Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-02-16 / 7. szám

;;

A napokban már a belügyminiszteri umbau érintkezésbe is léptek a fővárossal! és Buz ay Károly tanácsnok is ott járt, hogy a szükséges információkat megadja. A következő stádium most az, hogy a belügyminisztérium Jekü'ldi a fővároshoz a közegészségügyi felügyelő jelentését, a melyre a közegészségügyi iigyosztalv megteszi megjegyzéseit.

A városi vizsgálatot Buzay Károly tanácsnok, a közegészségügyi ügyosztály vezetője ejtette meg. Terjedelmest, mindenre kiterjedő jelentést adott át a polgármesternek. Ez a jelentés — mint értesülünk — bővelkedik a szenzációs adatokban. Rendkívüli szókimondással, sok helyen vádoló tendenciákkal épült föl ez a jelentés. Sok benne a megszívlelni való és a főérdeme, hogy benne van, ki mennyire bűnös azoknak az állapotoknak a föl idézésében, amelyek az ilyen katasztrófát lehetségessé tették.

A százkezü főorvos.

. ■ — Nem ismerte a személyzetét. —

Van azonban ebben az ügyben még egy igen szókimondó ember. Es ez Huaovernik Károly dr. egyetemi magántanár, az Uj Szent János-kórház igazgatófőorvos . Szókimondását a sajtóban és a rendőrségen gyakorolta kiváltképpen. Sajnos, az ö szókimondásának értékét azonban jelentékenyen leszállítja az a körülmény. hogy r. történtekért legelsősorban mégis öt terheli a felelősség. A zajos szereplésnek mintha kissé mosakodás jellege lenne.

Tény az, hogy a kórház elmebeteg osztálya, januárban nyílt meg és igy Hudovernik professzornak rendkívül sok dóig . lett volna. A szervezés munkája, a berendezkedés, a személyzet nevelése és a rendszerbe való beillesztése, mind ő reá várt. A professzornak azonban, aki igen kiváló szakember, egyéb nagy elfoglalt- sága is volt és igy nem törődhetett a kórház állapotaival annyit, amennyi természetszerűleg szükséges lett volna. Hudovernik professzor ugyanis hadirendí szolgálatot végzett a Vöröskeresztnek is. A főváros többször fölajánlotta neki, hogy föl fogja mentetni, de Hudovernik hallani sem akart róla.

így azután igazán nem lehetett ideje az Uj Szent János-kórház ügyeinek intézésére, pedig nem tulzunk. ha azt állítjuk, hogy ha neki több ideje lett volna, akkor a veszedelem esélyei megfogytak volna. így persze nem lehet még azon sem csodálkozni, hogy a most elcsapott fiatal ápolónőt Hudovernik igazgató nem is ismerte. Az egyik alorvos vette föl ezt az ápolónőt és kiképzését a főápolónőre bízta.

Unnék a leánynak felületes kiképzése igen nagy részben volt oka a bajnak, annál is inkább, mert a fő- ápolónő kiképzése is igen hiányos volt, amint azt a főorvos vizsgálata hitelesen megállapította.

Jó forrásból tudjuk, hogy Bárczy István polgármester erősen helyteleníti Hudovernik professzor szerepét és különösen azt, amikor őt is terhelik mulasztások, minden erővel másokra akart mind m felelősséget hárítani. Úgy tudjuk a polgármester nem is fogja ezt a . véleményét véka alá rejteni, hanem mielőbb tudomására hozza azt a kórház-igazgató professzornak.

A másik idevágó következménye az lesz a dolognak, hogy a főváros most már erélyesen követelni fogja, hogy Hudovernik professzor, bármily nemes és hazafias intenciókból dolgozik is a Vöröskereszt javára, hagyja abba ezt a működését és ha kell, föl is menteti minden katonai funkció alól, mert teljes munkásságára szükség van.

Hudovernik tervei.

Katona-ápolókat akart a női osztályon. —

Sok szó esett Hudovernik professzor egy memorandumáról is, amelyet a főváros tanácsának nyújtott be és amelyben az ápolószemélyzet jobb fizetését, nyűgül jjogosultságát és a létszámszaporitását kívánta. Ez a memorandum azonban kissé görögtüzesnek tetszik, ha akkor emlegetik, amikor esetleg vádakat is lehetne ' kovácsolni a memorandum szerzője ellen. '

Ezek a kérdések különben nem egyedül Hudovernik professzort foglakoztatták, sőt nem egyszer a tanácsban is napirendre kerültek. Hudovernik memorandumának különben igen groteszk részei is voltak. A háborús állapotokon például úgy akart segíteni, hogy az Uj Szent János-kórházban katonákat szeretett volna ápolóként alkalmazni és pedig a női osztályon is.

Akadt azután még egy másik furcsa eset is. Az ápolók és ápolónők fizetését fölemelte a főváros. A közegészségügyi ügyosztály költségvetésében már két

esztendő óta a magasabb összegek szerepelnek. Ezt a költségvetést a belügyminisztérium is jóváhagyta. A nyugdíjazás és az ápolók számának szaporítása dolgában szintén h:tározott már a közgyűlés. Ezt a közgyűlési határozatot azonban a belügymíniszer máig sem hagyta jóvá. Az Uj Szent János-kórház igazgatósága azonban — nyilván a közgyűlési egyéb rendelkezések jóvá nem hagyására gondolva — félreértette a helyzetet és nem utalványozta az ápolószemélyzet fölemelt fizetését.

Buzav tanácsnok nyilatkozata.

— A kórházij szolgálat uj szervezése. —

A tények ilyen részletes ismerete alapján kérdést intéztünk Buzay Károly tanácsnokhoz, a közegészséyiigyi ügyosztály vezetőjéhez és megkértük, ismertesse azokat az intézkedéseket, amelyeket az Uj Szent János kórházban történt tragédia következményeként életbe akar léptetni. Buzay tanácsnok a kővetkezőket volt szives a Fő v árost! Hírlap munkatársának elmondani:

— Az Uj Szent János-'kórliázban történt szerencsétlen esetből mi aligha tudunk tanulságokat, leszűrni. Mi előttünk igen világos, hogy az ápolószemélyzet fizetése kevés, hogy szükséges számukra a nyugdíjjogosultság, a számukat is szaporítani kell és a kiképzésüket is jobbá Kell tenni, biztosabb alapokra kell helyezni.

Mondom, mi ezt mind tu'dtük, valamennyi bajnak a leküzdésére régen megtettük az előkészületeket de hogy ez még sem sikerült, nem a mi mulasztásunk. A mostani eset csak arra késztet bennünket, hogy fokozott eréllyel fogjunk hozzá régi terveink megvalósításához és hogy azoknak útijából minden akadályt elhárítsunk.

A fizetésem elést, a nyugdíj jogosultság megadását és a személyzet szaporítását mi már régen elhatároztuk. Az Országos Közegészségügyi Tanács ebben az értelemben már régen előtérjesztés'Ö tett a belügyminiszternek, de a belügyminisztériumnak az volt az álláspontja ebben a kérdésben, hogy az egész ügyet országosan akarja rendezni és nem engedi a fővárosnak, hogy szeparáltan oldja meg ezt a kérdést.

— Ma azonban tisztában, vagyunk vele, hogy erre nem várhatunk. Régen tudjuk ezt, de kétségtelen, hogy elhatározásunknak az Uj Szent) János kórházi eset uj lökést adott. Igenis meg fogjuk valósítani a kérdés helyes megoldását.

— Terveink szerint az ápolónők kezdő- fizetésként 40 koronát, ruházatot, élelmezést, szóval a legteljesebb ellátást kapják. Mőközönkint azután fizetésemelésben részesülnek, úgy hogy 90 korona havi fizetésig fölvihetik. Ez már egészen kielégitő honorálása lesz munkájuknak. A nyugdijat is megadjuk nekik és pedig szintén teljes ellátássál. A létszám szaporítása szintén elmúl ászt ha tat! an kötelességünk.

rgen fontos kérdés az is, hogyan tudunk az ápolószemélyzetnek teljes és alapos kiképzést biztosítani. E célból két kurzust létesülünk. Egyet a jobb, másikat a bal parton. Kaszárnyaszerii ellátásban részesítjük itt a n.oviciusokat, akik nemcsak elméleti, de egyben gyakorlati kiképzésben is részesülnék. A teljes ellátás mellett azután miég mindenki kap még napi egy korona zsebpénzt is.

Ezek azok a módok, amelyekkel, reméljük, el tudjuk érni. hogy jó és megelégedett ápolószemélyzetet biztosítsunk a főváros kórházainak.

*

Buzay tanácsnok e nyilatkozata mindenesetre mieigenyugtató. Megnyugtató benne, hogy az ügyosztály a katasztrófa nélkül ás gondéit a bajokra, amelyeket okvetlen ki kell küszöbölni. A fájdalmas pedig az, hogy a belügyi kormány, a vidéknek a fővárossal szemben való féltékenységének honorálása kedvéért, útját állta azoknak az intézkedéseknek, amelyekhez a fővárosnak meg lettek volna az anyag! eszközei is és meg

Budapest, 1916. február 16.

lett volna hozzá az akarat is. Reméljük, hogy az Uj Szent János kórházibeli eset nemcsak a fővárosnak adja meg tervei megvalósításának ki- kény szeri té sere az akaratot, de a belügyi kormányt is jobb belátásra fogja vezetni.

Ördögűzés a tanügyi-osztályban

Wildner tanácsnok az „Ecce Homokról,, a hadimuzeumról, a tanügyi választásokról, a sok pályázóról és a protekcióról.

A hónap végén tanitó-, tanítónő- és óvónőválasztások lesznek, A Fővárosi Hirlap legutóbbi számában megemlékeztünk róla, hogy miilyen ostrom folyik a közoktatásügyi ügyosztály és különösen Wildner Ödön dr. tanács-1 nők ellen. A protekciónak azonban ezúttal igen kellemetlen dollga van a városházán, mert Wildner tanácsnok a puritánság füstölőjével ma valóságos ördögűzést visz véghez.

Nem érdektelen dolog betekinteni pár percre a hirtelenében ijesztő hírre vergődött tanácsnokhoz.. Az ügyosztály helyiségei, amelyeket most alakítottak át, még alaposan festéksza- guak. A titkár szobája valóságos bálterem lett. Benne egyetlen íróasztal és töméntelen szék. Félremagyarázhatatlán Jele annak, hogy ide túlontúl sokan járnak. Most azonban pár idősebb ur társalog csak a terem közepén. Iskolaigazgatók lehetnek és maguk is csodálkoznak, hogy milyen kevesen vannak. Úgy látszik, az ördögűzés fényesen sikerült, alig két hónap alatt belátták a protektorok. hogy itt hiába koptatják a cipőjük talpát.

A magas uraságok helyett egy boton-sánti- káló, vadul tenyésző, torzonborz szakállu katona jön ki a tanácsnok szobájából. Sebesült tanitó, akinek számára félóra ideje is jutott a nagyon elfoglalt tanácsnoknak.

Wildner dr. a Déri Ferenc által örökül hagyott hatalmas kék íróasztal mellé tt ül. A hires tanügyi-tanácsnoki szoba nem változott. Csak Wildner néhány kedvenc képe vándorolt át a szociálpolitikai ügyosztályból és a középső» asztalon néhány üj magyar váza.

Elfőbb néhány közszájon forgó kérdés iránt érdeklődünk.

— Igaz-e. hogy a főváros megvette az Ecce Homot?

—- Nem, nem vette meg. — monda kategorikusan a tanácsnok.

— Nem is akarta?

— Hogy akarta-e? Szó volt róla. De nem vette meg. Hogy milyen összegről volt szó. azt Sem tudom, már elfelejtettem.

' Szó van arról is, hogy a főváros hadi m u zen m o t akar fölállítani.- Hadi múzeum? — mondja Wildner dr. — ilyen formában nincsen róla szó. Múzeumot nem csinálunk. Uj és külön múzeumot nem. De persze, ami hadiereklye a kezünkbe kerül, vagy amit meg tudunk szerezni, elhelyezzük a Fővárosi Múzeumban, aminthogy a Nemzeti Muzeum sem csinál egyebet.

Amikor aztán ,a tanitóválasztásokra kerül a szó, már sokkal pozitivebb válaszokat ad a tanácsnok.

— A választások valószínűleg a hónap végén lesznek -— mondja — és igaza van önnek, hogy a nagyon kevés állásra nagyon sok a pályázó.

Előveszi az iveket, amelyeken a pályázók vannak előjegyezve és onnan mondja el a riasztó adatokat:

— Az elérni iskolákban 35 tanítónői állás kerül betöltésre és erre a 35 állásra 628-an pályáznak. Férfiak számára 25 állást hirdettünk és a pályázók száma 134. A polgári iskolákban még rikítóbb1 az arány. Itt vegyesen van szó férfi és női állásokról. A nyelv és történelmi szakcsoport megüresedett 8 állására 200, a mennyiségtan-természettudományi csoport 2 állására 98 és a testnevelési 3 állásra 72 pályázat érékezett be. Négy óvónői állás is betöltésre kerül és erre a négy áfásra is 76-an pályáztak.

— Nagy föladat lehet — mondjuk. — ebből a tömegből kiválasztani a legérdemesebbeket