Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-02 / 31. szám
4 tt Budapest, 1916. augusztus 2. e • a A kereskedelempolitikai tárgyalások. Az csak természetes, hogy az ántánt-államok folytonos gazdasági konferenciázása után a központi hatalmak block ja se maradhatott tétlenül. Nekünk is állást kell foglalnunk és meg kell állapitanunk gazdasági politikánk irányait, melyeket a jövőben követni akarunk. A közelmúlt napokban a magyar, osztrák és német gazdasági szakreferensek hosszasabban tanácskoztak. £z az összejövetel azt bizonyítja, hogy illetékes körökben is elérkezettnek látták az időt arra, hogy a gazdaságpolitikai kérdésekről eszmecserét folytassanak. Újságokban és röpirátokban, valamint az érdekképviseletek memorandumaiban sokat olvastunk a Németországhoz való gazdasági közeledésről. Mindenütt inkább a politikai momentumokat láttuk kidomborítva. Pedig jó volna, ha ezt a kérdést tisztán gazdaságpolitikai szempontból tárgyalnánk. Megelégedéssel konstatáljuk, hogy a német hivatalos körök ez utóbbi szempontnak hódolnak. Jellemző bizonyítéka ennek Sydoxv porosz kereskedelmi miniszter beszéde, melynek idevonatkozó része igy szól: „Az Ausztria-Magyarországgal való kereskedelempolitikai viszony dolgában csak a legnagyobb tartózkodással nyilatkozhatom. Az Ausztria-Magyarországgal való gazdasági viszony szorosabbra fűzése érdekében indított mozgalmat általában úgy fogják fel, hogy az a monarchiával való politikai szövetséget még jobban meg fogja erősíteni. Az akciónál tehát a politikai mérlegelés mellett az érzelmi momentum játszik közbe. Csakhogy a gazdasági kérdések nem érzelmi kérdések. Ausztria-Magyar- országhoz való viszonyunkat úgy kel! rendeznünk, hogy az mindkét fél érdekeinek megfelel- j e n, minthogy különben a rendezés a politikai viszonyokra nem megszilárditólag, hanem bontólog fog hatni. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a kereskedelem, ipar és mezőgazdaság nálunk és Ausztria-Ma- gyarországban milyen álláspontot foglalnak el a kérdéssel szemben. E fölött pedig még meglehetős süni fátyol lebeg. Egyelőre tehát még várnunk kell. A szövetséges államokhoz való viszonyunk rendezésénél a német érdekeket ne m szabad szem elől tévesztenünk és a tárgyalásokat úgy kell vezetnünk, hogy kereskedelmünk és iparunk helyzete a semleges államokkal és a most még ellenséges államokkal a háború után ne nehezítessék meg, vagy pláne lehetetlenné ne tétessék. Mindkettőre ügyelnünk kell: szükségünk van a szövetségeseinkkel való gazdasági és ipari forgalomra, de szükségünk van a semleges államokkal és a most még ellenséges államokkal való forgalomra is. Keres kedelm ü n k és iparunk a jövőben se nélkülözheti a v i 1 á g p i a c o t.“ Szóról-szóra lefordítottuk a porosz kereskedelmi miniszter beszédének idevonatkozó részét, annál is inkább, minthogy a magyar sajtó ezt annak idején csak két soros távirati tudósításban közölte. A porosz miniszter szavai nem hagynak fenn kétséget aziránt, hogy ő elsősorban a német gazdasági érdekeket fogja szem előtt tartani. Ez igy nagyon helyesen van. Csakhogy mi is elvárjuk a magyar kormánytól, hogy ezeknél a tárgyalásoknál ne az érzelmi momentumok, hanem kizárólag a magyar gazdasági érdekek döntsenek. A mi meggyőződésünk az, hogy a most folyó tárgyalások során csak az előkészítő lépések beszéltettek meg. Döntő határozatokról most még szó se lehet. Éppen úgy kizártnak tartjuk azt, hogy Ausztria és Magyarország mint azt bizonyos oldalról hiresztelték — hosszú lejáratú kiegyezést kötöttek volna. Nem köthetjük le a kezünket előre se Németországgal, se Ausztriával szemben. Állandó, végleges jellegű szerződést csak a háború után köthetünk. Csak akkor fogjuk tisztán látni azokat az irányokat, melyeket gazdaságpolitikánk követni fog. Ma, a legelkesercdettebb harcok közepette, még nem tudhatjuk, hogy a jövő gazdasági kon- stalláció miiképen fog alakulni. Ennek ismerete nélkül pedig nem köthetjük le magunkat. Cselekvési szabadságunkat meg kell őrizni arra az időre, amikor ezekkel a problémákkal nyugodtan foglalkozhatunk. Meg kell jegyeznünk, hogy a Németországgal most fennálló kereskedelmi szerződésünk reánk nézve sok tekintetben hátrányos. Nagyon ajánlatos volna, ha ezeket a hátrányokat két vagy három évre szóló provizóriummal máris kiküszöbölnék. A mostani szerződés ugyanis a mi legfőbb exportcikkeinknél (árpa, lovak, szarvasmarha, fa, gyümölcs, bor stb.) nem a mi előnyünkre, hanem a mi hátrányunkra tesz megkülönböztetéseket és a művelünk versenyző országokat részesíti előnyben a mi termelésünkkel szemben. Ezeket a hátrányos differenciálásokat tehát meg kell szüntetni. Az uj szerződésnél súlyt kell helyeznünk arra, hogy az exportlehetőségeket szaporítsuk, hogy igy a háború után valutánkat helyreállíthassuk és képesek legyünk óriási nyersanyagimportunkat bizonyos cikkek kivitelével ellensúlyozni. Németországnak is az az éredeke, hogy mezőgazdasági importszükségletét javarészben Magyarországon fedezze, amely ország mezőgazdaságára háborúban és békében egyaránt számíthat. Panaszok a Muközpont ellen. A QyapjukÖzpont r.-t. fennállásának első éves jubileumához sem ért el és máris annyi ellene irányuló panaszt köthetne csokorba, hogy a legünne- peltebb primadonna is beleszédülne, ha a töméntelen bokrétát lábai elé terítenék. A gazdák jogosan azt panaszolják föl, hogy a központ lassan, bürokratjkusan intézi a gyapjú átvételét, másrészt az érdekelt bankok között is akad olyan, amely egyáltalán nem tud szimpatizálj az intézménynyel. így a ti i t e 1 b a n k, amely eddig a gyapjuiizletben főszerepet játszott, teljesen távol tartja magát a QyapjukÖzpont ii g y e i n e k i r á n y i t á s á t ó 1 és delegátusa: Deutsch Miklós csak az első két végrehajtó bizottsági ülésen jelent meg, azóta nem kiváncsi sem ő, sem a Hitelbank arra, hogy mi történik a nagy nehezen összetákolt Gyapjuközpont- nál. Pedig épületes dolgok történnek a üyapjuköz- ; pontnál, érdemes róla tudomást szerezni. Nem lehet mégsem napirendre térni afölött, hogy egy ilyen első- ; ranguan fontos szervezet ellen, amelyre a gazdák egy(ik legszámottevőbb produktumának értékesítése ,bízva van, folytonosan jogosult panaszok merüljenek föl: A QyapjukÖzpont végrehajtói bizottságának műit hó 17-iki ülésén Mály Ferenc min. tanácsos, a kormány képviselője tiltakozott az előző jegyzőkönyv szövegezésének reá vonatkozó része miatt. Konstatálni kívánta és szintén jegyzőkönyvbe vétetnii, hogy ő a becslök működéséért nem fejezte ki elismerését, mint ahogy ez az előző jegyzőkönyvben tévesen bemrfoglaltatik. Ugyanezen az ülésen az elnöklő W e i s z Fiilöp sajnálattal konstatálta, hogy a Hitelbank delegátusa nincs jelen az ülésen. Arra természetesen nem térhetett ki az elnök, hogy a Hitelbank miért nem érdeklődik a Központ dolgai iránt. Ilyen tapintatlanságot Weisz Fiilöp nem követhetett el. Hogy a gyapjuközpont nem építette ki jól vidéki szervezetét, azt igazolja az is, hogy milyen tömérdek baja van a gyapjú átvételével, különösen Horvátországban, Érdél yb e n, de Felső rn a - gyár országban is. így- egyenesen példátlan dolog történt T u r o c v á r m,e gyébe n, ahol a főispán beadványnyal fordult Heftyék ellen a földmi- veléstigyi miniszterhez. A Központ ugyanis nem tudott megegyezni a vármegyei gazdákkal a gyapjú átvétele ügyében és mert a főispán a földművelésügyi miniszter közbenjárását kérte, most Hefty ügyvezető ur kénytelen s z e rn é Iy esen elutazni Túró c s z e n t m á r t o n b a. Itt fogják összehalmozni 'I uróemegye kuruckodó gazdáinak gyapjukészletét, hogy azokat Hefty ur személyesen megtekintse és átvegye. Talán igy sikerül a külön békét megkötni a QyapjukÖzpont és a turócniegye(i gazdák között. Jellemző a Központ egész ügyvezetésére ez a turóc- megyei eset, amely szokatlan nagy izgalomba hozta a Központ vezetőségét. Szomorú, hogy a gyapjuátvétel főszezonjában ilyen dolgok történhetnek meg a Közponinál, ahol igen sok kifogásra talál az is, hogy kevés a szakember. A legutóbbi ülések egyikén több szakember alkalmazását is sürgették: „mert az ügyvezető Hefty igazgató sokoldalú elfoglaltsága miatt (Tán elbukott magántanulókat koszit elő pótvizsgára? A szerk.) nem lehet mindenütt jelen.“ így nem is csoda azután, ha összetorlódik minden: a gyapjú a raktárakban és a munka az irodákban. Lefoglalt sertések. A Békéscsabai sertés- hizlaló r.-t. nemrégiben nagyszabású üzletet akart lebonyolítani Bécs városával. Nem kevesebb, mint 2500 drb. hízott sertést adott el jó áron Bécs városának. Ebbe az üzletbe azonban most a kormány is beleszólt, amennyiben a napokban lefoglalta a hizlaló r.-t. 4000 drb. sertését és felhívta az alispánt jelentéstételre aziránt, hogy Békésmegye ellátására mennyi sertés szükséges? E rendelkezés szelleméből kitűnik, hogy a kormány elsősorban a lakosság szükségletét akarja biztosítani és csak másodsorban engedélyezi a kivitelt. Glesinger erdóiizletei. Néhány hét előtt, mint ismeretes, rendkívül nagy viharok dúltak a Kárpátokban, amelyek különösen Tátrafüreden és környékén pusztítottak. A vihar hatalmas, százados fákat csavart ki tövestül és ezek a faáldozaíok ezerszámra hevernek a tátrai nyaralóhelyeken és az ottani erdőségekben, Nehogy az értékes faanyag kárba vesszen, a földművelésügyi minisztérium Qlesinger Philipp tescheni fatermelőnek eladta. A több miilió koronára rugó üzletnél mellőzték a nyilvános árlejtést, amely eljárás azért is kifogásolható, mert az értékes fa megvételére bizonyára magyar vállalkozók is akadtak voinak. A ülesinger-cég az érthetetlen kedvezést már csak azért sem érdemli meg, mert a magyar hadi kölcsönök jegyzésénél egyizben sem találkoztunk a nevével, holott Magyarországon évek óta sok millió koronára rugó állami erdőüzletet bonyolít le és a kitermelt fát Magyarországon helyezi el. Az osztrák hadikölcsönből a cég több százezer koronát jegyzett. Bizony jól tenné a kormány, ha fekete listát vezetne és az állami üzletekből kizárná azokat, akik sziikkeb- liieknek mutatkoztak akkor, amikor a kincstár hozzájuk fordult. Bonyodalom egy malemalapitás körül. Röviddel ezelőtt hire járt, hogy Tatán nagyszabású gőzmalmot alapítanak részvénytársasági alapon. A malom- alapitás dolga persze közelről érdekelte a malom- trösztök — a Kereskedelmi Bank és a Hazai Bank — intézőit és a készülő outsider malomról a következő érdekes részleteket tudták meg. Tatán, a tóvárosi állomás tőszomszédságában egy Csallóközi nevű, komárommegyei gőzmalomtulajdonos gőzmalom építését vette tervbe és az építkezési munkálatokat már meg is kezdte. Mikor ez a vállalkozás igy komoly fordulatot vett, akkor Major László, a tatai „üazda- kör“ elnöke értekezletet tartott a tatai gazdákkal és elhatározták, hogy 400.000 korona alaptőkével egy konkurrens vállalatot létesítenek és a gőzmalmot Tatán építik föl. Ebben a vállalkozásban a Tata és tó- v ár ősi takarékpénztár is érdekeltséget vállalt. A részvények jegyzése azonban nem volt kielégítő, mindössze csak 150.000 korona gyűlt össze. Mikor Csallóközi látta, hogy komoly versenytársa akadt, azt a propoziciót tette, hogy a készülő két malmot fuzionálják. Még meg sem történt az egyezség, már akadt egy harmadik malomépitő is: Herczfeld Zsigmond budapesti zsáknagykereskedő személyében. Most aztán megindultak a tárgyalások, hogy a három malom helyett egy nagy, legalább 10 vaggon napiőrlésre berendezett gőzmalmot létesítsenek, a szükséges tökéhez a hiányzó összeget pedig Herczfeld fogja adni. r A HENRY-ARENA IB&8QKALD» VÁROSLIGET) Kitünően szellőztetett, hűvös, elsőrangú mulató és szórakozó hely. — Dohányozni szabad! Naponta d. u. 4 órától, vasár- és ünnepnapokon d. u. 7a3 órától, még esőben is : Külön családias díszelőadások ßz elképzelhető legolcsóbb helyárak ! U J ! Először Budapesten ! Szenzáció ! U J ! rnfiST Mac Wilton ur “ cmbcrl aquarium Mac Wilton ur élő békákat és aranyhalakat nyel és azokat a legrövidebb időn belül újból a torkából előadja. Mac Wilton ur 10 percen bélül 100 pohár sört képes meginni. Uj! Pepi Blanka-család fantasztikus spanyol zenészek, 2 Girárdi, először Budapesten! A világhírű PANTZER-csoport stb. , Az utolsó előadás hétköznapokon este 8 órakor" Wvasár-és ünnepnapokon este 9 órakor kezdődik.
