Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-16 / 33. szám
Ötödik évfolyam __________ Budapest, 1916. augusztus 16-án. 33. szám '---------------------— — , í . ■ ■ i . — pi iíaiimmnii»ainDiiiaiimnianiDiiiamainDnmmamni^iBí»paim;g;p8iiigmamDmamatiiamnii»Biimiiri ELŐFIZETÉSI JtUTlKi Egész évwe ............... 20 X Fé l tfvwe...................... IO K Eg yes szárnak kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdaSáai hetilap Megjelenik minden szar— _ , t r dán. Szerkesztős ég és reieiBs K«rft„z<u Dacsó Emil. Tdw,«,-*«!/« dr. Szilágyi Hugó kiadóhivatal: VI. ken. Szív-utca ........ IS. szám Te lefon ............... 137-13 Ke nyérgondok szakadtak a nyakunkba, szinte szerencse, hogy idején ráeszméltünk. A kormány meg akar fosztani bennünket attól a lehetőségtől, hogy az éléskamránkba . eltehessük azt a pár zsák lisztet, amiből esztendőn át megélhetünk. Nem méri rá ezt a sorsot senki másra, csak miránk, városiakra, akik amúgy is legjobban megszenvedtük a háború átkait. Mi ettünk tavaly kukoricát és a mi kenyerünk volt az idén is gyanús anyagoktól fekete. A vidék fehér kenyéren, sőt kalácson élt, amig nekünk reszketve kellett a kormány kegyét várni, hogy juttat-e kenyeret, vagy sem? A pesti urat valami egészséges önzéssel mindig lenézte a vidék, de most tökéletes igaza van. Lakkcipős,. cilinderes, villanylámpás, kávéházas nyomorúság a mienk, mert övék az igazi élet, a bőség, a természet minden gazdagsága. Szerelmes szónoklatokban hányszor hallottuk miniszterek és kormánykorifeusok szájából, hogy mi vagyunk az ország szive. Hát ha igy van, akkor miért nem tudja a kormány azt is, hogy az aszfalton nem terem búza és a rozsot nem a billiárd-asztalokon aratják? Mostoha gyermekei voltunk mindig az állam- hatalomnak, de ezt soha jobban nem mutatta meg, mint ma. A veszedelem sokkal komolyabb, mint első pillanatra látszik. Az utolsó hónap tapasztalatai megmutatták, hogy nem szabad Budapestnek kenyérrel való ellátását a véletlenre bizni. A városházi kulisszák mögött lejátszódott események jogává és kötelességévé teszik a polgár- mesternek, hogy előre gondoskodjék. Ha kell, elleszünk liszt nélkül, áldozunk mindent, de annak a szégyennek nem szabad megtörténnie, hogy a gabonatermő Magyarország székvárosában csak egyetlen száj is kenyér nélkül maradjon, ha egyetlen napra is. Nem pocsékolni akarunk, hiszen a háború tapasztalatai és gazdasági viszonyai megtanítottak bennünket a takarékos életre. De tudjuk azt is, hogy a háború szeszélyes és kérlelhetetlen kézzel huzza keresztül a legreálisabb számításokat és teszi tönkre a legjobb szándékokat. Aztán télviz idején jól ismerjük a vasúti forgalmi zavarokat és megeshetnék, hogy hetekig kenyér nélkül maradunk. Ennek pedig nem szabad megtörténnie csak azért, mert a pesti trotoárt nem lehet bevetni. Ennek az országnak minden embere megteszi a maga kötelességét, joga van tehát a mindennapi kenyérre és pedig olyan formában, hogy azt otthon tudja akár a maga, akár a város spájzjában. Le kell szögezni, hogy ez az első komoly, nagyszabású lépése a főváros élelmezőinek. Fontos, hogy erélyes és eredményes is legyen. Ahogy kezdték, az tűnik ki belőle, hogy értik és érzik akciójuk fontosságát. Reméljük, hogy meg is tudják értetni akaratukat. Mert azért az aszfaltért, amelyen naponta föltörik a talpunk, a kenyértelenség egy kicsit drága kövezetvám lenne... • • • Eső után köpeny eg, ami az adójavaslatok dolgában a városházán történt. A nyári vakáció előtt rendkívüli közgyűlést tartott a törvényhatósági bizottság, s a legnagyobb egyértelműséggel fejezte ki álláspontját a kormány adóterveivel szemben. A városatyák ezután a jól végzett munka boldogító tudatában pihenőre tértek, a kormány ellenben nem sokat törődött a főváros álláspontjával, hanem úgyszólván változatlanul fentartotta a maga javaslatait. Most a képviselőhöz már javában tárgyalja az adójavaslatokat, minden újabb adóteher a főváros polgárságára szakad, minden uj adóból kirekesztik a főváros pénztárát és a főváros képviselői csak most kezdenek mozogni. Ebben az az egyetlen körülmény vigasztaló csupán, hogy úgy is hiába mozognak és a kormány éppen olyan kevéssé hallgat rájuk, mint ahogyan a közgyűlésre hallgatott. Csákánnyal, nehéz izzadtságcsöppek hullása között, napszámosok szedik le a falat a városház udvarán levő fedett vásárcsarnokról. Kemény, finom cement-alkotás, fáradságba, bajba kerül, amig le lehet kalapálni. Megsajnálunk a szegény munkásokat, akiknek ez a feladat jutott osztályrészül. A jó cement helyett azonban műköre jött gusztusa a közélelmezési ügyosztálynak, a vásár- csarnokok legfőbb gondozójának. Most, közvetlen a háború kellős közepén, nincsen más gondjuk, más vágyuk. De a mükö- vállalkozónak is élni kell és a főváros inkább uj házakat bont at na le és építtetne újra, csak ök munka nélkül ne maradjanak. Különben a fedett vásárcsarnokon végrehajtott munka olyan valami, mint amit egy évtized óta figyelünk meg a Királyutcában. Éjjel egy órakor fölszedik a villamos sínek mentén a kőkockákat, háromkor visszarakják. Egyszer megérdeztük, mit csinálnak? Azt mondja az egyik magyar: A János bácsi tegnap éjszaka a kőkockák alatt felejtette a pipáját, azt keressük. Vájjon a fedett vásár faléiban melyik vállalkozó felejtette a pipáját? . . . Kánikula helyett ebben az esztendőben izgalmas szenzációkat hozott a nyár. Voltaképpen nem is volt vakáció a városházán, sót soha olyan mozgalmas világ nem volt ott, mint mostanában. Égszakadás, földindulás — pedig az áthelyezések egyszerű adminisztratív tények és éppenséggel nem alkalmasak arra, hogy a lelkeket izgalomba hozzák. De a beállítás olyan tendenciózusan hamis volt, hogy a közönség felült a botrányt hajhászóknak és ma már a legnagyobb rendcsinálásból mindenki a legnagyobb rendetlenségre következtet. Csúnya egy nyár és reméljük, hogy éppen úgy, mint ahogy — a szokástól eltérően — botrányokat hozott az uborkaszezon, ősszel — ugyancsak a szokástól eltérően — mégis csak komoly és produktív munka indul meg a városházán. . Mit vétett Buzay Károly? ... A Zita-affér előzménye és megvilágítása. Beszéljünk még egy kicsit a Buzay-ügyről. Nem szenzációkat akarunk előkaparászni, mert azok nincsenek. A Zita-kórház ügye hétköznapi eset még akkor is, ha az összes vádak beigazolódnak. Kívülről talán a szenzáció fényes lámpái fényében látszik a dolog, idebent a városházán nem tudunk fölfedezni ilyen rikító színeket. Vannak azonban ennek az ügynek mozzanatai, amelyeket csak ott tudnak értékelni, ahol nem elfogult emberek ítélkeznek. E sorok írója legalább megilletődve hallotta a főváros tanácsa egyik legtekintélyesebb tagjának ezeket a szavait: — Nagyon sajnálatos ez a dolog, mert Buzay Károlyt nemcsak mint a főváros legpuritánabb régi tisztviselőjét becsültük, de a legjobb kollé gát szerettük benne. Van-e szebb, nemesebb megtiszteltetés, mint mikor valakit a legjobb barátnak tartanak? Az ilyen embert, akit ezzel a jelzővel tisztelnek meg, nem lehet előre elitélni. Talán a következő is jellemző lesz Buzayra. Először is, a támadó cikk még meg sem jelent, amikor a székesfőváros tanácsa már foglalkozott a Zita*-kórházi visszaélések dolgával. Es pedig Buzay Károly dr. hozta szóba azokat. Augusztus elsején délben történt és délután két órakor megjelent a kíméletlen támadás. A támadó cikkben van egy interjú Buzayval. Azt mondja Buzay: — Amikor én a fővárosnál a közegészségügyi osztály vezetését átvettem, elődöm által, tanácsi határozat alapián volt az gyakorlatba véve, hogy a kórházi osztály tisztviselőinek ni é melyike vásárlási jogot nyert a tanácstól. Én azután ezt egy időben beszüntettem, de a múlt évben tanácsi határozat ezt ismét megengedte. így vettem igénybe én ü s ezt a vásárlási jogot. Most a háború alatt olyan nehéz valamit beszerezni, hogy nekem, akinek annyi dolgom van, a könnyebbség kedvéért volt az alkalmas, hogy a Zita-kórházból szerezhessem be az anyagokat háztartásom részére. A délelőtti tanácsülésen pedig fölkelt Buzay Károly és azt indítványozta, hogy a tanács helyezze hatályon kívül ezt a határozatot. Ne kaphasson senki, se kint- se bentlakó kórházi alkalmazott, semmit a kórház élelmiszereiből. Buzay íölszólalása után Búzáth János dr. tanácsnok fejtette ki véleményét. Egyenesen, férfiasait, gerincesen kijelentette, hogy minden támadás, amely ebben a vonatkozásban a tanácsot érheti igazságtalan és jogtalan. A bentlakó kórházi tisztviselők, orvosok és egyéb személyzet nem szaladgálhat be a városba, hogy élelmiszereket vásároljon, nem is szólván arról, hogy a kórházból kijövő és a tömegbe elegyedő alkalmazottak betegséget terjeszthetnek. Ha mást nem, a bentlakók vásárlási jogát teljesen fenn kell tartani. Ekkor lépett be a tanácsterembe Harrer Ferenc dr. tanácsnok, aki mikor értesült, miről van szó, szintén fölszólalt. Ö még tovább ment egy lépéssel, mint Buzáth. Határozottan kívánta, hogy a tárnics előbbi határozatát egész terjedelmében tartsák fönn. A Zita-kórház élei-