Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-22 / 12. szám
Budapest, 1916. március 22, 5 A TÖKE Veszélyes börzejáték. Az értéktőzsdei magánforgalom uj rendjét azzal a kifejezett célzattal léptették életbe, hogy a már elharapódzott tulspekulációnak gátat vessenek. Ennek dacára azonban azt látjuk, hogy az uj rezsim inaugurálása óta a tőzsdén olyan erős hausse-irányzat vett erőt, mint aminöt a békeidők kedvező konjukturái szoktak felidézni. Egyes bank- és ipari részvények igazi rekordárfolyamokat értek el, bizonyos favorizált papi- rnk pedig egy napon 40—50 koronás emelkedést tüntetnek fel. Azt természetesnek találjuk, hogy a kedvező harctéri helyzet és az egymásután publikált fényes mérlegek bizakodóvá tették a spekulációt. Csakhogy a mi most a budapesti értéktőzsdén történik, az már tulságba csap és a jövőre nézve nagy veszélyeket rejt magában, annál is inkább, minthogy háború idején a legkisebb incidens is elég ahhoz, hogy az értékpapírpiacot katasztrófába döntse. Akkor pedig a pusztulás annál nagyobb lesz, minél magasabbak voltak a kurzusok. A mostani tőzsdeforgalom kifelé nem bir hivatalos jelleggel és csak a Gironak ellenőrzése mellett bonyolittatik le. Ez azt jelenti, hogy a tőzsdetanács semmiért se vállal felelősséget. Ví- szás a helyzet azért is, mert a tényleg megállapított árfolyamokat nem teszik közzé. Az értékpapír tulajdonosokok nagy tömege tehát egyáltalában nem nyerhet tájékoztatást a piac állásáról, ami a legnagyobb visszaélésekre vezetget. Különösen hátrányos ez a helyzet a harctéren lévő cimletbírtokosokra. Csak igy történhetett meg az az eset, hogy egy bank a fronton lévő felétől megbízást kapott a napokban arra, hogy 500 koronájával adjon el olyan részvényeket, melyeknek árfolyama ma már a 800 koronát is meghaladta. Mi azt tartjuk, hogy a mostani félhivatalos értékpapírfórgalomnál jobb a hivatalos tőzsdeüzlet, melynél a felek nyílt kártyákkal játszanak. A jelenlegi hausse-irányzat már azért sem lehet egészséges, mert a magas árfolyamok aránylag csekély forgalom mellett jönnek létre. Ez a körülmény forszírozott spekulációra vall, mely rövid idő múlva csak dé- bacle-ra vezethet. Egyes iparrészvények árfolyamai ma olyan magasan állanak, hogy az osztalékot alapul véve alig 4 százalékos kamatot hajtanak. Ezzel szemben az 5 és fél százalékos és 6 százalékos állampapírok elhanyagoltainak, úgy hogy ezeknek a kurzusa valósággal stagnál. Ez mindenesetre ab- normis helyzet, mely azt bizonyítja, hogy az értéktőzsdének az uj rendjét nem a legszerencsésebb kezekkel Oldották meg. áz arany becsülete. A világháború kettészakította a pénztudósok táborát. Az egyik lebecsüli az arany jelentőségét és a hadviselés szempontjából ennek a nemes fémnek nagyobb fontosságot nem tulajdonit. Ezzel szemben a másik tábor túlbecsüli az arany erejét és a végleges győzelem esélyét is attól hajlandó függővé tenni. Hogy melyik tábornak van igaza, azt majd — mint annyi más kérdést — csak a háború kimenetele fogja eldönteni. Egyelőre csak annyit tehetünk, hogy a kérdést a háború eddigi financiális eseményei alapján próbáljuk megvilágítani. Mindenekelőtt konstatálnunk kell, hogy a pénzbeszerzés módja a háború folytatásán észrevehető befolyást eddigelé egyik hadviselő államban se gyakorolt. A hadi kiadások fedezésére szükséges pénzt mindenütt részben ad hoc kreált papírpénzzel, részben pedig kölcsönökkel fedezték. Ezek az operációk simán folytak le és zavarokat egyáltalában nem okoztak. Egy másik jelenség, mely leköti figyelmünket, az, hogy az első pánik után a lakosság az aranypénzt mindenütt készséggel bocsátotta a jegybankok rendelkezésére, ami bizonyítja, hogy az államhitel a népek szemében egyáltalában nem ingott meg. A jegybankok aranyállománya a háború kitörése óta igy alakult: Német birodalmi bank Francia bank Angol hank Orosz állami bank Osztr.-magy. bank 914. jul 1916. iebr 1357 2456 millió márka 4104 5031 millió frank 4016 5482 millió £• steri. 1601 1621 millió rubel 1238 — millió kor. A jegybankok féltékenyen őrzik az aranyat és a hadviselő államokban a papírpénz lett úrrá. A háborúnak hosszú tartama alatt a közönség hozzászokott a kényelmes papirgazdálkodáshoz és minthogy a belföldi forgalom mindenütt simán, bonyolódik le és mindenütt páratlan pénzbőség ütötte föl a fejét, sokan azt Írják és hirdetik, hogy a háború agyonütötte a ,,metalizmust‘‘, melyet ma már nem lehet komolyan venni. Azt állítják ezek, hogy az arany nem az igazi értékmérő és hogy a pamut vagy a búza az ércnek azt a funkcióját, hogy a papírpénzt fedezi, jobban teljesíthetné. Legfeljebb azt koncendálják, hogy az ércpénznek csak a nemzetközi forgalomban volna helye, mig a belföldön a beválthatlan papírpénz tesz jobb szolgálatot. Ügy látszik azonban, hogy a jegybankok egyelőre éppen az ellenkező politikát követik, amennyiben minél több aranyat igyekeznek magukhoz vonni. Elősegítik ezt a kormányok is, amennyiben az aranyat mindenféle megszorító intézkedésekkel (aranykiviteli tilalom, exportdevizáknak a jegybankba való utalása stb.) a jegybankba terelik. Ennek az akciónak a folyománya az a kampány is, melyet az osztrák takarékpénztárak indítottak meg. Elhatározták, hogy aranytárgyak deponálása ellenében azok hatóságilag megállapított értéke erejéig takarékkönyveket állítanak ki és az összeg után 1 százalékkal magasabb kamatot fizetnek, mint a rendes betétek után. A feleknek kötelezniök kell magukat arra, hogy az aranytárgyakat a háború végéig nem váltják ki. A takarékpénztárak viszont az aranyat őrizet végett a jegybanknak engedik át. A devízaközpont működése. Az uj devizaközpontról eddig kevés adat került nyilvánosságra, minélfogva közérdeklődésre tarthat számot az alábbi információ, melyet egyik legelőkelőbb nagybankunk devizaintézőjétől kaptunk: — A devizaközpont a márkaüzletet eddig mindennap ki tudta elégíteni a bankok által lebonyolított devizakészletekből. Kevésbbé áll ez a neutrális devizákra nézve. Különösen hollandi forintokban mutatkozott m a n c o, melyet az Osztrák-magyar bank régi készleteiből kellett pótolni. A forszírozott kávé-import következtében nagy .mennyiségű hollandi forintra és skán- dináv koronákra van szükség. Ez azonban csak múló jelenség. Ma már bizonyos, hogy exorbítáns devizaszükséglet a legközelebbi jövőben nem lesz. Először, mert a behozatal minden téren a minimumra redukálódik, másrészről pedig azért, mert a devizaközpont felállítása óta a bankoknak nem áll érdekükben, hogy a semleges külföldön hitelt szerezzenek maguknak, miután a devizát amugysem fordíthatják a saját céljaikra, hanem azokat a központnak kell beszolgáltat- niok. Biztosra vehető, hogy a devizaárfolyamok ezután erősebb tempóban fognak enyhülni, ami egyértelmű lesz a koronaértéknek a semleges országokban való emelkedéseivel. Az Iparegyesület igazgatója. Az Országos iparegyesület igazgatói állása Gelléri Mór halála óta üresedésben van. Mint értesülünk, illetékes körökben az a terv merült fel, hogy ezt a fontos állást Száuay Gyulával, a debreceni kamara országos hírű titkárával töltsék be. Mi ezt a legszerenncsésebb választásnak tartanók, mert Szávaynál érdemesebb és alkalmasabb egyéniséget erre a tisztségre alig lehetne találni. Szávayt lankadatlan munkaszeretete, alapos szaktudása és igazi magyar gondolkozása desztinálják erre a pozícióra. Felemelik a szén árát. Az értéktőzsdén a szénértékek rekord árfolyamokat értek el. Ugrásszerűen törnek felfelé a Mák, a Salgó és az Urikány-zsilvölgyi részvényei. A spekuláció körében a szén áremelésének hire terjedt el és főleg erre vezethető vissza a legújabb hausse-akció. Németországban a szén és a brikett árát legutóbb felemelték és nálunk a 25—30 százalékkal megdrágult termelési költségekkel okolható meg a szénárak felemelése. Uj tanningyár. Hir szerint — mint Az Újság jelenti, egy bécsi konzorcium 10 millió korona alapőkével u) tanningyár részvénytársaságot akar alapítani Rujevácon. Szlavóniában. Beszámolók és közgyűlések. Magyar általános hitelbank. A Magyar Általános Hitelbank szombaton C z í r á k y Antal gróf elnöklésével tartotta meg évi rendes közgyűlését. A jegyzőkönyvet Sebeszta Kolos igazgató irta és A 1 p á r Ignác és D é c s e y Lajos részvényesek hitelesítették. Ezután előterjesztették az igazgatóság jelentését az 1915-iki üzletévröl és indítványát az évi nyereség megállapításáról és hova- forditásáról. E szerint, a 14,389.284. korona 78 fillér tiszta nyereségből, a szabályszerű levonások után, részvényenkint 45 koronát fizetnek, a rendes tartalékalap javadalmazására és az uj székház értékleirására 1—1 millió koronát fordítanak, a fennmaradó 3,053.174 korona 91 fillért pedig az 1916. év üzleteredmény-számlájára viszik át. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel járult hozzá az igazgatóság abbeli elhatározásához, hogy segélyezésre 1 millió koronát fordit. Az i£azgatóság jelentése kapcsán Dán Leó részvényes szólalt föl és elismerését fejezte ki az intézet vezetőségének az elmúlt évi tevékenységért. C z i r á k y Antal gróf elnök az igazgatóság és a tisztviselői kar nevében hálás köszönetét mondott a közgyűlés bizalmáért és elismeréséért. A napirend befejezte után U 11 m a n n Adolf vezérigazgató az igazgatóság nevében köszönetét mondott a közgyűlésnek, hogy az összes előterjesztéseket egyhangúlag és lelkesedéssel elfogadta. A közgyűlés az igazgatóságba Spítzmül- ler Sándor dr.-nak osztrák kereskedelemügyi miniszterré történt kineveztetése folytán megüresedett helyre Hammerschlag Pál dr.-t, a k.k. priv. österr. Kreditanstalt für Handel und Gewerbe igazgatóját választotta meg. A közgyűlés után tartott igazgatósági ülésen az igazgatóság elnökévé C z i r á k y Antal grófot, alelnökivé pedig B 1 u m Gyulát és U 11 m a n n Adolfot újra megválasztották. Kereskedelmi Bank. A Pesti Kereskedelmi Bank kedden tartotta meg rendes közgyűlését Lánczy Leó titkos tanácsos elnöklete alatt. A felügyelőbizottság jelentésének meghallgatása után a közgyűlés elfogadta az igazgatóságnak a nyereség felosztására vonatkozó javaslatát, amely szerint a rendelkezésre álló 15,771.291 K 30 fillér nyereségből 10,625.000 K az 1915. évi osztalékszelvénynek 170 koronával való beváltására fordittassék, 1,175.000 K az osztaléktartalékalap javadalmazására, 550.000 K az uj banképület értékcsökkenési tartalékára és 293.000 K a belvárosi fióképület leírására használtassák fel, a fenmaradó 2,553.291 K 30 fillér pedig mint nyere- ségátvítel az 1916. év javára irassék. Ezután jegyzőkönyvi köszönetét szavaztak az intézet vezetőségének és tisztviselő karának. Drucker Géza külön köszönetét mond a kereskedői érdekek hathatós védelméért Lánczy Leó elnöknek és Weisz Fülöp alelnöknek. Lánczy Leó megköszönte a közgyűlés részéről kifejezett bizalmat és ragaszkodást. Leszámítolóbank. A Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank igazgatósága Madarassy Beck Miksa báró elnöklete alatt tartott ülésében megállapította a bank 1915. évi zárszá-i madását. A megállapított mérleg és nyereség-veszteség- számla az 1914. évi elővitel betudásával 9,377.202.75 korona bruttó nyereséget, és az összes költségek, adók, a háborúval kapcsolatos rendkívüli kiadások és leírások levonása után 5,132.188.95 korona tiszta nyereséget mutat az előző évi 4,022.343.65 koronával szemben. Ha a nyereségáthozatbkat figyelmen kivül hagyjuk, úgy az ezidén elért nyereségtöbblet 1,418.089.26 koronát tesz ki. Az igazgatóság elhatározta, hogy a március hó 30-ikán tartandó közgyűlésnek javasolni fogja, hogy minden 400 korona névértékű részvény után 28
