Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-09 / 32. szám
2 Budapest, 1916. augusztus 9. tőle az .Összes kihizlalt sertéseit. Közben — mint a véres kardot — körül hordják a bécsi és a budapesti felhajtás eredményét. Gyönge, nem sok, — mondják rá a kereskedők és egymás után szaladnak a telefonhoz, amely annyira be van vattázva, pályázva, mint sehol egy fővárosi kávéházban sem. De fontos is, hogy itt egy szót se hallhasson meg a konkurrens! A konzervgyárak és a provízió. Ide járnak a nagyvágók is, akik az egész sertés- iizietet irányítják. Nekik csak a főváros, a Weisz Manfred gyára, az Elelmiszerszállitó, meg a többi nagy konzervgyárak méltó ellenfeleik, különösen a sertések bevásárlásánál. Azt mondják a sertéskereskedők. hogy a maximális árakat tulajdonképen kijátszik a gazdag kohzervgyárak azzal, hogy 4—5°/o-os províziókat is fizetnek az ügynököknek a sertések után. Ezt a magas províziót persze nem bírja el az a sertés, amelyet például a hentes vásárol a közönség részére. Ez is az egyik oka tehát annak, hogy m i é r t kerül kevesebb sertés a k ö z ö n- s é g szükségletének kielégítésére és mért tudnak minden árut összevásárolni a konzervgyárak. Mivel van arról rendelet, hogy a fővárosban a legitim provizlió nem lehet több 2°/o-nál, azért most Folkusházy tanácsnokhoz akarnak menni segítségért és jogorvoslatért a sertéskereskedők és a vágók. Talán Folkusházy leinti majd a közönség érdekeivel mitsem törődő, önző konzervgyárak rideg, üzleties eljárását. Ezért Imádkoznak most minden este buzgón, lefekvés előtt, a Savoy-kávéház illusztris törzsvendégei. A sertésiizlet uj irányai. Sokat beszélnek itt is, a sertésüzlet uj irányairól. A sertéslefoglalásokról, a Ff. T. szerepéről, a kormány beavatkozásáról, sertésközpontról, meg az isten se tudná megmondani, hogy még hányféle felmerült híresztelésről. A szakma egyik legismertebb és legnagyobb cégének főnökéhez fordultunk tehát felvilágosításért, akiről köztudomású volt, hogy bevonták a kormány nyal való tárgyalásokba i s. Informátorunk a következő meglepően érdekes nyilatkozatot tette: —A békéscsabai sertéshizlaló állományának lefoglalása amint azt a Fővárosi Hírlap közölte — mutatja, hogy a kormánynak milyen Pesti kabara, A maximált élő sertéssel találkozásom volt tegnap, ő Békéscsabáról jött, én Bukarestből és a szolnoki kétperces ácsorgásnál kerültünk össze. Monsieur Maximált föltápászkodott a rácsra és rámbámult jelentőségteljesen. Azt kittem, héklizni akar a nyolckuszas karajával, a ki- lencharmincas lmjával, a kilencnegyvenes zsírjával és el voltam készülve, kogy olyan gorombaságokat vágok viszonzáskép a fejéhez, amelyeket füstölt oldalas korában is megemleget. Csalódtam... A lelkiismeretén 'akart könnyíteni és eszeágába se volt a héklizés. . — Uram, — mondta a maximált élő sertés — ne nézzen reám megvetően; becsületszavamra mondom, nem vagyok hadipióca, nem vagyok árdrágító. Szerényebben élek, mint valaha, feleannyi fogással megelégszem és nem én vagyok az oka, kogy átloptak az állattanból áz ásványtanba és karátszámra mérnek ki, mint a drágakövet. Nem igaz uram, kogy az én hizlalásom kerül sokba, a hizlalók hízására lopjak ki a milliók zsebéből a pénzt. Tessék elfáradni a Rémi-kávéházba, vagy a Savoy-beli disznó-klubba, több milliomost lát ott egy rakáson, mint Frankfurtban. Én csak egy szegény kövér disznó vagyok és igy természetesen nem adhatok tanácsot se minisztereknek, se polgár- mestereknek, akik hivatalból okosak. De mégis, uram... Ha van találkozása ezen főfömagas- ságu hatalmasokkal, kérem, mondja meg nekik, hogy egy maximáltáru szegény sertés a vágóhíd küszöbéről üzeni: csukják be a zsebrákokat és kinyílnak a sertésólak. Ne az árakat maximálják, hanem a büntetéseket, mert itt csak a könyörtelen szigorúság segít. Heteken át köny- nyesszemü családanyák ültek az utcán libasorba naphosszat, hogy alkonyaira hozzájuthassanak egy pár deka drága zsírhoz. Mit vétettek szegények? Miért ülnek ezek?! Miért nem azok a Savoy-béli, Rémi-béli uj frankfurtiak?! ...Meghűlt bennem a vér. Ijedten néztem körül: nem hallotta-e meg valaki a szájaskodó komoly tervei vannak a sertésüzlet centralizálása terén. A kormány — igen helyesen - - biztosítani akarja a lakosság összes szükségletét és csak a fölösleget akarja a külföldre kiengedni. Hogy ezt megtehesse, azért szükséges, hogy valamennyi, vagy legalább is a legtöbb sertés fölött a kormány diszponálhasson. Erre pedig nem lesz soha jobb alkalom, mint most, amikor az uj kukoricát a H. T. utján ki fogják osztani a sertéshizlalóknak. Ha a FI. T. csakis olyan feltétellel ad majd hizlalási célokra kukoricát, hogy a hizlaló a kész sertést köteles lesz lekötni a H. T.-nek, akkor a sertésállomány 70"jo-a fölött máris a kormány, illetőleg a H. T. fog diszponálni, mert az ipari hizlalóknál van beállítva most sertésállományunknak csaknem háromnegyed része. Hogy ez igy is lesz, az már egészen bizonyos. A H. T. maximális áron ad kukoricát azoknak a hizlalóknak, akik kész sertéseiket (valamivel a maximális áron alul) lekötik neki. így körülbelül hat hónap múlva - mert akkorra már kihúznak a sertések — a H. T. fog rendelkezni a sertések javarésze fölött. Hogy a sertésüzlet : további irányítása milyen módon történik, hogy az ellátást hogyan fogja biztosítani a H. T., arra nézve még végleges döntés nem történt. A tárgyalások folyamán azonban az alábbi és minden valószínűség szerint megvalósulásra is kerülő tervezet lett kidolgozva: A lekötött sertéseket csak Budapesten fogják levágni. A vidéken amúgy sincsen megfelelő nagy vágóhíd, de ott kisebb az ellenőrzés is és a rendeleteket, árakat is jobban ki lehet játszani. A sertéseket a budapesti sertésvágók vágnák le, akik között egy megállapított kulcs szerint osztják szét á sertéseket. A sertésüzlet tehát a fővárosban lenne központosítva, innen látják majd el a vidéket és Bécset is fehér áruval és hússal. A levágott sertés zsírját, szalonnáját a H. T. visszavásárolja a maximális áron a vágótól, amely viszont a húst és a melléktermékeket veszi meg. A lakosságot tehát a H. T. fogja ellátni zsirdisznó handabandázását? Elvégre is hadiállapot van és semmi kedvem konspirálni egy elvetemült sertéssel! Szerencsére nem volt senki a közelben és igy ezennel nyugodtan letagadom az egész históriát. Ezer a bajunk, ezer a nyavalyánk és cenzúrával törölik ki a szemünk. Hiába ankéteznek: a magyar Dunából sose lesz viziut. Régen lefoglalták a milimárik. Ne nézd az eget, ó ábrándos szűz, a Duna a tejut. A tejnél egy percre hadd álljon meg kevé- lyen a kommunális élet tehetségtelen, fogadat- lan prókátora, aki ezeken a hasábokon egyszer félesztendővel ezelőtt hatósági tehéncsordát sürgetett, fölesküdt fejő-közegekkel. Hadd emlékezzem kevélyen, hogy „vissza a becsületes tehénhez!“ jelszóval én sürgettem ezen a helyen a milimári-vircsaít végleges elpusztítását és hadd valljam be, hogy boldog vagyok: közel immár a nagy nap, mikor a „Központh Tejcsarnok“ évi nyereségéből a főváros is leszedi a tejfelt. Csak a mindentudó jő istenke a megmondhatója: miért biztatja meg ezzel a tejtranzakcióval kapcsolatosan Folkusházy tanácsnok ur egy lijságbélr nyilatkozattal a nagyközönséget, hogy egyelőre azonban ne várja senki, hogy a tej-bajok elmúlnak azzal, ha a „Központi Tejcsarnok“ részvény-majoritása a főváros kezébe kerül. Kedves szenátor ur: hát valóban olyan naivaknak méltóztatik hinni bennünket, hogy ilyen balga illúziókkal várjuk a részvényvásár effektuálását? i Méltóztassék megnyugodni, ebben a milliós városban ilyen jámbor, hiszékeny lelket egyet s,e talál! O mi tudjuk, hogy bár a kupon tejfel, a részvény még nem tej és éppen ezért jobb szerettük volna, ha a főváros teheneket vásáról és nem részvényeket. Minthogy azonban gyarló erejű ceruzánkkal a vásárt már nem zavarhatjuk, higyjük, hogy közeleg egy jobb tej-kór hajnala, higyjük, hogy a direkcióba nem kell okvetlen a városi vizral és szalonnával. De szükség esetén, a szükséghez képest joga van a FI. T.-nak annyi húst lefoglalni és megvásárolni a vágóktól, amennyit csak akar. A husiizletet azonban mégis csak a vágók fogják irányítani. Ok a hasznukból néhány százalékos bonifíkációt fognak adni a H. T.-nek hadijótékonysági célokra. A vágóknál is nagyobb bonifíkációt ajánlanak fel a hentesek a H. T.-nek arra az esetre, ha ők a sertés zsírját és szalonnáját is megtartják maguknak. A henteseik arra hivatkoznak, hogy a főváros lakossága javarészt náluk szerzi be a zsir- és szalonnaszükségletét. , A vidék és Bács ellátása. A vidéket zsírral és szalonnával a H. T. látná el, amelynek már az év eleje óta működik egy ilyen osztálya is. Ez olyan formában történne, hogy á városok stb. b'e jelentenék s z ü k s é g 1 e- t ii k e t, amelyet ép úgy meglehet állapítani és szabályozni, mint például a lisztfogyasztást. A 11. T. Budapestről indítaná el a készleteket és szükség esetén húst j s ad n a. Bécs városa részére külön kontingens megállapítását tervezik. Valószínű különben, hogy a sertésüzlet centralizálása után, Bécs is követni fogja a magyar példát és hasonló rendszert fognak életbe léptetni a Lajtán túl is. Ez az óriási jelentőségű tervezet, amely egészen uj alapokra fekteti az egyre jobban komplikálódó sertésüzletet, kétségtelenül a fentebb (ismertetett módon fog megvalósulni. Lehetnek rajta ugyan kisebb változtatások, de a lényege a dolgoknak és a sertésnek a hizlalótól a vágóhídig való „karrierje“ olyan bonyolult utakon megy majd keresztül, mint ahogyan azt ismertettük. Remélhetőleg sikerülni fog az uj eljárással gyorsabban és olcsóbban biztosítani a fogyasztó közönség számára a zsírt és a szalonnát, amely eddig csaknem elérhetetlen uzsoracikk volt nálunk. Sertéshúsból elegendő volt eddig mindig, amit igazol az is, hogy az ára rendesen a maximális ár alatt van. Budapest lakosságára különösen előnyös lesz ez a megoldás, mert itt lesz centralizálva és felhalmozva nemcsak a zsir, szalonna, hanem a sertéshús és a melléktermékek is, amelyeknek maximális ára tudvalevőlek nagyobb a fővárosban, mint a vidéken. Namüvek igazgatóját delegálni és nem lesz szükség arra, hogy a tejeskamrákra áldottemlékü Kunz-féle vízórákat szereljenek. A grófnő, meg az írónő — talán méltóztat- nak még emlékezni — elhatározták, hogy ráncbaszedik a luxust és megcsinálják a puritán hadimódit. Most aztán olvasom, hogy a telefonkezelőnők és a posták összes hölgyal- kalmazottai is csatlakoztak a „Fényűzés Elleni Ligá“-hoz. Szegény-szegény asszony proletárok: ez a csatlakozás, bizonyosan ez az egyetlen luxus, amit megengedhetnek maguknak. Khuen-Héderváry Károly gróf ment-mende- gélt a villamoson. Vadonatúj, világos nyersselyem ruha volt a kegyelmes uron és jóízűen csevegett egy bizalmasával; aki szemközt ült véle. Az egyik megállónál kissé pityőkásan egy utcaseprő szállt fel a villamosra, leült az aranygyapjas gróf mellé és a piszkos ruha kedélyesen nekidtilt a krém nyersselyemnek. Héder- váry mosolyogva tűrte a kellemetlen szomszédságot és nehogy úri gőgnek lássék, a világért se cserélt volna helyet. Héderváry utitársa - hogy az italos ember meg ne értse — német szóval fordult a grófhoz: — Ez az igazi demokrácia, kegyelmes uram! Egymás mellett az aranygyapjas excellenciás, meg az utcaseprő. Az excellenciás szóra fölriadt az utcaseprő, végignézett a grófon és máshova ült. Héderváry bosszús lett és csalódottan sóhajtott: — Nem, nem! Lássa, ez se igazán demokrata! ...A krumplival ért e héten hasonló csalódás. A krumpli, a demokrata krumpli hütelen hozzánk és a Rákóczi-téri csarnokban például egész héten nem lehetett krumplit kapui. A krumplinak úgy látszik derogál, hogy népélelmezési cikk legyen és nagyzási mániába esett. Azt hiszi szegény, hogy ananász ... Szentiniklósi József.
