Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-25 / 43. szám
4 h e z jutni. A főváros pedig mindent elkövet, hogy a zavarokat kiküszöbölj 3. Pár nap alatt olyan állapotok jönnek létre, amelyek kizárttá teszik azt, hogy a kereskedők a közönséggel szemben a hatóságokra háríthassák a felelősséget. Budapest székesfőváros vásárigazgatósága ugyanis e hó 15-iki kelettel a következő körlevelet intézte a budapesti tüzelőszer kiskereskedőkhöz: „A kisháztartások téli tüzelőszer szükségleteinek kiszolgáltatására elsősorban a tüzelőszer kiskereskedők hivatottak; mert csakis a város egész területén található kiskereskedőt leli a fogyasztóközönség közvetlenül lakása közelében, ahonnan a megvett árut akár maga is hazaviheti. Hogy a kiskereskedők feladatuknak megfelelhessenek. a székesfőváros tanácsának felhívására, kötelezték magukat a budapesti tüzelőszernagykereskedők, hogy rendes, állandó vevőiken kívül, készleteikből elsősorban a kiskereskedőket (szatócsokat) látják el. Midőn erre az ön figyelmét is felhívjuk, egyúttal fölkérjük, hogy amennyiben szükségletének beszerzésénél nehézségekre találna: forduljon panaszával a székesfőváros vásárigazgatóságához (Károly- körut 15., II. 5.) Ide csatoljuk a ma érvényben levő tüzelőszerárak jegyzékét s különösen is fölhívjuk figyelmét a magyar szenekre, melyek közül a salgótarjáni, a tatai és a c s o 1 n o k i szenek beszerzésénél, alulirt igazgatóság bővebb fölvilágo- sitást, esetleg a tanács XV. közgazdasági ügyosztálya, a beszerzést biztosító kínon utalványt is adhat.“ A tanács különben újabb figyelmeztetőként ösz- szeállitotta a tüzelőszerárakat, amely szerint a telepen átvett tűzifa a nagykereskedőknél 5.55 K, az aprított 5.86 K, ugyanez a kiskereskedőknél 7.25— 7.53 K, illetve 7.55—7.83 K. A kőszén ára a nagykereskedelemben porosz szén 5.50—6.68 K, csolnoki 4.60—5.78 K, 1 u p é n y i 4.60—5.48 K, salgótarjáni darabos szén 4.50—5.58 K, tatai darabos 4.30—5.48 K, tatai kocka 4.00— 5.18 K, vörösvári rostált 2.90—4.08 K. Ugyanez kiskereskedelemben porosz szén: 7.45—7.73 K, csolnoki 6.55—6.83 K, lupényi 6.25—6.53 K, salgótarjáni 6.45—6.73 K, tatai darabos 6.25—6.53 K, tatai kocka 6.18—6.23 K, vörös vári rostált 4.85—5.13 K. negoédik az élelmiszerkereskedőkEt A belügyminiszter rendelete Sándor János belügyminiszter nyomban a háború kitörése után, 1914. augusztus 5-ikén szigorú rendeletben utasította a fővárost és a rendőrséget az árdrágítás körüli visszaélések büntetésére. A rendeletet a vásárcsarnoki felügyelők és a rendőrfogalmazók végre is hajtották, de úgy, hogy nem volt köszönet benne, mert a nagy áruuzsorások helyett a piaci és csarnoki kofákat és kiskereskedőket üldözték, elriasztották. A miniszternek tudomására jutott ez és csakhamar újabb rendeletet adott ki, amelyben óvja a fővárost és a rendőrséget, hogy „a közönség jogos érdekeinek védelme közben tartózkodjanak a ililhajtdsoktól, nehogy a méltánytalanul szigorú elbánás a termelőket, elárusítókat, vagy vállalkozókat a piac felkeresésétől elriassza és ezáltal váljék szükségnek és nélkülözéseknek szülő okává.“ Úgy látszik azonban, hogy a hatóságok nem értették meg a miniszter intencióit. Rövidesen újabb rendeletet kapott a minisztertől Boda Dezső főkapitány s e rendelet igy szólott: „Felkérem Méltóságodat, hogy újra és nyomatékosan hívja fel a rendőri büntető bíróságok figyelmét óvatosságra és egyidejűleg tegye köteleségtikké, hogy valahányszor az egyes konkrét ügyben az áralakulás megítélése bonyolultabb vagy szakismereteket feltételező és általában valahányszor az árak tui- hajtása tekintetében kételyük támad, forduljanak szakvéleményért a budapesti kereskedelmi és iparkamarához és ennek szakvéleményét lelkiismeretes gondossággal mérlegeljék ítéletük meghozatalánál. Elvárom, hogy a rendőri büntetőbíróságok a reájuk bízott széles hatáskört a mai súlyos időkhöz mért komolysággal és tárgyilagossággal fogják gyakorolni.“ Ez sem használt és a miniszter kénytelen volt a rendeletek számát megint szaporítani. Most már nemcsak azt rendeli el, hogy a rendőrség és a főváros legyen tárgyilagos és méltányos, hanem felhívja a hatóságokat arra, hogy mielőtt Ítélnek, kérjenek szakvéleményt a keBudapest, 1916. október 25. reskedelmi és iparkamarától. Ez a legújabb rendelet kivonatosan igy hangzik: „ . . . Lelkiismeretes gondosságra utasítottam az eljárásra hivatott rendőri büntető bíróságokat annak mérlegelésénél, vájjon a követelt s a rendesnél magasabb árak és dijak a rendkívüli viszonyokhoz képest valóban aránytalanul és indokolatlanul magasak-e? Mert csak az aránytalan és indokolatlan áremelések minősíthetők olyanoknak, amelyek a nagy- közönség kizsákmányolásával járnak és az elárusítók és vállalkozók jogosulatlan nyerészkedését eredményezik.“ ,, . . . illetékes tényezők azt az aggályukat fejezték ki, hogy a rendőri büntető bírák az árak és a munkadijak megfelelő vagy aránytalanul magas voltának helyes megítélésére néha — szakismeret hiányában — a legjobb igyekezet mellett sem lesznek képesek. A végből tehát, hogy az elárusítók és vállalkozók ilyen tájékozatlanságból eredhető megbélyegzéstől és meg nem érdemelt büntetésektől meg- óvassanak, a kereskedelmi és iparkamarák a budapesti kereskedelmi és iparkamara utján készségüket jelentették be ez iránt, hogy megkérdezésük esetében huszonnégy órán belül szakvéleményt adnak az eljáró rendőri büntető bíróságoknak abban a tekintetben, vájjon a kifogásolt árak vagy dijak összege az adott körülmények között aránytalanul magasnak minösithető-e. Miután előbbi rendeleteimnek legtávolabbról sem volt a célja, hogy az elárusítók és vállalkozók jogos hasznát csorbítsa, sem az, hogy a rendkívüli viszonyok által igazolt magasabb árak és dijak méltányos összegét leszorítsa, az elárusitások és vállalkozók kárt szenvedjenek és ezáltal a megfelelő kínálattól visszariasztassanak; ismételt n is felhívom Méltóságodat, figyelmeztesse a rendőri büntető bíráskodásra feljogosított közegeket, hogy előlidézett rendeletem alkalmazásánál — a közönség hatályos védelme mellett — ne tévesszék szem elől az elárusítók és vállalkozók jogos érdekeit sem és büntetést csak ott állapítsanak meg, ahol az árak vagy dijak indokolatlan emelésével, tehát a közönség rovására jogosulatlan nyerészkedéssel találkoznak.“ Most már csak az a kérdés, hogy a hatóságok, amelyeknek a rendelet szól, nem fogják-e ismét félreérteni a belügyminiszter intencióit és nem fogják-e büntetlenül futni engedni még azokat is, akik nagyon is rászolgálnak a példás büntetésre. Libatenyésztő franciskánusok Az utcát elcsúfító kerítés Budán, a legszebb, a legkedvesebb Budán, van egy üres telek. Hatalmas szép fundus, gyönyörű palotát lehetne rá építeni. Elférne rajta sok szegény ember kitűnő modern lakásokban. A telket azonban nem építik be és úgy néz ki, mintha a Budapestet gyűlölő néhai Kasselik Jenő hagyatéka lenne. A telek különben a rózsadombi Szerpentjn-utnál fekszik a Zárda-utca és Margit-körut sarkán. A szegény budaiak, akik panaszukkal a Fővárosi Hírlapnál jártak, nemcsak gazdasági, de esztétikai érzékkel is rendelkeznek. Azt mondják, a telek a Ferencrendieké. Megnéztük a telekkönyvben és itt azt a fölvilágositást nyertük, hogy a fővárosé. Ám lehet, hogy a nagylelkű főváros a Ferencrendieknek adta használatba, mivelhogy ezidőszerint a franciskánusok libái gágoknak az üres telken. A panaszra nézve azonban mellékes kié a telek, legföllebb, ha a fővárosé, akkor súlyosabb beszámítás alá esik. A háború második esztendejében a jó budaiak a foguk között mormogni kezdtek, amikor az üres telek mellett elmentek. — Ejnye, ezek a papok — mondták — sem nem építenek, sem nem vetnek. Hiába áll itt ez a nagy telek. Miért nem termelnek benne krumplit, amikor nekünk nincsen krumplink. így méltatlankodtak a budaiak, miközben keményebb hangok is emelkedtek, mig végre a derék franciskánusok kezdték sértésnek venni a dolgot. Segíteni azonban nem úgy' segítettek, hogy bevetették volna a nagy területet, hanem úgy, hogy hatalmas égig érő kerítést emeltek. Enyhítő körülmény, hogy magas, otromba, Ízléstelen kerítés mögött sikeres libatenyésztést visznek véghez és ha asztalukra kerül a libapecsenye, igazat adnak az álmoskönyvnek, amely megállapítja, hogy libahúst enni (persze álomban) = jó. Most azonban a telhetetlen budaiakat az esztétikai szempontok boszantják. A kerítéssel nincsenek megelégedve. Hozzánk jöttek megkérdezni, szabad-e ilyen otromba égigérő kerítéssel 'elcsúfítani a kedves Budát? Mit szól ehhez az építési szabályzat? Válaszunk a következő: — Építési engedély igenis kell az ilyen kerítéshez. Vagy ha ez nincs, a városépítési ügyosztálynak kell az úgynevezett „kitiizések“-et eszközölni. A A kitűzéseket .azután be kell jelenteni a kerületi' elöljáróságnál. Az irányadó szabály pedig az Építési szabályzat 447. §-a szerint ez: „Az I. és II. övezetben (a jelzett telek a második övezetbe tartozik) az utcai homlokzatvonalon a kerítés csinos fal, lábazatos vasrács, vagy gyalult farács legyen.“ A Ferencrendiek, vagy talán helyesebben a főváros egyik rendelkezést sem tartotta be. Legkevésbbé pedig azt, hogy ebben az övezetben 1.90 méternél magasabb kerítést emelni nem szabad. Kiváncsiak vagyunk, kinek engedelmével történt ez a kihágás, vagy ki a bűnös, ha bejelentés nem történt, sőt mit szól a főváros, ha a jelzett telek tényleg az övé? Jogtalan levonás Panaszok a tisztviselők élelmiszerüzlete ellen A háború kitörése után felhívás ment az összes tisztviselőkhöz és tanítókhoz, hogy engedjék át önként fizetésük egy per centjét a háború tartamára valamely hadi jótékonysági célra. Önként vállalandó kötelezettségnek minősítették ezt a levonást, de olyan ,,Hochdruck“-kaI dolgoztak a hivatalfőnökök, hogy senki sem merte megtagadni beleegyezését. Már csak azért sem, mert azt mondták, hogy az összegyűjtött pénzből a Balaton mentén tüdőbetegszanatóriumot építenek a, tisztviselők és tanítók számára és mert értésükre adták, hogy az egy percent megtagadása esetén az illetőket mellőzni fogják az előlépéseknél, jutalmaknál és segélyeknél. A tisztviselők és tanítók ily módon kénytelen- kelletlen tűrték, hogy fizetésüket megcsonkítsák, tűrték annál is inkább, mert a tanács később — rekom- penációkeppen — élelmiszerüzletet nyitott nékik és joggal hitték, hogy ott mindent bőven és jutányos árban fognak kapni. Azonban csakhamar kimerültek a Qerlóczy-utcai üzlet készletei; órákig tartó várakozás után lehet csak bejutni, cukor hónapokig nem volt, zsir is hol van, hol nincs, szappanból két darabot adnak csak és igy tovább. Ez súlyos hiba és sürgős beavatkozást igényel. Ha a Közúti Vasút kalauzai vállalatuktól mindent meg tudnak kapni, miért ne tudná a főváros a maga alkalmazottainak biztosítani a szükséges .élelmiszereket? És ha nem tudja, miért hizlalják tovább a j ó- 1 é t i-a 1 a p o t, miért vonják le azokat az egy per- centeket, amelyek az idők folyamán százakra rúgnak és bizony számot tesznek a kisebb javadalmazásu tisztviselőknél és tanítóknál. Annyit meg lehetne tenni, hogy a fizetéseknek bizonyos minimumát mentesítenék a levonások alól. Már néhány nap múlva 27-én, pénteken kezdődik az osztálysorsjátek uj húzása. Mindenki most siet sorsjegyet venni a RADfiE BANK R.-T.-han BUDAPEST, —-------...................... Kossuth Lajos-utca 4. So rsjegyek árai: Egész 12 K, negyed 3 K, nyolcad 150 K.
