Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-12-13 / 50. szám

2

Budapest, 1916. december 13.

elv mérséklettel, észszerűen és a körülmények bölcs mérlegelése mellett valósítandó meg, így megvalósítva azonban üdvös hatása és célszerűségé kétségen felül áll.“

így irt Teleszky János, a pénzügyi szakíró és lexikon-tudós. A főváros intéző köreinek jó lesz majd akkor, amikor ismét rákerül a sor a betterment kérdésére, szaktekintélyként Teleszky Jánosra, az Íróra hivatkozni, akinek véleménye mindenesetre komolyan fog latba esni Teleszky János, a pénzügyminiszter előtt.

Irányadó szakvélemények

a világítás megdrágításáról

A közgyűlés jövő szerdán tárgyalja le a gáz- és elektromosáram adóját. A javaslat sürgősségét az indokolja meg, hogy a városházán már a következő év január elsejével életbe is szeretnék léptetni az uj adót. A pénzügyi bizottságban hallhattuk már a városatyák véleményét, a közgyűlés előtt azonban idei én valónak tartottuk hogy meghallgassuk azokat is, akik egyrészt termelik, másrészt fogyasztják a villanyt és a gázt. E tekintetben különös érdeklődésre tarthat számot dr. Ripka Ferencnek, a fővárosi gázmüvek vezérigazgatójának és Stark Lipót- nak, a fővárosi elektromosmüvek vezérigazgatójának nyilatkozata, de komolyan számolni kell azoknak a véleményével is, akik mint a kereskedők és kávésok. szóval a legtöbbet fogyasztók, vezetői mondják el véleményüket az uj adóról.

Ezek a nyilatkozatok itt következnek:

Ripka Ferenc dr.,

a „Székesfővárosi gázmüvek“ vezérigazgatója:

— Az én álláspontom a világítási adó kérdésében az, hogy ha már a városnak pénzre van szüksége, úgy a pénzszerzésnek ez a módja igazságosabb, mint a pótadó, mert a pótadó alkalmazásának esetében, annak a szegény kültelki, mécscsel és petróleummal világitó polgárnak kell tehermentesíteni a belvárosi nagy cégeket, üzemeket és gazdag magánosokat, kik néhány száz lámpa kényelmes és olcsó áramát fogyasztják. Ennél sokkal igazságosabb és helyesebb a világítási adó. Egyebekben, mint ismeretes, ellenzője voltam mindig a világítási adónak, azt vallottam, hogy sokkal helyesebb az a forma, ha a város az aránytalanul megdrágult anyag- és üzemköltségekre való tekintettel, emeli a gázfogyasztás árát. Mert igy háború után, ha a konjunktúrák javulnak, megvan

Vigalmi közgyűlés.

Jótékony homály borul a díszes közgyűlési teremre. Négy óra van, sőt negyed öt és a csillárok még mindig nem gyulladtak ki. Mi lesz itt?- A világítási adót tárgyalják, stilszerü tehát a sötétség.

Ennek az indokolásnak hamis volt a mája meg a zúzája és hamis minden porcikája. Mivelhogy a világítási adóról szó sem volt, ellenben a vigalmi adó volt a napirenden. És amikor ez nyilvánvalóvá lett — fényáradat lepte el a termet, a pompás csillárok ragyogtak és a ragyogásuk valami sajátságos eszmetársulás révén erre a morfondirozásra ragadta el a közgyűlés egyik szakértőjét:- Testvérek között is megér ez a két csillár ötvenezer koronát.

Megvenné, ha árverést tűznének ki a főváros ellen?- Nem venném meg, merthogy egy ilyen csillárnak külön teremre van szüksége.

Az üzlet ily módon dugába dőlt és Bárczy podeszta már fel is olvasta ama városatyák névsorát, akik az ülés jegyzőkönyvét hitelesi- tendik. Schlanger Mór irigykedve szólt:

Hallatlan szerencséje van ennek a Szalay Mihálynak. Múltkor is jegyzőkönyvhitelesitő volt ési most megint őt választotta a polgár- mester.

A gólya-városatyát az idősebbek nyomban felvilágosították: a jegyzőkönyv hitelesítése nem nagy kitüntetés és a névsor összeállításának az a titka, hogy a nyolc legkorábban éra lehetőség, hogy ismét leszállítják az árakat, viszont adót a legritkább esetben szoktak törölni, az megmarad háború után is. Azonban ezt az álláspontot az utolsó pillanatban éppen fenti okokból, igazgatóságommal együtt feladtuk.

Magának a gázgyárnak, a saját háztartása szempontjából egyáltalán nem volt szüksége erre a drágításra. Mérlegünket minden deficit nélkül zártuk, csupán a városnak tett évi szolgáltatásunk, mely a háború előtt 5 millió korona volt esztendőnként, — csökkent egy és egynegyed millióval. Ezt a csökkenést természetesen most behozzuk. Ezzel szemben a berlini gázgyár 9 millió márka, a párisi pláne 20 millió frank veszteséggel zárta múlt évi mérlegét.

— Annak, hogy világítási adó mellett emeltük a háztartási gáz árát, vagyis helyesebben egységesítettük 20 fillérben a fogyasztás árát, akár világítási, akár háztartási gázt használ a közönség, — annak főoka átmeneti ok: nincs árammérő-óránk. A sajtóban az utóbbi időben megjelentek közlemények, melyek a mi vétkünkül rótták fel, hogy nincs gázórához való anyag, hogy nem gondoskodtunk erről jóelőre, Hiába gondoskodtunk volna, a hadsereg rekvi- rálta a fémet. Az egységesített fogyasztási ár mellett csak egy óra kell, s a felszabaduló másik órát, mely a háztartási, olcsóbb gáz fogyasztását mutatta, felszerelhetjük uj helyekre. Ha javul a helyzet ez irányban, akkor semmi akadálya sem lesz, hogy ismét visszaállítsuk a második órát és a háztartási gáz árát leszállit- suk ismét 16 fillérre. Az emelés különben nem példátlan és nem is méltánytalan: Berlin a világítási gáz árát 3 pfeniggel emelte a háború alatt.

Stark Lipót,

a „Fővárosi elektromos-müvek“ vezérigazgatója:

— Nemzetgazdasági szempontból aiz a dolog képe, hogy inig normális időkben is drágult az anyag, ámde sokkal nagyobb mértékben emelkedett a fogyasztás, úgy, hogy a vállalatok az áram árát leszállíthatták 10 fillérről 8, majd 6 fillérre, most azonban kritikus időket élünk, most a nyersanyagok s üzemköltségek nem fokozatosan emelkedtek, hanem aránytalanul és hirtelen felszöktek. Mindazonáltal a villamosmüveknek nem lenne szükségük adóra és emelésre, mert a municiógyárak és egyéb hadiiparú vállalatok a maguk szünetlen és óriási fogyasztásával olyan forgalmat csinálnak, hogy ez kiegyenlíti a drágaságot: a villanygyárnak nincs

kező városatyára ruházza az elnök ezt a tisztséget. Biztos, hogy a jövő közgyűlésen Schlanger az első nyolc között lesz.

Szabó Végh Munyady Gömöry: ezek a nevek vonulnak fel az elnöki bejelentések során. Boldog jelöltek, akiket első helyen jelölnek!

Az okvetetlenkedő Kassai Ferenc már köszörüli a torkát. A Lipótvárosi Társaskör nevében támadja a polgármestert, mert a világítási adót kitűzte a napirendre.

— Nem igaz, nem tiizte ki —• hangzik mindenfelől.

Annál rosszabb! — dörgi ifj. Stern Sándor, aki evvel a közbeszólással leszögezte egyúttal az egész Kassai—Stern-párt összes tagjainak egyhangú véleményét.

A párt bátorítására Kassai tovább fűzte szónoklatát, mig végre a polgármester megsokalta a müfelháborodást:

Most nincs szó a világítási adóról — mondja szelíden Bárczy — nincs helye az előre elkészült megbotránkozásnak . . .

Erre az intelemre a bősz Kassai elcsendesült, mire Csupor tanácsnok nyugodtan kezdte referálni a vigalmi adót, amelyet január hónap elsejétől fogva fizetni tartoznak a kártyások, a lóversenyjátékosok, a szinház-habitüék, a mozirajongók, a kabaré-bolondok, a cirkusz-imádók, a varieté-ülnökök és egyéb lumpok. Dominó, sakk és billiárd kivétetnek az adózás alól, ezentúl tehát nagy pénzekre fognak dominózni, sakkozni és billiárdozni az emberek. A vigalmi adót Harsányi Adolf támadta, jogvédelmet követelve a kávéházi kártyások számára. Erőss Sándor cs. és kir. udvari építőmesternek mérsékelt sikere volt és a vigalmi adót a közgyűlés

vesztesége. Ámde a fővárosnak szaporítani kell a jövedelmeit, igy hát emelni kell a villanyárakat, s adót kell kivetni a világításra.

— Én eleintén ellene voltaim minden drágításnak, mert féltem, hogy a forgalom csökkenni fog az emelés folytán. Ez azonban, mint a jelek mutatják, nem fog bekövetkezni. Az emelés nem oly horribilis, 6 fillérről 7.1 fillérre (Bécs- ben békeidőben is 7 fillér volt óránkint az áram). A nagybani fogyasztóknál, kik olcsóbban kapták az áramot, szintén emeljük az árakat. Azonban itt a legtöbbnek 3—6 éves szerződése van, ezeknek csak a szerződés lejártával emelhetünk. Véleményem szerint ezek a változások az árakban, — mint a pénzügyi bizottságban is kijelentették, — csak provizórikusak: ha a normális viszonyok helyreállanak, akkor úgy az áremelés, mint az adó, meg fognak szűnni.

Harsányi Adolf,

a „Kávésipartestiilet“ elnöke:

•— A világítási adó elsősorban és a legnagyobb mértékben a kávésokat sújtja kik pedig amúgy is kétségbeejtő helyzetben vannak a temérdek korlátozás miatt. Most egymásután érték a kávéházakat, a tejkorlátozás, (melylyel most egyszerre eltűnt a reggeli kávéhoz való tej is) a kártyaadó, mely igen érzékeny és súlyos veszteség, s végül most a világítás árának emelése és a világítási adó, mely utóbbi az én számításom szerint, egy közepes kávéháznak évi 4000 korona uj terhet jelent. És nagymértékben igazságtalan az uj adó, mert éppen azokat a kisebb kávéházakat sújtja, amelyek a horribilis bérek miatt nem béreltek sarokhelyiséget, hanem mélyen az udvari rész felé benyúló helyiséget, hol egész nap kénytelen fogyasztani az áramot. Szemben állanak ezekkel hatalmas forgalmukkal a zöldbeli kávéházak, vagy a nagy tükörablakos sarki kávéházak, hol csak estefelé gyulnak ki a lángok, vagy esetleg nincs is esti forgalma. Igazságtalan ez az uj adó, mint minden közvetett adó, melynek nincs meg a progresszivitása.

Bosnyák Izsó,

a „Magyar Kereskedők Egyesülete“ elnöke:

— A világítási adó mindenesetre érzékenyen sújtja a budapesti detailkereskedelmet, de — ki fogjuk bírni. A drágulás ugyan roppantul nagy, 25—30 százalékos lesz, azonban most hallatlan áldozatokra, négy- és ötszörös állami és városi adóra kell elkészülve lenni mindenkinek.

— Nagyon helytelennek tartom azt az indítványt, hogy az egynyilásu boltok mentesittessenek, mert a Sas-utcában, Nagykorona-utcában, Szerecsen-utcánagy lelkesedéssel megszavazta. Csupor tanácsnok már régen a hivatalában volt, amikor valakinek eszébe jutott a következő fogas kérdés:- Ha én Szilveszter éjszakáján beülök egy kávéházba és este nyolctól reggel nyolcig játszom, vájjon tartozom-e én kártyaadót fizetni?

A megoldással nyomban szolgált egy adószakértő :

— Pontban éjfélkor eloltják a villamoslámpákat és a sötétség leple alatt módjában van önnek elsurrannia. Ha nem teszi, ebből arra következtethetek, hogy nyereségben van. És ha nyer, akkor ne sajnálja a fővárostól a vigalmi adót. Egyebekben pedig úgy fogják csinálni az átmenetet az adómentességtől az adózásig, hogy mire a szokásos malacvisitás elhangzik, uj pakli kártya lesz az asztalon. Az uj pakli pedig már vigalmi adó alá fog esni.

Ebben aztán megnyugodtak. Annál jobban felháborodtak azonban, amikor Márkus tanácsnok a maga rideg valóságában vázolta a főváros kórházi költségvetését, kórházi deficitjét. Olyan frappáns hatása' votl az előadásnak, hogy még az angyali szelíd Hainiss Géza is dühbe gurult és fulmináns beszédet vágva ki a kormány ellen, amely habozik, amikor arról van szó, hogy az ápolási dijakat felemeljék.

— Ilyen részletes és ilyen megdöbbentően Ilii előterjesztést csak ritkán van alkalmunk itt hallani.

Ezt állapította meg Hainiss a tanácsnok munkájáról és a közgyűlés lelkes tapssal honorálta Márkus Jenő munkáját, bizonyítékát annak, hogy ahová állítják Márkust, ott ő elsőrangú dolgokat fog produkálni.