Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-09-13 / 37. szám

4

9 9 •

Szemle.

A tőzsde bizalma. — Szénmonopólium.

— Átmenet a békegazdaságra.

A gazdasági helyzet fokmérőjeként a tőzsdét szoktuk tekinteni. Megelégedéssel látjuk, hogy a tőzsde a román betörés dacára is szilárdságot mutat. A derűt helyett csak némi árfolyamlemorzsolódás következett be. A tökének ez a bizalma mindenesetre nagyon megnyugtató, mert azt a következtetést vonhatjuk le belőle, hogy gazdasági életünk ereje a háború alatt se csökkent. A háború minden országban - még a semleges államokban is — lenyomta a pénz vásárló erejét. Ezzel párhuzamosan emelkedett a részvények árfolyama, minthogy egyrészről az árak felszöktetése nagyobb di- videndát biztosított, ami a haussé-t matematikailag is indokolta, másrészről pedig, mert a telepeknek, gyáraknak, birtokoknak az értéke automatikusan megnövekedett. Az árfolyam- emelkedést különösen a vas- és szénértékeknél láttuk, mert a vásárló közönség nagyon helyesen úgy gondolkozik, hogy azokat a kincseket, melyeket a természet a földbe rejtett, a háború bármilyen nagy szükséglete se emésztheti fel. Az a körülmény, hogy egyik szénvidékünk pillanatnyilag az ellenség kezébe került, nem törheti meg azt a bizalmat, melylyel a szénrészvényeket körülveszek. Ezt az időleges veszteséget a fokozott termeléssel hamarosan pótolni lehet. A tőzsde a mostani komoly időkben a helyzet magaslatán állott. Kitűnt, hogy azok a rendszabályok, melyekkel a magánforgalmat bizonyos korlátok közé szorítottuk, garanciát nyújtanak minden deruttal szemben. Az értékpapírok azonnali szállításának kötelezettsége és a likvidációs terminusok kikapcsolása kihúzta a gyékényt a baisse-párt lába alól. Különben is az év első hónapjaiban megnyilvánult erős hausse már csirájában elfojtotta a kontre- min-üzérkedést. A nagybankok 'igen kedvező félévi mérlegei szintén hozzájárultak az általános bizalom erősítéséhez. Ezekből a mérlegekből nemcsak a háborús konjunktúrával járó pénzbőség árad ki, hanem az a nagy financiális erő is, mely szükséges ahhoz, hogy a végső győzelemig kitarthassunk.

Az bizonyos, hogy az államnak a háború következtében megszaporodott óriási pénzter- heit kizárólag adókkal fedezni lehetetlen lesz. Ennélfogva illetékes körökben máris uj monopóliumok kreálásával foglalkoznak. Beavatottak tudni vélik, hogy a kormány a szénmonopólium tervét is megfontolás tárgyává teszi. Hogy ez a monopólium milyen alakban fog megvalósíttatni, arra nézve konkrét tervek még nincsenek. Nem valószínű azonban, hogy ez a szénbányáknak állami megváltásával történnék. Nekünk az az információnk, hogy az állam nem a szénbányászatot, hanem a szénkereskedelmet akarja monopolizálni. Mindezek a tervek azonban még konkrét alakot nem öltöttek. Németországban szintén kisért a szénmonopólium kérdése. Ott az állam már a háború előtt vásárolt szénbányákat, most pedig az összes német szénbányákat kényszer-szindikátusba tömöritette, nyilvánvalóan azért, hogy a monopólium annál köny- nyebben megvalósítható legyen. Németországban sokan a széngáz-monopólium mellett kardoskodnak. E szerint a széngázt fűtési, világítási, főzési és ipari célokra az állam állítaná elő. Ez a monopólium az államnak 2 milliárd márka jövedelmet hajtana. Felmerült nálunk a szén külön megadóztatásának eszméje is. E szerint a szén tonnánkint 2 K fogyasztási adóval terheltetnék. Az állami bevételeknek ilyen utón való fokozását helyesebbnek véljük, mint a szénmonopólium behozatalát. Az állami szénbányászattól az eddigi tapasztalatok után nem sokat várhatunk. Jobb lesz a szénbányászatot magánüzemben hagyni. Az állami üzem csak megakasztaná azt az impozáns fejlődést, amelyet a magyar széniparban az utóbbi évekeben tapasztaltunk.

A háború túlment a delelő pontján, most már a végére is lehet gondolni. Nagyon fontos kérdés az, hogy a háborús gazdaságból miként fogunk a békegazdaságra ismét visszatérni. A hires német „organizáció“ már ezzel is számol és mint Berlinből jelentik, a kancellár kormánybiztost nevezett ki, akinek az a feladata, hogy a békegazdaságra való visszatérést megszervezze. A kormánybiztos neve: Reichskomissar für Übergangswirtschaft. Az illetékes körök nálunk is foglalkoztak már evvel a kérdéssel. A „Központok központja“ név alatt megalakult organizáció, mely a háború utáni nyersanyagbeszerzést lesz hivatva szervezni, szintén az átmeneti idő egyik közgazdasági intézményéül kon- tcmpláltatott. A Gyáriparosok Országos Szövetsége és más érdekeltségek is akciót indítottak ebben az ügyben, melyet most már állandóan napirenden kell tartani. Mi úgy véljük, hogy ennek az akciónak nem szabad szétforgá- csolódnia. Kívánatos volna tehát, ha a szervezés munkája egy kézben, illetve egyetlen organizációban központosittatnék. Viszont nem kívánatos, hogy a szervezés államilag és bürokratikus módon történjék. Ebben a fontos kérdésben nagy teret kell engedni a magánkezdeményezésnek és a magántevékenységnek. A szervezet irányítását és vezetését nem állami hivatalnokokra, hanem szakavatott kereskedőkre és iparosokra kell bízni, akiknek'Vneg van a kellő érzékük a köz- gazdasági élet.szükségletei iránt. Nekünk is az a véleményünk, hogy a háborús gazdaságból nem lehet egyik napról a másikra, átmenet nélkül, a békegazdaságra viss2 . A hirtelen zökkenés megrázkódtatásokkal járna, ami pedig anyagi fejlődésünket veszélyeztetné.

Kiiszler Henrik hadiadója. Kiiszler Henrik, a Magyar élemiszerszállító' részvénytársaság néhány hónap előtt visszalépett vezérigazgatója, jelenleg a társaság alelnöke és nagybirtokos, a kivételesen szerencsés halandók közé tartozik, akiknél a háború jó üzletnek bizonyult. Tudnivaló, hogy a háborús konjunktúra kevés vállalatnak kedvezett annyira, mint a Magyar élel- miszerszállitó részvénytársulatnak, amely vállalatnak egyik alapitófőrészvényese Kiiszler Henrik, aki egyúttal vezérigazgatója volt a vállalatnak és szerződéses megállapodása volt arra nézve, hogy a tiszta jövedelem 20u/o-a őt illeti meg. Éveken keresztül azonban ez a megállapodás csak papiroson létezett, mert a vállalat úgyszólván állandóan deficittel dolgozott, sőt nem egyszer válsággal is küzdött, mígnem a Kereskedelmi bank érdekközösségbe lépett a vállalattal és rendbehozta annak finánciáit. Közben kitört a háború és az élelmiszer részvény- társaság brilliáns üzleteket bonyolított le: Magyarország élelmiszeszükségleteinek nagy hányada a hütőházon kersztül jutott el a közvetítő kereskedelemhez, azonkívül a hadsereg is speciális megbízatással ruházta fel. A hadsereg húsellátásánál jelentékeny szerepet játszott és ezt az üzletágat Kiiszler vezérigazgató sajátkezűig intézte, ezért állandóan Bécsben tartózkodott, ahol a Kriegsministeriummal közvetlen érintkezést tartott fenn. Ezeket előrebocsátva, most már rátérhetünk Kiiszler ur hadiadójára. Mikor ugyanis Kiiszler ur megjelent a hadiadó kivető-bizottság előtt, nagylelkűen igy szólt:

•—- Nekem, uraim, az 1915. évben nem volt ugyan 20.000 korona jövedelmem, de hazafias kötelességből önként felajánlok 400 korona adót.

E hazafias felbuzdulás meghatotta a bizottságot és elfogadták a felajánlott összeget. Nem is lett volna semmi baj belőle, ha nem volnának jóbarátok. Küszlernek is akadt ilyen jóakarója, aki feljelentette őt az adófelügyelőségnél. Itt azután kiderítették, hogy Kiiszler, mikor otthagyta a vezérigazgatói állását, másfél millió koronánál nagyobb végkielégítést kapott a 2fí"lo-os jövedelmi részesedés fejében. Az adó- feliigyelőség most azután ez összeg után vetette ki rá a hadiadót, még pedig 82.000 koronáit. Hiába szabadkozott Kiiszler, hiába állittota, hogy neki nagy költségei voltak és bemutatta többek között a bécsi Sacher-szálloda 35.000 koronás számiálját, mint ottartózkodásának emléBudapest, 1916. szeptember 13.

két, -— nem használt semmi, iá kirótt 82.000 koronát meg kellett fizetnie.

A Hitelbank féléve. A Magyar általános hitelbank igazgatósága az elmúlt héten hozta nyilvánosságra az 1916. első félévnek mérlegét, finely minden hozzáfűzött várakozást is messze túlszárnyal. Az 1916. junius 30-án lezárt félév üzletredmény-számlájának egyes tételei az 1915. év megfelelő adataival szemben a következőkép alakulnak:

Jövedelem: Nyereségáthozat a múlt évről K 3,053.174.91 (524.988.83), kamatok K 6,030.663.23

(201.616.08), jutalékok K 2,249.524.87 (210.026.96), társasüzleti nyereségek K 256.559.54 (129.422.24), nyereség értékpapírokon K 292.140.43 (152.172.46), nyereség ércváltókon és ércértékeken K 179.585.24 (14.545.23), nyereség árukon K 1,475.882.57 (60.016.27) házbérjövedelem K 220.79940 (— 13.752.92), összesen K 13.758 330.19 (1,279.035.15). Kiadás: Tiszti fizetések K 1,170.385.03 (136.607.42), egyéb személyzeti kiadásoki,215.588.75 (227.002.28), költségek és hadsegélyezési adományok K 1,337.953.08 (275.766.05), veszteség és tartalékolás követeléseken K 138.018.69 (232.085.46) adók K 730.405.06 (102.129.96), összesen K 4,592.350.61 (509.420.25). Nyereség: K

9 165.979.58 (769.614.90).

E számadatok szerint a félévi mérleg 9.165.979 korona 58 fillér nyereséggel' zárult. Ha ebből az ösz- szegből levonjuk a tavalyi nyereség-áthozatot, marad a lefolyt félév tiszta nyereségeként 6.112.804 korona 67 fillér a múlt év első felének 5.868.178 korona 60 fillér tiszta nyereségével szemben, úgy, hogy az idei első félévi eredmény a tavalyinál 244.626 k o r o n a 07 fillérrel kedvezőbb. Az elért félévi nyereség a folyóüzletnek újabb és nagyarányú fejlődéséről tanúskodik, ami legszembeötlőbben az intézetre bízott tőkék emelkedésében nyilvánul. A folyó számla és takaré k-b e t é- t e k ugyanis a lefolyt félévben — a hadikölcsönök jegyzésének céljaira elvont tetemes összegek dacára — múlt évi junius harmincadikéval szemben 302 millióval 915 millió koronára emelkedtek, tehát a legnagyobb összegre, amely eddigelé hazai pénzintézet kezelésére bízatott. A folyó üzlet fejlődése az összes jövedelmi számlák hozamának megnövekedésében is kifejezésre jut. Az áruosztály tevékenysége a lefolyt félévben természetszerűleg sZiikebb körre szorítkozott. A fővárosi és vidéki fiókok további kedvező fejlődést tiintetnek fel. A tiszti fizetések, egyéb személyzeti kiadások és üzleti költségek 639.000 koronával emelkedtek. A bank f i ó k h á- 1 ó z a t á t a belgrádi kirendeltséggel, vidéki aífiliációs hálózatát pedig négy vidéki üzlettel bővitette ki. Az intézet külföldi nagy érdekcsoportok résztvételével megalapította a Balkán szénkereskedelmi r.-t.-ot, továbbá bel- és külföldi érdekeltekkel közösen a Magyar földgáz r.-t.-ot és a B o 1 g ár ne m- z se t i bányatársaságot, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal együttesen pedig a M a g y a r nitrogén mütrágyaipar részvénytársaságot. A bank igen eredményesen vett részt a negyedik hadikölcsön sikerében és fiókjai, valamint aííili- ált üzleteivel-együtt 422 millió jegyzést számolt el a pénzügyminiszterrel.

Az állami pénztárjegyek kicserélése. Az október hó 1-én lejáró 250 millió korona 4l,--u/»-os állami pénztárjegyek helyébe a kormány 5i;2°/o-os, három év múlva lejáró állami pénztárjegyeket bocsát ki. A kormány most azokat a pénztári jegyeket cseréli ki az állami kölcsönöket lebonyolító konzorciumnál, amelyeket 250 millió korona névértékben 1913. október elsején bocsátott ki három évi lejárattal. Akkor a pénztári jegyek alap-kamata 4‘/2°/0 volt, mig most a prolongálásnál az évi kamatláb 5027o s a kicserélési árfolyam 97.40°/o. Tekintettel arra, hogy a pénztári jegyek 3 év múlva, 1919. október 1-én névértékben kerülnek visszafizetésre, a tiszta kamathozadék - - belekalkulálva 2.6°/o-os árfolyam- különbözetet — óÖ^U-nak felel meg. Ez olyan magas kamatjövedelem, amely a legalkalmasabb befektetési módja a fölösleges tőkének. Ma, amikor a négyszázalékos fix kamatozású papíroknak is nagy piaca van, a kedvező feltételű 51/2°/o-os járadék annál könnyebben talál elhelyezésre, mivel a régi pénztárj egy tulajdonosok átvehetik az uj papírokat. Bizonyos, hogy az uj pénztári jegyek iránt olyan érdeklődés fog mutatkozni, hogy aránytalanul többet lehet elhelyezni, mint amennyi átcserélésre kerül.

A kicserélés 1916. évi szeptember 14-ig, csütörtökig, bezárólag az egyes kicserélési helyeknél szokásos üzleti órákban történik és pedig: B u d a p e s-