Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-22 / 12. szám
4 Budapest, 1916. március 22. Őszinte vallomás A mulatók háborús keresetéről A záróra körül való kavarodás még mindig nem ült el. Tulajdonképen mindenki tisztelettel engedelmeskedik a rendeletnek, a közönség kivonul háromnegyed egy órakor az utcára, vagy félórát tanácstalanul bámul az éjszakába, vájjon mit is lehetne csinálni? Aztán csendesen, nyugodtan, mintha mindig igy lett volna, hazaballagnak. Az üzlettulajdonosok is kénytelen-kelletlen tejet hajtanak a rendelkezéseknek, de megnyugodni végleg nern tudnak. Törik a fejüket, mit lehetne csinálni? Persze, jobbadán csak akadémikus jellegű vitákról van szó, apró próbálkozásokról, de minden megreked már a kérdés kezdetén. A vendéglőket nem érinti -— pár kivétellel — a záróra, a kávésokat már valamivel inkább. A legjobban a mulatóhelyek tulaj domosai sopánkodnak, mert nem tudnak napnap után a hajnali aranyeső alá állani, hogy még nagyobbra nőj jenek. A háború alatt kincsekkel szívták tele magukat, de mégis ők azok, akik a legtragikusabban, a leghiszterikusabban zokognak az uj rend miatt. Majd a béke idejére jó lesz elraktározaí azt a pár szavas kritikát, amit egyik céhbeli mondott elég bcesületes őszinteséggel a többinek. A nagy forradalmi hangulatban ugyanis a leghíresebb ,,lokál-tulajdonosok“ arra gondoltak, hogy depu- tácíózni kell. El kell menni Bárczyhoz, Boáéhoz, ha kell, a miniszterhez is. De ki vezesse a depu- tácíót? Nem aehéz a felelet: ott van Bálint Dezső, a Royal Orfeum direktora és tulajdonosa, ő fővárosi bizottsági tag, szabad idejében bemenetele van a polgármesterhez. Ö a legjobb tip. Fölvonultak tehát borús ábrázattal a Weitheímerek, Keletiek s a többi specíálisták. Előadták kívánságaikat és várták a hatást. Bálint azonban barátságosan megveregette a kitűnő specíálisták vállát és elégikus hangon így szó’t: — Nem deputádázunk, uraim! Tegyük csak a kezünket a szivünkre és valljuk be őszintén, hogy eleget kerestünk a háború alatt. Olyan eleget, hogy ha most nem is lesz annyi jövedelmünk, mint eddig, akkor is boldogok lehetünk. Az urak nem tették a szivükre a kezüket, hanem sarkon fordultak és e’mentek. De fölirhatják a noteszükbe, amit Bálint mondott és elolvashatják, ha megint simi lesz kedvük. Olcsó énkor a fővárosnak. A cukorközpont elengedi a surtaxeot. A cukorinség még most sem szűnt meg a fővárosban, pedig a közönség azzal a hiú reménynyel volt eltelve, hogyha a legújabb 14 koronás árfelemelés életbe lép, úgy lesz bőven cukor. A Cukorközpont vezetősége azonban az abnormális nagy fogyasztást a lehetőség szerint csökkenteni akarja és ezért csak a leszállított igényeket elégíti ki, spekulációs látszatu vásárlásokat nem engedélyez, nehogy ismét tezaurálják a cukrot. A Cukorközpont legutóbbi ülésén szóba került a főváros cukorszükségletének kielégítése is. A tárgyalásokról, amelyek a főváros és a Cukorközpont között folytak, a Cukorközpont egyik igazgatósági tagja a, következőket mondta munkatársunknak: — A fővárosnak 100 vaggon cukor az ösz- szes készlete. A cukor árának felemelése folytán a főváros azzal a kérelemmel fordult a központhoz, hogy a 14 koronás surtaxeot engedjék el. A differencia, aminek elengedését a főváros kérte, 100 vaggon után épen 140.000 korona. Részben az összeg csekély volta, részben pedig mert szem előtt tartjuk, hogy a főváros direkt a közfogyasztás céljaira vásárol cukrot és nem akar rajta nyerészkedni, minden valószínűség szerint el is engedjük a surtaxeot és felszabaditjuk a cukrot. Arról, hogy a főváros cukorkészletét a Központ oly módon egészitse ki, hogy az állandóan 100 vaggon maradjon, nincsen szó. A Központ esetről-esetre fog szállítani, még pedig annyit, amennyit a főváros lehívni fog, ha kell többet, ha kell kevesebbet, — Nagyon természetes, hogy az előzékeny kiszolgálással szemben, nekünk is voltak kikötéseink. így első sorban az, hogy a főváros a cukrot direkt juttassa el a fogyasztóközönséghez, ne pedig két-három kézen keresztül, amelyek mind keresni akarnak a közönségen, vagy esetleg nem is adják el, hanem eldug- dossák a cukrot egész addig, amig eljön a befőtt-szezon, amikor e’őreláthatólag r agyon meg fog növekedni ismét a fogyasztás. Eddig az érdekes kijelentés, amelyből kitűnik, hogy a főváros nagy nehézséggel és hosszú utánjárással megszerzett cukorkészletét nem hordhatják el a jövőben — a szövetkezetek, amelyek már eddig is illetéktelenül nyerészkedték a főváros cukorkészletén. A főváros köteles ezentúl direkt a fogyasztókhoz juttatni készleteit az élelmíszerüzem utján, amely erre a célra a legmegfelelőbb. Keressenek tehát más fejős tehenet a szövetkezetek, amelyeknek eddig meglehetős könnyű dolguk volt kilégiteni fogyasztó közönségük szükségletét — a főváros cukrából! Nem emelik az egységárakat a háború alatt kötött vállalkozási szerződéseknél, A Villányi-uti csatorna építését tudvalevőleg a Melocco Péter cég kapta meg és a munkálatok máris nagyon előhaladtak. Annak idején a Fővárosi Hírlap megírta azokat a körülményeket, amelyek között a versenytárgyaláson a Melocco cég kapta meg a munkát. Már akkor konstatáltuk, hogy Meloccoék elszámitották magukat, és a versenytárgyalások alapelveivel merőben ellenkező módon később toldották meg ajánlatukat — a háborús viszonyokra való tekintettel. Most azonban újabb korrektúrát szerettek volna eszközölni és a tanács elé azzal a kéréssel járultak, hogy emelje föl a versenytárgyaláson meghatározott és szerződésileg lekötött egységárakat. Meloccoéknak ezt a különös kérését a tanács keddi ülésében tárgyalta és a kérést kereken visz- szautasitotta. Értesülésünk szerint a tanács azt az álláspontot foglalta el, hogy bizonyos esetekben, amikor a méltányosságnak helye van, figyelembe veszik azt, hogy a szerződést a háború előtti konjunktúrák között kötötték és a háborús anyagárakra, valamint munkabérekre való tekintettel bizonyos mérsékelt szerződésváltoztatást jogosnak ismer el. Ezzel szemben minden olyan esetben, amikor a háború alatt kötött szerződések megváltoztatását kérik, a tanács a legmerevebb negáció alapjára fog helyezkedni. Ezt a Melocco-eset kapcsán elvi elhatározásként mondották ki a keddi tanácsülésben. Úgy tudjuk, hogy Meloccoék az egységárak föl- melése iránt beadott kérésükben azt hangoztatták, hogy amikor ők a szerződést kötötték, még nem sejthették, hogy a 42—50 éves embereket sorozni fogják és azok be is vonulnak. A tanács ezt az érvelést sem honorálta, már csak azért sem, mert Meloccoéknak a munka végzéséhez sok és igen olcsó orosz foglyot eszközölt ki a főváros. Telekreform. Harrer tanácsnok tervezete. Pénteken tárgyalja a pénzügyi bizottság azt az előterjesztést, amelyet lényegileg elsőnek ismertetett a Fővárosi Hírlap, s amelynek az a célja, hogy a jövőben kizárja a főváros telkeivel való üzérkedést. Harrer tanácsnok kiváló munkája nem fog egyhangúlag elfogadtatni. Értesülésünk szerint vannak, akik a régi, beváltnak mondott gyakorlat megszakítását nem tartják helyesnek. 1895-ben ugyanis a közgyűlés Körösi József indítványára kimondotta, hogy házhelyekül csak ilyenekké megérett telkek adatnak el és pedig forgalmi értékben megállapított kikiáltási ár mellett tartott nyilvános árverés utján. Az uj rendszer szerint pedig ezentúl éppen ellenkezőleg: szabad kézből, minden árlejtés mellőzésével fognak eladatni a gyáripari célokra alkalmasnak mondott telkek. Bizonyos, hogy Harrer tanácsnok reformjának idevonatkozó rendelkezése sokkal praktikusabb, a forgalmi érdekeknek, gyors eljárás lehetőségének jobban megfelelő. De viszont el kell ismerni áz ellenkező álláspontnak a jogosultságát is. Mert mit jelent az uj rend? — azt, hogy a vételár ezentúl többé-kevésbbé a városépítési ügyosztály mérlegelésére, belátására van bízva. Ez pedig mindenesetre jóhiszeműen fog eljárni az árak megállapításánál, de még sincsen meg az a garancia, hogy a főváros a lehető legmagasi bb árakat fogja megkapni a telkekért. Ezt csakis nyilvános árlejtés utján lehet elérni és a baj éppen az, hogy a lex- Körösít nem respektálták sohasem. Ebben az irányban — magunk is úgy látjuk — némi kiegészítésre szorul az előterjesztés, mert amig Harrer tanácsnok vezeti a városépítési ügyosztályt, addig még tévedést is kizártnak tartunk, de egy szabályzatnak, városi törvénynek mégsem lehet a bázisa egy emberbe vetett bizalom. Harrer tanácsnok nem lesz mindig a város- építési ügyosztály élén és kevesebb érzékkel és gyakorlattal bitó utódai esetleg 100 koronát fogn k kérni olyan telekért, amely 200-at :s megér, egy szóval la^- bilis alapra fektetik a telekeladást. Az eredmény tehát könnyen az lehet, hogy biztos norma helyett még nagyobb bizonytalanság fog beállani. Közgyűlés. A fővárosi törvényhatósági bizottság legközelebbi közgyűlését csak április 5-én fogja megtartani. A legfontosabb tárgyak: a telekreform és a drágasági pótlék. A bérkocsisok tarifaemelése. A bérkocsisok tarifaemelési kérését, valamint Gattein Hugó dr. fuvartelepi igazgató szakértői véleményét múlt számában ismertette a Fővárosi Hírlap. Gattein igazgató szakvéleményét a közlekedési ügyosztály teljes mértékben akceptálta és javasolni fogja, hogy a bérkocsisok minden anyagnak 50—300 százalékos drágu’ásával megokolt kérését teljesítse a közgyűlés. Az ügyosztályi előterjesztést a napokban a közlekedési bizottság fogja letárgyalni, majd a közgyűlés elé kerül. Valószínű, hogy pár hét múlva már drága konflison fog kocsikázni az, akinek elegendő pénze lesz. Tengeri hal a vidéki városokban. A nagy husdrágaság miatt, a vidéki városok most sorra tengeri halat vásárolnak sózott és szárított állapotban. Jellemző, hogy nálunk az olcsó árak dacára a közönség alig vásárolja a tengeri halat, úgy hogy a legtöbb város nem tud túladni a készletén. Újabban Fiume és Brassó vásároltak egy-egy vaggon tőkehalat. Párís város kölcsöne. A háború Páris város háztartásának az egyensúlyát is felbontotta és a város kölcsönökkel kénytelen a deficitet pótolni. Párisi jelentés szerint a városi tanács felhatalmazást kért a kormánytól, hogy 300 millió kölcsönt vehessen fel. Ebből az összegből 118 millió az 1916. évi költségvetési hiány fedezésére szükséges, 148 milliót lejárt adósságok fizetésére forditanak, 34 milliót pedig a külvárosoknak engednek át. Az uj kölcsön 5 és negyed és 5 és fél százalékos városi váltókból fog állani, melyek féléves, illetve egy éves lejárattal bírnak. Felolvasás. A Magyar eletrotechnikai egyesületben (Erzsébet- körut 49) e hó 23-án este 7 órakor Stern Sándor főv. biz. tag ,,A hadirokkantak az iparban, különös tekintettel az elekjtrotechnikaí iparra’ címen előadást tart. Vendégeket szívesen látnak. Aszfaltozás. A tanács legutóbbi ülésén a Hold-utca, Alkotmányutca és Aulich-utca közötti szakaszon az aszfalt- kocsiutburkolat fentartási munkálatait 14 évre a' Magyar aszfalt részvénytársulatnak adta ki. Carmí Mária az Omníában. Egy szenzációs uj filmet mutat be az Omnia-mozgóképpalota. Egy négyfelvonásos, újszerű és meglepetésekkel teli dráma ez, melynek főszerepében Car mi Mária, az ünnepelt tragika egyik legszebb aUkitását produkálja. A művésznő nagy drámai erővel játssza uj szerepét és egyes jelenetekben különösen érvényesül sokoldalú egyénisége. A hatásos filmnek Deltasugarak a cime. Mindenütt szokatlan kíváncsisággal várják a kinematográfia e remekművét, melynek kitűnő rendezése a' film uj lehetőségeit aknázza ki.
