Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-09-20 / 38. szám

Budapest, 1916. szeptember 20.

emelkedtek. Apró kis reménység ezzel szemben a most megindult mütakarmány-gyár, amely azonban ma még csak a kísérletezéseknél tart, ki tudja, mit hoz a jövő?

A vízvezetéki és világítási ügyosztály szintén dilemma előtt áll. Ma még nem tudni, adót vetnek-e a világításra, vagy áremelés következik? Valamelyik biztosan meglesz, époly biztosan, mint a vizdija/k emelése.

A közegészségügyi ügyosztály a kórházak élelmezésénél és ellátásánál takarékoskodhatik ugyan, de több jövedelmet produkálni csak a MüszerüZemnél tud, ha ez egyáltalán lehetséges.

Ügyes telekpolitika is hozhat sokat a konyhára. Már sokkal fájdalmasabb lesz, ami pedig szintén valószínűleg el fog következni, a városi bérházakban a kis lakások bérének emelése. Fock tanácsnoknak is van — mint a Fővárosi hírlap már megírta — egy egészséges ötlete, a csatornajavitási munkálatoknak házikezelésben való elvégzése. Ez is csak takarékoskodás azonban, nem pedig jövedelem-fokozás. A többi ügyosztályoknak nincs módjukban jövedelmet produkálni, kivéve a közgazdaságit, amely szintén tud, ha sokat nem is, de valamit a rendesen ölül juttatni.

Világítási adó, vagy áremelés

A döntés küszöbön áll

Az elmúlt héten Buzátlí János dr. tanácsnoknak, a világítási és vízvezetéki ügyosztály vezetőjének, Csupor József dr. tanácsnoknak, a pénzügyi ügyosztály vezetőjének, valamint a világítási üzemek vezetőinek s több szakembernek részvételével tanácskozások voltak, hogy végre nyélbe lehessen ütni a hónapok óta vajúdó kérdést, emelni fogják-e a villany- és gázárakat, vagy világítási adót vetnek ki? A multheti tanácskozások még nem vezettek eredményre, aminek az a következése, hogy a megbeszéléseket folytatni fogják. Az újabb tanácskozásokról az volt a hir, hogy már a legközelebbi napokban meglesznek, a Fővárosi hírlap-nak azonban az az értesülése, hogy a hét vége előtt még bizalmas természetű megbeszélések sem lesznek. Ennek oka az, hogy meg akarják várni annak a vitának az eredményét, amelyet a világítási adó, illetve áremelés tárgyában a ,.Magyar Elektrotechnikai Egyesület“ Jakobovits főtitkár bevezető felolvasásával a múlt héten indított meg.

Mit határoznak az elektrotechnikusok?

Búzáik János dr. tanácsnok sokat vár ennek a vitának az eredményétől. A szakemberek teóriája az, hogy a világítási müvek jövedelmezőségének emelését a leghatározottabban úgy lehetne fokozni, ha a díjszabást mérsékelnék. Ezen a módon a termelés és a bevétel, valamint a tiszta jövedelem nagy mértékben emelkednék. A mai viszonyok között azonban ez a teória csak teória maradhat, mert a világítási müvek a háborús drágaság és anyaghiány miatt a termelést legföllebb a mai keretek között tudják megtartani, de fokozni képtelenek. Az illetékes körök tehát most, miután az árleszállítás régen bevált jövedelemfokozó módszere kivihetetlen, azt várják a „Magyar Elektrotechnikai Egyesület“ vitájától, hogy olyan gondolatokkal szolgáljon, amelyek egyrészt a jövedelem fokozását, másrészt pedig a közönség jelentéktelen igazságos megterheltetését idézik elő. Az elektrotechnikusok szeptember 28-iki ülésére vár az a súlyos feladat, hogy ezeket a gondolatokat fölvesse, amelyeknek íölhasználásásval a városházán végre döntésre kerüljön a sor.

Buzátlí tanácsnok az áremelés mellett.

A mérkőzés megkezdése előtt azonban tartsunk egy kis seregszámlát. Tulajdonképen az egész városházán, sőt a bizottsági tagok ama részének többsége is, akiknek véleményét eddig ismerik, adópárti. Velük szemben egészen egyedül áll Buzátlí tanácsnok, aki igen veszedelmes ötletnek tartja a világítási adót. Sokkal egészségesebb és igazságosabbnak találja, ha már elkerülhetetlen, az áraknak ideiglenes, a háború tartamára való fölemelését. Természetesen csak addig, amig a termelést fokozni lehet és amikor aztán az árak csökkentésével lehet több jövedelmet produkálni. Csupor József dr., az uj

pénzügyi tanácsnok, egyik párthoz sem csatlakozott. ö még csak most vette át ügyosztályát, nincsen tehát módjában, hogy tapasztalataira vagy tanulmányaira hivatkozva, állást foglalhasson. Különben is, ha az áremelés mellett történik döntés, akkor az teljesen a világítási és vízvezetéki ügyosztály belügye lesz, ha viszont az adó kerül előtérbe, akkor is a világítási ügyosztálynak kell meghatározni a módot, ahogyan az adót lehetőleg igazságosan és a városi üzemek károsodása nélkül ki lehessen vetni.

A városi üzemek adója.

Az adópártnak egyetlen komoly, megfontolni való érve van és ez az, hogy az áremelés növelni fogja a városi üzemek adóját, amely a bevételek fokozódásával arányosan szintén magasabb lesz. Most derül ki a fontossága annak a kérdésnek, amelyet hónapok óta hánytorgatnak a bizottsági üléseken és amely a városi üzemek adómentességére vonatkozik. A városi üzemek adója az oka annak, hogy egyetlen üzem sem képes olyan mérleget produkálni, amely a való állapotokat fedné. Ezúttal viszont megeshetik az, hogy a városi üzemek adója miatt a budapesti közönséget uj adóval fogják megterhelni, ahelyett, hogy mérsékelt és ideiglenes áremelés utján lehetne a kérdést megoldani.

A világítási adó hátránya.

Tisztában kell lenni azonban azzal, hogy az adó nemcsak a közönség számára jelent veszedelmet, de magára az üzemekre nézve is. Az üzemek háborús költségtöbbletei megmaradnak ugyanis teljes egészükben, ezzel szemben azonban a bevételek a legjobb esetben a régiek maradnak, de minden valószínűség szerint csökkennek, már csak azért is, mert tökéletesen igazságos adókulcsot találni lehetetlenség. Ilyenformán igen könnyen megeshetik az, hogy amikor a főváros jövedelmeinek fokozására gondol, ugyanakkor a világítási üzemek deficitbe jutnak. Nem kívánjuk túlságosan kiélezni a kérdést, de hangsúlyoznunk kell, hogy ez nem egyszerű föltevés, hanem kiváló szakemberek szerint matematikai pontossággal bekövetkező bizonyosság. A fővárosnak pedig világítási üzemeit. amelyeket pedig az Általános Villamosságinak még az idén okvetlenül bekövetkező megváltásával valósággal monopóliummá kíván tenni, nem szabad abba a helyzetbe juttatnia, hogy deficittel dolgozzanak. A világítási üzemek biztos és szép jövedelemmel gazdagították a főváros budgetjét, azok közé az üzemek közé tartoznak, amelyeket még a kommunizálás legszélsőbb ellenzői is mindig megbecsültek, most pedig egy minden erkölcsi alapot nélkülöző fikció kedvéért oda akarják őket a deficit által dobni az üzleti rosszhiriiségnek.

Alapos tisztogatás

a közegészségügyi osztályban

Márkus Jenő dr. tanácsnok, a közegészségügyi ügyosztály uj vezetője, amióta átvette uj ügyosztályát, rendkívüli munkában tölti napjait. Nem is várt tőle senkisem mást és magának a polgármesternek is az volt az egyetlen intenciója, hogy Márkus lesz az az éles-szemű, eleven eszü, minden szitán átlátó praktikus ember, aki, ha történtek az ügyosztályban visszaélések, azokat észreveszi és nyomtalanul eltünteti, hogy többé soha vissza ne térhessenek.

Mindenre kiterjedő gondossága azonban rengeteg munkát követel tőle. Reggel nyolckor már bent dolgozik hivatalában és ki nem mozdul onnan délután háromig, miközben előszobáját ellepi a várakozók tömege. Délutánját és estéjét is a kórházakban, legújabban pedig a Miiszferüzemben tölti. Jellemző Márkusra az a gyorsaság, amelylyel itt, a Miiszer- üzemben, uj rezsimet teremtett. Nem volt még meggyőződve arról, hogy követett-e el Dénes Gy. Aladár igazgató büntetendő cselekményeket, amikor B á rcz y polgármester hozzájárulásával már elhatározta, hogy az üzem élén való működését nem tartja kívánatosnak. A Müszeriizem volt igazgatóját régebben ismerte, hiszen mint a városgazdasági ügyosztály vezetője, a fürdők legfőbb ura is volt. A fürdőknek pedig többször van dolga a Miiszeriizten> mel. Már ezidőben történt érintkezései alapján sem volt elragadtatva Dénes igazgatótól.

Történt-e és milyen mérvii visszaélés a Műszerüzemnél, ezt más fórum fogja megállapítani, de Márkus tanácsnok mindenesetre maga akarja kezébe venni a .gyeplőt. Maga intézkedik és maga viseli a felelősséget. Ez volt az oka annak, hogy a tanácsot annak elhatározására kérte, hogy a Miiszer- iizem élére ezentúl sem állít szerződtetett igazgatót, hanem csak üzemvezetőt, aki tulajdonképen csak az adminisztratív tevékenységre ügyel föl. A Fővárosi Hírlap irta meg először, hogy ez a szándék vezette a tanácsnokot, amikor egy számvevőségi főtisztet, B e d ő Tivadart, küldötte a Müszeriizem vezetésére.

Ez után a gondoskodás után még egy szakemberig' is szükség volt. Hogy Márkus tanácsnok milyen pompásan tudja megválasztani munkatársait, annak jellemző példája, hogy Budapest egyik ismert szakemberére, P e r t s Ernőre, a R i c o kötszermüvek igazgatójára esett a választása. A tanácsnok most folytat tárgyalásokat Perts Ernővel, de a jelek arra vallanak, hogy azok eredményre is vezetnek. Perts Ernő — mint értesülünk — mint szaktanácsadó fog működni.

Márkus tanácsnok különben további reformokra is elhatározta magát. Értesülésünk szerint mindenekelőtt ki akarja bővíteni az ügyosztályt. Azzal a kisszámú tisztviselői karral, amely eddig elvégezte az ügyosztály teendőit, nem tudja a felszaporodott munkát elvégezni és a fokozott ellenőrzést gyakorolni. Mindenekelőtt tehát régi ügyosztályának, a városgazdaságinak, néhány erősségét kívánja maga mellé venni, akik mint régi munkatársai nagy segítségére lesznek abban a hatalmas iramban folyó munkában, amelyet megkezdett. így tudomásunk szerint már a legközelebb elhagyják a városgazdasági ügyosztályt Pajzs Antal dr., a tanácsnok régi titkára, B e h y n a Ákos számvevőségi főtiszt és Kál lay Sándor fogalmazó és megkezdik működésűket a X-ik ügyosztályban. Kívülük más ügyosztályból még Doroghságy Győző dr. segédfogalmazó kerül a közegészségügyi ügyosztályba.

Természetesen területben is meg fog növekedni a X-ik ügyosztály és pedig valószínűleg a tiszti orvosi hivatalból vesznek el néhány szobát. Kedvenc terve egyébként Márkus tanácsnoknak az is, hogy maga körül lássa az egész ügyosztályt, amely ma három felé van darabolva, sőt az egyik rész a Károly-körut 15. szám alatt dolgozik. Ennek a kérdésnek a megoldása azonban eddig nincs meg.

A gázfogyasztás Korlátozása

Elhibázott miniszteri rendelet

A kereskedelmi miniszter leiratot intézett Budapest székesfőváros tanácsához, amelyben fölhívja a tanácsot, hogy korlátozza a gázfogyasztást úgy a saját használatában, mint a magán fogyasztásban. Kifejti a miniszteri leirat, hogy szorítsa a tanács a közönséget a szénnel való tüzelésre, amiáltal a gázfogyasztás kisebb mértékű lesz. A miniszteri leirattal kapcsolatban érdeklődtünk, hogy mi a városházi felfogás. Illetékes helyen a következő felvilágosítást kaptuk:

— Nagyon kell csodálkoznunk a kereskedelmi miniszter rendeletén, amelynek egyszerűen nem tudjuk magyarázatát adni. Hogy a közönséget a gázfogyasztás helyett szén-használatra szorítsuk, ennek nemhogy értelme nincsen, de egyenesen a pazarlásra, a pocsékolásra hívnánk fel ezáltal a budapesti lakosságot.

— Legfőbb komikuma a dolognak az, hogy a kereskedelmi miniszter rendelete szinte egy- időben jelent meg azzal a német rendelkezéssel, amely vele homlokegyenest ellenkezik és amely a leghatározottabban azt mondja, hogy a közönség szén helyett használjon gázt. Ennek az intézkedésnek meg is van a maga értelme, mert a szén egyszerűen elég a kályhában, s miután elégett, ami hátrarnarad az semmi, az szemét. Ha viszont előbb gázt fejlesztünk belőle, akkor többféle, különösen ma igen fontos mellékterményt foghatunk föl és fordíthatunk megfelelő célra. Ilyenek többek között a kátrány, kénsavas ammóniák, amely igen fontos szerepet játszik a lőpor előállításánál, a cián és maga a kox. Mindezeket ma megmenteni nemcsak a takarékosság, hanem egyenesen a hazafiasság kérdése.

— Aki tudja, mennyit harcolt a főváros a háború alatt a szénért, az tudni fogja azt is, hogy ilyen körülmények között milyen szolgálatot teszünk a főváros közönségének, hogy gázt szolgáltatunk. Ha viszont nem adunk gázt, akkor a közönség szenet fog követelni, szóval