Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-10-25 / 43. szám

Ötödik évfolyam Budapest, 1916. október 25-én. 43. szám iamaiimnmniaL»»aniamGmamanimiimigo3nmi!m»dT»iBigiaig;giiinniaHianianiaiim3jiamamiaBiBämE JF-EÖEJZETÉSl 7ÍRKK: Egész. évr*e .......... 20 K. fe l évr>e ........... IO K Eg yes szátnoh kapha­tóit a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Eeieiös szerkesztő: DacSÓ Emii Megjelenik minden szer­eiéin. Szerkesztő ség és kiadóhivatal: Vi. kér. Szív-xitcet ........ IS. szám Te lefon ............... 137-15 Pr ogrammiert vallott ;i tanács a lesközelebbi jövőre vonatko­zólag. A pénzügyi bizottság ülésén bejelentette az elnöklő alpolgármester, hogy készülőiéiben van a jövő évi költségelőirányzat, előterjesztés készül az üzemek hathatósabb ellenőrzéséről, a tanácstagok és üzemvezetők automobiltartási jo­gáról és az uj adókról, amelyek a deficit csök­kentésére szolgálnak. A költségelőirányzattól nem várunk sok jót; hogy harminc vagy harmincötmillió korona lesz-e a deficit, azymár sajnos csaknem egyre megy. De fontosnak tartjuk azt a ten­denciát, hogy végre komolyan hozzálátnak a fő­város anyagi helyzetének konszolidálásához s hogy e tekintetben uj rendszert inaugurál a jövő évi költségvetés. A deficit eltüntetése a normális viszonyok helyreállítása előtt lehetetlen dolog; a csökkentésére ellenben két mód is kínálkozik: uj jövedelmek szerzése és takarékosság az egész vonalon. Az uj jövedelmekről e lap hasáb­jain állandó elmélkedés folyik s a vélemények úgyszólván teljesen kialakultak már abban, hogy a világítási, közlekedési, vigalmi, pezsgőadó el­maradhatatlan és.hogy más uj forrásokat is ta­lálhat a főváros. Sokkal nehezebb probléma a takarékosság, mert hiszen az e téren szándékolt reform tulajdonképen elismerése annak, hogy eddigelé sok fölösleges kiadás volt. Bizonyos, hiszen ismételten rámutattunk egyes, konkrét példákra, hogy milliókra rugó megtakarítások érhetők el; azonban egyet nem szabad szem előtt téveszteni: beruházások törlése, elhagyása nem megtakarítás, hanem legföljebb prolongálás. Hasznos beruházásokat nem szabad egy hamis látszatnak a kedvéért törölni, mert hiszen a hasznos beruházás gyümölcse maga is uj jöve­delem, amelytől a főváros elesne. Törölni keli mindent, ami kibújik a cifra nyomorúság pa­lástja alól; automobilokat, hiútokat c kritikus időkben nemcsak azért nem szabad tartani, mert egymillió koronába kerülnek, hanem mivel a la­kosság szemét kiszúrják vele, gyűlöletet kelte­nek, azt a látszatot keltik, hogy a városháza urai nincsenek tájékozva a főváros népének a nyo­morúságáról. Nagyon jelentős tétel a városi hi­vatalokért fizetett bérek összege. Ebben is mil­liós megtakarítást lehet elérni, mert ma mintegy húsz helyen fizet a főváros házbért; egyik he­lyen az árvaszék gyermekvédelmi osztályát, másikban a szociálpolitikai ügyosztályt, negye­dikben a jogügyi osztályt, ötödikben a közjóté­konysági ügyosztályt helyezték el. Beosztással egyetlen helyre lehetne összpontosítani az egész adminisztrációt. A költségvetéssel szorosan összefügg az üze­mek ellenőrzésének uj alapokra való fektetéséről készülő javaslat. Az összefüggést ott véljük fel­fedezni, hogy ha az üzemek nagyobb rentabilitá­sát sikerül biztosítani, akkor a költségvetés be­vételi tételeit is tetemesen lehet emelni. Nem tudjuk másképen elképzelni az üzemek ellenőr­zését, mint központilag, egy külön üzemi ügy­osztály keretében s ha ez életre kelne, akkor na­gyon sok fölösleges állástól, fölösleges kiadástól szabadulnának meg az üzemek budgetjei. Az uj előterjesztésekből azt az örvendetes következtetést vonhatjuk le, hogy végre tényleg rendszerváltozás lesz és a főváros vezetőinek eltökélt szándéka, hogy tisztességes, komoly, minden gánccsal szembenéző adminisztrációja legyen Budapestnek. c ® « Napirend előtt rendszerint .sokkalta fontosabb ügye­ket szoktak tár try al ni, mint a natúr and so­rán. így volt ez a kó: napos közgyűlésen és igy lesz szerdán is, amikor Vdzsonyi Vá­mos linditványáról döntenek, a virílizmus eltörléséről és az általános választójogról. Reméljük, nem fognak sok szót veszte­getni az indítványra a bizottsági tagok; nem azért, mintha az indítvány maga nem érdemelné meg a legnagyobb figyelmet és fontosságot, de hiszen a vita anyagát tel­jesen kimerítették már az indítványozónak és Gliickslhal Samunak felszólalásai. Es még egy dolog miatt: a kupáéi tálás itt mit sem használ. Vagy hive valaki az általános választójognak, vagy fázik tóle. Es vagy tudja valaki, hogy d virílizmus mennyire pusztít a közgyűlésen, vagy nem tudja. Iti azonban van egy he módik eset is: tudja, de nem akai róla iníonnást venni, men jó dolognak tartja, hogy a közgyűlés lele- része virilista. Perez el Béla, a legszangvinikusabb bizottsági tag, nagy hálára kötelezte a tisztviselőket, mert indítványára a pénzügyi bizottság kimon­dotta, hogy a legújabb beszerzési előleget már novembertől kezdve adják ki a liszt- viselőknek, nem pedig — miként azt a ta - táics javasolta — csak januárban. A tanács leszavazása azért bir különös, sőt elvi je­lentőséggel, mert a tanács most kénytelen lesz érvényt szerezni annak az igazságnak, hogy a gyorsaság nem boszorkányság. Itt ugyanis egyszerűen arról volt szó, hogy bürokrata módon akartak kezelni egy dol­got, ami maga az élet, mert elsőrendű élet- szükséglet. Pedig nem mindegy, hogy no­vember-e, vagy január. A beszerzési elő­legnek éppen az a célja, hogy akkor jöjjön, amikor még lehet rajta miegymást be­szerezni. A Tabán szabályozása ismét aktuális. Természete­sen nem azért, mintha hozzáfogtak volna már a városrendezéshez, a parcellázások­hoz, a telkek értékesítéséhez, a házak épí­téséhez, hanem — újabb kisajátítások, in­gatlanszerzések történtek és ezeknek költ­ségfedezetéről volt szó a pénzügyi bizott­ságban. Valóban legfőbb ideje volna annak, hogy az int er kaláris kamatveszteségek sza­porodásának gátat vessen a főváros. Ren­geteg pénz fekszik itt és bizonyosra ve­hető, hogy mire a főváros parcellázni kezd, már oly nagy lesz a veszteség, hogy még akkor sem lehet behozni, ha a főváros a legmerészebb telekspekulációiba fog. Ideje volna, ha a tanács beszámolna nemcsak a rendszerváltozásról, a német rendszerre való áttérésről, hanem arról is, hogy az eredeti tervek és költségek az idők folya­mán milyen változásokon mentek keresztül, nevezetesen: mennyivel többet fog a fővá­ros a Tabán szabályozására ráfizetni, mint amennyit eredetileg preliminált. r Építkezési visszaélések A lakhatási engedély kijátszása Egy bérpalota kilakoltatása Megbírságolt építészek — A Bajza-utcai iskola épí­tési botránya — A főváros mini felbujtó — Az elmúlt héten az egyik napilap azzal a szenzációval szolgált, hogy a fővárosi köz­munkák tanácsa le akarja bontatni a Bereue József-rakpai t és Molnár-utca sarkán épült pompás uj bérpalotát. Ebben a formában a hir meglepő volt, mert épen a Tóvárosi Hírlap irta meg egy Zubriczky József miniszteri tanácsos­sal folytatott beszélgetés során, hogy ilyen eset eddig csak egyetlenegyszer történt, de az is Berlinben. Igaz ugyan, hogy az építési szabály­zat intézkedéseinek betartását nálunk is mind­inkább szorgalmazzák, de eddig még nem ítél­tek halálra uj palotákat. A meglepő esetről a közmunkák tanácsától kértünk információt, ahol megnyugtattak bennünket a díszes dunaparti palota sorsa felől. Nem fogják lebontani a há­borús nehéz viszonyok között épült házat, de úgy hisszük, hogy Marton és Szalka építészek jelentékeny összeget fognak űzetni a türelmet­lenségért, hogy nem tudták bevárni a lakhatási engedélyt, hanem e nélkül beköltöztették a la­kókat. A háborús munkás- és anyaghiány ugyan némikép enyhíti a dolgot, de régi jó pesti épí­tészi szokás, hogy valósággal a lakók feje fölé építik az uj házakat. A lakhatási engedély nem örvend valami nagy népszerűségnek, fölösleges intézménynek tartják és szívesen mellőzik. így tettek Marton és Szalka urak is (helyeseb­ben csak Marion, mert Szalka hadiszolgálatot teljesít) — és augusztus elsejével beköltöztették a lakókat, lakhatási engedély nélkül. Nem szá­moltak persze azzal, hogy a negyedik kerület­nek kiváló, de nagyon szigorú elöljárója van, Goreczky Zsigmond, aki elrendelte a kilakolta­tást. A közmunkák tanácsa helybenhagyta az elöljáróság döntését, most pedig az épitész-ház- tulajdonosok föllebbezése folytán a belügymi­nisztérium fog határozni. Az elöljáróságnak azonban időközben is joga van a kilakolt at fist végrehajtani, a dunaparti palota lakói tehát épenséggel nincsenek biztonságban a belügy­miniszter döntéséig sem. Marton és Szalkáék esete azonban nem egyedülálló. Az ilyen természetű kilakoltatások elég gyakoriak Budapesten, sőt olyan esetek is vannak, amikor a kilakoltatás nagyobbszabásu kényszerátalakitásokkal van egybekapcsolva. Erkélyeket igen sokszor bontat le a hatóság és épen most döntött a közmunkák tanácsa egy Pauler-utcai ház dolgában, ahol egy egész mezzanint kell eltávolítani. A dunaparti palota ügyében Marton és Szalka jelentékeny pénzbírságot is fog fizetni. Azokra a háztulajdonosokra ugyanis, akik lak­hatási engedély nélkül költöztetik be a lakókat, olyan pénzbírságot lehet kiróni, amely a lak­hatási engedély nélkül való használat ideje alatt befolyt haszonnak háromszorosáig emel- kedhetik. Tekintve, hogy a dunaparti- palotában immár majd egy negyedéve laknak lakhatási engedély nélkül, elég csinos lesz ez az összeg. * A Marton és Szalka cég különben nem no- vicius már ezen a téren. Sőt egyenesen a fővá­rosnál divó abuzusok szoktatták rá őket a lak­hatási engedély nélkül való használatbavételre.

Next

/
Thumbnails
Contents