Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-22 / 12. szám
Ötödik évfolyam Bude pest, 1916. március hó 22-én 12. szóm |jpiiiaiiiDiiiaiiiniirDNin»iiDiiiniMDiiínííiDiiiaiHDiiÍDiiiPiisoiiiDiiiaiHniiiaiHOHiniiiQ||iniiininpiiiHiii Diiic EEÖF1ZE TÉSI JtRMKt Egész évi*e ........... 20 K Fél évvé ................ IO K Eg yes számok kaphatók a kiaaóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap FetatSs írepfteszfo Dacsó Emil. Táv’sszer’kesx.tö di*. Szilágyi Magó Megjelenik minden szondán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vt. ken., Sziv-uíca ....... IS. szám Te lefon .............. 137-15 No lám, minő kedves hajtás nőtt a humor fáján a hadi idők szomorú kertjében. A belügyminiszter megengedi, hogy a főváros tisztviselői leüljenek a terített asztalhoz s megengedi, hogy kinyissák a konyha ajtaját, megengedi, hogy pe_ csenyés tálakkal a pincérhad végigszáguldjcn a nagy ebédlőn s a nyáladzásig éhesek me1- lett elhaladva, a párolgó hadi ételt átvigyék a szomszédos terembe, amelynek előlegterem a neve. Az éheseknek szánt pótlék-falatok így válnak táplálékává régelhagyott szobának, amelynek ablakába beilleszkednek kirakat- dísznek. Lássa minden arra járó, hogy van szive a be'ügyminisztemek s megadja, a mit a főváros kért tőle alkalmazottainak, de más rendeltetéssel adja. Kölcsönt törleszt általa: ne mondják, hogy smucig, mikor ez az éhező rend enni kér. Ezt a módszert, jó magyar szóval kölcsön-blokád rendszernek nevezhetném, mert benne foglaltatik a blokádnak minden ismertetője. A drágasági pótlék nagy hajója kiterjeszti vitorláit, lassú járással himbál a kikötőhöz, ahol éhező osztagok várják imád- ságcs áhítattal, boldogan, s már-már parthoz ér, amikor eléje vezénylik az előleg torpedó- r-uzót és a kölcsönhajó, tisztelgésre fesziíve lobogóit, drága szállítmányát átdaruzza az előleghajóra. Csak a háború nagy periskopján át szemlélve áll ez az átutaló belügymniszteri rendelet a humornak a magaslatán, A megfordított látcső széles üvegén, ame’y messzi távolba veti az alakot s az óriást törpévé zsugorítja, a belügyminiszteri döntés, mintha azt célozná, hogy a főváros alkalmazottait le akarja szoktatni az evésről. Azt teszi, amit az adomabeli férj, aki igy kedveskedett a hitvesének: — Zálikám, rávésettem az arcképedet a pipámra, mert le akarok szokni a dohányzásról. A törvényhatóság és maga a törvényhozás kimondottan a második háborús esztendőnek engedélyezte a főváros akalmazottainak szánt négymilliót. Apró kavics ez is a koplalás nagy tengerében. A háború első évében adott előleget már rég elsodorta a nagy áradás és a korgó gyomrok koncertje már ennek az esztendőnek tisztelgett. Ez az esztendő már nem emlékszik a tegnapi túzokra. Megemésztette. A holnapi veréb számára intonál s a tányérozó mester ma bókol a pacalos bolt e’őtt. A múlt deficites költségvetése lezáródott. Súlyos deficittel. Ma van szüksége patikaszerre, élelemre a főváros a kalmazottai- nak. Ma rohan patikába, a henteshez. Fut lélekszakadva, mert súlyos betege van, mert kenyér után hápognak a gyermekei. Ma kell neki a szállás, hogy otlhora legyen, ma kell neki a fa, a szén, a cipő, a ruha és munkájához az erő. És amikor tele buval-bajjal a feje, mikor száj ászé! éig ér a drágaság árja, amikor már alig-alig hápog, a kormány partj áró1 feléje lobogtatja a régi számlát a belügyminiszter ur és ahelyett, hogy mentőkötelet dobna, ezt kiáltja feléje: — Mielőtt megful, fizesse meg a régi tartozását. A záróra kitűnően beütött, az első éjszakától fogva simán lépett életbe. Ebből nemcsak a pesti közönség kényszerű fegyelmezettségére lehet következtetni, de arra is, hogy a záróra helyes és szükséges intézmény, amelyet a békeidőben is fenn kellene tartani. De a kormány fokozotabb ellenőrzése, ügy látszik, nem tetszik a tanácsnak. Mert ugyanakkor, amikor a záróórát behozták, a tanács úgy intézkedett, hogy a mulatóknak tűzrendészen szempontból való ellenőrzése a háború alatt elmaradhat. Ez pedig nagy bajnak, nagy szerencsétlenségnek lehet a forrása, mert a tűznek nincs tudomása a záróráról és ka tizenkettőkor kiüt, egy órán túl is tarthat. * A tisztviselők tehát drágasági pótlék helyett adósságelengedést, tehermérséklést kapnak. Nevetni kellene rajta, ha nem volna olyan mélységesen szomorú: ám próbálja meg a miniszter ur, hogyan lehet adósságelengedésből lakást fizetni, kenyeret venni. Amíg a leirat hiteles szövege nem került nyilvánosságra, káromko- kodásra nyíltak a városházi ajkak; ám a leiratnak az a passzusa, amelyben a miniszter kimutatást kér a tavaly felvett fizetési előlegek1 öl, a káromkodást, a bosszankodást megdöbbenéssé formálja. Mert kitűnik ebből, hogy a miniszter tökéletes tájékozatlansággal bocsájtotta ki rendeletét, nyilván abban a naiv hitben élt, hogy a főváros tisztviselői tőkepénzesek, akiknek csak csekély mellék- jövedelmük a fizetés s akik nem szorultak rá a fizetési előlegre. Egészen bizonyos, hogy a miniszter megyőződése szerint csak kivételesen, csak néhányon vették fel az előleget, holott a szomorú, de érthető tény az, hogy alig van tisztviselő, aki kapva nem kapott volna tava7y az előleg után. A miniszter tehát súlyosan tévedett és bárha tévedni emberi dolog, az, amit a főváros tisztviselőivel tettek, még sem nevezhető emberi dolognak. * A bérkocsisok ismét emelő tendenciát árulnak el. Ezúttal harmadszor, vagy negyedszer kérik, hogy a közgyűlés könyörüljön meg rajtuk és járuljon hozzá a közönségnek még alaposabb meg- sarco7 ásóhoz. A korábbi emelések indoka ugyan megszűnt, mert a takarmányhiányon némiképpen enyhített a főváros. De ettől eltekintve, a tisztelt bérkocsis urak a legutolsó kategóriájába tartoznak az árdrágítóknak. Mert az élelmiszer drágítok, a cipőuzsorások és egyéb uzsorások legalább árut adnak a drága pénzért. A bérkocsisok ellenben egyik oldalon emelik a tarifát, a másikon pedig redukálják az üzemüket. Kocsihiány és kocsidrágaság: ezt a fordított arányt nem kell lelkesedései üdvözölni. Nem váltják meg a fogaskerekűt Tíz év múlva átháramlik a városra. Budapestnek a kommunális ügyek iránt érdeklődő körei tudták, hogy a főváros már a legközelebbi időben meg fogja váltani a svábhegyi fogaskerekűt. Nyilatkozatok hangzottak el ebben a tárgyban a közlekedési bizottságban is és a kérdés megoldására már fix időpontot is emlegettek. Most azonban a Fővárosi Hírlap arról értesül, hogy a főváros belátható időn belül nem gondol a fogaskerekű megváltására, hanem megvárja, míg 1926-ban a főváros tulajdonába jut. A székesfőváros 1916. évi költségvetését kisérő tanácsi évi jelentésben még szóról-szóra ezeket a sorokat találjuk: „Továbbá is napirenden tartjuk a svábhegyi fogaskerekű vasút megváltá:ának kérdését, amellyel ezidő szerint annál is inkább foglalkozunk, mert mindegyre sűrűbb és jogos p. nászok merülnek föl a vasút és berendezéseinek fogyatékossága és teljesen elhasznált állapota miatt. Remélhetően már a közel jövőben alkalmunk lesz, hogy a vasút megváltásának ügyében konkrét előterjesztést tehessünk és pedig oly megoldás iránt, amely előreláth tóan nemcsak a főváros pénzügyi érdekeit fogja kielégiteni, hanem különösen általános közlekedési szempontokból fogja kielégíteni. ‘ Az évi jelentés még igy hangzott, azóta azonban olyan körülmények játszottak közre, amelyek meggyőzték a közlekedési ügyosztályt, hogy a fogaskerekű megváltását, bármely elsőrendű közlekedési érdekek sürgetik is azt, egyelőre nem lehet keresztülvinni. Megkérdeztük Rényi Dezső dr, tanácsnokot, hogy mi vezette a fővárost erre az uj álláspontra? A tanácsnok a következőket mondta a Fővárosi Hírlap munkatársának: ?— Ne beszéljünk megváltásról, hanem csak mego’dásról. Nem azt mondom ezzel, hogy ki volna zárva a megváltás lehetősége, de minden ok arra kényszerit hereiünket, hogy ne váltsuk meg a fogaskerekű öreg rekvízitumaít, — Mi kitudjuk várni az 1926. évet. Nem mondom, ha a fővárosnak nagy beruházási költségek állanának rendelkezésére, akkor lehetne a dologról beszé ni. A mai pénzügyi viszonyok között azonban — hozzátéve a háborús állapotokat és murtkásviszonyokat, — a megváltás és az újjáépítés költségeit nem lehetne kibírni. — Megoldásról és nem megváltásról kell tehát beszélni. A megoldási tervek során is kútba esett az egyik. Most más megoldást keresünk. A megváltásról már csak azért sem lehet szó, mert 2—3 milliót nem adhatunk a fogaskerekű rozoga, öreg, tönkrement fölszereléséért. Itt nem állanának azonban még meg a kiadások, mert még sokkal több millióba ke- rü'ne a fogaskerekű modernné tétele. — Uj alépítmények, uj magasépiikezés kellene. A kívénhedt lokomotivok helyett villamos üzemet kel’ene berendezni és belekapcsolni az egészet a közúti forgalomba. Igen nagy összegeket emésztene föl ez a hatalmas átalakulás, amit a mai viszonyok között igen nehéz lenne végrehajtani. Ilyenformán a fogaskerekű megváltásáról aligha lehet beszélni, bár a környékbeli lakosság, a nyaralók és kirándulók szempontjából igen fontos dolog.
