Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-13 / 24. szám
"Budapest, 1917. j uni us 13. 3 zavarokat idézne elő, a legkínosabb hatást gyakorolná a külföldön, ahova mindenesetre a fővárosban történő események hire jut el legelőbb. Ezt az okos elvet sikerült keresztül is vinni, s ennek az eredménye, hogy a fővárosi élelmiszerellátásában sohasem voltak komoly, vagy tartós hiányok. Harminchat milliós üzleti forgalom.- A zöldségüzem azonban igy is nagy föladatok előtt áll, aminthogy eddig is fontos teljes i t n t c n y c k c t várt tőle a közönség. Csak egykét számot kell ismernünk, hogy tisztában legyünk a méretekkel. Az idén tizenhárom millió koronát adtunk ki csak burgonyára, a zöldség- üzem félesztendei üzleti forgal na pedig tizennyolc millió volt, amit egész esztendőre átszámítva, nyugodtan beszélhetünk harminchat milliós forgalomról. Budapest uj székháza Csütörtökön ül össze a bizottság Jelentette már :ai Fővárosi hírlap, hogy az uj városháza tervpályázatának előkészítő-bizottsága Bárczy István dr. polgármester elnöklésével e hó közepén össze fog ülni. Most azt. adhatjuk hi/ríil, hogy a meghívókat már szét is küldték és a bizottság első ülése június hó 14-én, csütörtökön lesz. A bizottság munkája. A bizottság munkabeosztásán azonban, amelyet az eredeti terv szerint már ismertettünk, változás állott be. A 111-ik és Xlll-ik ügyosztályok ugyanis eredetileg kórdőpontokat készítettek, amelyekben felölelték a tervpályázat alapvető elveit, s azokat a bizottság elé szándékoztak terjeszteni. Ezeket a kérdőpontokat azonban most egyelőre ad akta tették és a tárgyalások anyagát két részre osztották. Az egyik részhez a városépítési és az általános építészeti kérdések tartoznak, a másik részben pedig a tervpályázat megállapítását érintő dolgok. Az igy kétfelé osztott anyagot két csoportban fogja letárgyalni a bizottság és pedig a városépítési részt még a nyári szünet előtt, a tervpályázati részt pedig a nyári szünet után. meg. Az öreg Rottenbiller 1848-ban láthatott ilyenfajta csodát. De az csak amolyan fia-csoda lehetett ehhez képest. Sisakos rendőrnek, box- bajnokoknak és kardlapozó vivómestereknek nyoma sincs. Délelőtt még géppuskákat rejtegettek a hidak alatt, csendőrlovak patái csattogtak a Rákóczi-uton — délutánra mindez eltűnt. Sőt az egyik főrendőr az egyik Gerlóczy- utcai ablakban nagyon szépen megkérte Bokányi Dezsőt, tegyen eleget a nép akaratának, mondjon egy rövid beszédet. A másik meg — saját szememmel láttam — a szónoki emelvényről lenyujtott egy pohár vizet egy fiatal munkásleánynak, aki történetesen megszomjazott. Az emelvény körül még hullámzik a tömeg, amikor meglátják Károlyi Mihályt.- Halljuk Károlyit! — kiáltják tízszer, húszszor. Ez azonban nincs a programúiban. Nem lehet beszélni. Csak ennyit mond, de ez mindennél több: ,— Éljen az általános, titkos és egyenlő választói jog. Alighanem ez volt a legrövidebb beszéd, amit Károlyi valaha mondott, de egyben ez volt, amiért legjobban megéljenezték. Itt körülöttem a kávéházban miniszteri listákat olvasnak, egyeztetnek. Károlyi . . . Batthyány . . . Serényi . . . Mezőssy Béla . . . Gratz Gusztáv . . . — darálják az emberek. Vá- zsonyi nevét mindenki kétszer is, háromszor is elmondja. Aztán megszólal az egyik: Bárczynak is ajánlottak tárcát . . . — De nem fogadta el — mondja a másik. . . . Vájjon kell-e annak miniszteri tárca, aki épen tegnap mondta, hogy soha sem volt iga- zabb polgármestere Budapestnek, mint ma? Hát van valami szebb, mint Budapest igazi polgármesterének lenni? Pogány Béla. Harrer tanácsnok expozéja. A városrendezési rész tárgyalásának technikája az lesz, hogy mindenekelőtt Harrer Ferenc dr. tanácsnok mondja el nagyszabású expozéját, amely nemcsak az uj városháza elhelyezésének kérdését öleli föl, hanem a vele összefüggésben levő nagyfontosságu városszabályozási kérdések egész komplexumát is, Harrer tanácsnok hatalmas tanulmánynyal áll a bizottság elé, amelynek szakszerűsége és szempontjainak bölcsesége méltó feltűnést fog kelteni. Természetes is ez, hiszen Harrer tanácsnok kiváló talentuma mellett azzal az előnynyel is rendelkezik, hogy arz uj városház építésének kérdését, az idők során fölmerült tervek egész sorát, közvetlen közelből ismeri nemcsak azóta, amióta a városépítő-ügyosztály élén áll, de azelőttiről is, mert már Kun Gyula tanácsnok vezetése alatt is hosszabb ideig dolgozott az ügyosztályban. Harrer tanácsnok expozéja végén arra fogja kérni az uj városháza tervpályázatát előkészítő bizottságot, hogy annak minőm tagja szóljon hozzá 'a kérdéshez, mindenki tegye meg észrevételeit és járuljon hozzá uj ötletekkel, uj gondolatokkal a meglevő anyaghoz. Miután komolyan számítanak árra, hogy a bizottság minden tagja tényleg eleget tesz a kérésnek, azt hiszik, hogy a bizottság munkájának ez az első része mintegy négy ülést fog igénybevenni. Hol épül az uj városháza? Hogy hol épül föl az uj városháza? — erre a kérdésre a végleges választ a bizottságnak föntebb jelzett ülései adják majd meg. A Fővárosi Hírlap azonban értesült már arról az álláspontról, amelyet Harrer Ferne dr. tanácsnok expozéjában ebben a kérdésben el fog foglalni. Miután ez a terv egészen kézenfekvő, a bizottság részletkérdésektől eltekintve, aligha fog azon változtatni. Harrer dr. propozieiója szerint az uj városháza a mai városháza telkén fog fölépülni, de nem foglalja el majd azt fiz óriási teiektömböt, amely most meglehetősen nagy részek kihasználatlanul hagyásával erre a célra szolgál. Az uj városházának körülbelül a telektömbnek csak fél területére lesz szüksége és pedig arra a részre, amely a Károly-könít felé esik, tehát szükség lesz a Károly király-utj front lebontására, a mostani nagy udvarnak, ahol az állatvásárt tartják és ahol az, vásárcsarnok foglal helyet, beépítésére. Maga a városház-utcai front, amely építészeti müemlékszámba megy, érintetlen marad. Fizstésrendeiés o nterüzemüen Márkus tanácsnok nyilatkozata A Fővárosi Hírlap legutóbbi számában foglalkoztunk a ■ inííszeriizenj munkásainak azzal a beadványával, amelyben vagy drágasági pótlékot, vagy fizetésemelést kérnek. Ebben a kérdésben Márkus Jenő dr. tanácsnok, a közegészségügyi ügyosztály vezetője a következő felvilágosításokat volt szives adni:- Tény az, hogy miikor Dénes Aladár eltávozott a müszerüzem éléről, történtek bizonyos redukciók, ezeknek oka azonban abban rejlett, hogy a Dénes-rezsim alatt a munkaviszonyokban bizonyos szabadosság állott be, amelyet rendbe kellett hozni. Így többek között szabályozni kellett a; munkaidőt is, amely egyfolytában délután íélötig tartott. E helyett most a két órai ebédidőt behozva, délután hatig tart a munkai. A leszállított munkabéreket azonban a munkások kérésére később visszaállítottuk. Megkérdeztük a tanácsnokot, hogy a szerelő munkások heti munkabére máshol 80—100 korona, inig a Fővárosi Mííszeriizemben nem éri el a 80 koronát sem. A tanácsnok volt szives erre a visszaállított munkabérek listáját megmutatni, amelyen a régibb szerelőmunkások 80 koronás munkabérrel szerepelnek. — Ami pedig a magánüzemekben dolgozó munkásokat illeti, ezekre nézve bekértük annak idején a hivatalos adatokat és meg lehet állapítani, hogy a müszerüzemnél sehol jobban nem fizetnek, hacsak Weiss Manfréd csepeli munkásaira nem gondolunk. Egyébként nyugodtak lehetnek a munkások úgy az ügyosztály, mint az üzemigazgatóság jóindulatáról és meg vagyok rólai győződve, hogy a munkások most is meg lesznek elégedve azzal, amit legújabb kérésükre kapni fognak. A E ő v á r o s i Hírlap egyébként úgy értesült, hogy a műszeriizemi bizottság hétfőn délután letárgyalta az üzemi munkások kérését és a k é r é s teljesítése mellett döntött. Márkus Jenő dr. tanácsnok az üzemi bizottság döntését már a keddi tanácsülés:n el is referálta, s a tanács :s megadta hozzájárulását. Azt halljuk különben, hogy Márkus tanácsnoknak tervei vannak a müszerüzem alkalmazottá inak élelmiszerrel való ellátására v o n a t k o z ó 1 a g i s. Hallottunk különben a tanácsnoknak egy1 másik, szociális érzékről tanúskodó intézkedéséről is, amely szerint az ii z e m if e 1 ii g y elüket u j a b b a n a munkások közül választják ki, ilyen munkásból lett üzemfelügyelő már több működik a mííszeriizemben. VÁZSONYI • • • íme, az uj Magyarország: a fiatalos, modern, izmos, tettvágytól duzzadó, amely a romok fölé item kastélyt, hanem műhelyt s irodát fog építeni. Nagyszerű, uj emberek törtetnek fel a sötét, ismeretlen, lenézett völgyek mélyéből s uj, nagyszerű emberek ereszkednek le a napsütötte ormok várkastélyaiból. Aki hisz a progresszió kérlelhetetlen, történelmi erejii diadalában, vigyázza csak az uj erőknek ez előretörését: fentről és lentről egyaránt. Az auliikus, csás<zárhü, metternichista Esterházy Móric, római nagykövet fia már egy konzervatív, de nevében legalább néppárt megalapítója s az unokája már gazdasági cselédekért verekedő, munkásnőkért harcoló, szocialistákkal barátkozó, választójogom „cérnagróf“. A dunántúli kis, elnyomott — minden bizonnyal bigott ési krajzeiloskodó — zsidó fia már Sümegen tanító s az unokája, már a modern Magyarország vezére, hercegek s főpapok fölé emelkedett nagyhatalom. Melyik volt a nehezebb, a nagyobb? Ahogyan a római metternichista unokája elérte Vá- zsonyit lefelé szálltában, vagy ahogy a Weisz- fedd unoka elérte»- emelkedésében az Esterházy grófot: — ki tudjai azt? De ahogy összetalálkoztak a félúton, ahogy elérte a magasság felé emelkedő mélység, s a mélység felé ereszkedő magasságot: — ez az uj nagyszerű, csak perspektívájában még kultúrálatlan, de villogó és vakító magyar jövő. Ez a progresszió, ez a ri- billió nélküli forradalom, ez a história nagyszerű uj fejezetének első lapja. Íme egy szüzminiszter. Önkéntelenül is eszünkbe jut a Mikszáth anekdotája, amit 1901. december 8-án apli.kált Vázsonyira, amikor a parlamentben szüzbeszédét tartotta.- Mi lesz odabent? — kérdezte a jó palóc a folyosón. — Szüzbeszéd. — És ki lesz a szüzszónok? — Vázsonyi. — Szép, kis sziizecske. Olyan, mint a Boccacio hercegnője. Ismeritek a történetet? Egy hercegkisasszonyt feleségül kért a szom- rzédoisi hercegség uralkodója. A lakodalomnak a vőlegény székvárosában kellett megtörténnie. Az örömapa hát fényes nászkisérettel küldte lányát a vőlegény udvarába. A kíséretet azonban egy süsü erdőben rablók támadták meg. A hercegkisasszonyt rabul ejtették, udvarát fogva tartották. Az erdő síirti volt, az éjszaka sötét, a kisasszony kívánatos/ és a rablóvezér fiatal. Képzelhetitek, hogy mi történt. De mert a többi rabló is fiatal volt és egy sem volt fából, az egyenlőség nag-y elve itt is diadalmaskodott. Másnap a gáláns rablók visszaadták a kísérők szabadságát, nem követeltek váltságot, a kelengyéből sem vettek el, még csak egy hímzett papucsot sem és: a hercegnő kíséretével megérkezett — iespedő vőlegényéhez, akinek örök hűséget esküdött. A csók is megtörtént az érintetlen, liliomtestii hercegkisasszonynyal. ilyen
