Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-25 / 43. szám
Budapest, 1916. október 25. 5 • • O Közgyűlés. A főváros törvényhatósági bizottsága szerdán rendes közgyűlést tart. Napirend előtt szavazni fognak Vázsonyi Vilmos indítványáról, amely a virilizmus eltörlését és az általános választói jogot sürgeti. A kerületi értekezletek túlnyomóan az indítvány mellett döntöttek, úgy hogy annak elfogadása biztos; kivétel csak a Belváros, amely Székely Ferenc indítványára úgy határozott, hogy ragaszkodik a virilizmushoz. Valószínű, hogy névszerinti szavazás lesz; erre különben sor kerülhet a napirend első pontjánál: a 15 milliós állampénztári jegyvásárlásnál is. A borital- és húsfogyasztást adók biztosításánál a demokrata pártnak lesz szónoka, a bérkocsik tarifaemelése ellen bizonyára többen fognak beszélni. A Népjóléti Központ ellen most nem lehet kifogása senkinek, az alkalmazottak újabb háborús segélyezésénél pedig fölöslegessé fogja tenni a vitát az, hogy a tanács is hozzájárul Perczel Béla indítványához. A többi ügy jelentéktelen. A kéményseprők ismét kilincselnek. A kéményseprők emelni akarnak. A kéményseprők mindig emelni akarnak. Ezúttal éppen ötödször járulnak a tanács elé kérvénnyel, hogy engedje meg áraiknak 30 százalékkal való felemelését. Miután pedig a kéményseprőmesterek, akik a békében is monopóliumot élveztek, vagyonokat gyűjtöttek, semmi elfogadható okot nem tudnak kérésük mellett fölhozni, kíváncsian várjuk a tanács döntését, vájjon kívánatosnak tartja-e, hogy annyi áremelés után még a kéményseprőket is ránkszabaditja-e? A tanács már négyszer adott kosarat a kéményseprőknek, remélhető, hogy a régi gyakorlat alapján az ötödik kosár sem fog elmaradni. Repülő ellenőrök. A vásárcsarnoki bizottság mailt héten Bódy Tivadar dr. alpolgármester el- nökilésével tartott ülésén foglalkozott azzal az anomáliával, hogy a fővárosi tojásnagykereskedők és a vásárcsarnoki árusítók az elsőrendűnek jelzett tojásokat másodrendű, a másodrendüeket pedig harmadrendű tojásokkal keverik és igy árusítják, tehát a fogyasztóközönséget megtévesztik és megkárosítják. A bizottság több felszólalás után elhatározta, hogy a tojásárusitó- helyeken és a tojásnagykereskedők telepein repülő ellenőrök fognak időnként megjelenni és ezek a tapasztalt visszaélésekről nyomban jelentést fognak tenni a közélelmezési ügyosztálynak. Méltóságos városatyák. A király dr. Bihari Mór, dr. M edgy es Simon és Par all Ferenc fővárosi bizottsági tagoknak, az ügyvédség terén szerzett érdemeik elismeréséül a magyar királyi udvari tanácsosi címet adományozta. Elhunyt nagyiparos. Súlyos veszteség érte kereskedelmi életünket. Murányi Iván vegyészeti gyáros, kereskedelmi tanácsos, szkv. honvédhuszárföhad- nagy hirtelen meghalt. Mint nagytehetségü ember már korán és rövid külföldi működése után vezetői állásokat viselt hazánk több gyárában, mig 1904-ben dr. Keleti Kornéllal társulva, vegyészeti gyárat alapított, mely csekély kis méretből a főnökök fáradhatatlan munkásságával nagy iparteleppé nőtte ki magát. Közgazdaságunk irodalmában élénk tevékenységet fejtett ki az elhunyt. Általános részvét mellett vasárnap délután helyezték örök nyugalomra. Vidéki városok parlamentjéből. Szentes város legutóbbi közgyűlésén szóba került, hogy a józsef- szállási birtokra százezreket fizet rá a város, mert a birtokon nincsen megfelelő felszerelés, sem jószágai- lomány. A közgyűlésen elhatározták, hogy a birtokot ha megfelelő ajánlatot kapnak, eladják. — S z e k - szárd városa elhatározta, hogy halastavat létesít. A halastavat 150 kát. hold területen fogják megépíteni. — Sopron városa elhatározta, hogy városi tehenészetét jelentékenyen megnagyobbítja. — Eszék városa szerződést kötött gróf Pejacsevich Tódor hitbizományának igazgatóságával, a városnak hallal való ellátása ügyében. Az uradalom hetenként fogja szállítani a halakat, nasici halastavából. Aki a Dörge Frigyes bank r.-t.-nál vásárolja osztálysorsjegyét (Budapest, Kossuth Lajos-utca 4.) oly főelárusitóhelyen vásárolt, melynek a. szerencse egész különös módon kedvez. Számos nagy főnyereményt ütnek meg állandóan a banknál vett sorsjegyek, többek között hatszor a nagy 400.000 koronás főnyereményt és nem kevesebbszer mint háromszor az óriási 600.000 koronás jutalmat. Az állandó szereri- ■cséje következtében igen népszerű bank. A Fővárosi Orfeumnak még soha olyan jó szezonja nem volt, mint az idén, ami már csak annál is inkább örvendetes, mert az idén jutott végre színpadán domináló szerephez a magyar műsor és a magyar együttes. A Kristálypalota már csak ezen a héten adja októberi műsorát. Novemberi műsora nagy meglepetéseket tartogat. Többek közt fellépteti Else von Ruttersheimet, a „Die erotische Duse“ néven emlegetett német művésznőt. A Télikert szép sikerrel mutatja be estérö:-es- tére októberi műsorát. A készülő novemberi műsorának attrakciójaképen Ida Roland vendégfelléptét tartogatja. • • • A tőzsde. Az értéktőzsde a háború kitörése óta hivatalosan zárva van. Eleinte csak kávéházi magánforgalom volt, mely később a tőzsdetanács engedélyével ismét a tőzsde nagytermébe terelődött. Ezt az úgynevezett félhivatalos forgalmat az jellemzi, hogy árfolyamok nem publikáltainak és hogy a határidőüzletek teljes kikapcsolásával, csakis kasszaüzletek köthetők. Az ember azt hitte volna, hogy ilyen korlátozások mellett a tőzsdeüzlet szolid mederben fog mozogni, annál is inkább, minthogy a bankok ígéretet tettek arra nézve, hogy a spekuláció ellen messzemenő kautélákát állítanak föl. És mindennek dacára mit látunk? Az értéktőzsdén a legvadabb spekuláció ütötte fel a fejét. Az árfolyamok még sohasem látott magasságra szöktek fel és egyes spekulációs papirok kurzusa olyan nívót ért el, mely már a 2 százalékos kamatozásnak se felel meg. A tőkeelhelyezést kereső közönség egy részét valóságos részvényvásárlási düh fogta el. Súlyosbítja a helyzetet az a körülmény is, hogy az értéktőzsdét nem hivatott és nem odatartozó elemek lepték el, melyek a publikumnak azt a részét is játéjkra csábítják, mely azelőtt sohasem érdeklődött a részvénypiac iránt. Az csak természetes, hogy az illetékes körök nem jó szemmel nézik ezeket az eseményeket olyan időben, amidőn az ötödik hadikölcsön kibocsátása küszöbön áll és amidőn a rendelkezésre álló összes tőkék elsősorban a háború céljaira kell, hogy igénybe vétessenek. Máris hallatszanak hangok, amelyek az értéktőzsde megrendszabályozását követelik. Mindenekelőtt azt sürgetik, hogy a nem hivatott elemeket a tőzsdéről el kell távolítani. Ez mindenesetre helyes; ezzel azonban a baj nem fog megszűnni. Mert annak az óriási haussenak olyan okai is vannak, melyek a háborús gazdasági helyzettel állanak összefüggésben. Az a páratlan pénzbőség, mely a háborús konjunktúra nyomában jár, a tőkét automatice is a részvénypiacra tereli. A háború itt is nagy meglepetéseket hozott. Eddig a közgazdászok mindig a háború tőkepusztitó hatását hirdették és ime a mostani konflagrációban világszerte olyan pénzbőség mutatkozik, melyhez hasonlóra a történelemben nem találunk példát. Ilyen körülmények után természetes, hogy a tőke a részvénypiacon keres elhelyezést, annál is inkább, minthogy az áruüzlet, mely béke idején a diszponibilis tőkék túlnyomó részét abszorbeálni szokta, most az áruhiány következtében napról-napra szükebb térre kénytelen szorítkozni. Mindez azonban nem indokolja azt a féktelen spekulációt, melynek most a tanúi vagyunk. Igen sok részvénynek az árfolyama ma jelentékenyen magasabb, mint a békeidők rekordkurzusa volt. Ezek az árfolyamok nem felelnek meg az illető részvények belértékének. A papíroknak ez a mesterséges, fiktiv értékelése a legnagyobb veszélyeket rejti magában és minden pillanatban „krach“-ra, katasztrófára vezethet. Különösen áll ez a mostani háborús időkben, amidőn a harctéri helyzetnek a legkisebb ingadozása eszeveszett árfolyamesésre adhat okot. A mi felfogásunk az, hogy a háború komolyságával semmikép se egyeztethető össze az a játék, mely most a tőzsdén folyik. Nem tűrhető, hogy azok a tőkék, melyek a hadikülcsönre, illetve a háború győzelmes folytatásának a céljaira vannak rezerválva, holmi spekulációs papírokon „uszszanak el“. A kormánynak módokat és eszközöket kell találnia arra, hogy ezek a tőkék azokba a csatornákba vezettessenek, melyekből az állam táplálkozik. Ehhez az akcióhoz pedig a bankoknak is segédkezet kell uyuj- taniok. Sajnos, most az ellenkezőt látjuk. Úgy értesülünk, hogy egyes bankoknak igen nagy részük van abban, hogy a spekuláció elfajult. Ahelyett, hogy hadikölcsön vásárlására hívnák fel ügyfeleiket, hangzatos körlevelekkel spekulációra csábítják őket. Érdekes tünet, hogy a hausse embereit a súlyos hadiadók és a részvénytársaságoknak tér - hes megadóztatása se rettentette vissza. Hir szerint abban bíznak, hogy a kormány a financiális körök sürgetésére hatályon kivül helyezi az osztalék-korlátozó rendeletet, amely tudvalevőleg kimondja, hogy a három utolsó békeév átlagánál magasabb dividenda nem fizethető. Mi nem hisszük, hogy ez meg fog történni, mert nem tehető fel, hogy a kormány támogassa a spekulánsok tizeiméit, amelyeket a magyar közgazdasági életre nézve határozottan veszélyesnek tart. A tőzsdetanács köreiben azt hiszik, hogy nem fog a sor a magánforgalom „megrendsza- bályozására“ kerülni. Mindössze annyi fog történni, hogy intézkedéseket fognak tenni a nem hivatalos elemeknek a tőzsdéről való eltávolítására. Mi azt hisszük, ez nem fog a bajokon segíteni. A leghelyesebb volna, ha a mostani fél- hivatalos magánforgalom helyébe ismét visszaállítanák a hivatalos, nyilvános forgalmat és az árfolyamokat minden nap publikálnák. Mert a mostani helyzet egyszerűen tarthatatlan. A tőzsdetanács ugyanis csak tűri a magánforgalmat és kifelé semmiért felelősséget nem vállal, azzal hozakodván elő, hogy neki semmihez semmi köze, mert a tőzsde be van zárva! Ezt a félszeg helyzetet meg kell szüntetni, mert tápot ad a féktelen spekulációnak, amelyet pedig a mai viszonyok között mindenképpen meg kell akadályozni. A gazdasági grok Koncentrációja Amidőn a háború kitört, mindenki azt hitte, hogy a gazdasági élet néhány hónap alatt teljesen összeomlik. Nagyhírű közgazdászok „Európa csődjéről“ írtak cikkeket, lord Rothschild pedig olyan pénzügyi krachot jósolt, aminőt a világ még nem látott. A jövendőmondók ezúttal nem bizonyultak igazmondóknak. Kiderült, hogy a háború a legnagyobb orgáni- zátor, mely a gazdasági erőknek eddig még nem tapasztalt erőteljes koncentrációját hozta létre. Igaz, hogy ez a koncentráció az állami beavatkozás tul- tengésével és az egyéni kezdeményezés visszaszorításával járt. De csak igy lehetett felépíteni azokat a hatalmas szervezeteket, melyek most a háború alatt egész közgazdaságunkat irányítják. Az úgynevezett központok segítségével az állam rátette a kezét nemcsak az ország egész mezőgazdasági és ipari termelésére, hanem a rekvirálások és ármaximálások révén a kereskedelemre is. A háborús koncentrációnak egyik legjellegzetesebb szüleménye bizonyára a Pénzintézeti Központ, melyhez hasonló intézményt Európa egyik állama se mutat fel. Azt tudjuk, hogy a Pénzintézeti Központ eredetileg úgy terveztetett, hogy általa az ország financiális életében az állami omnipo- tencia jusson érvényre. Az intézmény szervezete azonban a parlamenti tárgyalások során oly módosítást nyert, mely a pénzintézetek autonómiáját bizonyos mértékben megvédi. Mindazonáltal állítható, hogy a Pénzintézeti Központ megteremtése az első lépés a magyar pénzintézetek koncentrációjához és az állami ingerencia megszilárdításához. Az a koncentrációs folyamat, mely a magyar pénzintézetek körében már a háború előtt megindult, a háború alatt még inkább kidomborodott. A nagybankok affiliációi ma már az egész országot behálózzák, másrészt pedig csaknem minden nap olvasunk olyan újabb akciókról, melyek a bankok és ipari vállalatok közti érdekközösségek megteremtését célozzák. Nagy vasipari, hajózási és szénbányatársaságok máris koncéra eket alapítanak, hogy a béke helyreálltával egyesült erővel kezdjenek hozzá a gazdasági élet felépítéséhez. Németországban a koncentrációs irányzat még erősebben domborodik ki, mint nálunk. Ott meg törvényt is hoztak, rrrly
