Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-12-06 / 49. szám
4 Budapest, 1916. december ..6. a tejnek forgalomba hozatalától és kényszeritte.tné- nek. hogy a budapesti tejnagykereskedőknek szállítsák be naponta a rendelkezésükre álló tejkészletet. E tekintetben fel fog irni a kamara a kormányhoz és a íővározhoz is. A- javaslatok kétségkívül nagyon A Fővárosi Hírlap hirt adott már arról a nagyarányú tervről, amellyel az ut- és csatornaépítési ügyosztály a közeli napokban kíván a nyilvánosság elé lépni és amely Budapest bal- partjának általános csatornázására, vonatkozik. Az ügyosztály Bock Ede tanácsnok kiváló vezetésével minden tekintetben elismerésreméltó munkát végzett és a tanácsnok vezető tevékenysége mellett a kivitelben a legtekintélyesebb részt Barkas Árpád műszaki tanácsos érdeméül kell felrónunk. Ma készen van a nagy munka — papiroson, de hozzá kell tennünk, hogy kevés sürgősebben megoldandó feladata van a székesfővárosnak, mint ez a kérdés, amely eljutott addig a pontig, hogy ha nem segítünk, csődöt mond ennek a nagyvárosnak a csatornázása. Közel huszonöt esztendeje annak, hogy a csatornázás körül komolyabb lépés nem történt, aminek az volt az oka, hogy ez a fejlődésben lévő, kamaszkorba serdült világváros az utolsó huszonöt esztendőben mindig más és más feladatokat volt kénytelen megoldani. A csatornázást annakidején kiválóan megcsinálták, de persze a legtökéletesebb munka sem vindikálhatja magának az örökkévalóságot. Megromlott tehát idők folyamán a csatornahálózat is, nem is szólva arról, hogy a szinte óránként növekvő, terjeszkedő Budapest ebből a ruhájából is kinőtt, a végtagjai mezítelenül lógnak ki belőle és igy, mint annyi másban, a csatornázásban is uj ruhára van szüksége. Eock tanácsnok és derék ügyosztálya mintegy harminchat millióra kontemplálja a terv keresztülvitelének költségeit és pedig olyan formában, hogy a munkálatok húsz esztendő alatt befejeztessenek. Egyszóval pénz, sok pénz kell, de ezúttal olyan célra, amely ellen a legszigorúbban bíráló szemnek sem lehet kifogása. Ennek a csatornázási tervnek keresztülvitele nélkül igen nagy veszedelemnek van kitéve Budapestnek úgy közegészségügye, mint köztisztasága. egyben pedig enélktil gondolni sem lehet a hatalmas és mindnyájunknak szivéhez nőtt városrendezési Programm keresztülvitelére. Aggodalmas kérdés azonban az, hogy mikor lehet majd a háborús viszonyok között hozzáfogni az építkezésekhez. Munkaerő és szállítóeszköz nincsen, a vállalkozók pedig — némi' okkal és joggal — olyan drágák, hogy szinte számítani sem lehet rájuk. Azokban az ügyosztályokban, ahol építkezési munkálatok folynak, egymást érik azok a kérések, amelyek az egységárak felemelésére vonatkoznak. Szinte megfontolandó, hogy az ügyosztály ne helyezkedjék-e arm az álláspontra, hogy ezt a nagy és sürgős munkát a vállalkozás mellőzésével, saját kezelésében kezdje meg. A házikezelést természetesen nem lehet ad abszurdum vinni, de addig, amig a háborús állapotok nem engednek, aligha lesz más mód a nagyon sürgős munka megkezdésére. Gazdasági szempontokból is igen örvendetes, hogy majd a háború után hazatérő munkáskezekre, ezen a réven is, jelentékeny munkaalkalom fog várakozni. Módunkban van most már a tervet egész általánosságban, röviden a következőkben ismertetni: Az uj csatornázási munkálatok célja. Budapest székesfőváros egészséges továbbfejlődése él sem képzelhető anélkül, hogy az általános csatornázását véglegesen meg ne oldjuk és a kivitelre megérett csatornázási munkálatokat mielőbb végre ne hajtsuk. A főváros földrajzi fekvésének igen jelentékeny befolyása van a tervek megoldásának módjára és sorrendjére. E tekintetben mindenekelőtt a várost kettészelő Dunára kell gondolni. Ez a körülmény és vele együtt Budapest mind nagyobb kiterjedése megakadályozza azt, hogy a jobb és balparti részeket együttesen lehessokat segítenének a tejmizériákon és épen ezért kívánatos volna, ha a Kamara állásfoglalása révén, illetékes helyen végre egységes és célszerű határozatot hoznának, amely megoldaná a tejellátás kérdésének súlyos és kritikus problémáját. sen csatornázni. Az ut- és csatornázási ügyosztályt ezek a körülmények arra indították, hogy Bud a pest székesfőváros általános csatornázásának tervezési munkáját kettéválassza. Első sorban természetesen a balparti városrészek csatornázására kellett gondolni, amelynél két feladat vár megoldásra. Az egyik az, hogy gondoskodni kell a Hungária-köruton belül már kiépített csatornamű hiányairól. Ezeket a bajokat, amelyeknek orvoslásáról szó van, már vázolta a Fővárosi Hírlap. A másik feladat pedig az volt, hogy általános tervezetet készítsen az ügyosztály a Hungária-uton kívül eső területek víztelenítésére. Ezek a területek tudvalevőleg újonnan beépített részek és igy csatornázásukról eddig nem történt gondoskodás. A régi hálózat bajai. Szóljunk elsőbben azokról a munkálatokról, amelyeket a Hungária-köruton belül kell elvégezni. Az ezen a területen levő régi csatornamű hiányai és bajai régi keletűek és ártalmára lehetnek a közegészségnek, de egyben veszedelmesek a vagyonbiztonságra nézve is. Eddig ezen a területen három főgyűjtő van kiépítve, amelyek azonban a fejlődés folytán ma már nagyon túlterheltek. Ez különösen az esztendőnek és pedig minden esztendőnek abban az időszakában, amikor a nagy esőzések bekövetkeznek, élénken észlelhető. Ilyenkor az elöntések bő\ em előfordulnak. A másik baj, hogy megfelelő belméretii és vonaizásu mellékgyűjtők hiányában a főgyűjtő és a mellék- csatornahálózat között szerves kapcsolat nincs. A mellékcsatornák jelentős része amúgy is 4D—80 esztendő előtt épült és igy ma már ezek a kiöregedett csatornák mélység, anyag, esés és belső méret dolgában többé nem állhatják meg a helyüket. A talajvíz sok helyen igen magas és helyenkint a csatornából kiszivárgó viz erősen szennyezi. Természetes az is. hogy a csatornába jutó szilárd tárgyak leusz- tatása és rendszeres eltávolítása sem megfelelő. A csatornahálózat általában erősen föl van iszapolva, ami azután a szerves anyagok állandó bomlását, egészségre ártalmas csatornagázok keletkezését idézi elő. A főgyűjtők tehermentesítése és uj gyűjtök építése. Ezek azok a bajok és hibák, amelyek feltétlenül szükségessé teszik a meglevő csatornaműnek és üzemének fölül vizsgálatát és javítását. Ha ez nem történik meg, a fönt elmondottak kétségtelenül miitatják, milyen veszedelmek származhatnak és nyilvánvaló az is, hogy ezek a veszedelmek a csatornamű további romlásával még inkább fokozódnak. A feladat tehát, hogy a főgyűjtők a változott viszonyok figyelembevételével újból méretezendők és az uj méretezés alapján tehermentesítendők. Mielőbb végre kell hajtani az uj mellékgyűjtők tervezését és építését, fokozatosan át kell építeni a régi, hiányos mellékcsatornákat és sürgősen biztosítani kell a csatornahálózatba jutó szenny rendszeres eltávolítását. Általában mielőbb meg kell oldani mindazokat a kérdéseket, amelyek akár az üzem biztonságát, akár pedig a közegészségügy érdekeit közlebbről érintik. A Kraus Mayer- és Audrássy-telkek. Semmivel sem jelentéktelenebb feladat az a másik sem, amely a Hungária-köruton túl fekvő területek általános i csatornázásának végleges megoldását érinti. Ezt is hasonlóképen sürgősen kell megoldani. Jól tudjuk, hogy a Hungária-köruton túl elterülő városrészek modern értelemben vett rendezése és fejlesztése úgy egészségügyi, gazdasági, mint szociálpolitikai szempontokból elsőrendű fontosságú. Ezeken a részeken vannak azok a területek is, amelyeket mint például az angyalföldi Kraus Mayer-féle, terület, meg az Andrássy-féle telkek, a város a magasabb fejlesztés céljából vásárolt meg. A fejlődés legfontosabb feltételei közé tartozik a rendszeres csatornázás is. Ilyenformán, hogy ez megtörténjék, nemcsak a polgárságnak, de magának a fővárosnak is elsőrendű gazdasági érdeke. Egységes balparti csatornázás. Tény az, hogy külső városrészeinknek rendszeres és végleges csatornázása nincs. Ami csatornahálózat mégis van, az nem egyéb, mint erőszakolt kiterjesztése a Hungária- köruton belül kiépített régi csatornahálózatnak. Tei mészetes az is, hogy ezeket a területeket, amikor a mai főgyűjtők méreteit megállapították, • még figyelembe nem vehették és igy azoknak elégtelensége nyilvánvalóan látható. Ez a hálózat ma már csak ,,szükség“-hálózat és igy annak továbbé'pitéséről, mint v é g- leges megoldásról szó sem lehet. Nem elégítené ki azonban az igényeket olyan megoldás sem, amely csupán a már fejlődésnek indult területekkel külön-kiilön foglalkoznak. Ilyenek lennének például az Angyalföld, meg Kelenföld. Gondolni kell azokkal a részekkel .is,- amelyeknek fejlődése ma még kezdetleges, vagy amelyek erre a fejlődésre predestinálva vannak. A 1 b a 1 parti összes csatornázási és vÍzteleni- tési kérdései a Duna, mint közös recipieus révén elválaszthatatlanul szoros 'ősz- s z e f ii g g é s b e n 1 vannak egymással és igy helyesen csak együttesen oldhatók meg. Bekapcsolják a szomszédos községeket is. A Il-ik ügyosztálynak tehát egységes és harmonikus megoldást kellett keresnie az összes balparti városrészek általános csatornázására, sőt a megoldásnál figyelemmel kellett lennie azoknak a szomszédos községeknek jövendő sorsára is, amelyek a székesfővárossal közös vízgyűjtőterületet alkotnak és igy víztelenítésük helyesen csakis a székesfőváros határán át eszközölhető. Annál is inkább fontos ez, mert egészen valószínű, hogy Budapest hatalmas lendületi! fejlődése ezeket a községeket előbb vagy utóbb magához fogja vonzani és magába fogja olvasztani. Mindazokról a községekről szó van tehát ennél a tervnél, amelyek a vízválasztón innen fekiisznek és igy csatornázásuk természetes módon a budapesti hálózatba bekapcsolva képzelhető el. Ezek a községek a következők: Újpest, Rákospalota, Pestújhely, Rákosszentmihály, Mátyásföld, Rákoskeresztúr, Kispest, We- kerile-telep és Erzsébetfalva. A Rákospatak szabályozása. Általános viztelenitésről lévén szó, foglalkozni kellett végül a Rákospatak szabályozásával is. A patak ugyanis mai rendezetlen állapotában a külső városrészek, különösen Angyalföld, fejlődését akadályozza. Másrészt pedig a patak szabályozása tulajdonképen egy része a balparti általános víztelenítésnek és igy igazán helyesen csak ezzel együttesen oldható meg. A Il-ik ügyosztály tervei. Bock tanácsnok — mint értesülünk — 'legközelebb szétkiildi a bizottsági tagoknak a lí-ik ügyosztály nagyterjedelmü munkálatát, amely a balpart általános csatornázásának tervét foglalja magába. A tervezet első része a Hungária-köruton belüli rész csatornamüvével foglalkozik és mindenekelőtt a mai állapotot ismerteti. Bemutatja az 1871. előtti hálózatot, amelynek nagy része ma is használatban van, a három főgyűjtőt és központi telepet, mint a belső városrészek modern csatornázásának keretét. Majd rátér a főgyűjtők kontroljára, a dumaparti és közös főgyűjtőre és a megalkotandó magas főgyűjtőre, az uj mellékhálózat általános és részletes tervére. Ismerteti a régi vonalak selejtezését és az uj vonalak tervezésénél követendő általános irányelveket. Amikor azután áttér az általános csatornázás kérdésére, bőven megállapítja azokat a feltételeket, amelyekkel e tekintetben számolni kell, igy közli a Duna vizére vonatkozó tudományos adatokat, számol Budapest jövendő lakásszámával, a szomszéd községek, a szennyvíz és a csapadék viszonyaival. A munka különben már legközelebb bizottsági tárgyalás alá kerül, majd az összes érdekelt hatóságok részvételével fogják azt letárgyalni. Részletek a 36 milliós csatornázásról A jobb- és balparti csatornázás kettéválasztása — A régi hálózat modernizálása A túlterhelt főgyűjtők tehermentesítése Gondoskodás az újonnan beépített területekről Bekapcsolják a szomszédos községeket
