Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-16 / 33. szám
2 Budapest, 1916. augusztus 16. inicikkeit a főváros élelmiszeriizeméből szerzi be, egészen mindegy tehát, ha a tisztviselő kényelmi szempontból innen, vagy amonnan vásárol. Teljes joggal illeti meg a közegészségi ügyosztály vezetőit, a kórház összes alkalmazottait, hogy a kórházból vásároljon. így történt, hogy a tárnics augusztus elsején tartott ülésében teljes egészében föntartotta előbbi határozatát. Ez azt jelenti, hogy minden erőszakosság és hipokritaság nagy bosszúságára, ha Márkus Jenő dr., az ügyosztály uj vezetője hazajön nyári szabadságáról, — ha úgy tetszik neki megteheti, mert joga van hozzá — fölveheti a telefonkagylót és igy szólhat: — Hallo, itt Márkus. — Itt Zita-kórház, konyha. Parancsol a tanácsnok ur? — Kérem, küldjenek egy rántott csirkét. A nyájas olvasó pedig méltán kérdezheti: — Mit vétett hát akkor Buzay Károly? Még egyet. Megvádolták Buzayt azzal is, hogy nem fizette ki a számláját, azaz hogy keveset számláztak neki. Nézzük csak, hogy áll ez az eset? Az éléskamrában följegyezték egy cédulára, hogy Buzay tanácsnok elvitetett — mondjuk — két kiló borjúhúst. Ezt a cédulát át kellett vinni oda, ahol a könyveket vezetik, ahol beírják Buzay tanácsnok számlájára, hogy: két kg. borjúhús X korona. Csodálatosképen ezeket a cédulákat kiállították, de a számla vezetője nem kapta meg. Útközben szőrin-szálán elvesztek. Valaki ellopta. Ezért nem volt teljes a tanácsnok számlája és ezért csodálkozott ő maga is rajta, hogy milyen keveset kellett fizetnie. De kinek volt szüksége ezeknek eltüntetésére? Buzaynak? Nem. Buzay ilyesmit sohasem csinált, vagy csináltatott. Hát kinek? Nyilván annak ugy-e, aki számon akarta tartani, mit mindent vitetett Buzay a kórházból. Úgy, de hát akkor kinek van joga azzal vádolni Buzayt, hogy kevesebbet fizetett, mint amennyit fogyasztott? A városházán igen jól tudják, hol vannak azok a bűnös cédulák. De miért nem keresik? Buzay is tudja. Neki mondták is a kollégái, tegyen büntető feljelentést ismeretlen tettes ellen. Nem tett. Buzay nem veszekszik, Buzay csöndben, nyugodtan akar élni és várja, mig rehabilitációja elérkezik ... ÄHrcMlamDoK n városházán Beosztották szolgálatra a hadifogoly tanítókat. A fővárosi tantestületekben a napokban szenzációs hir terjedt el. Ahány iskola van, mindenhol meglepetve és boldogan csapták össze a tanár urak a tenyerüket és lelkendezve rohantak el stamm-aszta- lukhoz, ahol mint legbeavatottabbak hirdették a népnek: — Itt a béke! örüljetek. Persze a kérdezősködéseknek se vége, se hosz- sza nem volt. A derék tanférfiak azonban titokzatos, diplomata ábrázatokkal ültek a helyükön. — Mi biztosan tudjuk — mondták — a főváros hivatalosan közölte velünk. — Nagyszerű, nagyszerül — örvendett a társaság és órák alatt megszaporodtak a békehírek Budapesten, úgy mint mikor fiatalok és öregek, szőkék és barnák arról beszéltek, hogy Bárczy félmillió fehér lobogót, békezászlót rendelt. Érdemes volt utánajárni a dolognak, hogy vájjon, mi is történt hát tulajdonképen? íme az eset: A közoktatási ügyosztály most adta kji az uj iskolaévre a tanítók beosztását. És a beosztásban örvendetes meglepetésként ott látták a tanító urak azokat a kedves kollégáikat, akik már hosszú hónapok óta orosz, szerb, vagy olasz fogságban sínylődnek.. Hazajönnek hát a derék, jó fiuk —1 gondolták. Milyen öröm — csóválták a fejüket és tulajdonképen am,iatt lelkendeztek, hogy nem lesz több sorozás, olcsóbb lesz a marhahús, a kalarábé, meg a gallér. Az öröm azonban korai volt. A közoktatási ügyosztály ugyanis két beosztást csinált. Az egyiket — különösképen elsőnek azt, — amelyik arra az esetre vonatkozik, ha béke lesz és mindnyájan hazajönnek ... A másikat arra a valószínűbb eshetőségre, ha a háború tovább folyik. Ebben már nincsenek benne a derék szibériai magyar foglyok. Ezt a komolyabbik beosztást azonban még nem kapták meg az iskola-igazgatók. Hadd reménykedjenek, hadd örvendezzenek, hadd sütkérezzenek szegények egy kicsit a béke napfényében. A tanerőket azonban nem lehet becsapni, ök keserűen mondják: — Mennykő sok papirosa van a fővárosnak, hogy ilyen vicceket csinál velünk! . . . Intézkedések a tejellátás javítására. A Központi Tejcsarnok községesitése. Szeptember elsejétől kezdődőleg tehát városi tejet iszunk és minden reményünk az, hogy többet és jobbat, mint eddig. A Budapesti Központi Tejcsarnok Szövetkezetnek részvénytársasággá való alakulásában és a részvények háromnegyedrészének a főváros kezébe való vándorlásában mi nem pusztán azt látjuk, hogy egygyel megszaporodott a főváros háziüzemének száma, hanem azt, hogy a főváros megfogta a tejkérdés Achiles-sarkát és megtalálta az utat, amelyen eljuthat Budapest tejellátásának monopo- lizálásához. A módjai megvannak hozzá. Nemcsak az árak szabályozásának kulcsa van a kezében, de, miután kisebb haszonnal akar dolgozni, mint egy magánvállalkozás, módjában van a gazdáknak jobb árakat fizetni, ezáltal bővebb tejtermelésre serkenteni őket, a közönséget pedig jobb, tisztább és egészségesebb tejjel ellátni. Nem kellenek erőszakos eszközök ahhoz, hogy a főváros magához ragadja Budapest egész tejellátását. Elegendők a föntemlitett erkölcsi eszközök, amelyekkel egyetlen konkur- rens sem tudná fölvenni a versenyt. A jövő alakulásának ez a tulajdonképeni perspektívája. A főváros szerencsés kézzel ragadta meg azt a tengelyt, amely körül a jövő fejlődés forogni fog. A tengelyt pedig szintén jó kézre bízta. A városi tejüzem vezérigazgatója az a Gerlei Lajos lesz, aki sokkal szerényebb eszközökkel, a városi és kormány-presztízs segedelme nélkül is domináló szerepre tudta juttatni a Központi Tejcsarnokot. Most uj eszközeivel, mindent felülmúló szaktudásával és vezetőerejével a fővárost fogja szolgálni és tökéletesen eléri azokat a kimondott és sejtett célokat, amelyek az uj alakulásnak megadják a létjogot. az egész vállalatnak, ha gondos kézzel előre jól meg nem alapozták volna. 3jC Mindezeken segíteni most az uj formának köny- nyen módjában áll. Lehetséges lesz a termelő gazda és a fogyasztó között, az illetéktelen hasznot élvező közvetítő kereskedelem kizárásával, megfelelő kapcsolatot létesíteni. A két érdeket most összhangba lehet hozni. De fontosak az uj tervek, amelyek az alakulás mögött állanak. Igen közelfekvönek kell lennie annak a pontnak, amikor a vállalat föl fogja emelni alaptőkéjét. A mostani alaptőke ugyanis uj berendezkedésekre elégtelen. Ez tulajdonképpen csak az uj formára való áttevésre szükséges. A szövetkezetnek ugyanis 2,570.966 korona ingó és ingatlan vagyona volt, amelyből levonva a szintén átvállalt 1,290.366 korona terhet, tiszta vagyonértékként 1,280.600 korona maradt. A két milliós alaptőke maradékaiból nagy beruházásokat eszközölni nem lehet és igy természetszerűleg kell elkövetkeznie az alaptőkeemelésnek. Ebből kell majd fölépíteni a nagy, u j központi telepet, amely terjedelmével és modern berendezésével alkalmas lesz arra, hogy a tej kezelése és a közönséghez való juttatása gazdaságosabb legyen, valamint hogy a tej- fölöslegből exportképes termékek (sajt, vaj, tejpor, kondenzált tej, tejcukor, casein) legyenek készíthetők. Az uj részvénytársaság különben átveszi a szövetkezet egész személyzetét és nyugdíjintézetét. Az igazgatóság tagjai lettek: Serbán János min. tanácsos (a földmivelési minisztérium részéről), Bódy Tivadar dr. és Déri Ferenc dr. alpolgármesterek, Melly Béla dr. árvaszéki elnök, Folkusházy Lajos tanácsnok, Demkó Dezső vásárpénztári vezérigazgató és Gerlei Lajos, az uj részvénytársaság vezérigazgatója (a főváros részéről), Teleki Tibor gróf, Györgyey Illés és dr. Hirsch Albert a volt szövetkezet és Rubinek Gyula igazgató, az Omge részéről. A felügyelő bizottság tagjai lettek: Szabi) Imre dr. főügyész, Sztankovich Szilárd főjegyző, Ács Ferenc főszámtanácsos, maglódi Wodianer János földbirtokos és Tóth László miniszteri tanácsos. Százezres diszitések. Hogy a fővárost mi kényszeritette erre a lépésre, mindnyájan nagyon jól tudjuk. Láttuk a tejjegyrend- szer borzalmait, láttuk a tejesbolt előtt tolongó és verekedő asszonyok tömegét. Módot kellett teremteni a tejfelhozatal növelésére, amely tekintetben a fővárosnak a földmivelésügyi kormány segedelmével mindenesetre előnyei vannak. De ismerjük a budapesti tej minőségét is. A tejhamisitás ellen évtizedek óta szélmalomharcot vívott a főváros. Eszköze, de erélye sem volt hozzá, hogy gyökerestül kiirthatta volna a pancsolást, amely itt-ott nemcsak vizet, de káros, veszedelmes anyagokat is kevert a tejbe, amelynek a budapesti kisgyermekeket kellett volna fölnevelnie. Ezek a vádak nem illetik a nagyobb magánvállalatokat, de ezek mégsem tudták a maguk becsületes tejkezelésükkel megölni a veszedelemmé fajuló tejhamisitást. A városi tejkezelésnek módjában lesz idők során, hogy1 úgy mondjuk, saját tejükbe fojtani a tejhamisitókat. Ez az egyetlen mód, hogy Budapestet megszabadítsuk ettől a veszedelemtől, amelyet az utóbbi időben divatbajött büntető eljárások, börtönbüntetések sem tudtak kiirtani. Az uj alakulás iránt való vonzalomra viszont a Központi Tejcsarnoknak is meg voltak a maga okai. A főváros tejellátása olyan feladatokat rótt a szövetkezet vállaira, amelyeket az többé nem volt képes kielégíteni. A terjeszkedésben nem volt elegendő központi telepe, sem annak berendezése, sem anyagi eszközei. Ha a tejből imitt-amott feleslegük volt, nem voltak berendezéseik annak földolgozására. A legnagyobb baj azonban az volt, hogy a szövetkezet tagjai — éppen a szövetkezeti forma tágítható volta miatt — nem érezték magukat valami túlságosan le- kötötteknek. Különösebb anyagi felelősségük nem volt, tehát a háborús konjunktúrákat másként használták ki. Egyrészt másfelé szállították a tejet, másrészt az állatárak horribilis emelkedése arra csábította őket, hogy állatjaikat pénzzé tegyék, ilyen körülmények között történhetett meg, hogy a háború előtti napi 85,000 liter tej helyett, csak 23,000 litert kapott a tejcsarnok. Össze is kellett volna omlania A Gellért-fürdo építkezése. A Gellért-fürdőt, amelynek építését oly lelkes szeretettel és buzgalommal intézte Márkus Jenő dr. tanácsnok, pénteken délben ünnepélyesen átvette az uj gazda. Bérezel Jenő, dr. tanácsnok. Az alkalmat felhasználta Bárczy István dr. polgármester és ő is jelen volt az aktusnál. Benedek Dezső műépítész, bizottsági tag volt a kalauz. Benedek tudvalevőleg, a polgármester felkérésére magára vállalta azt a nehéz szerepet, hogy a (ehetőséghez képest sietteti az építkezés befejezését, vezeti az egész munkát, főképpen pedig ellenőrzést gyakorol abban az irányban, hogy az építkezés költségei ne emelkedjenek még magasabbra. A Gellért-fürdő munkái a háború miatt egyidőre szüneteltek, most azonban 'ismét teljes erővel folyik a munka. A szünetelésnek az volt a főoka, hogy hiányzott a belső berendezéshez szükséges acél- és rézanyag; a polgármester személyesen járt közben a közös hadügyminisztériumban és a főváros nagynehe- zen megkapta a kívánt nyersanyagot. Most a díszítési munkálatoknál tartanak és ezen a ponton állandó a nézeteltérés az építészek és Benedek Dezső között. Az építészek természetesen mennél díszesebbre, szebbre, pompásabbra tervezik a fürdőt, Benedeknek visz nit éppé, az a tiszte, hogy mérsékelje a kiadásokat, lefaragja a luxuriózus költségeket. Éppen az elmúlt héten történt, hogy egy ilyen díszítési munka miatt, amelynél 100.000 koronáról volt szó, a polgármester döntését kiellett provokálni. A fürdő egyébként februárban feltétlenül elkészül és üzembe helyeztetik. Legfőbb ideje is ennek, mert a 10 és fél millióra dagadt építési és berendezési költségeknek rengeteg az interkaláris kamatvesztesége. legjobb pihenő Budapesttől két órányira Pompás strandfürdő. Kitűnő ellátás szobával 22—25 kor. Fürdőigazgatóság'
