Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-02-16 / 7. szám

Buid^'ést,' 1916. február 16. ___________.

Hi

szen valószínűleg sok közöttük a kiváló kepe sít és ü is?

Természetesen. A választás azonban mégsem valami túlságosam nehéz. Első sorban a szolgálati érdemeket, a használhatóságot, a rátermettséget vesszük figyelembe.

Olyan egyszerűen, olyan természetesen mondja ezt, hogy szinte ebből a pár szóból is következtetni lehet a protekció-iszonyáról elterjedt hirek valóságára.

— Sok-e a protekció?

Wildner dr. mosolyog:

— Erről talán ne beszéljünk. A Fővárosi Iíiríap úgyis megírta rólam, hogy gyorsan rossz hírre tettem szert. Miinek öregbítenénk ezt a rossz hirt.

Es mosolygott újra igen jóízűen, igém barátságosan, hogy .az embernek szinte kedve lenne valakit gyorsan beprotezsáini. De nem, kár lenne ezt .a mosolygós arcot elf el hő site ni..;

Üzérkedés a záptojással

Folkusházy, a szenvedélyes tojásgyüjtő

A múlt évben feltűnést és bizonyos tekintetben felháborodást is keltett az a hir, hogy a községi élelmiszerárus tó-iizem tojáskereskedőknek adja el a város selejtes és részben közfogyasztásra alkalmatlan romlott tojását. Ezt az árut igen jelentős mennyiségben, minden pályáztt mellőzésével, huzamosabb ideig három, Galíciából idevándorolt kereskedő kapta, névszer int: Kramer Izsák, Weingarten Herman és Fried- lünder Eisig, akik a városi tojáson hamarosan meg is gazdagodtak. A gyors meggazdagodásnak egyik módja az volt, hogy ezek a kereskedők azt a tojást, amelyik t)foltos tojás'1 elnevezéssel jön a forgalomba és amelyik emberi táplálkozásra nem alkalmas, feltörve mint törött tojást forgalomba tudták hozni.

Akadtak sokan akik kifogásolták azt, hogy a város a rossz tojást áruba bocsátja és a községi élelmiszerárusitó-üzem vezetőségét e miatt sok támadás is érte, Friedlanderék szerződése ez évben lejárt és a városi élelmiszerárusitó-üzem vezetősége sietett gondoskodni a rossz tojás értékesítéséről. Nem hirdettek ezúttal sem nyilvános pályázatot, hanem kitöltetlen ajánlati lapokat küldöttek el néhány tojáskereskedőnek. Ezeket az ajánlati lapokat február 1-éig kellett a keres-, kedőknek kitölteniök és az élelmiszerárusitó vezetősége a napokban döntött az ajánlatok fölött. Ezúttal Álimann Mór és \Vilheim József tojáskereskedők kapják a város rossz tojását, még pedig március 1-től december végéig. A mennyiség igen tekintélyes, az ajánlati lap arról tesz említést, hogy a város háromszáz vaggon tojás feldolgozásából eredő selejtes tojást ad el a kereskedőknek. Altmann, Wilheim naponként 4—5 láda törött, ap. dt, apró, úszó, erősen törött és úgynevezett foltos tojást vesznek a várostól.

Meg kell jegyeznünk, hogy a „törött tojás'- emberi fogyasztásra még jó, azt a tojást nevezik igy, amelyik be van kissé horp .dva, az erősebben töröttet „tálca- tojásnak"-nak hívják azért, mert ezt az árut a kereskedők nagyobb tálcákon szokták forgalomba hozni. Ez a tojás is jó lehet még és mivel olcsóbb, v. szegényebb emberek szávesen vásárolják. Az „apró tojás'- szintén forgalomba hozható, az ,,uszó tojás‘‘-t már csak pékek és cukrászok dolgozhatják föl, ellenben a „foltos tojás'- — amelyik a világosság felé tartva, foltot mutat — emberi táplálkozásra nem alkalmas, ennek szaga van, és az ilyen tojást csak ipari célokra) főképpen vegyi célokra szabad felhasználni. A város ki is kötötte a pályázatot nyert tojásker.e-kedőknél, hogy ezek a foltos tojást csak ipari célokra adhatják el, azonban ez a kikötés visszaélések esetén inkább csak a városi élelmiszerárusitó-üzemet feli, egyébként teljesen illu- zórius.

Ezek után joggal beszélnek most sokat az élelmiszer- üzem eljárásáról. Nem érti ugyanis senki azt, hogy máért kell a törött, tálca és apró tojást tojáskereskedőknek eladni, amikor a községi élelmiszerárusitó- üzemnek nem kis költséggel fentartott árusító bódéiban, különösen a külvárosokban kellene azt árusítani a szegényebb emberek számára olyan áron, mint amilyen áron azt a város a tojáskereskedőknek eladja. Azt sem érti senki, hogy miért kell az emberi táplálkozásra már nem alkalmas foltos, végeredményben rossz tojást tojáskereskedőknek eladni, amikor ezt a tojást a város maga adhatná el vegyi ipari vállalatoknak. Ebben az esetben nem lehetne visszaéléseket elkövetni a tojással, de a visszaéléseket meg* lehetne akadályozni úgy is, ha a városi élelmiszerárusitó-üzem az ilyen árut denaturálná, esetleg borral leöntené ; zért hogy ez a tojás mint élvezheö cikk forgalomba hozható ne legyen. Hogy a városi vállalat miért nem cselekszik így, azt senki sem tudja.

•

A közönséget most legjobban érdekli az, hogy a tojás az utóbbi időben lényegesen olcsóbb lett. A központi vásárcsarnok mellett lévő tojáspiacon ma már 170 koronáért sem akarják megvásárolni a kereskedők azt a láda tojást, amelyik karácsony eiött 320 koronáért is r lig volt kapható. A kereskedők most olcsóbban adják a friss tojást, mint a városi élelmiszerárusitó-üzem bódéi a hűtőházi árut és 2 koronáért már 16—17 d'rab tojást lehet kapni. Munkatársunk a tojás- börze egyik legtekintélyesebb kereskedőjével beszélt, aki igy informált bennünket:

Ha valamelyes intézkedéssel lehetetlenné teszik azt, hogy bécsi tojáskereskedők és megbízottaik vásárolják össze a budapesti tojáspiac készleteit, akkor egy hétéi) bellii annyira lemegy a tojás ára, ho>gy a kicsinybeli forgalomban is adhat a kereskedő 20 darab tojást. 2 koronáért. Becsben a városi hatóság kiviteli tilalmat rendelt el a tojásra, nem tudjuk megérteni, hogy miiért nem tilthatja meg a főváros tanácsa is a tojás kivitelét, hiszen a Zentral ein- k a u f s g e s e 11 s c h a f t’n a k adott kiviteli engedély alapján ngyis szállítanak árut Németországba. Normális körülmétnye'k között az export lehetősége már eins elején úgyis megszűnik, ebben az időben már gondoskodni kell a téli és őszi szükséglet fedezéséről, ha csak azt nem akarjuk, hogy az idén is 28—30 fillérbe kerüljön majd: őszszel a tojás darabja. A városnak most kellene megtiltani a tojás kivitelét, mert ellenkező esetben a tojásunkat külföldre viszik, ott fogják elraktározni és későbben mi teljesen tojás nélkül állunk akkor, amikor a külföld szükséglete még a téli és őszi hónapokra is előre biztosítva van.

Kétféle mértékkel

Vasárnapi munkásaimét és záróra

A vasárnapi műnk:szünet fölfüggesztésének megszüntetésére vonatkozó miniszteri rendelet már megjelent. Mint ismeretes, a fölfüggesztést csak a kereskedelmi részére vonatkozólag szüntették meg, ellenben az ipari ágakra vonatkozóig tovább is érvényben maradt.

A városházán ebben a kérdésben bőséges tárgyalások folytak, amig ez az eredmény létrejött. Arra a kérdésre, hogy miért történt ez igy, illetékes helyen a következő felvilágosítást kapta a Fővárosi Hírlap munkatársa:

A kereskedeln i korn árnynál nem lett volna akadálya annak, hogy a n unkaszünet felfüggesztését áltálában, megszüntessék. Ez a terv azonban igen sok és különböző érdekbe ütközött. A kereskedők és iparosok mai érdekei egészen elágazók ebben a kérdésben. A kereskedőknek maguknak sem voltak a terv ellen kifogásaik, mert a vasárnapi áru sitiás nem valami lényeges. A kereskedelmi alkalmazottak viszont egyenesen kívánták, hogy — miután íix- fizetésü emberek — meg legyen a vasárnapi pihenőjük. Az iparosok azonban a vasárnapi munkával is szépen keresnek, az alkalmazottaknak pedig a mai drágaság melllett egyenesen vágyuk az, hogy miinél többet dolgozzanak és keressenek. Annyival1 is inkább fontos volt ez számukra, mert a vasárnapi munkát- lényegesen jobban fizetik. így történt,. hogy kétféle megoldást kellett keresni a kétféle érdek számára.

Ezzel szemben azonban még mindig nyílt kérdés, hogy mi lesz az esti zárórával. A kereskedelmi alkalmazottak ezen a téren igen élénk rgitációt fejtenek ki és úgy tudjuk a városházán is foglalkoznak már r. dologgal. A lökést erre az adja meg, hogy Bécsben most vissz állították a 7 órai zárást, amelyet a háború elején fölfggesztettek.

Nálunk nem függesztették föl a nyolc órai esti zárást, mégis ha, tíz ember kimegy az utcára, még kilenc órakor is nyitva vannak az üzletek, sőt vasárnap meg még féltizkor is. A belvárosi kereskedők még leginkább betartják a törvényes zárórát, de más városrészekben egészen önkényesen kezelik azt.

Nők a közttzemek szolgálatában

Érvényesülésük és jövő kilátásaik.

A világháború soha nem álmodott mértékben hozta meg a női munkának érvényesülését, a feininisliák egy óriási lépéssel közelitették meg céljaikat, amelyeket pedig kevés komoly ember vett komolyan. Megfut kiderült, hogy nem a realitások alapján itélö okos emberek, hanem a fantázia által tüzelt agitátorok látnak a jövőbe. A világháború meghozta a feministák diadalát, ha nem is teljes mértékben, de előttünk áll már a tény, hogy a liadbavonult férfi nép munkájának igen nagy részét nők végzik el s ahogy a tapasztalás igazolja, nem is rosszul. Nemcsak a férfiak munkabére, de munkajogviszonyok tekintetében a jogaikat is klsajáti- toHítálk a nők, amennyiben a hasonló körülmények mellett hasonló jogokat is kaptak a munkaadóktól.

Klasszikus példáját t eremtettle meg a nő munkábavonásának Budapest székesfóváros, illetve a főváros területén működő közlekedési és köztisztasági vállalatok. A Közúti Vasút Társaság, a Budapesti Városi Villamos Vasat, a főváros tulajdonába ment Székesfővárosi Társaskocsi Vállalta amely most a Fővárosi Fuvartelep intézése alá tartozik, végül a Köztisztasági Hivatal olyan üzemek,, amelyeknek munkája egy óra halasztást nem tűr. E közüzemek a háború első napjától tömegesen alkalmaztak nőiket a ha'dbavonult férfink helyett. Az uj munkaerő bevált! s ennek köszönhető, hogy a felsorolt négy nagyüzem zavartalanul funkcionál, az eleinte tapasztalt! zavaroknak és 'hiányosságoknak ma már alig vau nyoma. A háború kitörése óta közel 2000 nő lépett a közüzemek szolgálatá- l ba, ami által a törvény értelmében hivatalos személyek lettek. A székesfőváros munkájának egy bizonyos részét ma nők végzik el s illetékes helyen már ma hangoztatják, hogy jövőben, a háborít után sem fognak elzárkózni a női munkaerő elől, amely bizonyos primitívebb munkakörben egyenlő értékű a féri munkaerejével. Ez nagystílű szociális vá'ítO- i zásokat s eltolódásokat fog előidézni. A Fővárosi Hírlap a nagy problémát megillető komolyságai kívánván foglalkozni a dologgal, könntenut csinált azoknál a székesfővárosi üzemeknél, mélyek nagyobb számban alkalmaznak női munkásokat a ha'd'bavonultak helyett. Az illető vállalatok üzemvezetői rendkívül érdekes adatokkal és tapasztalatokkal járultak hozzá a női munkaerő kérdésének a megvilágításához.

A Közúti Vaspálya Társaság

forgalmi főnöke, Beöthy Károly, a következeket mondotta munkatársunknak:

— Vállalatunk szolgálatában ezidő szerint körülbelül ezer nő áll. Többnyire hajadonok. Túlnyomó részükkel meg vagyok elégedve, rnind- | össze az alkalmazott nők. 10%-át kellett eddig el- bccsájtani, ami nem nagy arány, mert hisz az el- bocsájtott férfiaké sem szokott kisebb lenni. Az el bocsátásnak többnyire megbízhatatlanság és gondatlanság az oka, ami rendszerint abban nyilvánul, hogy nem ügyelnek a kocsik indításánál, a lecsengetésénél, szórakozóttak s figyelmetlenek. Az ilyen hibákat természetesen nem nézheti el a társaság. Egy-két nőt hűtlenség miatt is elbocsájtottunk. A legtöbb női alkalmazott mint kalauz működik. Erre a mesterségre 17 napig oktatjuk őket elméletileg és gyakorlatikig. E 17 nap után járó bért csak akkor kapják meg, ha már három hónapot töltöttek a vállalat szolgálatában. Három vizsgát kell tenniük, egyet a jegykezelésből, egyet az általános szabályokból- végül egy fővizsgát, melyet én magam vezetek.. A fővizsgán átlag a tanulók 10%-a bukik el. ezek azonban nyolc nap múlva újra vizsgára jelentkezhetnek. A felvételnek nincs más kelléke, mint a megfelelő kor és egészség és az erköcsi bizonyítvány, előnyben részesülnek az elesett hősök özvegyei és leányai s a hadbavonultak feleségei s leányai. Minden vizsgán legalább1 öt hősnek az özvegye jelentkezik. Ezekkel igen méltányosan