Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-08-09 / 32. szám

Budapest, 1916. augusztus 9. 3 gyón természetes tehát, hogy a sertésvágók e I s ő - s o r b a n B udapesten i g y e k e z n e k ért c- kesit'eiti, amit csak lehet és csak a ícVlösl ;get fogják elszállítani a vidékre. Igazságos elosztás: olcsó és gyorsan leszállított árut követel a közönség és ha ezt ilyen formában m c g t ti d j á k esi n á 1 n i, akkor jöjjön mielőbb a H. 1. és a nagy vágók legújabb mo­nopóliuma ! Vándorló tanácsnokok. Az uj beosztás hiteles magyarázata. A Buzay Károly dr. tanácsnok ellen elhangzott vádak ismeretesek, ismeretesek egyben azok az el­tolódások is, amelyek B á rcz y István polgármes­ternek a vádak nyomán tett intézkedései révén tör­téntek. A közvéleményt erősen foglalkoztatja az a kér­dés, hogy ha a polgármester indíttatva érezte is ma­gát Buzáyt más ügyosztály élére helyezni, nem lehetett volna-e egyszerűbben megoldani a kérdést? Miért kellett másik három tanácsnokot is más helyre rendélni és item volt-e ennek valami komolyabb hát­tere? Illetékes városházi körökben ezekre a kérdé­sekre a Fővárosi Hírlap munkatársának a kö­vetkező fölvilágositást adták: A közönség valami különös rendcsinálást érez ki abbój a tényből, hogy a polgármester négy tanácsnokot más ügyosztály élére helye­zett. Pedig tisztán célszerűségi szempontok ér­vényesültek ebben a kérdésben és ha megis­merjük a polgármester intencióit, kiderül, hogy az egész titokzatos história tulajdonképen Ko­lumbus tojása. Mindenekelőtt a Buzay-iigy. A közegész­ségügyi ügyosztály élén nem maradhatott Bu­zay tanácsnok az idő alatt, amig az önmaga által, önmaga ellen kért vizsgálat végbe nem ment. Hz természetes és mindenhol a világon igy vau. hiszen lehetetlenség, hogy valaki, aki fegyelmi vizsgálat alatt áll, annak az ügyosztálynak az élén maradjon, amely osztálynak alkalmazottai az ügyre vonatkozó tanúvallomásokat fognak tenni. Akaratlanul is befolyásolhatná puszta je­lenléte is a tanúvallomásokat. Újabban fesze­getik azt is, hogy a polgármesternek egyszerűen szabadságolnia kellett volna Buzayt a fegyelmi vizsgálat idejére. Természetesen ez is megoldási mód lett volna, aminthogy ez is az általános uzus. Mi azonban azt hisszük, hogy éppen Bu­zay számára szebb igy a dolog, mert kitűnik belőle, hogy a polgármester még a fegyelmi vizsgálat ideje alatt sem akarja nélkülözni be­cses munkáját. Ami most már a többi áthelyezést illeti, azok láncolatos következményei ennek az első­nek. Senki sem vitathatja, hogy a gazdátlanul maradt közegészségügyi ügyosztály élén nem fog kiválóan érvényesülni Márkus Jenő erélyes, rendcsináló munkássága. Ha történtek volna meg nem engedhető dolgok, ő majd elintézi azo­kat. Ez az egyik, ami szinte predesztinálta Márkus Jenőt arra a helyre. A másik pedig az, hogy az ő kiváló, praktikus érzéke nagyszerű dolgokat produkálhat ebben az ügyben. Üzemek kezeléséhez nagyszerűen ért, az utóbbi időben pedig valósággal élelmezési szakértővé fejlődött. Ez a kettő igen fontos a kórházak vezetésénél. Valószínű, hogy sajnálni fogja majd elhagyni a városgazdasági ügyosztályt, ahol sok, nagyon sok alkotás fűződik az ő nevéhez. Mindezek azonban már befejezett, kész munkák, a köz­egészségügyi ügyosztályban viszont hatalmas, megvalósulásra váró programmot talál az am­biciózus Márkus tanácsnok, aki fiatalos erejét szép és nagy munkában próbálhatja ki újra. Most a városgazdasági ügyosztály élére kellett alkalmas embert keresnie a polgármes­ternek. így esett választása Bérezel Jenő dr. tanácsnokra, aki tulajdonképen hazament, ami­kor átvette a városgazdasági ügyosztályt, amelyben hosszú időn át működött mint tanács­jegyző és a fürdőügyeknek volt hivatott refe­rense. Nem fogunk csalódni a várakozásban, amelyet Bérezel tanácsnok munkásságához fü­zünk. A pénzügyi ügyosztály élére Csupor Jó­zsef dr. kerül, aki a katonai ügyosztály restan­ciáinak földolgozása és a mozgósítás, a háborús sorozások pontos és gyors elintézése körül szer­zett nagy érdemeket. A pénzügyi ügyosztály­ban bizonyára még szebb és láthatóbb eredmé­nyeket fog fölmutatni tudni. így került azután Buzay ebben a körforgalomban a katonai ügy­osztály élére, amelyről igazán nem oszthatjuk azt a felületes felfogást, mintha ez ugyanaz lenne a városházán, ami a dunai kapitányság a rendőrségen. Szó sincs róla. Éppen Csupor tanácsnok mutatta meg, hogy itt is lehet pro­dukálni és ahogy Buzayt ismerjük, ü sem ma­rad elődje mögött. Az is bizonyos, hogy Buzay karrierjének sem ez lesz az utolsó stációja ... Demjén tanácsnok kalandja. Tanulmányút akadályokkal. D e m j é n Géza dr. tanácsnok most tért haza két- hetes németországi tanulmányutjáról. Sok szép ta­pasztalatot hozott, amelyek különösen népélelmezési kérdé.vkre vonatkoznak és amelyeket a tanács legfia­talabb tagja mindenesetre kiválóan fog értékesíteni. Bernjén tanácsnok megnézte úgy a porosz, mint a bajor városok ellátását és különösen a bajorok minu­ciózusán pontos intézményei ragadták meg a figyel­mét. Bár a derék bajoroknak nincsen annyi élelmi­szerük és háztartási cikkük, mint nekünk, mégis a helyes és igazságos beosztással mindenki megkapja a reá eső részét. Különös figyelemben részesítette a tanácsnok a német központi konyhák intézményét és ebbeli tapasztalatainak nyomát mindenesetre látni fog­juk a mi rövidesen megnyíló központi konyhánkon, amelynek ügyét nagy szeretettel kezeli. Derűs incidensekben sem volt hiányos ez a német- országi utazás. A rigorózus németek ugyanis sokszor sanda szemekkel nézték Búd ipesí tanácsnokát, aki angolosan borotvált arcával nem egyszer fölhívta magára a gyanút. Kétszer is megtörtént vele. hogy udvariasan igazolásra szólították föl. Még meg sem érkezett utitársával Berlinbe, ott mar értesültek róla, hogy — k é m e k vannak u t o u. A dolog története az, hogy az utitárs az utón szorgalmasan jegyzett. Azt irta föl, hogy mi minden kötelező bejelentésük és útjuk leszen Berlinben. Szem­ben velük egy porosz tiszt ült. Persze szöget ütött fejébe a két sokatjegyző, csupaszképii ur. Nem voP rest, leszállt egy közbeneső állomáson és sürgönyt adott föl a berlini rendőrségnek, amelyben a vesze­delmes idegenekre fölhívja a figyelmet. M or aztán Demjénék gyanútlanul végigvonultak a p; udvaron egy német rendőr udvariasan fölszólított!. zet, hogy tessék az őrszobára menni. Itt aztán bemutatták Bárczy polgármester és a budapesti német főkon­zul levelét, amivel minden baj el is volt intézve. Nem telt bele egy hét, újabb incidens zavarta meg a tanulmányutat. Demjén tanácsnok, miközben a mün­cheni Starenberger-See szépségében gyönyörködött, utitársával a budapesti grimaszokról beszélgettek. A pesti zsargonról, az utálatos „szépen !“-ről. A tanács­nok megjegyezte: — A ,,szépen“-t különben már a Lipótvárosban fran­ciául szokták mondani . . . ... És elhangzott a francia szó. Abban a pilla­natban kerülgetni kezdte őket egy figyelmes úriember, aki később odalépett hozzájuk és bemutatkozott. Persze megint a rendőrszoba következett. Igazol­ták magukat, mire azonban még mindig nem enyhül, a rendőri szigor. Itt már Bárczy és Fürstenberg sem használtak. Végre megszólal a rendőrtiszt viselő:- Milyen nyelveket beszél a tanácsnok ur? — Beszélek magyarul, németül, tótul. A rendőr vesékigható tekintettel kutat: — És? . . . — És? — gondolkozik Demjén tanácsnok, nem jut eredményre Ám egy pillanat alatt minden világos lesz előtte. Örvendve jelenti be: — És valamit franciául . . . A rendőrnek fölvillant a szeme. Meg van! Az öröm azonban nem sokáig tartott, mert rövidesen a rendőrtisztviselő velük nevetett a kalandon, mikor elmondták a lipótvárosi „szépen" históriát A központi konyháról és a népélelmezésről szer­zett információk és adatok fölött mindenesetre igen fontos tapasztalata ezek után a tanácsnoknak, hogy a németek rigorózus emberek . . . Slrgondozás házi Kezelésben. A kerepesi-uti temetőben három­negyed millió korona költséggel uj kertészeti telepet letesitenek. A j ul ins 5-iki közgyűlés jóváhagyta a köz­egészségügyi ügyosztálynak azt a tervét, hogy a Kerepesi temető kertészeti telepét más helyre helyezi át. A tervnek e száraz ismerte­tése mögött azonban mélyreható átalakítások rejlenek. Amiből az egész akció kiindult, az, hogy a kerepesi-uti temető főbejáratánál a kertészet a maga szemétdombjaival és egyéb tíz ízlést sértő mellék kellékeivel igen rossz helyen volt. El kellett innen helyezni és pedig olyan helyre, ahol a szemet és az ízlést nem sérti, ellenben nagyobbszabásu és jövedelmező üzemmé lehet fejleszteni. Az építési ügyosztály tervei már készen vannak és mintegy 770,000 koronás költséggel járnak, amennyiben tulajdonképpen nem áthe­lyezésről, hanem teljesen újjáépítésről van szó. A tizedik ügyosztály azonban a háborús viszo­nyokra való tekintettel csak a legszükségesebb részek áthelyezését határozta el, úgy, hogy az uj kertészeti telep végleges megalkotása a há­ború utáni idők eseménye lesz. Az addig is megvalósítandó dolgok 220,000 koronát emész­tenek föl. Az uj kertészeti teleppel kapcsolatban azon­ban megvalósul egy régi terv is. E szerint a temetői kertészeti telep tulajdonképen uj és. je- 'entékeny házi üzem lesz, amely nem jövedel­mezőségével akar elsősorban érdemeket sze­rezni, hanem azzal, hogy a sírokat olcsón és íz­lésesen díszíti és más világvárosok mintájára a budapesti temetőket is díszes sirkertekké ala­kítja át. A temetői kertészet eddig is szép jöve­delmet hozott a fővárosnak, amennyiben a múlt évben 88,000 koronát szolgáltatott be. Ez a jö­vedelmezőség is fog emelkedni, de minden­esetre fontosabb az esztétikai emelkedés és az a tény, hogy a főváros lakossága ismét meg­szabadul ama zsarolók egyik fajtájától, akiket gyűjtőnéven a halál uzsorásainak lehetne ne­vezni. A főváros a közeljövőben minden sir gondozását elvállalja, sőt nem fekszik messze annak a tervnek a megoldása sem, hogy a sírhely árába beleszá­mítva a gondozás költségeit is, a fő­város mintegy monopolizálja a sirok gondozását a temetői kertészet szá­mára. Ez természetesen a sírhelyek árának emel­kedését is jelenti, de egyben elérjük vele azt a célt, hogy a főváros temetőiben gondozatlan, elhanyagolt, szemet botránykoztató sirok nem lesznek. A sírhelyek árának uj meghatározásá­ban, úgy értesülünk, egy igen fontos demokra­tikus és méltányos elv fog érvényesülni. Ez pedig az, hogy a sírhelyek árai jelentékenyebb mértékben csak az előkelőbb temetőkben fog emelkedni, a külső, a kevésbbé előkelő teme­tőkben az emelkedés egészen jelentéktelen lesz, vagy teljesen el is marad, de azért a főváros itt is a sírhely árába beleszámítva vállalja a gondozást. Ami most már a kerepesi-temető kertészeti telepének áthelyezését illeti, az a legközelebb megkezdődik és alapja lesz a sirgondozás vd- ’■osiasitását célzó terveknek. Azokat a részlete­ket, amelyek a 220,000 koronás költségből ki­telnek és amelyek magvát teszik majd az egész uj telepnek, már augusztus hónapban elkezdik építeni és még a téli fagyok előtt el is készül­nek. Fölépítenek pedig az őszig egy szaporitó- házat, egy szőnyegházat és két pelargonium- házat, valamint egy folyosót, amely ezeket ösz- szeköti. Építenek még egy ideiglenes gépházat is megfelelő gőzfűtési és villanyvilágitási beren­dezéssel, úgy azonban, hogy a végleges beren- Jezésnél ezt a gépházat le fogják bontani. A végleges megoldásnál igen nagy szerep jut majd a kertészeti munkások lakásigényei kielé- ■ itésének. Tervbe van véve e célból egy mun­kásház, amelyben nyolc kertészsegéd, öt nap­számos, két napszámosasszony, harminckét siröntöző nyerne elhelyezést. Itt lesz a sírásók nappali szobája, két közös konyha, a tussoló helyiség, fürdő, mosókonyhá, a gépész lakása

Next

/
Thumbnails
Contents