Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-12-27 / 52. szám
6 okoz majd azoknak a vállalatoknak, amelyeknek saját villanyfejlesztö-telepiik van, összeírása, fölvétele, árammérővel való ellátása, a fogyasztás állandó ellenőrzése.- Ennek az adónak kezelései — legalább az első időben — az ügyosztály keretében kívánják eszközölni. Természetesen a megnövekedett munkát az ügyosztály a mai keretek között nem tudja elvégezni és igy nyolc-tiz uj munkaerőt kell beállítanunk. Számítanunk kel! ugyanis rá, hogy az első hónapban legalább 8—10.000 beadványt kell majd elintéznünk. — Mit jelentenek — kérdeztük — a közgyűlés által elfogadott módosítások az adó által hozandó jövedelem szempontjából? A közgyűlés módosításai folytán az előirányzott bevétel is jelentékenyn fog csökkenni. Körülbelül egy millióra tehető az az összeg, amelyet az előirányzattal szemben a kedvezmények folytán nem fognak beszolgáltatni. Megkérdeztük még a tanácsnokot az ügyosztály legközelebbi terveiről, rövidesen végrehajtandó akcióiról. Az ügyosztály legközelebbi progr amurijába — felelte — tartozik a Budapesti Általános Villamossági r.-t. beváltása. E tekintetben már javában folytak a tárgyalások, amelyeknek azonban félbe kellett szakadniok az árfelemelés és az adójavaslatok miatt, amelyek teljes időnket igénybevették. Bár előbb a megindult tárgyalások háttérbe szorultak, most azonban már épen az egységes kezelés szempontjából újból nagyon is aktuálissá váltak. Ebben a kérdésben a fővárosnak a jövő év első negyedében múlhatatlanul határoznia kell. Az uj házbérrendelet Irta: Dr. Halom Dezső, a Magyar Általános Ingatlanbank r.-t..vezérigazgatója. A béremelést korlátozó rendeletnek sürgősen kellett megjelennie és mint sürgős a munka lenni szokott, az meglehetősen tökéletlen. A módosító szabályrendelet azonban már nem olyan sürgős. Ezért helyes volna, ha a tanács e téren követné azt a példát, amit a háború alatt különböző moratóriumi és kivételes rendelkezések kibocsátása alkalmával a kormány tett, tudniillik az érdekelt köröket szóbelileg vagy irásbelileg ankéten meghallgatta. Nem helyes ezt sajtóbeli magántevékenységre bízni. Majdnem közhely de nem árt ismételni, hogy igazságtalan intézkedés, ha abból indul ki, hogy a háború előtti bérek mérvadók. Ez csak akkor lenne igazságos, ha minden élelmi és szükségleti cikknél ezt a zsinórmértéket alkalmazták volna. A háztulajdonos is, aki házából él, a bérjövedelmekből ma sokkal kevesebb szükségletét elégíti ki, mint a háború előtt, tehát ha a lakbér a háború előtti niveaura szorittatik le akkor a háztulajdonos nemcsak, hogy emelkedést nem élvez, hanem károsodik. 10.000 K tiszta bérjövedelemből a háztulajdonos ma fele vagy harmad annyi szükségletét elégítheti ki, mint a háború előtt. Ezért helytelen a módosító rendeletnek az az alapelve, hogy a házbér abban az arányban emelhető fel, amely arányban a házfentar- tás költségei emelkednek. Az ilyen emelés által a háztulajdonos még mindig csak ott tart, hogy annyi névleges jövedelme marad, amennyi volt a háború előtt. Ebből még le kell számítani a háború alatti károkat moratóriumos bérveszteségeket stb. úgy, hogy tényleg a háztulajdonosnak lényegesen kisebb bevétele és kisebb jövedelme marad, mint a háború előtt. Hiányzik a javaslatból, — amennyire ismerem — az értékhatár leszállítása. 500D korona lakbérhatár túlságosan magas. Azok, akik például 1500, vagy 2000 K-nal nagyobb lakbért fizetnek, nincsenek arra utalva, hogy rendkívüli intézkedések utján oltalmaztassanak. Az összes életszükségletek kielégítésénél a fizetendő Pénzösszeg névértéke emelkedett. A lakbéreket olyan arányban amúgy sem lehet emelni, mint amilyen arányban pl. az élelmicikkek drágultak. Mennél nagyobb lakásról van szó annál ke- \ ésbbé van szükség az oltalomra, mennél kisebb a lakbér, annál inkább van szükség arra. Ennek folytan a javaslatban azt az alapgondolatot szerettem \ olna látni, hogy a béremelés korlátozása lépcsőzetesen alkalmazkodik a bérösszeghez és egy bizonyos bérösszegnél ez a ko: látózás megszűnik. Amellett bizonyos minimum pl. 10—15°/o emelés a legelső fokozaton is engedélyezhető volna. Ez nem is súlyos, mert a legszegényebb munkás is ma 200— 300%-kal nagyobb munkabért kap, mint a háború előtt, úgy hogy 10—15ü/o-os lakbéremelés nem éri őt aránylag még oly nehezen sem, mint régebben a kisebb házbér. Ha alapul vesszük, hogy egy munkás- lakásnak lakbére naponként 1 K, akkor az a régi 4 K-ás napszám mellett az összes jövedelem 25°/o-át emésztette fel. Ma a napszám kb. 10 K. Ha a lakbér emelkedik 1 K 10 í-re, vagy 1 K 15 f-re, ez még mindig a napszámnak sokkal kisebb százalékát veszi igénybe, mint a háború előtt. Nagyon helyes az egyeztet ő-b i z o 11 s á g eszméje, melyet a már érvényes rendelet is előre lát. A bérviták olyanok, melyeknél a tisztán üzleti szempontok mellett .a méltányossági szempontoknak is érvényesülniük kell, úgy a bérlő, mint a bérbeadó ja-' vára. Lehelnek olyan körülmények, melyek a-legkisebb béremelést is méltánytalannak tüntetik fel a bérlővel szemben. Gondoljunk csak a kereső férfi nélkül itthonmaradt asszonyokra és gyerekekre akik esetleg a legminimálisabb 10°/o-os béremelést sem bírják el. Az egyeztető-bizottságok feladata volna, hogy még a szabályrendeletben megengedhető legkisebb béremelést is elhárítsák olyan esetekben, mikor ez nyilván méltánytalan. Persze hozzákapcsolandó volna, hogy az uj bizottság által törlendő jogos béremelésért a bérbeadó valamelyes kárpótlásban részesüljön a kincstártól, például adókedvezményben. Viszont nyilván méltánytalan helyzetek állhatnak elő a béremelés korlátozása által bérbeadóval szemben is. így például a hirtelen és nagyon meggazdagodott emberekkel szemben, különösen, ha a bérbeadó helyzete súlyos — nyilván méltánytalan hogy a béremelés korlátoztassék. itt viszont az egyeztető-bizottság hatásköre arbitrarius módon oda volna kiterjesztendő, hogy a béremelés korlátozását ledöntheti. Vegyük pl. a koronázási ünnep alkalmából a várban hirtelen származó bérjövedelmet. Egy ablakért fizetnek ma egy napra 2—3000 K bért. Akinek 3 utcai szobája van, 4 ablakkal, ez egy nap 12.000 K bérjövedelmét élvez. Ezt a jövedelmet persze nem a háztulajdonos kapja, hanem a bérlő. Viszont a háztulajdonos a bérlőnek egy krajcárral sem emelheti a lakbért, sőt a bérlő esetleg moratóriumos intézkedések folytán neki lakbért nem is fizet, vagy részben fizet. Az egyezteiő-bizottságra ilyen esetben joggal ruházhatjuk azt a hatalmat, hogy a béremelés korlátozását ledöntheti. Hasonló eset az amikor a régi bér különleges körülmények folytán rendkívül olcsó. így például valaki a házban, mint rokon, vagy mint inspektor, vagy alkalmazott félárban bir lakást. Mondjuk 2000 koronás lakásért fizet 1200 K-t. A ház eladatik, az uj tulajdonos ezt a lakást, amely kivételesen 1200 K-ért volt kiadva, szintén nem adhatja ki az uj bérlőnek 1200 K-nál drágábban, holott a régi tulajdonos által kedvezményezett rokon alkalmazott, inspektor a lakásból távozik. Nyilvánvaló, hogy ez a rendeletnek nem is volt célja. Ilyen esetben akár az egyeztető-bizottság felhatalmazása alapján, akár anélkül jogot kellene adni bérbeadónak, hogy a házban levő többi lakások béréhez arányosítva adhassa ki ezen lakást is. Bajos megszövegezni olyan javaslati intézkedést, melyre vonatkozó javaslat egészében előttem nem fekszik. Mindemellett felveendőnek tartanám azt a szabályt, hogy „minden olyan esetben melyet akár a bérlő, akár a bérbeadó rendkívül méltánytalannak tart, jogában van a félnek az egyeztető-bizottságnál a bérrende- lettöl esetleg eltérő intézkedést is kérni.“ Megfelelő adminisztratív intézkedésekkel, költségekkel vagy bírságokkal lehetne elejét venni annak, hogy alaptalan kérelmek tömegével a bizottságéi ne halmoztassék. A bizottság összeállítására nézve hiányosnak találom azon intézkedést, hogy felerészben az állam, felerészben a törvényhatósági bizottság kiküldöttjei legyenek annak tagjai. A bizottságba okvetlen jogtudó, díjazott tagok is kiküldendők, azonkívül a laikus emberek részvétele nagyobb arányban kívánatos, A kiküldendő tagok között szívesen látnék nőket is. Egyáltalán nem az a fontos, hogy a kfküldendő tag törvényhatósági bizottBudapest, 1916. december 27. sági tag legyen, hanem ellenkezőleg, olyan ember, akinek kedve és ideje van ezen kérdésekkel foglalkozni és aki az életet is jól ismeri. A bizottságban kell, hogy a bérlők és bérbeadók érdeke egyaránt érvényesüljön és kívánatosnak, sőt szükségesnek tartanám, hogy sok bizottság legyen. Például legalább annyi, amennyi iskola van a fővárosban és minden iskolában ülésezhetnék egy-egy ilyen bizottság. Tagjait olyanféleképen kellene kijelölni, mint például a szegény gyámokat és gondoskodni kellene arról, hogy a különböző bizottságok gyakorlata központi irányítás által egyöntetűvé tétessék. Helyes a felmondást tiltó rendelkezésnek megszüntetése, mert ez a magánjogok feletti rendelkezést bántóan korlátozza szükség nélkül, miután a bérek maximumát egyik vagy másik módon amúgy is meg lehetne állapítani. Végül helyes volna az uj rendelkezésben oly- képen módosítani a korábbi rendeletet, hogy az b i- zonyos időhatárhoz köttessék. Pl. félévhez vagy egy évhez. Ezáltal automatice előállana annak a szüksége, hogy a határidő letelte után a rendelet vagy íentartassék, vagy módosittassék. esetleg megsziintettessék és igy az időközben felmerült tapasztalatok értékesíttessenek. Kivételes rendelkezés e téren ugyanis annyira uj körben mozog és mint az eddigiekből látszik, annyira fenforog az igazságtalanságnak a veszélye, hogy ennek időnkénti revíziója éppúgy szükségesnek látszik, mint annakidején a moratóriumi rendelkezések módosítása. A moratóriumi rendeletek tudvalevőleg mindig bizonyos határidőig voltak érvényben, melynek lejárta előtt a szükséges módosítások az illető rendeletén megtörténtek. Legalább is addig volna kívánatos ezen időbeli korlátozás, mig nem szereztünk tapasztaltokat ezen az uj téren. Közegészségügyi reformok Márkus tanácsnok beruházási programmja Nincs még félesztendeje annak, hogy Márkus Jenő dr. tanácsnok, a közegészségügyi ügyosztály vezetését átvette. Ezt az időt — a városházán mindenki tudja — olyan munkában töltötte, ' amelyhez nemcsak talentum, hanem fizikum is szükséges. Dolgozott és úgyszólván hangját sem hallatta. Most, hogy az esztendő küszöbén megjelentünk nála és kértük, nyilatkozzék jövendő programmjáról, amelyet uj ügyosztályában kíván megvalósítani, meglepődve hallottuk olyan elsorolását a kész terveknek és közelíekvö alkotásoknak, amelyet szinte esztendők munkája és tapasztalata tenne csak természetessé. Vannak természetesen a tervben régi követelések, régi szükségességek is, amelyek azonban Már k u s Jenő dr. gyors és éréi vés kezében hamarosan megoldást fognak nyerni. Márkus tanácsnoknak a Fővárosi H i r 1 r d munkatársa előtt tett nagybecsű nyilatkozatát.a következőkben ismertetjük: A kórházprograinm végrehajtása. A közegészségi ügyosztály legsürgősebb feladata, hogy a kórházügy terén uralkodó nehéz viszonyokon segítsen. Ismeretesek azok az úgyszólván leküzdhetetlen nehézségek, amelyek a kórházi ápolásra szoruló betegek elhelyezése kö ül fennállanak. A helyzet a1 háború alatt csak rosszabbodott és kórházainkat pótágyakkal kellett megtölteni, hogy a bajok e tekintetben némileg orvosolhatók legyenek. A főváros lakosságának annyira; fontos közegészségi érdekei, de magának a fővárosnak erkölcsi reputációja is elkerülhetetlenné teszik a kórházi viszonyok sürgős és gyökeres rendezését; e célból a közegészségi ügyosztály minden előkészületet megtett arra, hogy a még Ibii-ben megállapított kórházépítési programul végrehajtása mielőbb megkezdhető legyen. Kidolgozta az ü-gyosztály a viszonyoknak időközben beállott változása folytán szükségessé vált módosítások terveit, amelyeket legközelebb a közgyűlés elé fog terjeszteni. — A módosított Programm elsősorban a meglévő kórházaink közül kifogás alá eső épületek helyrehozását, átépítését, illetőleg a már teljesen hasznavehetetlenné vált épületek lebontását és uj épületekkel való pótlását tűzte ki feladatul. Ezek között a Szent Rókus-kórház lebontása a legsürgősebb tennivaló, amelynek épülete — eltekintve attól, hogy a városrendezésnek is útjában áll — kórházi célokra teljesen alkalmatlan.
