Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-12-06 / 49. szám
3 Budapest, 1916. december 6. a fix fizetéses alkalmazottak, akár az állam, akár a főváros, akár más alkalmazottai legyenek is, siralmas helyzetbe jutottak. A főváros, bár sohasem lehetett azzal vádolni, hogy túlságosan bőkezű lett volna alkalmazottaival szemben, a háború alatt mégis iparkodott egyet-mást tenni. A kormány ilyenkor mindig keményebb szivünek mutatkozott a fővárosnál és keresztülhúzta a számításukat. Amikor a tisztviselők mégis kaptak valamit, azt is csak nehéz harcok árán lehetett kiverekedni. Most olyan alkalom kínálkozik, amit nem szabad elmulasztani, mert ebben az esetben a kormánynak nem lesz módjában tiltakoznia és spórolást parancsolni ott. ahol soha sem lett volna szabad. Egységes villamos tarifa Szakszerű nyilatkozatok A fővárosi Hírlap előző számában úgy az utazó közönség, mint a város és a vállalatok szempontjából megvilágítottuk az egységes 20 filléres villamos-tarifa tervét Konklúziónk ez volt; ha a vállalatok a főváros hozzájárulásával áttérnek erre a rendszerre, ezen a réven uj, milliós jövedelmekhez jut (a két filléres adó révén) maga a főváros, uj bevételekhez jut a főváros vállalata, a Városi Villamos és ami a fő: jobb, egészségesebb, a biztonság-szempontjából megnyugtatóbb lesz a főváros közlekedése. Cikkünknek — tudjuk — nagy visszhangja volt mindazon helyeken, ahol közkérdéseket komolyan, alaposan és tárgyilagosan szoktak mérlegelni. Alább megszólaltatjuk dr. G 1 ü c k s t h a 1 Samu, a főváros közlekedési bizottságának kiváló tagját s Hűvös Ivánt, a Villamos Városi Vasút vezérigazgatóját és örömmel állapítjuk meg, hogy mindkét szakavatott férfin szempontjai teljesen azonos nyomon járnak a Főv á- rosi Hírlap legutóbbi számában közölt fejtegetéssel. A tervnek üdvössége és szerfelett gyakorlati szempontjai mellett kardoskodó nyilatkozatok igy hangzanak: Dr. Gliicksthal Samu, a közlekedési bizottság tagja: — Az egységes huszíilléres tarifát igen szerencsés ötletnek, mindenképen helyes és ideális közlekedési politikának tartom. Véleményem szerint ez a rendszer, eltekintve attól az előnytől, amit a jegyek kényelmes, célszerű kezelhetősége biztosit, valamennyi jegy tényleges olcsóbbodását jelenti, — kivéve a mai szakaszjegyet. A földalatti, autóbusz, omnibusz és a két villamosvállalat vonalaira az átszállás dija, (ha egyáltalán lehetséges ma még) vagy 20 fillér, vagy túlnyomó esetben drágább annál. Az egységes tarifa tehát, mint mondottam, általában, kivévén a szakaszjegyeket, olcsóbbá teszi a közlekedési eszközök használatát. A publikum szempontjából tehát tényleges előnyt jelent. Nem tartom ugyanis szociális érdeknek azt, hogy éppen a rövid utakon, inkább csak kényelemszeretetből utazó publikum érdekeit védje meg egy reform, szemben a tényleg utazó, tényleg közlekedő, Újpestről, Óbudáról, a külső perifériákról a belvárosba, munkába siető publikum érdekeivel. Ezeknek legtöbbje többet fizet ma 20 fillérnél; érthető örömmel üdvözölné tehát az egységes tarifát úgy a publikumnak ez a része, mint a kalauzok, kiknek nem kell majd annyiféle jeggyel bibelődniök s megfeszített figyelemmel ügyelniük a szakaszhatárok betartására. — A publikum szempontjából tehát kétségtelenül előnyös az egységes tarifa. Még inkább előnyös azonban, a tervezet szerint, a város szempontjából, mert nemcsak, hogy ideális közlekedési politikát folytat, de néhány millió jövedelemre is szert tesz általa. — Előnyös tehát a reform a publikum szempontjából is, a város szempontjából is. S most jön a harmadik, ami miatt a legtöbb vád éri s amit leginkább kifogásolnak benne: az, hogy maguk a közlekedési vállalatok is jelentékeny bevételi többletre tesznek Szert általa... Ez azonban csak az esetben volna igaz, hogy ha a szakaszjegy elmaradásával az utazók száma nem csökkenne, már pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen magas százalékú drágulás után, mint a 12 fillérről 20 fillérre emelkedő jegyek, a forgalom lényeges csökkenése áll be. Én azonban azt sem bánom, — ha megmaradván a mai forgalom, a közönség és a város nagy előnyei mellett — emelkedik a vállalatok bevétele is, csak az a kikötésem van, hogy ez a jövedelem-különbség ne drágítsa meg a megváltás árát. Ezirányu néhány preventív intézkedés teljesen megnyugtatna s akkor beigazolódnék az az állításom, hogy az egységes tarifa terve ideális közlekedési politika, mert egyformán használ a publikumnak és a városnak is. Hűvös Iván, a Villamos Városi Vasút Részvnéytársaság vezérigazgatói:!: Az egységes tarifa, mely Bárezynak régi eszméje, mindenképen helyes és előnyös. Számtalan előnye közül én csak arra akarok rámutatni, ami a jegykezelés egyszerűségéből folyik. E téren ugyanis ma abnormis állapotok uralkodnak. Annak a szegény kalauznak, kinek amúgy is emberfeletti munkát kell végeznie a jegykiosztással, ma, mikor az utasok száma megháromszorozódott, — még mintegy 22-féle jegy-kombinációt kell a fejében tartania. Hetekig tanulják fáradságos munkával, heteken át gyakoroltatjuk őket, s mégis se szeri, se száma az ellenőrök és a közönség panaszainak, melyek tévedésekről, s az ezekből származó zavarokról szólaltak. Az uj terv, mely csak egyféle jegyet alkalmaz, megszünteti a zavarokat e téren. A kalauzok egyszerűbben, ezáltal gyorsabban végezhetik munkájukat, megszűnnek az ingyen-utasok, félreértések, kevesebb lesz az ingerültség. De megszűnnek az aprópénzhiányból származó zavalrok is: a huszíilléres tarifa alapján nem kell a kalauznak krajcárokkal bíbelődnie és válthat is, mert nikkelpénzből lesz készlete elég. Nekünk pedig nem kell majd annyiféle jegyet nyomatnunk, ■ fogalma sincs senkinek, mennyi nehézségekbe kerül ma a sokfajta jegy különféle szinü papir- anyagának beszerzése . . . Azt hiszem, hogy a huszfilléres, egységes tarifa terve az utazó- közönség előtt is népszerű, s igy általános célszerűsége folytán nem fog a városházán nehézségbe ütközni a keresztülvitele. Gondoskodás petróleumról A jegyrendszer e hó 15-én életbelép Budapest petroleumellátását, amint azt már jelentettük, a székesfőváros tanácsának sikerült a kereskedelmi kormány utján biztosítania. A kormány megnyugtatta a fővárost, hogy annak a mennyiségnek, amit Budapest béke idején fogyasztott körülbelül egyharmadát havi részletekben most is kiutalja. Ez a mennyiség havi 50 vagont tesz ki. A kvantum nem sok, de ha sikerül igazságos elosztási módot találni, akkor a petroleum- inséget lehetséges lesz enyhíteni és egyben a boltok előtt való ácsorgást megszüntetni. A tanács megbizásából a közgazdasági ügyosztály most a petroleumjigyek életbeléptetésén fáradozik és miután az előkészitőmunkála- tokkal végeznek, számítanak arra, hogy december 15-én már egész Budapesten jegyek ellenében szolgáltatják ki a petróleumot. A szétosztással a kiskereskedőket bízzák meg, egyelőre azonban még nagy gondot okoz annak megállapítása, hogy kiket illet meg petróleum- utalvány. Jegyet természetesen csak azok a háztartások fognak kapni, ahol eddig sem használtak villanyt és gázt. Ezeket a háztartásokat most írják össze. Komplikálja a helyzetet, hogy azokban a háztartásokban, ahol a lakóhelyiségekben eddig is villany és gáz volt használatban, a konyhában, mosókonyhában és egyéb mellékhelyiségekben petróleummal világítottak. Az összeírásnak ezeket a körülményeket is figyelembe kell venni és az elosztásnál ilyen helyekre is kell petróleumot juttatni. Az eddigi- hozzávetőleges számítások szerint a kormány által engedélyezett petróleummennyiségből lakásonként mintegy 4%—5 liter petróleum fog jutni. Az elosztás nagy munkáját Szabó Ferenc vásárigazgatóra bizta a tanács, aki már is megkezdte működését. Minthogy a vásárcsarnokok igazgatása nem a legideálisabb, reméljük, hogy a petróleum szétosztása a közönséget jobban ki fogja elégíteni és a kapott megbízásnak a vásárigazgató tökéletesen meg fog felelni. Ezt reméljük, de el is várjuk tőle. Közélelmezési morzsák Burgonya-kalamitások. — Az olcsó szerb hús hátránya. — A kamara a tejellátás javításáért. Budapest közélelmezési kérdései között az utóbbi időben a legtöbb baj a b u r g o it y a körül volt. Bar a Burgonyaközvetitő iroda a főváros lakosságának ellátása érdekében mindent megtett, a panaszok meglehetősen süniek voltak. A panaszokat okozo bajok forrása három részre oszlik. Elsősorban a gazdák spekuláltak, hogy készleteiket maximális áron fölül adhassák el s e tekintetben élelmes közvetítők, valamint i szeszgyárak erősen a kezükre játszottak. Sok hiánya volt a vasúti szállításnak is és igy nem a ritkább esetek közé tartozott, hogy fagyott burgonya került a piacra. Sok keserűséget okozott a főváios lakosságának az a bánásmód is, melylyel a zöldségárusitó bódékban találkozott. A bódék kiszolgáló személyzete türelmetlen, basáslcodó, sokszor goromba és talán H a- lász Józsefnek, a bódé-fökormányzónak szellemében járt el a közönséggel szemben. Ez utóbbi kellemetlenségen kiviil a burgonyabajok újabban némileg enyhültek. A személyzet durvaságával szemben pedig ajánlatos, ha a közönség a tanács legutóbbi határozata értelmében jár el és a legkisebb inzultust is följelentés utján torolja meg. Budapest napi burgonyafogyasztásának mennyisége átlag 20 vaggon, amivel szemben a burgonyaközvetitő iroda most napi 25 vaggont utal ki. Tekintettel arra, hogy a módosabb közönség úgy is előre biztosította szükségletét, ez a 25 vaggon a szegényebb osztályok számára bőségesen elegendő, különös tekintettel arra, hogy ezenkívül a kereskedők, iparvállalatok, kórházak külön is kapnak naponkint 8—10 vaggon burgonyát. Orosz-Lengyelországból eddig mindössze 8 vaggon burgonya érkezett a fővárosba és többre már alig is van kilátás. A lengyel burgonya Budapestre szállítva mm.-ként körülbelül 15 koronába került. Burgonya-jegyek behozatalár ó 1 a fővárosban aligha esketik komoly szó, mert a burgonyakérdés rendezésének ilyen formáját az Országos Köz- élelmezési Hivatal e 11 e n z i. & Olcsó szerb marhahúst is mértek ki a héten. 170 darab marha került kiosztásra, a Húskereskedelmi Részvénytársaság csarnokbeli árusító helyein. A hús 5 koronájával elég olcsó is lett volna, ha az árusítás körül nem történnek ismét kínos kellemetlenségek. Azt hirdették ugyanis, hogy a kiosztás délután 4—6-ig történik, előre kimért egy kilós csomagokban. Az árusítást azonban csak ötkor kezdték meg és ott a türelmetlen közönség tömege előtt történt meg a hús fölvágása, kimérése és csomagolása. Ilyen körülmények között természetesen csak kevés kiválasztottnak jutott az olcsó marhahúsból, a többiek pedig elégedetlenkedve újabb csalódással hagyták el a helyet, amelyről a főváros azt hirdette, hogy ott olcsó és jó falatot juttat a szegényebb néposztálynak. * A tejellátási viszonyok sem javultak annak dacára sem, hogy a kormány, a közélelmezési hivatal és a tanács újabb és újabb rendelkezésekkel operálnak. Az uzsonnakávé betiltása fél intézkedésnek bizonyult, az uj tejhivatal pedig a vásárlási lehetőségeket a legkaótikusabb módon összezavarta. Még azoknak is, akik eddig utalványuk ellenében kényelmesen megkapták a tejadagjukat, u.iabb kényelmetlenségeik vannak, mert ezentúl jelentékenyen távoleső helyekre kell zarándokolniok. Most, mint értesülünk, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara is foglalkozik a fővárosnak tejjel való ellátása kérdésével. A kamara közélelmezési szakosztálya a következő intézkedések mielőbbi meghozatalát fogja kérni az illetékes fórumoktól: 1. a tej és tejproduktumok árainak országosan és egységes alapon történendő rendezését: 2. megállapítását annak, hogy egyes körzetekben milyen quóta arányában lehessen vajat és sajtot gyártani; 3. tilalmazását az édes tejből készült tejföl íorgalombahozatalá nak; 4. tilalmazását annak, hogy tej takarmányozásra és foglyok táplálására használta s s é k; 5. a milimárik megrendszabály ozását és a főzővaj forgalombahozatalának megszorítását. A millimárik megrendszabályozását — amely a főváros lakosságát legjobban érdekli — oly módon képzeli el a kamara, hogy a millimárik eltiltatnának
