Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-22 / 12. szám
2 Budapest, 1916. március 22. Botrányos állapotok az Uj Szeratjános-kór házban. Laikus ember alig hinné, milyen borzalmas közegészségügyi állapotok uralkodnak ma Budapesten. Szemléltető példaképpen Írjuk meg a következő esetet. Múlt héten Irsai Arthur főtörzsorvosnál, a balparti kórházak igazgatójánál, felvételre jelentkezett két hölgy. Az Uj Szent János-kór- ház nőgyógyászati pavillcnjában akartak helyet kapni, mert szülés előtt á'lanak. Irsai tanár Becker József egyetemi tanárhoz, a nő- gyógyászati osztály főorvosához utasította őket; el is mentek a tanárhoz, előadták a kérésüket, mire Becker tanár kissé brutálisan ugyan, de eléggé nem is méltányolható lelkiismeretességgé1, dicséretes őszinteséggel a következőket jelentetete ki: — Ha minden áron meg akarnak halni, akkor csak feküdjenek be az Uj Szent Jánosba. Bővebb magyarázattal is szolgált a profesz- szor a megdöbbent hölgyeknek. Azzal kezdte, hogy Irsai tanár nem merte a szemükbe mondani, bántotta szörnyen a dolog és ezért őt bízta meg a helyzet feltárásával. Az Uj Szent Jár.ics-kórház nőgyógyászati csztá’yának ösz- szes orvosait elvitték és a főváros nem tudta ott tartani őket. Ennek az a következménye, hogy csupa szigorló orvosnövendék ápolja a betegeket s az életbiztonság minimális. Elmondotta Becker tanár, hogy számos szerencsétlenség törtérd már a háború alatt a kórházban; legutóbb is két nő meghalt a szülészeti osztályon, mert nem volt a szobájukban sem orvos, sem ápoló. A botrányos állapotokra ismét felhívta a tanács figyelmét a kórházigazgató, a főváros tett is lépéseket a régi orvosi személyzet visazsrendelése iránt, de minden kísérlet hiábavalónak bizonyul, holott a Tauf fér-klinika, a Bársony-klinika és a Bá- baképző-intézet orvosi személyzete megmaradt. Elképzelhető, hogy a hölgyek ilyen körülmények között nem óhajtottak az Uj Szent János-kóiházba jutni. De megdöbbentő, elkeserítő perspektívát tár fel ez az eset, kiderül belőle, hogy a főváros teljesen tehetetlenül kénytelen szemlélni a botrányos állapotokat s hogy a pesti ember élete Budapesten nem kevésbbé veszedelmes, mmt a katonáké a frontokon. Lehetetlen dolog, hogy Budapest tanácsának kérését semmibe sem veszik s hogy a legelemibb óvintézkedéseknek nem tud hatályosságot szerezni a főváros. Djjé, a ligetben nagyszerű .. • Ismét tavaszodik a ligetben, a bokrokból zöld rügyek hajlanak elő, süt a nap, meleg van, az égen kék bárányfelhő olvad. A cukrászdák kinyíltak, a Gundelben már mázolják a kerti sátrak, az árnyékpaloták vaszoszlopait s a G r e- gorítsban fehérre terített asztalok lesik a vendégeket. Éled a vurstli, a híntáslegényeken piros matrózíng virít s a rengeteg házikó, bódé és sátor között össze-víssza recsegnek, nyikorognak a harmonikák. De a liget idei tavasza másmilyen, mint a sok előző régi. Német és bolgár katonák jönnek karonfogva az utón, mögöttük két honvéd mankója kopog. Egyiknek a jobb, másiknak a ballába hiányzik. Ami a kopogó mankók helyén volt, ki tudja hol maradt az a testrész, talán valahol Lemberg vagy Ravaruszka körül veszett el tavaly, roham közben. Mind nevetnek, boldogok, fölülnek a barlangvasutra, körhintára, kicsit beleszédülnek a gyönyörűségbe, az élet melegitő örömébe, a tavaszba. És mosolyognak, egyik-másik fütyülget is, mert szép az élet féllábbal, mankóval a hón alatt is. A tó már tele van hattyúkkal, kényesen, fehéren fürdenek a napsugarakban. Gyerekek labdáznak, a még kopasz fejű fák alatt pápaszemes anyókák horgolnak. A „tangó papagáj vadászatiban szól a zene, trombita harsog. Egy katona célba lő. Akkurátusán kífeszíti a mellét, a puska agyát a vállához szorítja. A másik, fegyveres bajtársa bíztatgatja: Vandalizmus a köztereken. Gyermekek és felnSttek pusztítják a nyilvános parkokat és ültetvényeket. A Budapest-kömyéki agráriusok az utóbbi időben erősen panaszkodtak arról, hogy a főváros és pedig speciálisan az ut- és csatornaépítő ügyosztály, amelynek hatáskörébe a közterek és ligetek parkírozása is tartozik, magas árakon Budapestre csábítja a mező- gazdasági munkásokat. A gazdák szerint ezáltal a mezei munka esélyei kisebbednek és a főváros hazafiasságára apellálnak hogy ne vonják el magasabb ár- igéretekkel a munkásokat. Érdeklődtünk illetékes helyen a kérdésben, ahol a gazdák panaszát kellő értékre redukálták, ellenben megdöbbentő adatokat szolgáltattak a Fővárosi Hírlap munkatársának a búd pesti közterek és ligetek parkjainak háborús viszonyaira és a budapesti közönség letargikus voltára vonatkozólag. — A gazdák panasza — mondották — nem ' Ivtálló, hiszen mi nem tettünk egyebet, mint amit minden évben: azokban a községekben, ahonnan munkásainkat állandóan kapjuk, fölszólítottuk a lakosságot, hogy 3.—, 3.40 korona napszám ellenében az idén is alkalmazni fogjuk őket. Ez igazán nem olyan nagy összeg, amivel a mezei munkának konkurrenciát csinálhatnánk. Ellenkezőleg, nekünk csinálnak konkurrenciát a gyárak, amelyek 5—6 korona napibért fizetnek, A vidéki munkások a mi fölszólitásunkra följönnek Budapestre, pár hét alatt megismerik a viszonyokat, és elpártolnak tőlünk a gyárakhoz. Különben is mostani munkáskeresésünk meglehetős negativ eredménnyel végződött. Más években ilyenkor 200—300 munkásunk van, az idén alig kaptunk 8—10-et. A városi parkok épségben tartására kaptunk a napokban 42 hadifoglyot, emellett azonban még mindig szükségünk van kertészsegédekre, tehát szakmunkásokra. Hogy ilyen szakmunkásokat kaphassunk, még a németországi ’apckban is hirdetéseket tettünk közzé. — Ha azonban már a budapesti parkokról van szó, igen komoly szavunk van a budapesti közönséghez, amely egyenesen olyannak látszik, mintha nem is tudná, hogy a mi sok szép és becses parkunk köztulajdon, hogy az tulajdonképen minden polgárnak gondozása alatt kellene, hogy álljon. Hogy a budapesti parkokkal, közterekkel és ligetekkel nem törődik a közönség, az már szinte nem is újdonság, ellenben egyenesen megrovandó, hogy a rombolásnak, a pusztításnak ná’unk senki útját nem állja. A közönség nagyrészben maga is szívesen csen el néhány virágot és a gyermekek — Szoríjj, szorijj . . . namost ereszd el . . . Sok a háborús, aktuális újdonság is a ligetben. A „háborús játék“ a legpajzánabb, mert a marsba osztott katonák itt célozgatnak először oroszra, szerbre. Nevetnek is sokat rajta. Egyikük se- hogyse hajlandó a szerb figurára lőni. .— Nimet e, nem szerb. — A fenét nimet, szerb e komám, nem látod a ruhájárul? — Há csak azér nézem nimetnek, mer nem elég tépett a ruhája . . . A Zeppelin is háborús találmány. Körhinta, de lovak és kocsik helyett drótokon lógó léghajókkal. Az egyik mozinak uj neve van. Vilmos császár-mozgó. A jövő héten nyílik meg. Két cukrászda közt van a legfurcsább háborús újdonság: Török mutatványok Arábi csoport Szudáni népfaj Itt látható Hű szövetségesünk Egyik hü szövetségesünk, tüzet tud nyelni fájdalom nélkül, a másik tőrrel szúrja keresztül az arcát, meg a szivét. A szövetséges hölgyek ellenben pompás táncokat lejtenek selyem blúzban, barnára meszelt, rossz kedvű s életunt ábrázat- tal, csörgő bádogcífrasággal a mellükön, A cirkuszok udvarain erősen készülődnek. A Beketow falára már kiragasztották az uj piarombolását egyszerűen tűri. Az utcai gyerekek romboló kedve a háború alatt szinte kétségbeejtő módon fokozódott. A mozgósítás alatt egyes tereken katonák tanyáztak. Nem lehetett elkerülni, hogy a növényzet ezeken a helyeken tőnkre ne menjen. Elképesztő volt azonban, ami azután történt. A gyerekek hozzáfogtak romboló munkáinkhoz, vannak terek, ahol a fákat és bokrokat tövestül kitépték, a korlátokat kidöntötték. Mindezt helyrehozni rettenetes rnurka lesz, pláne munkások nélkül. —- De nem ez a legelszomoritóbb. Végre is a háború szelét a gyerekek is megérezték, ők is háborút játszanak. Ha a Népoperát sürgősen meg nem nyitották volna, talán már annak sem lenne egyetlen ép ablaka sem. Örökét nem kapunk és ha néhány öregember vállalkozik is, három nap alatt ledobja a karszalagot, mert a gyerekek ellene is offenzívát kezdenek és az első este véres testtel fekszik ágyba. — Béke idején nincs azonban az egész világon olyan város, mint Budapest, amely a parkok őrzésére évi 35.000 koronát fordít. Bécsben nincs egyetlen őr és az egész müveit világon a közönség ingyen és lelkiismeretesen őrzi a parkokat. Mi kiépítettük a rózsadombi gyönyörű szerpentin utat, amelynek magas kőfalait pompás futónövénnyel akartuk díszíteni. Évek óta újra és újra ültettük a növényeket, de mindhiába, mert kegyetlen kezekkel kitépik a földből. Az is szomorú látvány, hogy minden parkunkban a rózsákat valóságos szúró és vágó drótkerítésekkel kell a tolvajok elől óvni. Mezőrendőri kihágásokban százával kell elriasztó ítéleteket hoznunk és még igy is megtörtént, hogy egy méltóságos asszonyt kellett karácsonyfa lopásáért megbüntetni. — Pár év előtt a Köröndön és különösei a Népligetben az egyes fákat, cserjéket és növényeket emaílozott névmutatókkal láttuk el. Rajta volt a növények latin és magyar neve. Sok ezer koronába került ez, amitől azt az eredményt is reméltük, hogy a pesti laikus közönségnek valóságos népművelő botanikus kertet csinálunk. Reméltük azt is, hogy ezzel is közelebb hozzuk a növényeket a pesti ember szivéhez. Előre sejtettük, hogy Budapesten nem lehet porcellán jelzőtáblákat állítani, mint az külföldön szokás. Emaiibó! csináltattuk tehát és igy is az az elkeserítő dolog történt, hogy másfél esztendő után föl kellett szedetni az összes táblákat, mert a pesti gyerekek, ahelyett, hogy tanultak volna róluk, csúzlival valamennyit tönkrelövöldözték. kátokat, hogy április közepén kezdődnek az előadások. A Henry-cirkusz előtt magyaráz a katonáknak a kis Móric, az éjszakák ismert szi- varfíuja. A kis Móric Párisban volt azelőtt szi- varosfiu, de artisták közé került és megtanult különféle bűvészmutatványokat. A háború kitörésekor hazajött, a bohémtanyán lett szivaros fiú s mikor senkise kért tőle cigarettát, vagy húsz fillért kölcsön, olyankor sétapálcát és égő cigarettát egyensulyozgatott az orrán. A zárórarendelet miatt elvesztette most az állását s a Henry cirkusz előtt produkálja magát katonáknak és gyerekeknek. A fényképészek is kinyitották üzleteiket, Negyven fillérért bárki kaphat tiz perc alatt egy élethü fotográfiát. Az öreg H e 1 f g o t t bácsi, akinek az teljes neve Helfgott Samu s fényképész a ligetben, örömmel újságolja: — Nagyszerűen kezdődik. P ompás tavaszra van kilátás, a háborút aligha fogjuk megérezni az idén. Helfgott bácsi, a pesti mutatványosok elnöke s pontos értesülései vannak. Mindenkit ismer, mindenről tud. _ __ Tavaly elég erősen éreztük, hogy háboiu va n. Mikor az oroszok a Kárpátokban voltak, vagy valami más baj történt. De most minden jól megy. Az Isten denkt auf uns . . . Ja, ei denkt auf uns . . . Nagyszerű tavasz lesz . . . Megelégedetten dörzsölgeti a kezét. Három katona jön be, kettő honvéd, szót se tudnak németül, a harmadik porosz, szót se tud magyarul. Együtt akarják magukat levétetni. Hármasban. így kezdődik az idei tavasz a ligetben.