Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-02 / 31. szám
rf Budapest, 1916. augusztus ? JICVOBOSIIIWIXP 3 szál és a sírkőről is megfeledkeztek a tisztelők meg a jóbarátok. Ezért kellett az uj rend, amelyet a közegészségügyi ügyosztály már hónapok óta csöndben gyakorol. Egy idő óta ugyanis ingyen sírhelyet csak egy kötelezvény ellenében adnak. Maga a sírhely ezentnl is ingyen van, de vagy a családtagok, vagy a temetésről gondoskodó egyesület megbízottai tartoznak, kötelezettségeket vállalni, hogy az ingyenes díszsírnak jókarban tartásáról gondoskodni fognak és sirkövet is állítanak. A kötelező nyilatkozatot igen szigorúan fogják kezelni a városházán, ami helyes is, mert bizony igen kegyeletsértő esetek fordultak elő, amikor a díszsírban nyugvó halott tisztelt neve korhadt fakereszten ékeskedett és a sirt magát fölverte a gyom. A főváros ilyenformán nemcsak azt köti ki, hogy a hozzátartozók gondoskodni fognak a sir jókarban tartásáról és a sírkőről, hanem egyben azt a jogot biztosítja magának, hogy amennyiben a család, illetve a kötelező nyilatkozatot aláíró jogi személy kötelezettségének eleget nem tesz, akkor a főváros maga veszi gondjaiba az elhagyott sirt és költségét, ha kell, bírói utón is behajtja. Az intézkedés szigorú, de szükséges, mert ezáltal kiküszöböljük azt a szomorú kontrasztot, hogy díszsírjainkat jeltelenül és gazzal benőve adják át az időelőtti feledésnek . . . Befellegzett a pékuralomnak. T ermészetesen Berlinben és nem Budapesten. A berlini községtanácsnak egy kis konfliktusa támadt a pékekkel. Történt ilyesmi már Budapesten is, meg máshol is, a fontos azonban az, hogy ebben a csatában a berlini községtanács maradt fölül, nem pedig — mint nálunk mindenkor — a pékek. Alább következik egy dorgatórium, amely a berlini tanács „Ge- meinde-Blatt der Haupt- und Residenzstadt Berlin“ cimü hivatalos lapjában jelent meg. Ebből a kis fejmosásból tanulhatna Folkushdzy tanácsnok is, hogyan kell leinteni a pékeket és mindenkit, a,ki a közönség kiszipolyozására vállalkozik. Nálunk azonban a közélelmezési ügyosztályban veszedelmes paktumpolitikát tíznek. Egyezségeket kötnek, amelyek során lekopik, elolvad a tanácsi tekintély. Persze jó lenne, ha a mi közélelmezési ügyosztályunk is olyan büszkén vághatna a mellére, mint a berlini, amelyhez hasonlóan a mienk aligha mondhatja el, hogy nincs romlott lisztje. Különben itt következik az érdekes dokumentum: „Berlin város tanácsának a pékmesterekhez intézett ama nyilvános intelmére, hogy a lakosságnak a rossz sütemények miatt való jogos panaszait lehetőleg figyelembe vegyék, a sütők azzal válaszoltak, hogy a tanácsot a liszt silány minősége miatt szemrehányásokkal illették. A tanácsnak azonban, mint azt a pékek is tudják, semmi ingeren- ciá.ia nincs a liszt előállítására és csak az a dolga, hogy a lisztet olyan állapotban adja tovább, mint amilyenben ő azt maga kapja. Egészen érthetetlen egy berlini péknek az az állítása, mintha a liszt az Ost- hafenben rosszul volna beraktározva. Az Osthafen terjedelmes és szellős helyiségeiben a liszt technikailag kifogástalan és mintaszerű módon van beraktározva és szakemberek által állandóan ellenőriztetik. A tanács csak akkor érezte magát indíttatva arra, hogy a sütőmestereket nyilvánosan megintse, amidőn szakértő emberektől megtudta, hogy a lakosságnak a sütemények silánysága miatt való panaszai nagy részben arra vezethetők vissza, hogy a sütemény készítésénél meg nem engedett szurrogátumokat használnak. A laikus meglátta ezt, amidőn a kenyérben 'nagyobb burgonyadarabokat talált. Azt el kell ismerni, hogy egyes péküzemek, különösen azok, melyeket h a d bevonultak feleségei vezetnek, igen nehéz helyzetben vannak. Ezért is a céhbelieknek kötelessége volna, hogy ezeket az üzemeket hathatósan támogassák. Eddig n megszivlelnivaló berlini kommüniké, amely maga, mint hir is, érdekes affért árul el, de egyben példaadás a mi városi tanácsunknak, hogyan kell elbánni azokkal, akik a polgársággal szemben nem teljesítik kötelességüket. Nálunk általában a hallgatás és elhallgatás politikája uralkodik. Nem azt mondjuk, mintha titkolni valói volnának a tanácsnak, de ez a zárkózottság imitt-amott mégis gyanúsításokra ad alkalmat, vagy legalább is semmiesetre sem népszerű. fejecske, ^Vizecske és fflremefés. Titkos taíálkozás a városházán. A Tejecske kora hajnalban indul útra faluról Budapestre. Szűzi, szemérmes falusi tejecske. Úgy illik, hogy amikor nagy városba látogatóba megy, kicsinosítsa magát. Megmosdik szépitőviz- ben, alkalikus kutvizben, s hogy ne érje a nap, elrejtőzik a bádogkanna mélyén. De a bádogkanna a saroglyába került. Odasüt a nap leghevesebben, s amikor a tejesasszony kocsija az utkeresztezéshez ért, pont arra a helyre, ahol szivattyús kút volt, igy szólt a tejesasszony: — Mintha Tejecske nyöszörögne. Mintha Tejecske mondaná: jaj, de melegem van!- No, mindjárt nem lesz meleged Tejecském,- mondta a tejesasszony és zuhanyt eresztett a Tejecske fejére. Nem sokat. Húsz százalékot. Egyenértékűt húsz koronával menthető két nap elzárással. Még mentegetőzik is a tejnéni. Hogy ő többet nem tehet. Tejecskét uszodában meg nem fürösztheti. Tejuszodája csak a nagyoknak van; a tejtengernagyoknak, akik mint nagy tejhamisitók, tenger- alatt bujdosnak s csak a szárazföldön épített ragyogó palotáikról (minden egyes téglája egy-egy elpusztult gyereklélek) tudjuk meg, hogy az azóta csaknem teljesen vízzé hígított Tejecske közelségében járunk. Mindezt pedig elmondtuk a Tejecskéről azért, mert a városházán igy okoskodnak: ha a tejezett vizecske megbir literenkint (a most készülő árdrágítással) 62—64 fillért, minő közöröm lesz, h a a tiszta vizet is megfü resztjük a hadi konjunktúrában, ha százszor sival- kodik is ellene Közegészségügy, Köztisztaságügy, s hiába zörög a szegény zseb, hogy az emelés per procura, csak őt sújtja: amit a városházán egyszer szándéknak mondanak, azt mi, alázatos alattvalók, cselekedetnek fogadhatjuk. A Tejecske, s ez a szomorú tanulság, ezután majd drágábban iszik vizet Budapesten, s a tejmatematikusok gondterhelten már most bújják a tejlogaritmust: mennyivel több vizet kell keverniük a tejbe, hogy a drágított viz különbözeiével ne süllyesszék szép és nívós nyereségüket. Csirke-gondok. Nem lehet kapni baromfi-eledelt Vájjon hova lettek a régi szép jelszavak, amelyek mindegyikét, mint egy közélelmezési diadalt üdvözölnek Budapesten? Először jött a nagy földművelési akció, ragadjon mindenki kapát, tarjuk föl az üres telkeket. Van-e ma még húsz ember, aki kapálni jár, vagy aki a saját termésű krumplijából egy garnirungra- valót beszállított a konyhájára? A kisdiákok kénytelen-kelletlen még űzik a mesterséget, de már valami más játékot szeretnének. A birkahússal is nagy (szerelemben' voltunk egyidőben. Főzőtanfolyamokat rendeztünk, hogyan lehet izletesebbé tenni az alsóbbrendű pecsenyét. Ma már részben a kutyának sem kell a finom pecsenye, részben pedig ma már drágább, mint a borjúhús. De mindennél furcsábban jártunk a baromfival, a csirkével. Lám, itt szörnyen beugrattak bennünket. Hogy mi budapestiek tenyésszünk csak csirkéket, olcsó és finom pecsenyéhez jutunk ezen a módon. Az a kjis élelem, ami kell, egy hétre való elfér a 'zsebünkben. Most aztán kisül, hogy az ember még csak megél valahogy Pesten, de a csirke okvetlen éhen- döglik. Nem is lehet elmondani egy boldog csirketulaj- donos odisszeáját. Hasábokat kellene összeírni róla, hogy minden keservét papírra vessük ezeknek a panaszos embereknek. Az illetékes elöljáróságon kell jelentkezni a csirkeeledelért. Innen kiküldetlek egy jobbsorsra érdemes hivatalnokot, állapítsa meg, menynyi csirkéje van az embernek és hol tanyáznak az előkelő állatok? Két igen fontos kvalifikáció nélkül szó s:m lehet csirkeeledelről. Csak a kültelkeken lakók kaphatnak a mennyei mannából és akkor is csak abban az esetb e n, ha húsznál több csirke tulajdonosának vallhatják magukat. Ha azután a csirkenyomozó közeg ezt a két föltételt megállapította, akkor következik a Ponciustól- Pilátusig való szaladgálás. A Poncius az elöljáróság, amely utalványt ad, a Pilátus pedig a K o r p a k ö z- P o n t. amelytől óvjon az Isten. A közbenső stációkról jobb nem is beszélni, mert ezeken kopik el cipőnk pa- pirtalpa. De most mit csináljak én, mit csinálj te és mit csináljon ő a három, vagy négy csirkével, amely nem több a húsznál és ráadásul még a Belvárosban, vagy a Kemnitzer-utcábau lakunk. Világos ugy-e, hogy ez a két föltétel a professzfonátus csirketenyész- tök javára találtatott ki? Hát Budapest elöljáróságai csakugyan a spekulánsok kezére dolgoznak, a polgársággal, amely íélesztendöbcu egyszer szeretne aránylag olcsó csirkét enni, annak a polgárságnak nem állnak rendelkezésére? (O&ZMémGfC • • • A törvényhatóság nyári szünete alatti — augusztus végéig — lapunk a rendes időben, de a szokottnál kisebb terjedelemben jelenik meg. Tanulmányúton. Csergő Hugó dr. titkár augusztus 1-en kétheti szabadságra megy, ezt a kis időt azonban nem pihenésre fordítja, hanem Berlinbe uta- z'k, ahol a hatósági népjóléti intézmények szervezetét és működését fogja tanulmányozni. Itt említjük meg, hogy a Népjóléti Központ szervezeti szabályzata, a közgyűlésen kívánt módosításokkal, már felment a belügyminisztériumba, ahonnét a jóváhagyás remélhetőleg rövidesen leérkezik a városhoz. A Népjóléti Központ ilyenformán már az ősszel megkezdheti áldásos működését. Szekula Gyula műegyetemi magántanár. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Szekula Gyula kir. tanácsos, föv. bizottsági tag, nyugalmazott kassa- oderbergi vasúti igazgatónak a budapesti kir. Józseí- miiegyetem közgazdasági osztályán a „Tarifatan (díjszabás tan) cimü tárgykörből műegyetemi magántanárrá történt képesítését jóváhagyólag tudomásul vette és őt e minőségben megerősítette. Szekula Gyula egyike a legkitűnőbb magyar szakembereknek, aki tudományos munkásságával eddig is sok sikert és elismerést szerzett. Beketow-cirkusz. Dacára annak, hogy a júliusi második műsor még csak 15 napos és páratlan vonzóerővel birt, Beketow igazgató máris gondoskodott róla, hogy a 15. napnál régebben működő különlegességi mutatványok helyett augusztus első felében újakat hozzon. Ezek egytöl-egyig mind beváltak és a kiváló műsort még jobbá tették. Különösen tetszettek: a S c h e n k-család, vidám, ugró-akrobaták és Antons, manézs-légtornászjelenetiikkel. Nagyvárad kölcsöne. A város tanácsa elutasította a Phönix biztosító-társaság kölcsön- ajánlatát s a Hazai Takarékpénztár ajánlatának elfogadását javasolja, bár az utóbbi a tőkeösszegnél 44.400 koronával, az évi kamatnál 75 koronával s a stornódijnál 26.888 koronával drágább. A Phönix a kölcsönből igénybe nem vett részt 5.5 százalékkal haj'andó kamatoztatni, vagyis nála az in- 15rkaláris kamat 0.36 százalékot fesz ki csupán. A Hazai a nála gyiimölcsöztetett kölcsönért csak 3,5 százalék betéti kamatot hajlandó fizetni, vagyis nála 2.15 százalékra rúgna az interkaláré. Érdekes a Phönix ajánlatában az is, hogy 1917. december végéig a kölcsönösszeget ugyanazzal a föltétellel megduplázni hajlandó. A tanács a Hazai ajánlatának az elfogadását ajánlja a közgyűlésnek, miután ez az intézet már 20 millió koronáig terjedő hitellel van a városnál érdekelve. Bevándorlók, Egy szerelmi történet keretében oly tárgyat dolgozott fel Szikra a „Bevándorló k" c. regényében, amelyet eddig figyelmen kívül hagytak íróink s amely mégis a legnagyobb mértékben érdekli a közönséget. A magyar arisztokráciának a maga otthonában lefolyó életét festi, azt az életet, amelynek részesévé oly nagyon szeretne válni a parveniik, de meg a gentrynek is nem egy tagja. Megjelent a Milliók Könyve c. vállalatban s ára, mint ■ e vállalat többi regényéé, 30 fillér. Henry-aréna az elképzelhető legolcsóbb helyárak meilett, a legremekebb műsorral kedveskedik közönségének. Henry igazgató, aki az előadásokat személyesen vezeti, az augusztusi Programm összeváloga- tásával a legteljesebb elismerést érdemli meg. Mindenkinek meg kell tekinteni: Mac Wilt ont, az emberi akváriumot, a Pepi Blanka családot, a 2 Girárdit, Hardmuthot, a humoros szobrászt, Marietta kisasszonyt, a búr! céllövőnőt, Talotta kutyaszinházát és a többi kacagtató és szórakoztató számokat. Az arénában a dohányzás meg van engedve.
