Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-06-20 / 25. szám

2 Budapest, 1917. junius 20. engedhetetlen feltétel. Ez a furcsán gondolkozó szaktudós dr. Viktor Wilhelm Russ titkos taná­csos ur, akinek említett cikke mély felháboro­dást keltett a magyar érdekeltségek körében. A magyarok, és még természetesebbe» a*b® jorok a Duna-Odera-csatornánál sokkal fonto­sabbnak tekintik a Rajna-Majna-Duna-ut ki­építését és amennyiben a hvendégjog megsér­tésével“ föl fognak szólalni, ennek a felfogásnak adnak kifejezést. Ha pedig rákerül a sor a ma­gyarok elvi deklarációjára, akkor az, a mi tudo­másunk szerint, a következő tartalma lesz: a magyarság ugyan örömmel fogad minden olyan javaslatot, amely a Dunával kapcsolat­ban álló viziutak hálózatát teljesebbé teszi, de a maga szempontjából sürgősebbnek tartja a Rajna-Majna-Duna-ut megteremtését, mint a Duna-Odera-csatorna megépítését; szigo- goruan ragaszkodik azonban ahhoz a buda­pesti Duna-konferencián már végérvényesen elfogadott elvhez, amelynek értelmében leg­első feladat a Dunának két méter mélységben Ulmig való szabályozása, úgy hogy azon 1000 tonnás hajók is közlekedjenek. Az osztrákok tehát, mint ebből a magyar állásfoglalásból is látható, nemcsak aizt akar­ják, hogy az osztrák vizek szabályozásában Magyarország anyagi áldozatokkal vegyen részt, hanem ki akarja játszani a budapesti Dunakonferenciárnak azt a határozatát, amely az osztrák Dunának Ulmig való szabályozását teszi meg legsürgősebb feladatniajk. Miután eh­hez bajor és magyar érdekek is fűződnek, Weisskirchneréknek természetesen nincs ínyük­re. A szónokok és szaktudósok egész sorozatát vonultatják tehát föl. Ezeknek az uraknak a névsora a következő: dr. Heinrich Goldmund, Bécs város építési igazgatója, Max Friedmann birodallmi képviselő, Leopold Runschak és Al­fonz Merőid bécsi városi tanácsnokok, dr. Vik­tor Wilhelm Russ titkos tanácsos, Anton Edl. v. Schromm és dir. Heinrich Ritter v. Wittek titkos tanácsos, volt osztrák vasutügyi minisz­ter.' Amint ébböl'is látható, magyar és bajor előadót nem kértek föl. Ilyen egyáltalán nincs a műsoron. Nem lehetetlen azonban, hogy Weisskirchnerék legnagyobb meglepetésére, ezúttal néhány igen kellemetlen műsoron kívüli szám is lesz . . . Megszűnik a betegek kálváriája Márkus tanácsnok nyilatkozata a kórházi ágy-nyilvántartásról A közegészség! ügyosztály uj intézménynyel gya­rapodik. Elkészül a kórházi ágynyilvántartó, amely­hez igen sok reménységet fűznek a városházán, mert régi szükségletet elégítenek ki vele. A közegészség- ügyi ügyosztály javaslata már a bizottság előtt is szerepelt és. arról Márkus Jenő dr., az ügyosztályt vezető tanácsnok a következőket mondotta el a F ö- városi Hírlap munkatársának :- Az a terv, amelyet megvalósítunk a kór­házi ágynyilvántartó megteremtésével, éppen­séggel nem uj, de nem volt eddig módunkban megcsinálni, dacára annak, hogy különösen a sajtó részéről sokat sürgették a* dolgot. Remél­jük, hogy most azután vége szakad annak a panaszolt állapotnak/ hogy a betegeknek kór­házról kórházra kell napokon át menniük, arnig elhelyezést nyernek — Természetesen nem azt mondjuk, hogy ezzel az ágynyílvántártóval egy csapásra meg­oldottuk a kórházi mizériákat. Szó sincsen róla, de igenis, olyan rendszert csinálunk, amely ai meglevő ágyak jobb elosztását biztosítja, a beteget megkíméli az ide-oda való ráncigálástól. A kórházi bajokon csak az tudna radikálisan segíteni, ha az ágyáig a férőhelyek száma nö­vekednék olyan mérteikben, hogy a betegek el­helyezése nem okozna nehézségeket. Erre ter­mészetesen ebben a pillanatban számítani sem lehet, de addig is, árúig ezen a téren valami komolyabb intézkedés történhetik, amig uj kór­házakat építhetünk, legalább azt akarjuk elérni, hogy megállítsuk .a. betegek népvándorlását. Az, amit a kórházak férőhelyeinek köz­ponti nyilvántartása érdekében most csinálunk, szintén nem végleges, nem teljes. Az időleges megoldás is segíteni Fog azonban a bajokon, amíg a végleges intézmény a központi közkór­ház felállításával szintén megvalósulhat. Ami­Miniszter a közgyűlésen. Rekkenő hőség és fagyos unalom: — ebből a két alkotórészből verődött össze a tisztelt közgyűlés hangulata. A fagyos unalom nem tudta ellensúlyozni a rekkenő hőséget, amire legjobb bizonyíték egy pocakos városatya fel- jajdulása. Miért nem inkább a Scholtz-uszodában tartják a közgyűléseket nyáron! Rossz volna, felelt a másik atya, mert itt mi nyomjuk a viz alá a tanács tagjait, az uszodában pedig minket nyomnának a Duna nívója alá.- Nívóról ne beszéljünk. Így fejezte be a vitat egy harmadik atya, de közelebbi magya­rázatok elől kitért. Ezt annál könnyebben tehette, mert fíárczy polgármester időközben fontos elnöki kijelen­tést tett: az ülést megnyitódnak nyilvánította. A nyilvános rendes ülés első szónoka ter­mészetesen — Kassai Ferenc volt, a fíirgeszavu lipótvárosi társaskört vezérszemok. Bakkecs­kéket megszégyenítő nyilsebességgel ugrott a tanácsra, dongott az adó javallatok ellen, de kétségtelenül rokonszenves volt az a része a beszédnek, amelyet a tisztviselőknek szentelt. Rokonszenvből azonban nem tudnak megélni a tisztviselők, éppen ezéirt Feleki Béla állt fel. hogy megnyugtassa — nem Kassait, hanem a tisztviselőket. A második számú indítványnál már csak szerény társként szerepelt Kassiai, az elsőrendű vádló fíecsey Antal volt, úgyis mint vízvezetéki és földgáz-szakértő, úgyis mint lágymányosi képviselőjelölt. 0 sem za­vart sok vizet és sok gázt, úgy, hogy Csupor tanácsnok rövidesen megszállhatta az előadói emelvényt és referálhatott arról, hogy hol he­lyezne el a főváros 220 milliót, — ha ennyi pénze volna. Tiszt arai akadémikus jellegű pénzpar- cellázasról volt szó, de a komoly és lelkiisme­retes Füredi Mór óvást jelentett be a Budai Általános Titkos Községi Bank és az Óbudai Nemzeti Bank m. sz. ellen. — Talán nem jó1 magának ez a két pénz­intézet ama a rongyos pár millióra? — kérdez­ték méltatlankodva az érdekeltek. — Hiszen ha rongyokról volna szó, nem bánnám, válaszolta Füredi, de itt az uj kor­mány és nem lehet tudni, rém lesz-e eleven valóság a telt pénztár és a kettőszázéshusz millió korona. És akkor nekem drukkolnom kell a fentebb vázolt két pénzintézet miatt és resz­ketve kel! gondolnom alrra az eshetőségre, hogy baj lesz és fizethetek. Mert ne tessék el­felejteni, hogy a bizottsági tagokat személyes anyagi felelősség terheli. — Annyi baj legyen! — hangzott a háttér­ből. A hang tulajdonosa városatya volt. de olyan atya, akinek a hang az egyedüli tulaj­dona.­Ralnem et circenses: — ez volt a rómaiak hires jelszava. Kenyérről ma nem lehet szó, en­nélfogva Bérezel tanácsnok cirkuszról beszélt, a városligeti cirkusz bérletének meghosszabbí­tásáról, amit a szigorú tanács és a szigorú közgyűlés csak egy esztendőre engedélyezett. Harrer tanácsnok úgy ontja magából a te­rületbérleti és ingatlianszabályozási előterjesz­téseket, hogy ha a hazai cséplőgépek ilyen gyorsan és ilyen eredményesen fogják ontani magukból a gabonát, „akkor Kürthy kegyelmes urnák vagy utódjának kényelmes dolga lesz. Sokkal súlyosabb a helyzete Vita tanácsnok­nak. Tőle várja a nép a mindennapi szenet, de hiába várja, nincs szén, még szenet szemért ser lehet majd kapni. — Éljen Salamon! Éljen a szénkirály! kiáltják a városatyák és bízó reménységgel te­kintenek Salamon Jakabra, nem azért, mert Salamon a bölcsesség kövét jelenti, hanem mi­vel hogy a fekete gyémántköveknek nagybani árusítója Salamon. A napirend kimerül a nagy hőségtől és Dán Leó ,már az interpellációk so­rán beszél. A műszerüzem mázoló-mííhelye el­len fakad ki és hogy némi igaza van, azt Márkus tanácsnok sem tagadja. De az embereket már nem érdeklik a napi­kor ezt az ideiglenes ágynyilvántartót megcsi­náljuk, nemcsak az általunk is érzett közszük­ségletnek teszünk eleget, de egyben a belügy­miniszter kívánságának is, aki leiratban intéz­kedett a kórházi férőhelyek minél jobban való kihasználása kérdésében. Az ágynyilvántartó különben tulajdonké­pen egy iroda, amelyet ai központi fekvésű Ró- kus-kórházban kívánunk elhelyezni. Hatásköre egyelőre ugyan csak a főváros összes kórházai­ra terjed ki, de iái• jövőben valósziniilag úgy ki­bővül ez, hogy a klinikákra és egyéb nyilvános jellegű közkórházakra is kiterjed. Az iroda mű­ködése igen egyszerű lesz. Reggelenként a kór­házak bejelentik az üres ágyak számát, ame­lyeket az iroda nyilvántart és azonkívül felvé­teli naplót is vezet. A felvételre jelentkező be­tegeket megvizsgálják az ügyeletes orvosok és a betegség neme szerint való kórházba utalják. Jelentkezhetik azonban a beteg más kórházban is, ahonnan telefonon jelentik be a központi iro­dának a diagnózist, amely ezen az alapon szin­tén telefonon intézkedik az elhelyezés iránt. Ugyanez történik olyan esetekben is, amikor a rendőrség, vagy a mentők jelentenek be be­teget. Az iroda iái jövő év első napján kezdi meg működését a Rókus-kórház mai felvételi irodá­jával egybekapcsolva. Addigra elkészülünk a szükséges átalakításokkal és megszervezések­kel. Az átalakítások mintegy 43,000 korona ösz- szegü költséget vesznek igénybe. — Ismétlem azonban, hogy a Rókusbán fel­állítandó iroda nem végleges, kiforrott intéz­mény, abban mindössze alapját vetjük meg a tervbevett központi kórház keretében létesí­tendő nyilvántartó irodának. Egyrészt azonban már most megszervezhetjük a gyakorlati ta­pasztalatokat, 'amelyek a végleges megoldáshoz szükségesek, másrészt pedig olyan intézményt nyerünk, amelyet annak idején egyszerűen csak bele kell kapcsolni a központi kórház szerveze­tébe. Végül pedig ideiglenesen is, már most megszüntethetjük a betegek vándorlását. Mire az intézmény kifejlődik, kialakul, remélhetőleg, visszakapjuk régi, a diagnózis megállapításá­ban tapasztalt alorvosainkat is, akik ma harc­rendi dolgok, mert hiszen kormányváltozás van és e pillanatban robog keresztül a közgyűlés tern1 én a molett Rácz Dezső. Az arca sugárzik a hőségtől és a boldogságtól. —- Nyeregben vagyunk! -— pihegi és egy maliciőzus bizottsági tag csöndesen mormolja: — Rácz Dezső nyeregben: — nem utolsó látvány! . . . Azonban a maliciőzus atya a következő pil­lanatban opportunizmust erőltet magára és gra­tulál Rácz Dezsőnek. — Köszönöm, köszönöm. Rácz Dezső kö­szöni az üdvözleteket, amelyek — Vázsonyi Vilmosnak szólnak. A szerepcsere nem tart sokáig, mert az uj igazságügyminiszter szemé­lyesen is megjelenik. Hatalmas, őszinte, lelkes tapsvihar zúg a termen által. Vázsonyi minisz­ter kedélyesen diskurál jobbra-balra, majd a büffébe megy és majdnem megveri Íaízt a sze­rencsétlent, aki kegyelmes urnák szólítja. Annyi szent, hogy ilyen polgári, közvetlen min­den póztól, nagyképűségtől, gőgtől, hatalmi tu­dattól mentes miniszter még nem volt Magyar- országon. Dédelgetik is mindenfelé és Kovács Ernő, mint a miniszter személye körüli minisz­ter, harsány hangon kiáltja: — Utat a miniszter urnák! Holott Vázsonyi miniszternek már nem kell utalt csinálni. Csi­nált ő magának olyan széles és gyönyörű utat, amilyen még nem volt ezen a földön. Megje­lent a közgyűlésen a miniszter államtitkárjiai is, Grecsák Károly. Öt is melegen üdvözlik és szürke, szikár alakja most kiemelkedik az Er­zsébetváros táborából. Egyszerre két exccllenciás úrral szaporo­dott meg ..la' közgyűlés. Most aztán jó lesz vi­gyázni, mert a közgyűlés tervez — és odafent a kormányon Vázsonyi végez. És ahogy ő vé­gez, úgy jó lesz Budapestnek, jó lesz Magyar- országnak. Mindezek alapján: — Éljen doktor Vázsonyi Vilmos, úgyis mint szeretett képviselőjelöltünk, úgyis mint minisz­ter urunk!

Next

/
Thumbnails
Contents