Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-13 / 24. szám
4 sziiz a ti Vázsonyitok is. Előbb megjárta! már az összes: megjárható nyilvánosságok fórumait, s most egyszerre sziiz lesz itt, mert itt még nem lehetett eddig senkivel — szerepe. Bizony csak ilyen sziiz miniszter Vázsonyi. Már diákkorában pártot csinált. Az Egyetemi Ifjak Olvasókörében — ekkor még nem volt egyetemi kör — egy Weiszfelcl Vilmos nevű joghallgató pártot lailapitott egy Pollatsek nevű joghallgatóval. Vájjon; milyen pártot is csii- nálhatott? Demokratapártot s mindketten be is jutótok a vezetőségbe, amelyneík élén egy Pcíndy Isván nevű jogász állott. Weiszfeld, ma — Vázsonyi, Pollatsek — Pető és Pándy ügyvéd Békéscsabán. A véderővita alkalmával a tüntető diákság- egyik vezére ósi népgyülési szónoka. Együtt szónokol Apponyival, Ugróimat és Kaas Ivorral. Egyik legnagyobb sikere után a hatalmas Ugrón megrázza az akkor még cingár, soványka Weiszfeld fin tenyerét: — Fiam, nagy szónok vagy, fogunk még egy üt t vezérk ed ni! S ime, ma együtt áll a hatalom élén Vázsonyi az Ugrón fiával, s talán épen abban a Szentkirályi-utcai Esterházy-palotában tanácskozik, amelynek ablakait beverte akkor az ifjú Weiszfeldek lelkes és haragos tüntető ifjúsága. Még emlékezünk, amikor ál kis terézvárosi fiskális 1899-ben megalapítja a terézvárosi de- mc.krata-kört,- amikor 1900-ban megcsinálja a demokraták pártszervezetét, amikor elbukik 0 aszliszkán, s amikor fellép 1901-ben Rado- czával szemben. Amikor hatalmas programmbeszédét tartja 1901. szeptember 21-én a Royalban és 28-án a Vigadóban. Mintha ma lenne. Amikor Bróáy Sándor igy mutatja be: — Bemutatom a demokrácia első bajnokát. Látnoki szemekkel jósolom meg, hogy vezére lesz még ennek az országnak. S hiába a. poéták a; vates-szek. Az író Bródy jóslata beteljesült. Ki gondolta volna akkor?! Ki emlékezik első beszédére. Amikor bemutatkozott az ország színe előtt, mert — mint ő mondá — „győzött az a modern szabadságharc, amelyben egy cérnaszállal lekötött Guliver rázta le a törpék klikkjét, a parvenü rendiséget". S akkor az a| kevés radikális tombolt. Amikor odavágta, hogy a rendiség és parvenii-ren- diség e Nóé-bárkájában az igazi demokratizmust fogja képviselni. Ahogy odavágta a szabadelvűeknek farizeus, jelszó-szabadelviiségiiket s ahogy hadat üzent reakciónak, sajgó ostorcsapásai nyomán vér fakadt, de világosság is támadt. Vaj’ teljes-e már e világosság, és beforrták-e a sajgó sebek?! A párbajhecc. Amikor Sziillö Géza egy ártatlan megjegyzésért provokáltatta, de ő segédei, Bessenyey Ferenc és Rózsa Vilmos utján kijelenti, hogy nem lovagiaskodik, mert „mint demokrata, nemcsak a voksokat fogadom el, hanem meghajtok a polgárok becsületfelfogásai előtt. Beérem azzal a becsülettel, ami elég jó az ország dolgozó millióinak.'' Az ügyek elmérgesedése, a segédek affér je, amelyet a Sziillö segéde, Kubinyi Géza mérgesít él, a becsiiletbiiróság, ahol a demokrata felfogás győz, s amelynek elnöke nem volt más, mint — Tisza István. A polgárság nagy tüntetése, a Béke-egyesület párbajellenes mozgalma, Nagyvárad felirata a párbaj mánia ellen, s a király kedvenc lapjának, az ultramontán Valeriánának vezércikke, amely dicsőséget zengett Vázsonyinak. liaic a darabontok, majd a koalic-ió, s végül a munkapárt ellen ... A Po'lónyi—Lengyelül • / ■ a Uésy-íigy . . . Küzdelem a sajtószabadságért . . . Újságcikkei, amelyek a klasszikus publicistika legelső remekei, amelyek csak a Kossuth Lajos, Kemény Zsigmond, Csengerv Szatay, Bcirtha Miklós és Kaas Ivor sorozatában foglalhatnak méltán helyet . . . A vasutas- sztrájk ... A nagyszerű Hicronymi választási harc ... A védői sikerek ... A főváros . . . Az ügyvédi kamarák mozgalma ... A választó- jogi küzdelem . . . íme, a sziiz miniszter. Alkotó munka következik a küzdelem után, amely az alkotásért viharzott? Vagy csak egy rövid treuga dei, a harcos karriér egy dolgozva pihenő epizódja?!... Ki tudja azt?! . . . Kun Andor. A XVII-ik ügyosztály Az üzemek szigorúbb ellenőrzése. — Márkus tanácsnok tervezete A múlt héten a városházi megbeszélek is, meg a sajtó is meglehetősen sokat foglalkoztak az üzemi ügyosztály fölállításának hónapok óta nyugvó ötletével. Sokan egészen pozitív formában tudni vélték, hogy a terv már a megvalósulásig érett. Ezzel szemben a Fővárosi Hírlap teljesen informált helyről arról értesül, hogy a terv kivitelének" lehetősége sem nem nőtt, sem nem fogyott. Mindössze az történt, hogy a múlt heti tanácsülésen egy másik, aktuális kérdés megbeszélése során szóba került az üzemi ügyosztály gondolata is. Döntés azonban nem történt, sőt az érdemleges tárgyalások sem kezdődtek meg. Az üzemek szorosabb ellenőrzésének szükségessége a miiszerüzem botránya után merült föl. Akkoriban sokat beszéltek róla a közgyűlésen is, a huszas bizottságban is. Viszont maga az üzemi ügyosztály felállításának terve Márkus Jenő dr. tanácsnoktól származik, aki terjedelmes etabora turn ban fejtette ki gondolatát. A terv régóta a tanács előtt fekszik és most csak újabb lökést kapott a megvalósítás irányában. A lökés azonban — ismételjük — nem döntő jelentőségű, annyival is inkább, mert a tanács tagjai között ebben a kérdésben még nem fejlődött ki teljes egyetértés. Tudjuk, hogy vannak, akik elismerve a szigorúbb ellenőrzés fontosságát, elvben helyeslik is Márkus Jenő dr. tervét, de mai formájában kivihetetlennek tartják. Ismét mások pedig úgy vélik, hogy a tanácsnok terve bizonyos tekintetben kiegészítésre szorul és e tekintetben a főváros műszaki főtisztviselőiire hárul a i megoldás feladata. Úgy tudjuk az egyik tanácsnoknak e tekintetben már kész kiegészítő javaslata is van. Értesülésünk szerint Márkus Jenő dr. terve szerint az összes fővárosi üzemek ellenőrzésének szálai egy kézben kell, hogy összefussanak. Ez az egy kéz pedig az üzemi ügyosztály vezetőjéé lenne, aki hivatásának fontosságára való tekintettel a legelőkelőbb tanácsnokok közé tartoznék, beosztva a 111-ik fizetési osztályba. Mellette négy számvevő teljesítene szolgálatot, természetesen a megfelelő hivatalnoki karral egyetemben. Az egyik cél az volna, hogy az üzemi ügyosztály kezében összpontosuljon az üzemek minden néven nevezendő anyagbeszerzése, aminek előnye az, hogy kiküszöbölődnék az a mai anomália, amely szerint minden ügyosztály más és más minőségben és más és más árban szerzi be ugyanazt az anyagot. A másik cél, hogy :aiz üzemi ügyosztály minden nap minden üzemtől megkapja a napi elszámolást és a mindenre kiterjedő napi jelentést, hogy ilyenformán nemcsak a visszaéléseknek vessenek gátat, de egyben az üzemek üzleti életébe bizonyos egyöntetűség, szabályszerűség legyen bevihető. Egyszóval az uj ügyosztálynak valóságos szám eevöszék jellege lenne. Ami most már az aggodalmakat illeti, azok leginkább arra vonatkoznak, hogy lehetetlenségnek tartják egy központi anyagraktár létesítését. A központi anyagraktárból való szétosztás rendkívüli nehézségekkel járna és igy az intézmény alig hogy megalakulna, csődöt is mondana. Igenis helyes a beszerzés egyöntetűségének elve, de képtelenség az, hogy az elosztást is központosítsák. Az anyagbeszerzés egységességét azonban nemcsak az építkezési anyagra, az élelmiszerekre kell kiterjeszteni, hanem mindenre, amire a fővárosnak szüksége van, tehát 'az építőanyagtól kezdve egészen a szolgák ruhájához szükséges posztóig és a töméntelen papirosig, amire az irodákban és a házinyomdában van szükség. Itt kapcsolódik azután be az a gondolat, amely mint a Márkus-féle terv kiegészítője Budapest, 1917. június 13. szerepel. És ez a szakszerű, gondos anyagvizs- gálás. Megvásárlás előtt minden anyagot szakszerűen meg kell vizsgálni, a szén kalória tartalmát csak úgy, mint a vas szilárdságát, vagy a cement kötőképességét, vagy a szövet és papír minőségét. A fővárosnak van kitünően bevált házi anyagvizsgáló-állomása, amely azonban eddig természetszerűen csaA épitő-anyagok vizsgálásával foglalkozott. Ha tehát a főváros meg akarja valósítani az anyagbeszerzés köz- pontosítását, akkor fölmerül az anyagvizsgálóállomás kibővítésének szüksége is és pedig olyan értelemben, hogy az képes legyen minden néven nevezendő anyagnak, amire a fővárosnak szüksége van, pontos Ítéletet mondani. Ennek azután az a mérhetetlenül fontos következése lesz, hogy az üzemi ügyosztály mindenkor tudni fogja, hogy mit vesz és mit fizethet a megveendő anyagért. Ez az egyetlen mód arra, hogy a rossz vételt, a becsapatást biztosan el lehessen kerülni. Más forrásból arról értesülünk, hogy, báláz üzemi ügyosztály terve a tanácsülés elölt még nem szerepeit, de a tanács tagjai bizalmas elöértekezletet már tartottak és ezek az előkészítő-tárgyalások a héten is folytatódni fognak. Miután az előzetes megállapodások rendbejöttek, a XVII. ügyosztály terve a tanács elé kerül. Elfojtják a járványos betegségeket A fertőtlenítő intézet műkedése A széke-sfőváros fertőtlenítő intézete, Magyarország egyetlen ilyneműi, de európai nívón álló intézete, ai háború alatt rendkívüli feladatokkal kénytelen megbirkózni. Nemcsak rendes munkáját köteles ellátni, hanem ezenkívül a katonaságét is. Katonai fertőtlenítő intézet nincsen és mindazt, amit ennek kellene végeznie, szintén a székesfővárosi intézet látja el, igaz, hogy katonai segitőerők igénybevételével. Négy év óta minden nyáron felütik fejüket a ragályos betegségek, de 'eddig minden esetben sikerült ai nagyobb bajoknak elejét venni. Minthogy azonban az idén nemcsak az intézet munkája nőtt meg, hanem a rendelkezésre álló eszközök is csökkentek, kérdést intéztünk a fertőtlenítő intézethez, vájjon a mostani viszonyok között nem kell-e nagyobb bajoktól tartanunk. Kérdésünkre minden tekintetben megnyugtató válasszt kaptunk. Az intézet igazgatója, dr. Bu- kovszky György, a „Fővárosi Hírlap" munkatársának a következőket mondta a fertőtlenitő- iiitézet munkájáról, a munka: beosztásáról, költségeiről és a közegészségügy várható alakulásáról :- A székesfővárosi fertőtlenítő intézet, minthogy az egyetlen nagyobbszabásu ilyen berendezkedés az egész országban, oly rengeteg munkát végez a háború alatt, amire békeidőben az aránylag fiatal intézet gondolni sem mert. A háború egyre újabb és újabb követelményekkel lépett fel vele szemben, s eltekintve attól, hogy a vidék által adott munka nagy részét is el kell végeznie, erre hárul a budapesti katonaság, kaszárnyák, hadikórházak, átvonuló kórházvonatok egész anyagának fertőtlenítése. — A sok munka természetesen megnövesztette kiadásainkat és.jóval a rendes kereteken túl kibővítette a büdzsénket. Normális körülmények köz ö 1 1 700—750 ezer koronás k ö 11 s é g v e- t é s s e 1 dolgozunk. Ezt az o nban most milliókkal kell t ú 11 é p n ü n k. A duplájára emelkedett nyersanyag- és más költségek a normális idők szükségletét is a kétszeresére emelik, úgy, hogy ha csak annyi munkánk volna, mint a békében, máris 1,400.000 —1,500.000 korona körül járnának a költségeink. Ez összegen fölül a katonaság részére szükséges fertőtlenitési munkálatok költségei közel 2 millió koronát tesznek ki, úgy hogy a jövő évi költségvetés például — amelynek adatait most állított,am össze — 3,200.000 koronával zárul. — A kiadások és a munka megnövekedésével lépést tartott a személyzet számának szaporodása is. Normális viszonyok között 130—140 főnyi személyzetünk van, most azonban néha több mint 600 embert foglalkoztatunk. Ezek nagyrésze, 210—220 ember — katona, segédszolgálatos népfölkelő, akiket a katonaság vezényelt ide. Számuk azonban állandóan fluktuál. Nekünk, ugyanis nemcsak a fővárost kel! ellátnunk, hanem%.i vidéket is. Óriási munkánk el-
