Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-08-30 / 35. szám

Budapest, 1916. augusztus 30. 5 30—40 fillérekkel olcsóbban is ellátni a publikumot, mint ahogyan azt a valóságban teszik. Mikor az ösz- szes tervezetek beérkeznek, a polgármester azokat áttanulmányozza és a főkapitánnyal .egyetértőén meg­teszi a szükséges intézkedéseket a hadiétlap árainak maximálása tekintetében. Henry-arénában a remek augusztusi műsor még csak néhány napig látható, aki tehát még nem látta Idus k. a. voltigelovaglását, a Henr y-csoport bra­vúros lovasmutatványait, Falu cl y-csoport akro­bata-számát, Josephine sodronymiivésznőt, az el ne mulassza a megtekintést. Szeptember elsejétől uj miisor lesz Budapesten, még nem szerepelt elsőrendű erők felléptével. „Untauglih ur.“ Alig másfél esztendeje, hogy az Uj Idők hasábjain először jelent meg G á b o r Andor pompás humoru regénye, „Untauglih ur“ és a „M i 11 i ó k Könyve“ népszerű vállalata máris be­sorozta kiadványai közé. A háborúban született meg a valamennyi sorozáson alkalmatlannak talált „U n- tauglih ur" alakja, akiről Gábor Andor ezt a mu­latságos könyvet megírta. Az „U n t a u g 1 i h u r“ ára 30 fillér a „Milliók Könyve“ vállalatában. Beketow-cirkusz. A Camillos-pár, mely a Beke- tow-cirkuszban tartja thelepátiai szeánszait, a cir­kuszt a kiváncsiak zarándokoló helyévé tette. Az or­szág minden részéből emberek jönnek Budapestre, hogy Camillosékhoz hozzátartozóikra vonatkozó kérdéseket intézzenek. Ez a thelepátiai mutatvány a legnagyobb feltűnést kelti. Szintén csodálatos, bár csak ügyességen alapuló mutatvány az, melyet a tö­rök iiluzionista, Delané efíendi és mm. Benita produkálnak. A törököt megkötözik, zsákba várják, ládába szögezik és a ládából, melyet egy percre sem takarnak el, kiszabadul, anélkül, hogy a szabadulást látni lehetne. Ezek mellett elsőrangú cirkuszi műsor, légtornászokkal, hasbeszélővel, zsonglőrökkel, a leg­jobb bohócokkal és komikusokkal. Igen természetes, hogy ilyen műsor mellett a cirkusz minden előadásra megtelik. • • • Szemle. A termelők uzsorája. — A Központok. — Túltermelés és többtermelés. A képviselőház mostani ülései nagyon érde­kesek és tanulságosak. Nemcsak politikai, de gazdasági szempontból is. Különösen figyelem­reméltók a Jiáz többségét képező agráriusok felszólalásai, melyek a földbirtokot, mint az állam mostoha gyermekét igyekszenek feltün­tetni. Eitner Zsigmond, aki a Haditerményt tá­madta, több temperamentummal, mint argumen­tummal, afölött siránkozott, hogy a kormány a búza maximális árát alacsonyan állapította meg. Neki a 42 K-ás búzaár nem elég magas! És ezt Eitner olyan időben mondja, amidőn min­denki tudja, hogy annak a sok milliárdnak a túlnyomó része, melyet a háború mobilizált, máris a paraszt és a földbirtokos kezén van. Örgróf Pallavicini György, az agrárius tábor egyik legbuzgóbb harcosa, azt a tételt állította fel legutóbbi beszédében, hogy a föld etikai ér­ték, melyet nem szabad nagyon megadóztatni. Tehát magas gabonaárak és kevés adó: ez az, amire a termelők törekednek. Ezzel szemben pedig még azt is sürgetik, hogy a kormány maximálja, illetve szállítsa le az ipari termékek árait, mert nem járja — mondja Eitner. —-hogy a kocsikenőcs, mely métermázsánkint azelőtt 14 K volt, most 120 K. Szóval az agráriusok azt követelik a kormánytól, hogy csak nekik legyen kizárólagos engedélyük az uzsorára. Mi elis­merjük, hogy mostanában az ipari termelés sok terén is nagy uzsora folyik. Ez ellen is küzdeni kell. De ez nem olyan veszélyes, mint a mező- gazdasági termelés uzsorája, mely a fogyasztók testi épsége ellen tör. Mindenesetre furcsa, hogy a parlamentben a magas adók és magas árak miatt éppen annak az osztálynak a képviselői panaszkodnak, mely a háborús konjunktúrából az oroszlánrészt vette ki magának. Azt mondja Pallavicini gróf, hogy amikor a nagytőkét szid­ják, mindig Lánczy Leót szokták szidni, ami­kor az agráriusokat szidják, akkor pedig Zse- lénszky Róbertét. Ebben Pallavicininek igaza van; csakhogy ma a fogyasztók részéről a szi­dást inkább Zseléns^ky érdemli meg. A Központok dolgai most gyakran szóvá té­tetnek a sajtóban és a parlamentben. Ráth Endre interpellációja érdekes részleteket tárt fel ugyan, de nem mutatott rá a bajok igazi for­rásaira. Nem az a baj, hogy Központok vannak, amelyek némelyikére a háború alatt igazán nagy szükség van, hanem az, hogy ezen intéz­mények létesítésével oly törekvések vernek gyökeret, melyek arra irányulnak, hogy ezek a monopoliszíikus szervezetek a háború utáni időre is fentartassanak. Eme felfogás ellen minden erővel küzdeni kell. Igazi fejlődés és haladás csak a szabad kereskedelem nyomában járhat. A Központokat a háború után tehát azonnal meg kell szüntetni, sőt egyeseknek a „lefaragását“ már most kell megkezdeni. Mert vannak ám Központok, melyek teljesen felesle­geseknek bizonyultak. Ezeket egyszerűen fel kell oszlatni. Abban pedig egyetértünk Ráth Endrével, hogy kívánatos volna, hogy ezek a Központok végre-valahára számadásaikat is közzétegyék. Mert útón-útfélen azt halljuk re­besgetni, hogy a Központok ügyvitele nem az „altruizmus“ jegyében történt. Azt mondják, hogy egyes Központok az alaptőkének 5 száza­lékos kamatoztatásán felül sok milliót jövedel­meztek. Ha ez igaz, akkor ez a szegény fogyasz­tók rovására történt. Mindig azt hirdették, hogy a Központokat ármérséklés és egyenletes áru­elosztás céljából létesítik. Sokszor azonban en­nek éppen az ellenkezője következett be. Ez a körülmény óvatossá tehetné a kormányt a to­vábbi Központok felállítása tekintetében. A háborút közvetlenül megelőző békeévek­ben a legfontosabb iparágakban túltermelés mu­tatkozott, melynek kartellekkel, konvenciókkal és szindikátusokkal igyekeztek gátat vetni. Most a háborúban a helyzet teljesen megváltozott. Az árukészleteket lassankint felemésztették és ma már határozott áruhiány észlelhető. Most egyes közgazdászok egyszerre a többtermelést pro- pagálják és ezzel ugyanabba a hibába esnek, mint amikor a túltermelés ellen foglalták állást. Mi azt hisszük, hogy a háború alatt, amidőn a munkáskezek oly nagy hiánya mutatkozik, a többtermelést nehéz lesz megvalósítani. Inkább azt kell hirdetni, hogy takarékoskodjunk, annál is inkább, mert azt kell látnunk, hogy sok te­kintetben őrült pazarlás és nagy luxus folyik, mely a háborús idők komolyságával sehogysem egyeztethető össze. Ha a háború után nagy szükséglet fog előállani, úgy a termelés magá­tól fog fokozódni. Ennek azonban előfeltétele az, hogy a magánkezdeményezésnek szabad tér engedtessék és a kartellek és konvenciók uralma megfelelően korlátoztassék. Kik az árdrágítók? Három fronton folyik a harc. Amíg hős katonáink sikeresen birkóznak meg külső ellenségeinkkel, addig itthon, a front mögött, elkeseredett küzdelem folyik egy belső ellenséggel, melyet nem vagyunk képesek legyűrni. Ez a belső ellenség a drágaság, mely nap­ról-napra fokozódik és ólomsulylyal nehezedik rá egész közéletünkre. Szigora törvények és rendeletek tiltják az árdrágítást és árufelhalmozást és a ren­dőrség erélyesen üldöz minden olyan ténykedést, melyben az árfelhajtás célzatát véli feltalálni. Konstatálnunk kell azonban, hogy a hatóságoknak a megtorlási munkája eddig kevés eredménynyel járt. Ennek pedig az oka, hogy nem helyes irányban nyo­moznak. minélfogva az igazi bűnösöket nem tudják kézre keríteni. Mert kik tulajdonképen az árdrágítók? Bizonyára nem az a kiskereskedő, vagy szatócs, aki az árut maga is csak igen magas áron és a leg­nagyobb nehézségekkel szerzi be. Es mégis azt kell látnunk, hogy a feljelentések, hatósági zaklatások többnyire ezek ellen irányulnak, viszont a rendőr­ség figyelmét teljesen elkerülik azok az alkalmi egye­sülések, társaságok és cégek, melyek a háború ideje alatt alakultak tisztáin azzal a célzattal, hogy a kon­junktúrát kihasználva, gyorsan meggazdagodjanak. Az árdrágítás és árufelhalmozás ellen hozott tör­vények és rendeletek egyik lényeges intézkedése az, hogy a fontosabb szükségleti cikkekkel csak olyan egyén vagy cég kereskedhetek, mely ezt az üzletei már azelőtt is folytatta. Es mégis azt kell látnunk, hogy ezt a rendelkezést minduntalan megszegik. A rendőrség detektivekkel nyomoztatja az árfelhajtókat és a felhalmozott árukészleteket. Mi megkönnyitjük a rendőrség munkáját és útmutatást adunk az igazi ár­drágítók felkutatására. Nem nehéz dolog ezeket meg­találni. Csak a különböző napi és szaklapok hirdetési rovatát kell figyelemmel kisérni. Itt látjuk felvonulni az igazi árdrágítókat nagyhangú hirdetéseikkel, melyek­ben vaggonszámra kínálják a legkülönfélébb árukat. Az ember alig hisz a szemeinek, amidőn ezeket a hir­detéseket olvassa. A legnagyobb árubőség árad ki ezekből a hirdetésekből. Lássunk csak egynéhányat. Itt van legelői a C o m m e r c i a r.-t., mely a Ma- gyar-cseh bank alapítása. Ez a típusa a háborús kon­junktúra kihasználására alapított alkalmi társaságok­nak. Mindent árul. Élelmiszereket, szappant, stb. egé­szen a seprűig. Hirdetései mindenütt feltűnő betűk­kel, többnyire egész oldalnagyságban jelennek meg. Hasonló reklámmal dolgozik a Magyar keres­kedelmi r.-t. (Gyöngyös), Polacsek Fiilöp (Nyír­bátor), a Tirgram társaság, mely azelőtt poloska­irtással foglalkozott és most 50-féle közszükségleti cikket hirdet, a Szatmári kereskedelmi r.-t., Megyeri és Vértesi, akik kis szatócsokból szappan királyokká lettek, az Általános közvetítő r.-t. (szappan), K á t a y Aladár Salgótar­ján (postafiók 10., interurban 35., mert a millió lakosú Salgótarjánban ezekre nagy szükség van.) A K á r- páthia áruforgalmi r.-t. (kávé), Pogány P. Antal (szappan) és még vagy húsz cég, akik háború alatt váltak nagykereskedőkké, békeidőkben pedig áruke­reskedéssel nem is foglalkoztak, legjobb esetben sza­tócsok voltak lokális vevőkörrel, vagy pedig apró ügynökök. Jó lesz, ha a rendőrhatóságok ezeket a hirdetése­ket figyelemmel tanulmányozzák és kutatják, hogyan van az, hogy mig az évtizedek óta fennálló tisztes nagykereskedők nem tudnak áruhoz jutni, addig ezek az alkalmi cégek, melyek tisztán a'fogyasztók kiuzso- rálására alakultak, óriási készletekkel rendelkeznek és ennélfogva az árakat valósággal diktálják és a piacot úgyszólván monopolizálják. Kívánatos volna, ha a hatóságok végre-valahára rátennék a kezüket ezekre az igazji árdrágítókra. Nemcsak az ethikai fel­fogás, de a közérdek is követeli, hogy ezeknek az árdrágító cégeknek bűnös üzelmei a törvény szigorá­val egyszer és mindenkorra megakadályoztassanak. Az Adria és a belvízi hajózás. Pénzügyi kö­rökben elterjedt hírek szerint az Adria m. kir. tengerhajózási r. t. alaptőkéjét a közel jövőben fel fogja emelni. Információnk szerint ez a tranzakció tényleg napirendre került, de nem azért, mintha a hatalmas szubvencióval dotált és dns tartalékokkal rendelkező Adriának a ten­gerhajózás fejlesztése céljából volna szüksége a tőkeszaporitásra, hanem azért, mert az Adria belvízi hajózással is foglalkozni akar. Ismert dolog és tőzsdei körökben már régen nem volt titok, hogy a Kereskedelmi Bank nemrégiben nagyobb tételekben vásárolta a Dunagözhajo- záisi társulat részvényeit oly céllal, hogy e vál­lalatnál befolyást gyakorolhasson. A banknak ez a terve azonban egyelőre nem látszik ke- resztiilvihetőnek, mert a Dgt. részvényei erős kezekben vannak. A folyamhajózás várható óriási konpunkturáját azonban a bank nem sze­retné tétlenül nézni és — mint teljes hitelt ér­demlő forrásból jelenthetjük — most az a kom­bináció merült föl, hogy az Adria (a Kereske­delmi bank vállalata) működési körét a folyam- hajózásra is kiterjesztik. Az Adria készülő tőke­emelése tehát ezt a célt fogja szolgálni, a Du­nára tekintélyes flottát szándékoznak beállítani, amely közvetlen összeköttetésbe jutna az Adriá­nak azokkal a hajójárataival, amelyek a levan- tei forgalmat bonyolítanák le és amely jára­tokra nézve most folynak a tárgyalások a mi­nisztériumban. Cipöközpont készül. Acél Gyula, a „Mercedes" cipőgyárak magyarországi vezérképviselője cipő­behozatali központ létesítésére tervezetet dolgozott ki és azt a kereskedelmi miniszterhez be­nyújtotta. A memorandum azt mondja hogy a ma­gyarországi cipösziikségletet Németországból va'.ó behozatal utján altruiszfikus alapon akarja megoldani. Magyarországon a kisipar munkás- és bőrhiány miatt úgyszólván teljés tétlenségre van kárhoztatva, a gyáripar pedig csakis hadimunkát teljesít. Ezzel el­lentétben Németországban még ma is mintegy 30uu •cipőgyár van üzemben és ha termelőképességükéi

Next

/
Thumbnails
Contents