Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-02-23 / 8. szám
Budapest. 1916. február 23. bette volna arra. hogy az ajánlatában kalkulált Összegért teljesítse a munkálatokat. Emelkedtek azonban olyan hangok, amelyek azt az álláspontot képviselték, hogy a városnak nem lehet célja az iparosok számítási hibáit kihasználva, azoknak károkat okozni. Ez azonban nem lett volna még döntő ok. Sóikkal inkább megfontolás alá vették a műszaki tanácsnokok véleményét, akik azt hangoztatták, hogy az iparosoknak módjukban van kii'öuö- sen bútorokról lévén szó — számítási hibájukat a felhasználandó anyag minőségénél reparálni. A főváros maradna a' vesztes fél, ha külsőleg tetszetős, de pár év alatt tönkremenő bútorokat kapna. Megállapították egyben azt a szomorú tényt is, hogy a szakértőknek aligha lenne módjukban megállapítani az átvételnél, hogy a vállalkozó pontosan betartotta-e a feltételeket. A főváros számtalan báliul sikerült árlejtéseinek száma tehát ismét megnövekedett eggyel. Döntés ugyan még nem történt, de már is látszik a hajlandóság, hogy a Gelb céget favorizálják, amelynek főnöke: G y öm r ő i Manó az előző ciklusban VII. kerületi bizottsági tag is volt, tehát elég jól ismeri a városházi dörgést. Nyilvános árlejtésen azonban vagy döntenek, vagy sem. d:e pótajánlatokkal kísérletezőket nem lehet figyelembe venni. Amennyiben tehát a hibát még vaillahogy helyre lehet hozni, annak módja nem lehet más, minthogy u j árlejtést Írjanak ki. Jön a szemetes... A szemét értékesítése. — Napi összehordás 70— 80 vagon. — Átlagos évi értéke meghaladja a mHl/ó koronát. — A szemét feldolgozása. Osztályozás, — Balló Alfréd nyilatkozata. A háborús drágaság megtanította spórolni az embereket, rnegtan tóttá még a könnyelműségében olykor kedves, de sokszor egészen ostoba Budapestet is. És ezt nem a divatárus boltok látogatottságán látjuk meg. hanem a szemetes- ládákon. A selyemnek és a nő\i kalapnak keletje lehet, ez a mának még nem determináló jelentőségű tünete, A fényűzés nem az átlagé, nem az általánosságé, hanem a háború félszeg gazdasági viszonyaié. Akiket a hirtelen, váratlan pénz- ceresés elkábit, azok szórják el haszontalanul tüntető módon a vagyonukat, amelyet a békés idők pénzkeresői gondosan megtakarítottak volna. Ezt azonban nem szabad általánosságnak tekinteni. Az álltalános viszonyok, a gazdasági helyzet talán durva, talán groteszk, de igaz képe a szemétláda tartalmában lelhető föl. A béke gazdag zsákmányu szemétládái ma rettenetesen lesoványodtak. A hulladék ma kol- dusos, szegény. Az emberek nem esznek húst, nincs csont; nincs ipar, nincs ipán hulladék. Budapest életviszonyainak statisztikáját ma az ötletes tudós a főváros szeméttelepén állítaná össze. Mindenesetre konstatálni kell, hogy a szeméttelepnek — jó pesti zsargonnal élve rosszul! megy. A béke nagy jövedelmiéi elmarad- tak, a szemétben igen kevés az értékesíteni való anyag. Ez a háborús állapot érlelte meg hát a gondolatot, hogy értékesíteni kell ezentúl azt is, amit eddig még a szeméttelepen is szemétnek tartottak. Így jutottak el a mii takar mány- g y á r tervéhez, amelyet meg kell csinálni, mert hasznosítani kell az úgynevezett csarnoki hulladékot is. amely állati cetemnek igen használható. Nem érdektelen betekintést nyerni a fővárosi szeméttelep háborusmunkájába, amely eljuttatott a mütakarmánygyár fölállitásának tervéhez és hamarosan el fog juttatni a szemétégető kemencéhez is, amely még a szemetek szemétjének kihasználását is lehetővé fogja tenni. Így aztán tényleg megvalósul az ideális terv, hogy az áuyag egyetlen parányának sem lehet és szabad elvesznie. Ha ez a két intézmény megvalósul, pkkor Budapest szemetje az utolsó szalmaszálig fij 'rendeltetést nyer és maga a főváros veszi át a természet szerepét, amelyben elvesznie sem- ■nijnek sem szabad. . ■ A fővárosi szeméttelep alapjait az öreg Cséry ve. tette meg, aki Európában elsőnek valósította meg a szemét értékesítésének gondolatát. A főváros ezt a telepet 1912-ben váltotta meg, és külföldi tapasztalatok alapján modern üzemmé alakította át. A szemétgyűjtő telep az Ecsery-uton v.n. Ide hordják a nehéz.testü kocsik a szemetet, innen elektromos daruk utján átrakják kis, elektromos árammal vezetett kocsikba, hogy elvigyék a szemétfeldolgozó telepre. A fővárosi szemetet három csoportba osztják. Van házi, utc. i és csarnoki szemét. A szemét mennyiségéről napi statisztika készül, mely szerint naponkint körülbelül 70—80 vaggon szemét (700.000 kg.) gyűl össze. A szemét minősége és mennyisége kerületenként és saisonként változik. A legértékesebb a Belvá. ros és a Lipótváros téli szemete, mert igen sok csont található benne, viszont a perifériák téli hulladéka majdnem értéktelen. Általában a leghasználhatóbb szemét a körutak és környékező utcák anyaga. Saison tekintetében a legrosszabb a dinnye- és kukoricaidény. Ennek a szemétnek igen nagy súlya van, de a, használhatósága vajmi csekély, A telepen dacára annak, hogy ilyen any-égal dolgoznak, mintaszerű a rend. Csapó Kálmán üzemvezető volt szives kalauzolni megfigyelő utunkon , és alapos szakértelemmel mutatta be a szemét megnemesitésé- nek folyamatát, mint válik igen rövid alatt értékké a kisöpört, eldobott, használhatatlan anyag. A szemetet, miután a gyüjtőtelepekről kis kocsikon elhozzák, villamos daruk az úgynevezett ,bunker'-ekbe, aknákba sülyesztik, ahonnan három nagy rostáláson mennek keresztül. A rostálást lyukasztott hengereken végzik, amelyek nagyság szerint osztályozzák a hulladékot. Az osztályozás után egy válogató szallagra kerül a hulladék, Innen fiatal munkások és munkásnők kiválogatják, egyik a csontot, másik fémet, harmadik bádogot, ezüstöt, papírt, vasat, rongyot. Mindegyik más-más anyag válogatásával van megbizva. A válogatott anyagot értékesitik és hogy nem kis ősz- szegekről van szó, azt ez a kis statisztika igazolja. A szemátfeldolgozó-iizem 1915-ben az osztályozott anyagból Csont 200.000 korona Papír 14.000 korona Vas 20.000 korona Rongy 20.000 korona Üveg 30.000 korona Bádog 13.000 korona. Fémek 40.000 korona Ezüst 2.000 korona korona értékben hasznosította a fővárosi háztartások haszontalannak minősített hull: dékát, * Az üzem feörülbeMiíU 350 embert foglalkoztat, akiknek 3- 5 korona átlagos napi keresetük van. Megjegyzendő azonban, hogy a munkások többnyire 40 évnél idősebbek. Érdekes dolog, hogy a telep fűtési, világítási anyagát szemétből nyeri, amennyiben a fővárosi szemétbe 1000 vag- gon koksz vagy rosszul elégett szén kerül a gazdaasszonyok jóvoltából. Általában a visszamaradt szemétalkatrészeket elégetik és az igy nyert hőből származó energia hajtja a gőztur- turbinákat és ellátja a telep villamos szükségletét. A szemétben 6—8 ezer nyíri bőr fordul meg egy évben, de ezerszámra sörös meg pezsgős üvegek, amelyeket a gyárak visszavásárolnak, toilettszerek, harapófogók, rézmozsarak, kávéházi cukortányérok, igy például egyedül az Abbázia kávéházból 100 kis tányér, 800 ezüst kanál, evőeszköz pedig vagy 1000 pár. A szeméttelepen 20.000 vaggon trágya gyűlt egybe, melynek ma a forgalmi értéke 400.000 korona, ezenkívül még igen sok apróbb tárgy, melyek ösz- szeségiikben tekintélyes értéket képviselnék. Természetesen a háború nyomai a szemétüzemen is erősen meglátszanak. Érdeklődtünk B a 11 ó Alfréd igazgatónáll, a szemétfeldolgozótelep háborús esztendejéről, aki a következőket mondotta; — A fővárosi szemé tfeldolgozó telep speciális üzem és munkásai nagyrésze: szakmunkások, akiket a nagymérvű behívások erősen megapasztottak és bizony a. háború elejéin igen sok kellemetlenséggel kellett megbirkóznunk. Üzemünk férfi alkalmazottainak fele vonult be, akikét alig tudnak pótolni a helyükre beállított orosz foglyok. 3- De máskülönben is megváltozott az üzem képe, miután a fővárosi szemét anyaga is más. Hiányzik a hulladékból a csont, a husdrágaság miatt, pedig a csont volt az alapja egyik legnagyobb jövedelmünknek. Megszűnt a trágyaeladás is, a vaggon- liiány miatt, a nemezpapiros eladása, aminek a könyvkötők munkátlansága az oka. A szemét mennyisége megnövekedett, de minősége jóval csökkent, miután a nagy drágaság nagyobb elővigyázatra készteti a háztartásokat és igy kevesebb értékes anyagot dobnak a szemétbe. A háború megmutatta minden anyagnak fokozott értékét. Ez adta inog a lökést a mütakarmánygyár felállítására. Azt hisszük elérjük ezáltal, hogv az eddig teljesen értéktelen csarnoki hulladékot hasznosíthassuk. De igen fontos volna a szemétégető kemencék felállitása is, hogy a szemét-- hegyeknek kalorikus értékét kihasználhassuk. A szemét e szemétjének értéke évente ' feltülletes becslés' szerint is legalább egy millió korona. Már esteledik, mikor a szemétfeldolgozó telepet elhagyjuk, hatalmas kiterjedésű szemétdomb láncolatok felületén imbolygó tüzek lobbannak fel!, a szél beléjük kap, az égési felület mindig nagyobb lesz, mjg végül elcsendesedik. De bélül a belső hőtől izzik a szemét és rothasztja a talajt, pedig egy millió korona száll füstbe és senki sem gondol arra, hogy megfékezze a tüzet és az ember szolgálatába igázza. Szomorú história három vagon kukoriczadarárói. Megírtuk pár hét előtt a Cserve nkai mit malom három1 vaggon kukoricájának kalandos történetét. A Cservenkai mümalom eladott a Polgári Serfőzdének három vagon kukoricadarát, amelyet azonban a serfőzde kifogásolt. A mümalom ekkor beraktároztat- -ta áruját a budapesti közraktáraknál és megbízta ügynökét, Büchler Izsót, hogy adja el a darát. Biichler el is járt és az uj vevő Aligner Ecléné lett,, aki előleget is adott a Pesti Magyar Kereskedel m j Bank kőbányai fiókja által. Közben azonban megtudták a városházán, hogy a közraktárakban három vaggon kukoricadara fekszik, siettek azt rekvirálni. A malomnak még 10.000 koronája járt Augner- nétóli, aki azonban nem fizethetett, hiszen a darát a főváros rekvirálta. A közélelmezési ügyosztály viszont azt mondta, fizessen Augnerné, ő a vevő. Mire az ügynök újra Augnerné kőbányai tu szkulán urnába villám, oso zott. akkorra Augnerné is eladta a kukoricadarát. Az uj vevő a Telepitő és Parcellázó Bank szintén nem fizetett, mert a főváros még nem oldotta föl a zárlatot. Se az ügynök, se a cservenkai mümalom hónapokon át nem jutottak a pénzükhöz, végül fc hogy valamiképen világosság derüljön a cha- oszra, a földmivelésügyi minisztériumhoz fordultak, tegyen igazságot. A Cservenkai mümalom tulajdonosai Gutwein, Schmidt és Társa most a földmivelési minisztériumból. B a r t ó k y államtitkár aláírásával a következő leiratot kapták: M. kir. Földmivelésügyi Minisztérium. 5183. ein. sz. 1916. Kelet nélküli felterjesztésére értesítem miszerint a Haditermény részvénytársaságot egyidejűleg felhívtam, hogy az 1916. évi január 11-én, 95787. ein. szám alatt Bpest székesfőváros tanácsához kiadott rendeletéin alapján számbavett és a helybeli közraktárakban a cég nevén 84948. tételszám alatt tároló 387 zsák tengerid"rát a cégtől átvegye. A továbbiak iránt lépjen közvetlenül érintkezésbe a nevezett részvénytársasággal. Budapest, 1916. február 8. A miniszter helyett: Bartóky s, k. államtitkár. Ezzel aztán teljes az összevisszaság. A sok vevő között nyilván megrothad a kukoricádéra. A töméntelen név közé, a nyakatekert labirintusba belekerül a Haditermény r.-t. is. Az azon-
