Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-06-20 / 25. szám

Budapest, 1917. június 20. 3 téri és katonai szolgálatot teljesítenek és a köz­ponti, gyüjtő-kórházban már az ő segedelmük­kel mintaszerűen müiködő intézményt csinálha­tunk. Hisszük azonban, hogy a közönség addig is megszokja a nyilvántartó-irodát, amely első­sorban laiz ő kényelmét szolgálja. A betegek el­kerülik az időpazarlást és sok kényelmetlensé­get, amely mind megoldódik, ha a közönség tisztában van vele, hogy ha az iroda nem tud azonnal helyet biztosítani, akkor hiába megy kórháziról kórházra. Krfítky tanácsnok nyilatkozik a füstbe ment barakk-iskola tervek­ről, az uj városháza dolgáról és az épitési ipar teljes pangásáról A Fővárosi H i r i a p megírta annakidején, hogy a tanácsi XIII. és VII. ügy osztályok kidolgoztak egy tervet, amelyet az iskolákban való hiány tett szükségessé. E terv szerint barakkiskolákat épített volna a főváros az idén is, amint azt már tiz esz­tendő óta gyakorolta. A szükséglet ugyan nagyobb volt. de a két ügyosztály előbb 1,300.000, később ke­rek 1 millió korona költséggel építendő barakkiskola tervét proponálta. Később azonban végleg el kellett Allani a bai akkiskolák építésétől, mert a tanács meg akarta kiméin! a fővárost ettől a kiadástól. A terv elejtésének megokolását K r á t k y János tanácsnok, a középitési ügyosztály vezetője a következőkben volt szives elmondani a Fővárosi Hírlap mun­katársa előtt :- Az idén nem építünk barakkiskolákat, aminek természetesen nem az aiz oka, mintha eddig való barakképitkezéseink nem váltak vol­na be. A tanács állásfoglalását pénzügyi és elvi okok hozták létre. Kétségtelenül igaz ugyanis az, hogy a fővárosnak elegendő iskolája lenne, ha az állandó iskolaépületek igen nagy hánya­da nem lenne már a háborít kitörése óta a had­sereg, helyesebben a háborús egészségügy szol­gálatában. Egészen igazságtalan dolog, hogy akkor, amikor a főváros pénzügyi helyzete éppenséggel nem valami rózsás, akkor mi ba- rakkiskolákra milliókat adjunk ki, holott egész csomó iskolánk van a hadsereg használatában. A logikus és igazságos megoldás tehát csak az lehet, hogy kapja vissza iskoláit iá főváros és a katonai kincstár építse a barakkokat a kórhá­zak és a rokkantak elhelyezésére. Végre is an­nak kell építenie, akinek nincs elegendő épü­lete. A fővárosnak van, tehát nem kell építenie. De még ha hajlandó is lenne a főváros föladni ezt az elvi álláspontot, ha anyagi viszonyai meg is engednék, hogy milliós kiadásokba bo­csátkozzék, még akkor is szemben találnánk magunkat azzal a hiánynyal, amely az építő­anyagokban beállott és amely mind fenyege­tőbbé kezd lenni. Az államnak már csak abból az okból is könnyebb lesz barakkokat építeni, mert hiszen minden építőanyag az állam kezé­ben van, amely mindent rekvirált. Sokkal köny- nyebben fér tehát hozzá, mint a főváros. Ez az oka annak, hogy a tanács aizzal a kérelemmel fordult a kormányhoz, szabadítsa föl az iskolá­kat a kórházi és egyéb katonai célokra való szolgálat alól, adja vissza azokat eredeti ren­deltetésüknek és ha szükség van rá, építtessen az állam barakkokat a hadsereg számára. A tanügyi ügyosztály megállapította, hogy amennyiben a kormány eleget tesz kérésünk­nek, az iskolaépítés momentán szüksége elesik. A tanács ezt a kérését elküldte a miniszterel­nöknek. a honvédelmi és kultuszminiszternek, valamint a budapesti katonai parancsnokság­nak is. Érdeklődtünk a tanácsnoknál az uj város­háza építését előkészítő bizottság munkája iránt, amire a következő felvilágosításokat volt szives adni : — Amint azt a Fővárosi Hírlap megírta, az uj városháza építésének előkészítésére alakított ad hoc bizottság, amelybe csupai szakembere­ket hívtunk meg, megtartotta első ülését. Az ülésen a bizottság tagjainak módjukban volt megismerni ai felmerült terveket, most tanul­mányozzák azokat és el fogják mondani majd azokról alkotott véleményüket. Döntés ezideig természetesen semmiféle irányban sem történt, A tervek különben ki vannak állitvai a tanács­teremben és azok bárki által megtekinthetők. K r á t k yi tanácsnok egyébként telve van panasszal a helyzet miatt, amely a főváros épitö tevékenységét teljes mértékben stagná­lásra kényszeríti.- Építeni nem tudunk — mondta — minden munka áll. Nincsen se cement, se vas, se más anyag. A nagyobb épitési vállalkozók egymás­után jelentik ki, hogy egyáltalán semmiféle műnkéit sem vállalnak, mert nem tudnak reális költségvetéseket csinálni. Bajok vannak a szén körül is, a téglagyárak nem tudnak tüzelő­anyaghoz jutni és igy bár nyers tégla, lenne, nem tudják kiégetni. A német lapok pedig szin­tén telve vannak panaszokkal, hogy a szénbá­nyászok ötven százaiéikát a háború elején ka­tonai szolgálatra hívták be. A készletek egyre fogytak, pótlásról azonban gondoskodni nem lehetett, úgy, hogy többé szövetségeseinek pénzért sem tud Németország szenet adni, ha­nem csak olyan anyagokkal való rekompenzá- ció feltételezésével, amely anyagokra viszont Németországnak van szüksége. De nincsen mun­káskéz sem, épen most akadt meg laz építés alatt álló tüdőbajosok kórházának építkezése. Itt van előttem a vállalkozó kérése, amelyben bejelenti, hogy tizenöt ácsra van szüksége. Nincs más mód, mint hogy katonai szolgálatot teljesítő szakmunkásokat kérjünk. Mert ha másra nem, de kórházakra múlhatatlan szükség van a mai viszonyok között . . . Vendégjárás Budapesten A Német-Magyar-Osztrák Gazdasági Szövet­ség konferenciájának előkészületei Német és osztrák vendégei lesznek ismét a ma­gyar [fővárosnak. A hét végén a Német-Magyar-Osz- trák Gazdasági Szövetség tart ülést Budapesten. A szövetség legutóbbi berlini kongresszusán Mada- rassy-Beck Gyula báró, a Jelzálog Hitelbank ve­zérigazgatója vezetésével vettek részt a magyarok. A kongresszus ismét az osztrák-magyar monarchiá­nak Németországhoz való gazdasági közeledésének elvi és gyakorlati kérdéseivel fog foglalkozni és pe­dig ezúttal már azokat a problémákat is figyelembe veszi, amelyeket a háborúról a békére való átmenet szükségletei vetnek felszínre. Úgy tudjuk, a jövő heti tanácskozások azon az alapon, helyesen feltevé­sen épülnek föl, hogy a ma katonailag és politikailag szövetségben levő központi hatalmak szervezve le­gyenek arra az eshetőségre is, ha az entente a ka­tonai háború befejeztével is [folytatni akarná a gazda­sági háborút. A nagy kérdésekre való tekintettel, komoly várakozással kell az események elé tekin­tenünk. A vendégeket természetesen örömmel és szíve­sen látja Budapest és e tekintetben a főváros is meg­teszi a szükséges előkészületeket, amelyeknek meg- ejtésével a polgármester Miklós Elemér dr. tanács- Ojegyzőt és Ziläkhy Dezsőt, ia Székesfővárosi Ide­genforgalmi Hivatal igazgatóját bízta meg. Z i 1 a h y igazgató a külföldi vendégek érkezésé­ről a következőket mondta el a Fővárosi H i r- 1 a p munkatársának : — Úgy látszik, a Német-Magyar-Osztrák Gazda­sági Szövetség kongresszusa méreteiben túl fogja szárnyalni a múlt esztendőben megtartott Duna-kon- ferenciát is. Ennek bizonyítéka, hogy a múlt szom­batig nem kevesebb, mint 310 német és osztrák ven­dég jelentkezett, akik- az Idegenforgalmi Hivataltól elszállásolásukat kérték. Igen valószínű, hogy ez a szám még emelkedni fog, mert az utolsó napok még mindig hozni szoktak megkésett jelentkezőket. A vendégek között többségbe!! vannak az osztrákok fölött a birodalmi németek, akik Paasche dr. titkos tanácsosnak, a porosz képvi'selőház alelnökének ve­zetésével jönnek. Az osztrák csoport vezetője Fried­mann birodalmi képviselő lesz. Eljön a többi neve­zetességek között a bécsi német nagykövet és Burg­graf Dohna is. A vendégek egyébként a legkülön­félébb társadalmi osztályokból telnek ki, a legtöbben azonban a gazdasági érdekeltségek képviselői lesz­nek. Igen sok gyárost várunk, akik között csupa ne­vezetes cég szerepel, hogy mást ne tmlitsek, itt lesz Pschorr ur, a világhírű müncheni sörgyáros is. — Az elszállásolás bizony nehezen megy, hiszen a budapesti szállodák állandóan telve vannak német és osztrák vendégekkel, akik nagyrészt nyaralni (?) jönnek a magyar fővárosba. Ilyen körülmények között igénybe kell vennünk a budapesti penziókat is, ame­lyeket ezúttal először használunk föl az idegenek el­szállásolásánál. Eddig huszonhárom szállodát és pen­ziót jelöltünk ki, ahol vendégeink lakni fognak. * —A* vendégek előbb résztvesznek a bécsi Was­serstrassen-Tagon, amely junius 20-án lesz és Bécs­iről június 22-én este két hajóval érkeznek Budapest­re. A konferenciát, amelynek vezérelőadói Stresc- mann és Ee liner Frigyes dr. lesznek, az uj város­háza közgyűlési termében tartják meg. Junius 23-áu a kongresszus tagjai, mint a M. E. T. R. vendégei, esti kirándulásra mennek a Dunán a társaság J ó- zsef főherceg termes gőzösén. Valószínűleg a főváros is fog fogadást rendezni számukra, amelynek előkészítésén Harrer Ferenc dr. tanácsnok ur fá­radozik. Uj Budapest Város épül a Rákos-mezon. — Harrer tanács­nok és Warga műszaki tanácsos tervei. — Tízezer házhely, hatszázezer lakó. Van a városházán egy szoba, a szobában egy függöny és a függöny mögött egy város. Egy egészen uj város, ami még meg sincs, de amelyet meg fognak csinálni, mert a függöny mögött levő várost erős akaratú férfiak gon­dolták ki. Különös időket élünk, amikor pa­rancsszóra épülnek a városok, előbb a térkép készül el és csak azután az, amit ábrázol. Az­előtt egészem másként történt ez. Letelepedett egy család, melléje a másik, a harmadik és ha megvoltak a megélhetéshez való eszközök, ak­kor kifejlődött a város, ha meg nem volt valami kényelmes a hely, akkor faluvá csenevésze- dett. Ha aztán város rakódott igy egybe vala­hogy a házakból, akkor néztek csak körül rend­ben vannak-e az utak, van-e valami rendszer abban, ahogyan az egyik ház a másik mellett áll? Ha aztán nagyon finnyásak voltak az em­berek, akkor megkezdődött a városrendezés. Teszem azt itt Budapesten, ahol bizony sok kellemetlenség, baj származott abból, hogy előbb fölépítették ezt a behemot nagy várost és csak aztán kezdett kifejlődni az emberek Íz­lésén. Mint mikor a szabó megcsinál egy ru­hát, hazaküldi, de se mértéket nem vett, se föl nem próbáltatta a ruhát, csak úgy szemmérték után dolgozott. Persze, hogy ötször-hatszor föl kell fejteni a ruhát, toldozni-foldozni, újjá­alakítani. így jártunk mi Budapesttel. Tessék csak arra gondolni, hogy mennyi harc és vita volt már az uj városháza, ai belvárosi templom, vagy az Erzsébet-sugárut körül. Most minden egészen másként lesz. Ma már egy uj várost is úgy építenek, mint egy házat. Előbb megcsinálják a tervrajzot, meg­építik az utakat, forgalomba állítják a villamo­sokat és talán még a csatornázás is készen lesz, mikorra a kőmives leteszi az első téglát. Csak az imént vetődött föl a mérnökök és az építészek között az idea, hogy ők ingyen, szí­vességből, közérdekből városszabályozó terve­ket csinálnak, külön a hegyi, külön az alföldi, külön a vizparti és mindenféle más fajta város számára. Ne épüljenek föl a vidéki városok se csak úgy átabotábain, Isten kegyeméből. Le­gyenek rendes, szép, tervszerűen épült váro­saink. Az építészek sem vallják kárát, mert hi­szen az ingyen-terv révén jelentékeny munkák­hoz jutnak. Harrer Ferenc dr. székesfővárosi tanácsnok, az első ilyen városszabályozási tervvel az elpusztult Gyöngyös városát kí­vánja megtisztelni. Legyen az, ha már a sors ilyen szörnyű katasztrófával sújtotta, amikor újra kilábal a bajból, modern, szép, kicsinosí­tott, rendbeszedett, mintaváros, amely egé­szen tisztán, kifejezetten magyar stílusban épül. És igy fog fölépülni Uj-Budapest is, amelyet ma még csak poétásan, de egyben pratikusan álmodtak meg a városháza legfelső emeletén. Mikor lesz, azt még nem tudjuk, de hogy ho­gyan lesz, az már szinte befejezett dolog. A terv, vagy ha tetszik maga a semmiből lett, tö­retlen réteken, szántóföldeken épülő város ott van r. függőn: mögött Warga László műszaki tanácsos szobájában. Tovább egy ajtóval pedig Harrer tanácsnok nagyszerű jogászi elméje .gyilkolja a spekulációt, építi a főváros uj hasz-

Next

/
Thumbnails
Contents