Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-11 / 41. szám
Ötödik évfolyam 41. szám Budapest, 1916. október 11-én. hliimimiimmmiiaiHnmmiiniHafitnmpiiipiimiiinmpmaiiiniimmmiiaiiiniiiniiiaiiimiimiinmmiiPim EEÖFJXE TÉSJ TtüTíKi Egész étrne .............. 20 í fé l éwfwe................ IO K Eg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban* Várospolitikai és közgazdasági hetilap Fa la iös szmwMmmmtö Dacsó Emil* TúmsxevfkesMtö dl*. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szí dán. Szerkesztő ség és kiadóhivatalt VJ. ken. Sztv-utca ...... IS. szám Telefon 137-13 .............................. Po lónyi Géza eleven példája annak az igazságnak, hogy Magyarországon nincs végleges, jogerős erkölcsi halál és a feltámadás napja felvirrad a legsúlyosabb erkölcsi hullák számára is. A főváros dolgaiban bottlott meg a volt igazságügyminiszter, városházi kijárások súlya alatt ros- kadt össze bársonyszéke és most ugyancsak a városházi „panamáknak“ a biize az éltető levegője, a városházi szemétből akar uj életre kelni. Emlékezzünk régiekről. 1907. január 10-ikén Budapest törvényhatósági bizottsága a főváros díszpolgárának választja meg Kléh Istvánt, a 45-ös választmány volt elnökét. A közgyűlés terme zajos botrányoktól hangos; panamavádakkal illetik egymást a bizottsági tagok. Ebben az izgalmas, idegfeszitő légkörben hangzik el a közgyűlés pipázójában Halmos János nyugalmazott polgármester szenzációs nyilatkozata Polónyi miniszter fővárosi üzleteiről. A nyilatkozat szerint az igazságügyminiszter bizottsági tagságát jogtalan vagyonszerzésre használta fel. A sajtó és a közvélemény mohón tárgyalják a vádat, találgatják, melyek a konkrét esetek: a Gschwindt-gyár kitelepítése, Emmerlingék pla- kátmonopöliumának meghosszabbítása, a Cséry- iigy, a Dunagőzhajózási partbérlete? Egymást követik a nyilatkozatok, dagad a botrány és akkor lesz teljessé, amikor az izgalmaktól beteg Halmos Jánost háziorvosa rábírja, hogy Polónyi- ról tett nyilatkozatát visszavonja. Lengyel Zoltán egy hírlapi cikkben magáévá teszi a vádakat, konkrét eseteket sorol fel, a sajtó tovább foglalkozik a botránnyal, Polónyit minisztertársai arra kényszerítik, hogy sajtópört indítson és az igazságügyminiszter rövidesen benyújtja lemondását. Üt esztendővel később Polónyi a bizottsági tagságból is kicsöppen, de a főváros dolgaiba — most már birtokon kívül — minduntalan beleártja magát és valahányszor rágalmaknak, rosszhiszemű vádaknak szennyáradata indul meg a városháza felé, a szennyes hullámok ölén Géza bácsi igyekszik elsőnek az elvesztett paradicsomba. Hivatottságot, rátermettséget, szakértelmet valóban nem lehet elvitatni e szívós Generalpotermachertől; ha van valaki itthon az országban, ebben a fővárosban, aki jól ismeri a városházi panamák útját, úgy Polónyi Géza bizonyára az. Most is ő keveri a kártyákat és az első közgyűlésen, a városházi munka kezdetén, nem a háború bajairól lesz szó, nem a főváros élelmiszerellátásának hibáiról, nem a közlekedési viszonyok tarthatatlanságáról, sem a háztartás válságos helyzetéről, hanem arról, hogy mit mondott Polónyi Géza a képviselőházban a polgármesterről és a gazdálkodásról. Szomorú dicsősége ez Polónyi Gézának és súlyos tévedése a főváros vezetőinek. Nem igaz, hogy az elfogult és rosszhiszemű kotnyeleskedésre válaszolnia kell a közgyűlésnek, nem igaz, hogy ennek a büzbombás offenzivának a visszaverése közügy és közérdek. Nem szabad Polónyi Gézát komolyan venni, nem szabad őmiatta a közügyek tárgyalására szánt időt lefoglalni. Budapest népének iidve-java nem attól függ, hogy Polónyi Géza vádjai megcáfol- tatnak-e és Budapest városházi adminisztrációja talán még sem attól fog megjavulni, amit Polónyi mond. Olcsó siker vár a szerdai premiéren a szónokokra, mert Polónyival szemben mindenkinek igaza van. • • • Az első közgyűlésen, a városatyák legelső összejövetelekor kapva kellene kapni azon az alkalmon, hogy a törvényhatósági bizottság utján a közönséget tájékoztassák arról, ami ma a legfontosabb probléma: a közélelmezés helyeztéröl, különös tekintettel Budapest élelmiszerellátására. Közgyűlési határozat is kényszeríti a tárnicsot arra, hogy hónaponként jelentést tegyen erről, azonban a tanácsnak fontosabb a Polónyi-affér és megelégszik azzal, hogy a közigazgatási bizottságban egyes bizottsági tagok jóvoltából szó van néha közélelmezési kérdésekről is. Küszöbön a tél és Budapest népe jól tudja, hogy ez mit jelent a fronton és a front mögött is. Nagyon is idő volna, ha Fotkusházy tanácsnok ur elmondaná, lesz-e kenyerünk, husiink, zsírunk, főzelékünk, rizsünk, cukrunk, szappanunk és mi egyebünk. Nem szabad arra a cinikus álláspontra helyezkedni, hogy ha lesz, úgy is meglátjuk és ha nem lesz, azt is elég korán fogjuk megtudni. Összeférhetetlen városatyáiknak azokat nevezik, akik éppenséggel nem összeférhetetlen emberek, nagyon is összeférnek azon a gyékényen, amelyen Budapestet árulják. Nincsen ezeknek az uraknak összeférhetetlen természetük, mert ha nem igy volna, nem tűrnék meg őket azoknak a vállalatoknak az igazgatóságában, felügyelő-bizottságában, jogtanácsosi állásában, amely vállalatoknak a sorsa nagyrészt a fővárostól, a közgyűléstől, a városatyáktól, tehát éppen ezektől az ösz- szeférhetetlenektöl függ. Jellemző, hogy az összeférhetetlenséget a törzsfőnökök tenyésztik, akik részben maguk is összeférhetetlenek, részben pedig visszaélnek a választóközönség nemtörődömségével és a közgyűlés termébe gyűjtik füveiket, noha összeférhetetlenek, legtöbbször pedig éppen azért, mert összeférhetetlenek. A bérkocsisok, ezek a tipikus árdrágítók, ismét a közgyűlés tagjainak köny őrület ességére appellál- nak. Szegények, ebben az esztendőben még csak harmadszor kérnek tarifaemelést és mert az évnek tizedik hónapjában vagyunk már, alig jöhetnek kétszer-háromszor az uj esztendőig. Most már túl vagyunk a harmadik taksán is, már a tarifa másfélszeresére kerül a sor, aztán a duplájára, a háromszorosára, a tízszeresére és a százszorosára. Mindenestre nagyon leleményes dolog és alkalmas arra, hogy a pesti ember a saját kárán tanulja meg — az egyszeregyet. A tandíj nagyon drága lesz, de minden pénzt megér az a boldogító tudat, hogy sikerült megmenteni a derék budapesti konflis-ipart és sikerült arra kényszeríteni a bérkocsisokat, hogy elfogadják a maximálisnál is maximálisabb taksát. És ha legalább azt kötötte volna ki a főváros, hogy a maximális tarifával szemben a kocsisok minimálják a gorombaságokat. Treuga Dei a közgyűlésen Bárczy polgármester beszámolója Treuga Dei lesz a szerdai nap a főváros közgyűlési termében. Azok, akik botrányokat vártak, vagy abban éldelegtek volna, nagyon csalódnak. Szinte azt mondhatnánk, hogy kiosztott szerepekkel megy végbe a közgyűlés, maga a nagy színmű, amelynek szerepeit Bárczy, Vá- zson.vi, Glücksthal és Body fogják játszani, hatalmas apotheozisa lesz a főváros érdekeinek. Azok, akik erre hivatva vannak, minden személyes sérelmet és minden egyéni véleményt föláldoznak a köznek, amelynek védelme tahin soha olyan imponáló módon meg nem nyilatkozott a közgyűlési teremben, mint ezúttal. Szinte 'előre megfesthetjük a közgyűlés képét. Mindenekelőtt Bárczy István dr. polgár- mester fog fölszólalni napirend előtt és válaszol azokra a támadásokra, amelyek a képviselőházban részben Teleszky János pénzügyminiszter, részben pedig Polónyi Géza szájából hangzottak cl. Mindenekelőtt pedig egy negatívum lesz ebben a beszédben a szenzáció: Bárczy nem fogja bejelenteti!, hogy lemond a föpolgármes- teri állásról, mert ez többé nem áll szándékában. Beszéde során Teleszkyvel szemben meg fogja védeni a főváros gazdálkodását. A számvevőség napokon át tartó munkával olyan adatokat állított össze a polgármester szennára, amelyek komoly cáfolatául szolgálhatnak a pénzügyminiszter vádjának. Polónyi címére küldendő válaszában mindenekelőtt azt a kijelentést teszi Bárczy, hogy ez az utolsó eset, amikor Polónyi gyűlölködő, rosszindulatú vádjaival a közgyűlési teremben foglalkozni hajlandó. Hogy ennél a pontnál azután erélyes és sneidig lesz a polgármester, ahhoz igazán nem fér kétség. Nyilatkozik persze a Zita-kórház és a Müszerüzem ügyéről is és nem lehetetlen, hogy e tekintetben is felette érdekes mondanivalói lesznek. Pár szóval meg fogja világítani Bódy Tivadar alpolgármester szerepét is. Vázsonyi beszéde bizonyítéka lesz annak, hogy tovább is együtt kíván dolgozni a polgár- mesterrel és egyben bizonyítéka annak, hogy a város tekintélyét a mindenféle támadásokkal szemben nemcsak szóval, hanem tettel is meg tudja védeni. Fölszólal még Glücksthal Samu is, de szó van arról is, hogy beszédet mond dr. Waigand bizottsági tag, aki ellenzéki hangokat pendítene meg. Az ő személye azonban garancia arra, hogy ez az ellenzéki hang komoly lesz. Mint ebből is látható, az ellentétek, amelyek néhány napon át a polgármester és Vázsonyi között tényleg fönnállottak, elsimultak. A kon- troverzia akkor merült föl, amikor Vázsonyi Quo vadis? cimü cikke megjelent. Jóindulatú emberek diplomatikus közbenjárása azonban mindent rendbehozott. Két ponton volt a polgármester és Vázsonyi között ellentét. Az egyik a felelősség kérdése, a másik pedig a főpolgármesteri állásról való lemondás ügye. A felelősség kérdését nem volt nehéz tisztázni. A főpolgármesteri állásra vonatkozólag pedig maga Vázsonyi kijelentette, hogy ha a főpolgármester tiz percre akadályozva volt, akkor is a polgármester helyettesítette, egészen mindegy tehát, ha most akár évekig is Bárczy a helyettes főpolgármester. A fontos az, hogy Bárczy hangsúlyozza a főváros érdekeit. A bizottsági tagok is azon a véleményen vannak, hogy
