Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-11 / 41. szám
2 Budapest, 1916. október 11. Bárczyban a kormánynak nincs főpolgármestere, de Budapestnek van polgármestere. Egyébként is Vázsonyi volt az, aki az uj fővárosi törvénytervezetének elkészítése alkalmával a főpolgármesteri állás eltörlése mellett kardoskodott. Ilyenformán, ha Bárczy marad a főpolgármester, még mindig jobb, mintha akár jelentéktelen embert, akár basát küld a kormány a főváros nyakára. Különös módon keveredett bele a béketárgyalásokba Krausz Simon neve. Pedig Krausz Simonnak az egész dologhoz csak annyi köze volt, hogy ő is adott az elmúlt hetekben egy vacsorát, amelyen egészen indifferens urak vettek részt, Vázsonyi ott sem volt és várospolitikáról szó sem esett. A békét hozó eszmecsere nem is itt folyt le, hanem egy másik vacsorán, amelyen viszont Krausz Simon nem volt jelen és amelyet a Pannóniában szolgáltak föl, itt már tényleg a város lírainak. Ott volt Bárczy, Vázsonyi, Glücksthal, Springer és Márkus Miksa. Megértették egymást és ennek a vacsorának a békés hangulata fog uralkodni a szerdai közgyűlésen is. Hajléktalan ipartestületek A főváros mentési kísérlete Megemlékezett a Fővárosi Hír lau a budapesti ipartestiiletek egy részének kedveződen anyagi viszonyok közé való jutásáról. Annak idején ezek a csőd szélén álló ipartestületek mozgalmat indítottak és a mozgalomban az Iparegyesiiletnek jutott a szerep, hogy kérelmüket tolmácsolja. Beadványban fordultak a székesfőváros tanácsához, amelyben azt kérik, hogy a bajbajutott ipartestületeknek anyagi segélyt juttasson. A tanács jóindulattal kezelte az ipartestiiletek ügyét, de úgy találta, hogy az anyagi segítség adása nem az ő kötelessége, de meg különben is nem vezethetne megoldásra ez az ut. Azt határozta tehát a tanács, hogy megvizsgáltatja az ipartestületek dolgát és ezt a missziót Qoreczky IV-ik kerületi elöljáróra bízta, aki miután eljárt küldetésében, most számolt be arról. Megállapította mindenekelőtt, hogy az ipartestületek anyagi zavarairól szóló hireiek megfelelnek a valóságnak, amennyiben vannak olyan ipartestületek, amelyeknek már hivatalos helyisége sincs. A hajléktalan és nyomorbajutott ipartestületek ügyét most már valamiképen meg kell oldani. Erre vonatkozólag Qoreczky elöljárónak az az előterjesztése, hogy az ipartestiiletek egy részét, amelyeknek nincs komolyabb céljuk, egyszerűen meg kell szüntetni. Másrészt a kisebb ipartestületeket egyesíteni kell, hogy igy létalapjukat ezen a módon biztosítsák. Vannak azonban olyan ipartestiiletek is, amelyek anyagi zavarai a háború elején a tagok bevonulása Az aprópénztől — a Koplalásig. A legutóbbi képviselőházi zárt ülésen Károlyi Mihály gróf a legkomolyabban megkérdezte Tisza István grófot, hogy nem halunk-ie éhen a télen? Elpanaszolta, hogy nincs mit enni, nincs liszt, hús, zsir, cukor, kávé, tej, sőt nincs benzin és gurum i sem, még csak autón sem járhat a szegény ember. Miután Tisza megnyugtatta grófi ellenfelét, hogy nem halunk éhen, a szegény Károlyi Mihály felült hatvan lóerős autójára, hazarobogot s megette frugális vacsorácskáját, amely kezdődött kaviáros palacsintával, hallal, rákkal, vadpástétommal, szárnyassal, vesepecsenyékkel s végződött ananásszal, kalvil-almával, itáliai őszi barackkal s mezopotámiai szőllővel. ők hát nem halnak éhen. Talán mi sem. Mert ha volt ilyen színdarab cim, hogy: „Van, de nincs“, úgy a mi szomorú drámánk cime lehetne: „Nincs, de van.“ A képviselő urak a legropogósabb trabuccokat kapják, mi pedig krumplilevélből sodorjuk a cigarettánkat. A gróf urak tejben fiirödnek, a tüdővészes gyerek pedig belepusztul a tejhiányba. U 11 m a n n Adolf még a mézét is megcukrozza és Lánczy zsírral keni a szalonnáját, kinnt pedig lovasrendőr- attakok verik szét a cukorüzlet előtt és a hatósági bolt drótakadályainál a szívós pozícióharccal magukat előredolgozó asszony hadoszlop-formáciőkat. Mert nincs, de van vagy ha úgy tetszik van, de nincs. És Tisza gróf joggal nyugtathatta meg gróf-kollegáját, Károlyit: — ők bizonyára nem fognak éhen halni. Idő: jelenkor. Színhely: szakaszhatár. Szereprévén igen komolyak voltak. Később azonban, amikor a gazdasági viszonyok némileg konszolidálódtak, ezek az ipartestületek maguk is rendbehozták bud- getjukat. Ezekről ma már nem kell gondoskodni. A tanács az ipartestületek ügyében jelentést fog tenni a kormánynak. Reformálják a műszerüzemet Beszüntetik a szerelo-osztályt A Müszerüzemben való rendcsinálás nem állott meg ott, hogy kicserélték az igazgatót, hanem tovább is megy és pedig talán olyan formában, ami már szinte nem is kívánatos. Ami most már a Müszerüzemben történik, az mind gyanús és a legjobb szolgálatokat tevő intézményeket is félredobják, csak azért, mert a Müszerüzemben olyan dolgok 'is történtek, amelyek fölött a bíróságnak kell Ítéletet mon- .dania. Most például olyan dolgok jutottak a Fővárosi Iiirlap tudomására, amelyek azt látszanak bizonyítani, hogy Dénes Aladárral együtt ártatlan munkásoknak is kell bűnhődniük. Ha ez igy van, akkor minden bizonynyal túllőttek a célon, ami megint a másik véglet és semmiképpen sem helyeselni való. Mindenekelőtt föl jegyezzük, hogy fíárczy István polgármester a múlt héten meglátogatta a Müszerüzemet és végignézett ott mindent. A polgármester szeme ezúttal erőszakosan is azt kereste, hogy mit lehetne kifogásolni, mit lehetne pazarlásnak minősiteni. Többek között a fölraktározott mosdókat kifogásolta, mondván, minek akar a Mtiszerüzem konkurrcnciát csinálni a vízmüveknek. A polgármestert megnyugtatták, hogy a vízmüvek ezeknek az eszközöknek az előállításával nem foglalkozik. A polgármester látogatása nyomán azonban máris történtek intézkedések. Ezek közé tartozik többek között, hogy a Müszerüzem szerelő-osztályának napjai meg vannak számlálva. Egyelőre még a munkásokat nem bocsátották el, de munkát már nem adnak nekik. Nem helyeselhetjük ezt az intézkedést, mert a Müszerüzemet magát igen nagy körültekintéssel csinálták meg, jövedelmezősége, teljesítményei ellen kifogások nem merültek föl és ezzel az intézkedéssel egyrészt egész sereg munkás marad kenyér nélkül, másrészt viszont a főváros szerelési munkáit fogja drágábban fizetni. Történt azonban a munkások egy részével más méltánytalanság is. A múlt héten ugyanis a Müszerüzemben alkalmazott összes művezetőknek kivétel nélkül fölmondták. A fölmondás után azonban nagyrészüket újból alkalmazták, lök: 1. az őrvezetői rangot viselő, kackiás kalauznő, 2. Dr. Smokk, 3. Közéleti íogadatlan prókátor, 4. Szekerésztizedes, (akik jelen vannak) és 5. Közrendőr, aki egyáltalán nincs jelen. Dr. Smokk: Szakaszjegyet kérek. Kalauznő: Tessék. Visszaadni nem tudok. Dr. Smokk: Mi lesz a visszajáró négy krajcárral? Kalauznő: Nincs apróm. A központnál visszakapja. Dr. Smokk: Hoool? Kalauznő: A Központnál. A Városligetben, ha leszámolok. Dr. Smokk: Ha leszámol?! Kalauznő: Igen. Ki tetszik jönni a központhoz, meg tetszik várni, amikor leváltanak s a leszámolásnál visszakapja a négy krajcárt. (Dr. Smokk átveszi a szakaszjegyet s visszakapja egy erélyes mozdulattal a már átadott húsz fillérest.) Dr. Smokk: Nem adom oda a húsz fillérest, amig vissza nem adja a négy krajcárt. Kalauznő: Akkor szálljon le rögtön. Potyára nem lehet utazni! Szálljon le. (Lecsengeti az Andrássy-ut sarkán a kocsit. A kocsi megáll és áll és áll.) Kalauznő: Szálljon le! Szálljon le! Nem indítok, amig vagy át nem adja a húsz fillért, vagy le nem száll. Dr. Smokk: Nem szállók le. Tessék visszaadni négy krajcárt. Nem vagyok kötíeles húsz fillért adni egy szakaszjegyért. Kalauznő: Rendőr! Rendőr! Dr. S m ok k: Rendőr! Rendőr! de leszállított fizetéssel. Azelőtt 500 korona havi fizetésük volt a Müszerüzem művezetőinek, most pedig 350 koronát kapnak. Nehéz megérteni ezt az intézkedést, amely éppenséggel nem tanúskodik valami kiváló szociális érzékről akkor, amikor ma amúgy is mindenkinek kínos harcokat kell vívnia a megélhetéssel. A Müszerüzem munkásai igazán nem tudhatják, miért kell bünhödniök a mások bűneiért? Panaszkodik a tanszemélyzet Bevásárlási kedvezményt kérnek A főváros tisztviselői és a tanszemélyzet tagjai mindjárt a háború kitörése után fölajánlották fizetésük egy százalékát a főváros által létesített jóléti alapra, amelytől azt remélték, hogy az élelmezési kérdésekben, terheik enyhítésében segítségükre lesz. A tisztviselők lovasrendőri asszisztencia mellett bár, de mégis hozzájutnak valamelyes élelmiszerhez, a tanszemélyzet azonban semmit sem kap. A múlt héten azután egy tanitógyülésen, amelyen Pusztai Károly igazgató elnökölt és Háda József igazgató volt az előadó, türelmetlen hangok hallatszottak. Úgy tudjuk, hogy a tanítók küldöttséget akarnak Bárczy polgármesterhez meneszteni, amely esetleg az egyszázaik befizetését is jogosítva lesz megtagadni. A tanítók sérelmét megvilágítandó, fölkerestük a gyűlés előadóját, Háda igazgatót, aki ezeket mondta el a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Ezidöszerint a Budapesti Tanítótestület jogvédő bizottságának elnöke vagyok. Mint ilyen, kötelességemnek tartottam behatóbban foglalkozni a fővárosi tanítók élelmezésének kérdésével, különösen a fővárosi alkalmazottak élelmiszerüzletével. A VI. kerület tanítóságának kezdeményezésére a Budapesti Tanítótestület is tart gyűlést a jövő héten. Valószínű, hogy az elégedetlenség ott is kitör. — Az elégedetlenség oka az, hogy a számukra létesült élelmiszerüzem nem képes betölteni feladatát. A legszükségesebb cikkeket nem adja. Félnapi várakozás, dulakodás után tudja meg a vásárolni szándékozó, hogy elfogyott az áru. —’ Az élelmiszerüzlet alapítását a polgármester egyik körlevelében tudatta velünk. Az üzletben való vásárolhatás elengedhetetlen alapíeltételeiil állapította meg azt, hogy az üzlet „jótéteményében“ csak azok részesülhetnek, akik fizetésük l°/'o-ával hozzájárultak a jóléti alaphoz. Ugyebár, ez az üzlet tehát a jóléti alappal van összefüggésben. — A polgármester az 1914. évben, a háború kitörése után azzal fordult a fővárosi alkalmazottakhoz, ajánlják fel fizetésük lVo-át a hadbavonultak családijainak támogatására. Egy évre. Megtörtént. Az egy év eltelte után jelezte a polgármester, hog 5^ a (Öt perces kiabálás. Rendőrért ordítoznak. Rendőr nincs. A kocsi áll.) Szekerészkáplár: Gyalázat! disznóság! Indítsák a kocsit. Én ivem vagyok köteles várni! F o g a d a 11 a n prókátor: Hallatlan! Szálljon le! Szálljon le! Szekerészkáplár: Ne szálljon le! Adják vissza a négy krajcárt! Menjen a frontra! (A kalauznő nem ad vissza. Smokk nem száll le. Szekerészkáplár és íogadatlan prókátor ölre mennek. Rendőr nincs sehol. A kocsi áll, áll és áll. Már pár száz kocsi áll mögötte.) Eddig a darab s most jön a jogi kérdés. Kinek van igaza? 1. A kalauznőne k igaza van a) mert tényleg nem tud négy krajcárt visszaadni s b) mert nem szabad senkit ingyen vinnie mégsem. 2. Dr. Smokknak igaza van, a) mert ő meg akarta váltani a jegyét s nem köteles leszállni, b) de nem köteles tiz krajcárt sémi fizetni hat helyett. 3. Sz. K.-nak és F. P.-nak is igaza van, mert ők nem kötelesek nyílt pályán vesztegelni az aprópénzhiány miatt. 4. Tökéletesen azonban csak közrendőrnek van igaza, hogy ő nincs sehol, utóvégre is nem az ő feladata megoldani azt, amit nem tudott megoldani sémi Tisza, sem Teleszky, sem az összes magyar finánckapacitások: az aprópénzhiány problémáját. * A trafikban történt. Beállít egy ur. Alázatosan kérdi: — Drága nagysád, kaphatnék szivart, cigarettát vagy dohányt?
