Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-12-13 / 50. szám
ötödik évfolyam Budapest, /ff/fi. december 13-án. 50. szám m»ampmmiiniHginamaiiiaiHaninnipmDiimninmp»iaiiipinginaiiiaingnini»aiiintnmiiPinaiimiHE ELŐFIZETÉSI 7tRHKt Égési évw*e ........... 20 K. Fe l évr>e ................. iq ff. Eg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztőt DOLCSÓ Emil Megjelenik minden szer- dón, Szerkesztőség és kiadóhivatal t VI. kér. Szív-utca ...... IS. szóm Telefon ............... 137-13 A király Budapestre jött, hogy megismerkedjék az ország vezetőivel, miniszterekkel, államférfiakkal, ellenzéki vezérekkel, Budapest legfőbb hivatali uraival. Voltaképen nem is ismerkedésről volt szó, mert hiszen a kormányférfiaknak és a polgármesternek . már korábban is alkalmuk volt a felséges’— akkor még csak fenséges — urral beszélni. De a legelső magyar ember szivét, tapintatosságát bizonyítja, hogy még a koronázás előtt alkalmat nyújtott a nemzet hódolatának bemutatására és a koronázási ünnepségekre már úgy jön királyi hitvesével, mintha mindig is itt tartózkodott volna. A cifra nyomorúság városa vagyunk és szeretjük fitogtatni, ragyogtatni az ősi virtust, a magyar vendégszeretetet, királyhüséget, pompakedvelésünket. Ez egyszer azonban joggal és okkal büszkélkedhetünk, mert a koronázás fénye, a ragyogó külső nemcsak forma lesz, hanem lényeges kerete a magyar alkotmány legfontosabb aktusának. És ha világháború du1 is, ha testvéreink, fiaink a fronton küzdenek is, Budapestnek mégis ki kell vennie magáét a szent napon. Kicsinyes takarékossági szempontoknak nem szabad szerepelniük, mert a ragyogó keretet csakis akkor fogja megtölteni a kívánt tartalommal a felséges uralkodópár, ha a szivükhöz férkőzünk, ha meglátják és megérzik, hogy a fény és pompa nem üres hivalkodás, nem önmagunkért van, hanem a szeretetnek, a hűségnek, a bizalomnak a jele. Budapestet a koronázás napjára teljesen ki kell vetkőztetni hétköznapi mivoltából. Érezzék meg azok, akiktől sorsunk, jövőnk, nemzeti vágyainknak érvényesülése, reménységeinknek teljesülése függ, hogy itt az ő igazi helyük, hogy Budapest igazi királyi székhely, nem kényszerű és alkalmi kirándulóhely, hanem méltó arra, hogy állandó, kedvenc tartózkodási helye, első és igazi otthona a magyar királynak és a magyar királynénak. Világosan szólva: Budapestnek nemcsak erkölcsi, hanem nagy anyagi érdeke, hogy felejthetetlen emlékezetébe vésődjék a felséges párnak a koronázás napja. A cél megér minden áldozatot, mert a káprázatos és szivvel-lélekkel telitett ünnepély, a magyarság hódolatának ragyogó megnyilatkozása kell, hogy éreztesse hatását a jövőben is. Megvalósul az évtizedes, sőt évszázados álom: magyar udvartartás, magyar király és királyné a magyar királyi palotában. Odacsődül az udvar apraja- nagyja, a diplomatáknak, a világ-notabilitások- nak kedvenc találkozóhelye lesz Budapest. A civillistát Budapesten költik el, a nagykövetek reprezentációs költségeiket Budapesten adják ki, az udvari emberek Budapesten élik fel jövedelmüket, az udvari ünnepélyek résztvevői Budapesten hagyják a pénzüket: — jólétet, gazdagságot, anyagi és erkölcsi érvényesülést jelent Budapest számára a király és királyné jelenlétének állandósítása. Egy-kettőre utolérjük Bécset nem irigyelt, de joggal csodált fejlődésében. Nem kell hozzá egyéb, mint az, hogy megnyerjük az uj uralkodó szivét, bizalmát. Nagy dolog — érdemes dolog. Megérdemli a legnagyobb erőkifejtést. Vakító fényen, diszen és pompán által érkezik meg Budapest a hétköznapok boldogságához, a polgári jólétnek, a város fejlődésének teljességéhez, álmok álmához: gazdag, hatalmas, gyönyörű, világhíres Nagybudapesthez! A zsirkérdés egyelőre megoldottnak tekinthető, mint ahogy általában némi enyhülés tapasztalható kétségkívül az élelmiszermizériákruíl. Ürömmel és megelégedéssel állapítjuk meg a javulás tényét és szívesen konceááljuk azt is, hogy az élelmiszerüzletek előtti ácsor- gás csökkent, a tejellátás terén pedig némi rendszeresség tapasztalható. De a kritika jogéit e tényekkel szemben is fentartjuk és leszögezzük azt az igazságot, amit a vidéki újságok vezércikkei úgy fejeznek ki, hogy: áebuisset priáem. Óh, miért oly későn, miért kellett várni eddig a tejrendszerrel és a zsirrendszerrel, miért kell felkelteni azt a látszatot, hogy a Közélelmezési Hivatal főispánt elnöke hozta a változást. A főváros már akkor kérte a zsirjegyrendszer életbeléptetéséhez szükséges vajmennyiségnek a kiutaláséit, amikor a nemzet bárója még Túróéban és Zólyomimn pipálgatott. A kormány akkor nem találta szükségesnek a dolgot, most pedig igen. így fakad áldás a Közélelmezési Hivatal működéséből és igy lesz honmentő a nemzet bárója. Árdrágítással vádolják a fővárosi és tagadhatatlan, hogy a vád, amennyiben a világítás megdrágítására és a közlekedés díjemelésére vonatkozik, nem okvetlenül elfogult és rosszhiszemű. Nem szabad elfelejteni, hogy Budapestnek nemcsak munkásproletárjai és pénzfejedelmei vannak, hanem polgárai is és a harmadik rend súlyosan nyög a másodiknak és a negyediknek a majomkövei között. A vagyonos osztálynál csakugyan nem számit a világítás árdifferenciája és nem érzi a közlekedés megdrágítását. Minthogy pedig a munkásosztályról a világítási adónál humánus és dicséretes mentességgel, a közlekedés tarifareformjánál pedig a perifériális jegyek árának leszállításával bőségesen gondoskodtak, ,— természetes, hogy ismét a középosztály, a polgárság az, amelynek a világítási adó és a tarifaemelés számos millióját ki kell izzadnia. A polgárság ezért nem lelkesedhetik a reformokért. Goldmann József fő- és székvárosi törvényhatósági bizottsági tag és tejnagyhamisitó megunta a hatóságokkal való folytonos nézeteltéréseket és azzal a nagylelkűséggel és altruizmussal, amely a tejhamisitókat annyira jellemzi, felajánlotta tejét, telepét, szemétjét a fővárosnak. A főváros szólt a Vásár pénztárnak, a Vásárpénztár szólt a Központi Tejcsarnoknak, a Központi Tejcsarnok pedig alkuba bocsátkozott a rtemesszivü Aranyemberrel. Az üzletből még nem lett üzlet, de több mint bizonyos, hogy az lesz. Goldmann urat tehát községesitik, amiből mindenesetre nagy veszteség háramlik a vízmüvekre, viszont nagy nyereség a közönségre, mert kicsúszik Goldmann ur lábai alól a tejhamisitási alap, a tejpancsolási alkalom. Teleszky a bettermentről Észrevételek a Tabán szabályozása küszöbén A főváros nagy városszabályozási tervei mindinkább aktuálisakká válnak. Itt van többek között a legaktuálisabb, a Tabán szabályozása, amelynek céljából immár harmincnyolc esztendeje folyik a kisajátítási eljárás. Ma már a: végleges szabályozáshoz szükséges telkek legnagyobb része a főváros tulajdona és pedig mintegy húszmillió korona értékben. Ilyen stádiumban állván a dolgok, a városházán kezd komoly fejtörést okozni, hogy miként lehet majd azoktól a telektulajdonosoktól valami visszatérítést szerezni, akiknek telkeinek értéke a hatalmas rendezés révén igen erősen emelkednek. Annál nagyobb gondot okoz ez, mert nagyon jól tudják, hogy a pénzügyminiszteri székben ma olyan férfin ül, aki nem rokonszenvezik valami erősen a fővárossal. Pedig a Tabán szabályozási munkálatainak megkezdése előtt komoly kormánygaranciára van szükség, amely biztosítja a fővárost, hogy a betterinent- adó révén némi visszatérítésben lesz része. Hogy ezt a garanciát megkapják-e, arra éppenséggel nem biztosíték éppen Teleszky János pénzügyminiszter személye. Egy ízben már fölirt a kormányhoz a főváros és azt kérte, hogy miután az Erzsébet-sugár- ut tervei teljesen elkészültek, adjon módot a pénzügyminiszter arra, hogy a hirtelen emelkedő telkektől betterment-adót szedhessen. A fővárosnak erre a kérésére mindmáig még csak választ sem adott Teleszky pénzügyminiszter. Általában úgy tudják a városházán, hogy Teleszky veszedelmes ellensége a bettermentnek, mert azt a székesfőváros, akarja megcsinálni. Ezekben a napokban, amikor a betterment kérdése hovatovább ismét napirendre kerül, vissza kell emlékeznünk arra, hogy Teleszky János tizenöt esztendő előtt, amikor még fiatalabb is volt, de meg inkább csak elméletileg foglalkozott a dolgokkal, amikor még sűrűn jelentek meg közgazdasági tanulmányai is, amikor talán még a főváros iránt való antipátiája sem fejlődött ki olyan kiválóan, mint ma: ismételjük, tizenöt esztendő előtt még nem volt ellensége a bettermentnek. A Mandello-íéle közgazdasági lexikonban Teleszky János a betterment-adóról szószerint igy vélekedik: „A nagyvárosi lakosság adóterhe mindenütt oly rohamos emelkedést mutat, hogy a városok, ha modern feladataiknak meg akarnak telelni, okvetlenül kénytelenek oly uj jövedelmekről gondoskodni, amelyek nem az általános adóteher növeléséből erednek. Másrészt a telekspekuláció tultengése éppen a nagy városokban az egészséges épitkezésügy fejlődésének rovására érezteti kártékony hatását. A telkekkel spekulálók a városi ügyek vezetésében mind nagyobb befolyást igyekeznek szerezni és e befolyásukat nem a város helyes fejlődése érdekében, hanem telkeik értékének felhajtására használják ki. Számos olyan város van, hol ujjal lehet rámutatni arra, hogy mint gazdagodtak meg egyesek telekspekulációik folytán, a közügyek rovására. A betterment adóztatás mindkét iránsTan üdvös hatást gyakorol. Növeli a város bevételeit, korlátozza a telekspekulációt“. „. . . Ámde ezek a nehézségek mind nem szolgálhatnak a betterment-tax elvetésének indokául, csak figyelmeztetők arra, hogy ez az
