtsünk. Ha gyáraink a kereskedelmi kikötő mellett fognak állani s ott megkapják a vizi és vasúti közlekedéssel a közvetlen kapcsolatot, úgy felvirágoztatásuknak egyike legszükségesebb és leghatalmasabb eszközét juttatjuk birtokukba. — Ennek a gyárvárosnak a kereskedelmi kikötő mellett való elhelyezkedése más szempontokból, és pedig városszépitési és közegészségi szempontokból is nagyjelentőségű. Jelenleg ugyanis a legtöbb gyár a főváros felső részén van elhelyezve s miután Budapesten a szél iránya túlnyomóan északnyugati, e gyáraknak füstje elárasztja a főváros utcáit s megrontja a levegőjét. Azonkívül a város felső részén álló gyáraknak az is nagy hátrányuk, hogy szennyvizük végigfolyik a fővároson, elfoglalván csatornahálózata nagy részét. Úgy a gyárak okozta füstkalamitásoktól mint a szennyvizek levezetésének nehézségeitől egy csapásra meg fogunk szabadulni, ha a gyárak a főváros alsó részén épülő kereskedelmi kikötő mellett iognak csoportosulni. Jól tudom, hogy ezeknek a főváros felső részén épült s ott berendezkedett gyáraknak az alsó részre való áthelyezése nem könnyű dolog, de successive megtörténhetik, mert az áthelyezéssel járó terheket bőségesen ellensúlyoznák azok az előnyök, amelyek a gyárra nézve a kereskedelmi kikötő szomszédságából származnának. Uj gyárakat természetesen csak a kereskedelmi kikötő szemszéd- ságában szabadna emelni. • • Megszűnik az Ördögárok Mi okozta az 1875. évi árvízkatasztrófát? — Vi latelep a Városmajor környékén.— A Drasche-téglagyár 150.000 koronája. — Nem lesz többé árvíz. — Készül a betonboltozás. Házikezelés orosz foglyok igénybevételével A háború elején — mint ismeretes — a belügyminiszter tiltó rendeletet adott ki a közmunkákra vonatkozólag, kimondván, hogy a munkálatokat folytatni vagy újakat kezdeni, nem szabad. A miniszteri, rendelkezés mellett azonban az építkezések más természetes akadályai is hamarosan mutatkozni kezdtek. Mindenekelőtt a munkáskéz és az iga erő hiánya, majd az épitő-anyag is megfogyatkozott, végre pedig a vállalkozók is olyan mérhetetlen módon emelni kezdték egységáraikat, hogy már csak e miatt is megnehezült az a szándék, hogy a;kár a legsürgősebb munkákat is elvégezzék. Az ütés csatornaépítési ügyosztály is kínos helyzetbe került. Fock Ede tanácsnok telve tervekkel, elkerülhetetlenül szükséges renoválások sürgető szüksége és az uj alkotások egész tömege mellett ügyosztályával együtt tétlenségre volt kárhoztatva. Esztendőkön át úgyszólván az íróasztala fiókja számára kellett dolgoznia, hogy Az Ördög-árok és Diós-árok találkozása. (Zaitz László főmérnök felvétele ) majd ha a háború befejeződik, kész tervekkel, jelentős alkotások egész sorozatának papírra vetett tükrével állhasson elő. A Fővárosi Hírlap nem egyszer ismertette már a háború utáni terveket, amelyek megvalósításra várnak. Budapest jövő fejlődése, biztonsága és közegészsége nagyban érdekelve vannak abban, hogy modern, erőteljes és célszerű csatornáink legyenek, a háború pedig burkolatainkat, külső területeken fekvő útjainkat is alaposan megviselte. A tennivaló sok és nagyarányú, úgy, hogy ha a háború után felszabaduló munkáskezek majd ismét békés munkába kezdhetnek, maga ez az ügyosztály is bőséges anyaggal fog szolgálni. Voltak azonban az ügyosztálynak olyan tennivalói is, amelyek nem tűrhettek halasztást és Fock tanácsnok erélyes, kitartó küzdelmének meg 'is volt az az eredménye, hogy a munkákat meg lehetett (kezdeni úgy, hogy ma már ezek a befejezés felé közelednek. Egyike ezeknek a Villányi-uti főgyűjtőcsatorna megépítése, a másik az Arany-árok szabályozása, a harmadik pedig az Ördögárok beboltozása. A Villányi-uti csatorna munkálatai a befejezés felé közelednek, az Arany-ároknál is serényen folynak a munkák, az Ördögárok beboltozása pedig félig elkészült. Ez az alkalom teszi aktuálissá, hogy az Ördög-árok munkálatait megismertessük a közönséggel, amely talán nem is sejti, milyen elsőrendű fontossága van enneik. Az Ördögárok körül folyó munkálatokra vonatkozólag két igen jelentős körülményre kell már előre is rámutatnunjk: az egyik, hogy az Ördögárok egyik szakaszának elhanyagoltsága volt az oka az 1875-iki budapesti árvízkatasztrófának és ezt a folyton veszedelemmel fenyegető hibát csak most sikerül kiküszöbölni; a másik, hogy a székesfőváros a túlzottan nagy költségek elkerülése céljából ezt a munkát luízi kezelésben orosz foglyokkal végezteti. Az Ördögárok bebodtojzásának munkálatait Fock Ede tanácsnok állandó felügyelete mellett Molnár László műszaki tanácsos vezeti kiváló szakértelemmel és teljes odaadással. A munkálatok természetéről, mai állásáról, céljairól és eszközeiről a következőkben számolunk be: Az Ördögárok rendezéséhez már többször hozzáfogtak, de a végleges tervek csak 1913-ban készültek el. Az Ördögárok beboltozásának kérdésével az 1875-ikj árviz-veszedelem óta többször foglalkoztak a hatóságok. Végül aztán, amikor Fock Ede tanácsnok vette át a Il-ik ügyosztály vezetését határozottan ráirányította a figyelmet arra a körülményre, hogy ennek az árvizveszedelemnek eredetét az Ördögárok rendezetlenségére kell visszavezetni. Törtéintek azonban már előbb is javítások, részmunkák, amelyek közül megemlítjük, hogy a hetvenes évek végén a Döb- rentei-tfértől a Mikó-utcáig beboltozták az árkot, majd a kilencvenes évek végén a Mikó-utcától a Csaba-ut- cáig folytatták a munkálatokat. Idáig van jelenleg is készen a beboltozás, a Csaba-utcánál kezdődik a Városmajor, ahol még a háboru kezdetén is ősállapotban volt az árok. Fock Ede tanácsnok, amikor átvette ügyosztályát, 1913-ban tervet dolgozott ki a Csaba-utcától a budakeszi vámig terjedő rész beboltozására vonatkozólag. Az árok beboltozása közegészségi árvízvédelmi és városrendezési okokból szükséges, Az Ördögárok beboltozása három okból rendkívül szükséges. Ezek az okok részben városrendezési, részben közbiztonsági, részben közegészségi természetűek. Közbiztonsági szempontból az 1875-iki árvízkatasztrófára kell emlékeztetnünk, amikor is a Dr a- sch e-téglagyár végében a Pasaréti-utnál, ahol az ároknak nagy törése van, akadt meg a törmelék és duzzadt föl a viz, annyira, hogy a katasztrófa bekövetkezett. Azóta ez az állapot mit sem változott és ilyenformán félős volt, hogy az árvízkatasztrófa megismétlődik. Az alsó, már beboltozott részbe szennyvíz-csatornák is ömlenek be és igy a Csaba-utca környékén kiáradó gázok és párák megfertőzik a levegőt épen itt, a "Városmajor környékén, ahol egymásután keletkeznek egészségügyi intézmények. Közegészség szempontjából is módfelett fontos volt az árok további beboltozása. Városrendezési okok is szólnak mellette, mert Építés a Városmajorban. üdülő helyekké alakul át lassan ez a rész és általában fejlődik, kiépül. Egyúttal azonban ezáltal nagy parkírozható szabad területet is kapunk.
