Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-25 / 43. szám
Budapest, 1916. október 25. . 2 Amikor a főváros egytemásra építtette a kislakásokat. a Marton és Szalka cég is épített tizenkét liázat. Ezeknek a házaknak építését építési engedély nélkül kezdték meg, de határozottan a főváros rendelkezésére. Ezenközben nem kevesebb, mint nyolcszor bírságolták meg őket, de helyettük a bírságot a főváros fizette ki. A házak nem készültek el idejére sem, mire a főváros, hogy jó példával járjon elöl a ma- gánépittetők előtt, lakhatási engedély nélkül betelepítette a lakókat. Ezeket persze nem la- koltatták ki, mert a főváros az más. A főváros teheti. Most is van egy uj esetük. A Bajza-utcai polgári iskolával. Bizonyos építkezési szabálytalanságok miatt itt is megidézte az építészeket az elöljáróság, de azok az építtető székesfőváros határozott utasítására hivatkoztak. Most az uj kihágási ügyben előbb meg fogja hallgatni az elöljáróság a középitési ügyosztályt és csak akkor ítélkezik. Pénzügyi válság és HIbontaKozás A „Fővárosi Hírlap“ ankétje II. A főváros pénzügyi válságából való kibontakozás módját megvitatandó a Fővárosi Hírlap ankétje során e héten F e 1 e k i Béla dr., a törvényhatósági bizottságnak e kiválósága és Hantos Elemér dr. országgyűlési képviselő, a kiváló pénzügyi szakférfin nyilatkoznak. A két nyilatkozat igen objektiv, de egyben optimisztikus színben látja a főváros pénzügyi heUzetét és annak megoldását egyszerű hitelműveletnek mondja. A nagybecsű vélemények itt következnek : t eleki Béla dr. fővárosi bizottsági tag. A jövő évi deficitről addig, amig a költségvetés előterjesztve nincs, beszélni sem lehet. A közgyűlés elhatározta, hogy a költség- vetési tételek a legszigorúbb takarékossági szempontból átvizsgálandók s csak ezután fog kitűnni, hogy van-e és mennyi a deficit? Magam is abban a véleményben vagyok azonban, hogy a háború okozta viszonyok folytán a jövő évre vonatkozó költségelőirányzat tetemes hiánynyal fog zárulni. De a főváros pénzügyi helyzetének megítélésénél első sorban azt kell megállapítanunk, hogy a mutatkozó hiány kizárólag a háborús viszonyoknak tulaj doni t- ható-e, s mennyire várható a béke idején javulás egyrészt a bevétel emelkedésében, másrészt a kiadás csökkentésében. Azt a hiányt ugyanis, ami az utolsó két évben felmerült és Politika a városházán. Vázsonyi Vilmos megakarja valósítani az általános titkos választási rendszert és el akarja töröltetni a virilizmust a városnál. Általános titkos . . . Divatos jelszó, mindenki esküszik rá, de vájjon ki akarja komolyan? Vázsonyi minden bizonnyal, radikális, felvilágosult hívei szintén, de ugyan hogy fog szavazni az a sok álradikális, álfelvilágosult szószátyár, aki minden magasztos ideát fel szokott kapni, bömbölő bombasztokkal abajgatni, de ha meg kell valósítani: előkerülnek a kifogások, a ,,de“-k, az „azonban“-ok, az időelőttiség, hatásköri, illetékességi és más egyéb kifogások, az ügyvédi fogások ezerszer kipróbált rekvizitumai. Olyan lesz ez, mint a jász-vasut, jász-törvényszék és jász-megye. Apponyit valamikor imádta Jászberény népe. Beleszeretett a nemzetiszinü baritonba, beleszédült a nemzet orgonájának művészi diszharmóniájába. Pénzt áldoztak a nemes grófért, tüdőt téptek és szivet repesgettek. Mert a nemes gróf huszonöt álló esztendeig harsogta azt, hogy hej, ha én egyszer kormányra kerülök, megvalósítom a jászberényiek régi kívánságát: a jász-vármegyét, jász-törvényszéket és jász-vasutat. ; (;' . A herényiek boldogok voltak. Hej ha egyszer a mi Apponyink kormányra kerül, lesz jász-megyénk, jász- törvényszékünk és jász-vasutunk. Erre — budapesti- sen szólva —- mit tesz Isten: Apponyi kormányra került. Nosza a jó jászberényiek, boldogságuk első rohamában kijelölik a megyeháza s törvényszék helyét, tracirozzák a vasutat, megállapodnak az alispán, a jövő évben elő fog állani, tekintettel arra, hogy azt jórészben, vagy kizárólag a háború okozta, nem tüntetheti el egy vagy két év bevétele, s ezt nézetem szerint rövid időre szóló háborús kölcsönnel kell rendezni, amely 10-12 évre kiterjesztve, csak kisebb költségekkel fogja a büdzsét terhelni. Kétségtelen azonban, hogy a háború befejezte titán, nagy feladatok előtt fog a főváros állani, s a viszonyok hosszú ideig olyanok lesznek, hogy a kiadások és bevételek közötti különbözeted helyreállítani nem lehet. Most kell már újabb bevételi forrásokról gondoskodnunk. Én már évekkel ezelőtt, többször, a költségvetések tárgyalása alkalmával hangsúlyoztam azt, hogy amig a főváros kiadásai mértani arányban emelkednek, annak bevételeinél csak az úgynevezett számtani arányt látjuk. S ennek folytán vagy a stagnációnak a fejlődésében, vagy a deficitnek be kell következni. Mint uj bevételi forrást, én az önálló progresszív városi aáot ajánlottam, amely a létminimum mentesítésével progiessziv jövedelmi adó lett volna. Azóta az állam behozta a progresszív jövedelmi adót, a jövő évtől kezdve életbe van az léptetve a 10,000 koronát meghaladó jövedelem után, s igy ez az adónem most már, nehogy különböző bizottságok zaklassák a közönséget, s más jövedelmet állapítson meg az állam, mint a főváros, nem lehetne más, mint az állami jövedelmi adónak egy pótadója, mely a létminimum mentesítésével a 10,000 koronán aluli jövedelmet is terhelné. Összhangzásba kellene hozni ezt az adót a kereseti adó után fizetett pótadóval, s különösen az ingatlanok után fizetendő pótadót kellene akként szabályozni, hogy az, a mostanig fizetett adónál kisebb ne legyen, mert különben ez az ingatlan- tulajdonosok részére juttatott ajándék volna a többi lakosság rovására. Ha ezt az adót kiegészitlietnők a telekér- tékcidóval, mely egy ezrelékes kulcs alkalmazása mellett a telektulajdonosokra alig érezhető adó volna, s a fővárost mégis mintegy 6—7 millió K-t kitevő összeghez juttatná, a főváros pénzügyi viszonyai belátható időre rendezési nyernének, mert mindkét adónem fejlődéské- pes, a jövedelem és értékemeléshez simul és a fejlődő, s fokozódó kiadások számára meghozná a megfelelő bevételt. A főváros tanácsa által tervbevett fogyasztási adókat, amelyek a vizdij, a gáz- és villamos világítás és a közlekedési eszközök használata után vettetnének ki, még nem ismerem. Úgy tudom, hogy azért javasolják ezeket, mert a kormány kijelentette, hogy a direkt progresszív jövedelmi adók behozatalát a föváelnök, s vasut-igazgató személyében. Nem lehet velük bírni, hegyen-völgyön lakodalom. írnak Apponyinak, nem válaszol. Felkeresik, nem találják otthon. Deputáció jön, a gróf nem fogadja. Hja, Apponyi kormányra került. Nagy lesz az elkeseredés Jászberényben, beverik a fejét annak, aki Apponyit emlegeti, felszántják a törvényszék, megyeház, vasút helyét s erre mit tesz isten? Megbukik az Apponyi-kormány. Es erre mit tesz Apponyi, válaszol a herényieknek, otthon van már a jászok számára, fogadná már — hívná is — a deputációkat. Lemondása előtt egy nappal beadatja a jász-törvényszék, vármegye és vasút javaslatát. Beadja a javaslatot s megbukik. Persze bukása után újra kezdi a régi nótát a nemes gróf, hogy ha én mégegyszer kormányra kerülök: megvalósítom a jász-törvényszéket, megyét és vasutat. De most már fütyülnek a baritonra a jó herényiek és záptojással honorálják a nagyszerű orgonajátékot. A városi közgyűlés minden tagja hive az általános titkosnak s a virilizmus eltörlésének. Mind szavalta már, hogy ha én kormányra kerülök . . . Mind akarja, amig nem lehet, mindjárt nem akarja, mihelyt lehet, hogy ismét a leglelkesebben akarja, ha már ismét nem lehet. Nem lesz itt jász-törvényszék, jász-megye és jász-vasut, de legalább megtudjuk, hogy kik azok a kiabálnokok, akik csak addig radikálisak, amig nem lehetnek azok, de ezek ne abajgassák, ha leszavaztak az indítvány ellen, idők múltával sem, hogy ők meghalnak a jász-törvéinyszék nélkül. Megtudunk valamit . . . azt, hogy . . . mint is mondja a szegedi paraszt: nem kell nekem sem a tolvaj, sem a lopott rostiak üteg nem engedi. Ha ez igy van, úgy a főváros abba a kényszerhelyzetbe jut, hogy ezen fogyasztási adókkal kénytelen financiális helyzetén segíteni, mert semmi esetre sem lehet a fővárost odajuttatni, hogy egy krónikus deficit következméneykép igy minden visszafejlődjék s már létesített intézményeink tönkrejussanak. A tervbevett fogyasztási adókról csak akkor szólhatok, ha előttem ismeretesek lesznek. dr. Hantos Elemér országgyűlési képviselő.- A főváros gazdasági viszonyaiba nincs betekintésem, de az az impresszióm, hogy a helyzete nem rosszabb és nem reménytelenebb, mint a központi hatalmak többi fővárosáé. A deficit kérdését nem tartom súlyos problémának, egyszerű hitelkérdésnek látom. Az állam oly horribilisán emeli adóit, hogy ha csak a mai százalékban is marad meg a pótadó, (már pedig a pótadó-százalék felemelésére van indok elég) — akkor is bőven nyílik fedezet a deficitre ... A meglevő adótervezetekről nem sokat tartok, de hiszen ezekre éppen fenti okokból nem is lesz szükség. Megszűnik az ácsorgás az élelmiszerüzletek előtt Ausztriában minden erővel fölvették a küzdelmet az ellen, hogy az élelmiszerüzletek előtt a várakozók tömege ellepje az utcát és az utca arcára még komolyabb jellegét fesse az élelmezési nehézségeknek, mint amilyenek tulajdonképen vannak. Nálunk Budapesten is megkezdődtek ezek a csoportosulások. Különösen a főváros élelmiszerüzemei előtt, ahol mégis csak olcsóbban és biztosabban lehet hozzájutni a legszükségesebb élelmiszerekhez, van nagyobb csoportosulás. F o 1 k ush ázy Lajos tanácsnoknak, a közélelmezési ügyosztály vezetőjének, különös gondot okoz az. hogy ezt a kellemetlen állapotot, amely inkább külszínben, mint lényegben nagyobb, szintén kiküszöbölje. Az a legújabb intézkedése, amely most várja a megvalósulást és a mely a zsir-. vaj- és cukorjegyek kiadását célozza, végeredményben szintén az utcai csoportosulások kiirtását akarja elérni. Kár volt ezt eddig is elnézni, mert ebben a tekintetben nemcsak kényelmetlenségről van szó, hanem az ácsorgás rengeteg munkapazarlást is jelent. A népélelmezési bizottság sürgős összehívásának okait is ezen a területen kell keresni és épenséggel nem tartjuk kedvező tünetnek azt, hogy ennek az ülésnek bizalmasnak kellett lennie. Soha komolyabban nem kellett a közélelmezési kérdéseket kezelni, mint éppen a most kezdődő idősonka, csak azt akarjuk otthon tudni, hogy kit egyen meg a fene? Mi is az a virilizmus? Vájjon tudják-e, akik fenn akarják tartani? A derék Meszlényi Lulut annak idején imádták a választói. Egy hívével azonban sok baj volt, bizonyos Szamaras Kocsi Gáspárral. Valamikor jómódú ember volt Kocsi, mesterségére becsületes szamárkereskedő, azért is kapta a mindent kifejező „Szamaras“ epiteton ornanst. Sok szamara volt, sok adót fizetett utána s adója után tagja volt a községi kupak tanácsnak. Egy szép napon azonban kitört a szamárvész, eldöglöttek a Kocsi szamarai, nem fizetett többé adót s törölték a képviselőtestületből. A szegény Szamaras Kocsi ettől fogva a politikára adta magát s folyton kérdésekkel zaklatta Mesz- lényit, aki az ő szokott joviális modorában válaszol- gatott:- Mi az az aranyvaluta? — kérdezte egyszer Szamaras Meszlényitől. — Mennyi vagyona van kendnek? — Semmi. — No hát ezután is annyija lesz, — de a r a n y- b a n. Ez az arany valuta. Máskor igy fodrult hozzá Szamaras: — Képviselő ur, mi az a virilizmus? — Amikor kendnek sok szamara volt, sok adót fizetett ezek után s tagja volt ugy-e a kupaktanácsnak?-- Igen. — Ahogy kidöglöttek a szamarai, kimaradt kenui is a kupakból, ugy-e?
