Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-07-12 / 28. szám
ötödik évfolyam Budapest, 1916. julius 12-én. 28. szám biiiaiiimiiaiiimiimiiamamaiiiaiiíDmaiíjmimiiiamn !iaiiimiimiimimiiinmniiiniiiniiiniiiniimiiiniit# ELŐFIZETÉSI JtRJIKi Egész évvé ........... 20 ( Fél óvr*e........................ IO K Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap FmlmlBm mT.mrkmmw.tS Dacsó Emit. T&rmmmmrkmawtS dr*. Szilágyi Magó Megjelenik minden századán. Szer*kesztöség és kiadóhivatal t VI. kér*. Szív-utca ...... 18. szám Tdcfon ••••••••••• 737síí<S Népjóléti Központot létesít a főváros és hogy erre az intézményre milyen nagy szükség van, azt legjobban bizonyítják az előterjesztés tárgyalásánál elhangzott felszólalások. Végre egy javas-- lat, amelynek diadalutja van az alkotástól a közgyűlésen által egész az üzernbehelyezésig, a Központ munkájának megindultáig; előterjesztés, amely praktikus ötletektől duzzad; központ, amely nem üzlet, hivatal, amelyben a köz jótékony ságot nem hirdetik, hanem gyakorolják. Napjainkban, eme vastag realizmus által szaturált korban, amikor a főváros törvényhatósági bizottságát és általában a közvéleményt csak a panamaszcrü üzletek izgatják, — jól esik megpihenni a Népjóléti Központ programmjánál és arra gondolni, hogy talán még sem múlik el (óh, ha elmúlna!) a rettenetes világégés eredménytelenül, talán végre mégis csak megértik és megérzik az emberek, hogy a szociális kötelességek nem másod- vagy harmadrendű jelentőségűek és hogy a szociális kötelességek teljesítése nem merülhet ki holmi kis gyűjtésekben, jótékonysági egyleti komédiákban, pumpolásokban, felruházási ünnepélyekben.. amelyeken önmagukat ünnepük a felruházok. A Népjóléti Központ, prosperálása nem kétséges; hiszen — fájdalom — sohasem volt olyan konjunktúrája a szociális tevékenységnek, mint mostanában és a háború után fokozott erővel lépnek fel azok a bajok, amelyeknek leküzdését, preventív eszközökkel való uneggát- lását az uj intézmény vállalja. A sikernek mindössze két titka van: a gyorsaság és a bürokratizmus távoltartása. Ebből a szempontból pedig az volna a leghelyesebb, ha egyetlen egy paragrafusból állana az egész javaslat: abból, amely- megállapítja a Népjóléti Központ rendelkezésére álló összeget. A többi azonban a központ vezetőjének a dolga, mert a szociális problémák nem skatulyázhatok, nem lehet őket a paragrafusok ráncaiba szedni, hanem a mindennapi szükségletekhez, a jelentkező szociális igényekhez kell őket szabni. Rengeteg munkája lesz az uj hivatalnak, csak nem szabad hivatalszerüen intézni a munkát. Bizalommal várjuk a munka kezdetét és az az érzésünk, hogy a Népjóléti Központ minta- intézménye lesz a fővárosnak. A szegényeket nemcsak nyilvántartják majd, hanem el is intézik ügyes-bajos dolgaikat és kellő disztinkcióval fogják különválasztani a nyomorban szenvedőket a jótékonyság hiénáitól és a munkakerülőktől, akik a társadalom jó szivére alapítják egzisztenciájukat. Reformálni kellene egyébként a társadalomnak úgynevezett jótékonysági munkáját. Úgy gondoljuk, hogy egyszerűen be kellene szüntetni minden hiúsági alapra fektetett alakulást és minden gyüjtőszenvedélyt, e helyett azonban progressiv jótékonysági adót kellene statuálni, így aztán kellő eszközök állanának rendelkezésére a Népjóléti Központnak és erre nagyobb szüksége lesz, mint a paragrafusok rengetegére. Nem vagyunk túlságosan meglepve és meghatva attól a lelkes fogadtatástól, amelyben az előterjesztést a városatyák fogadták. Ök csak jó spekulánsoknak bizonyultak ismét, mert tudják, hogy ha majd a választók számonkérik tőlük, hogy mit tettek és mit mulasztottak, akkor enyhítő körülménynek fogják a választók betudni, hogy egyhangúlag megszavazták a Népjóléti Központot. • • * Gerbeaud telekügyét tehát mégis elintézte a közgyűlés és ezzel talán nyugvópontra kerül ez az odiózus vásár. Meg kell állapítani, hogy régóta nem fújtak fel annyira egy városházi ügyet, mint ezt. Eszünk ágában sincsen megvédeni akár az álmagyar csokoládégyárost, akár a városházi rendszert, de egy javaslatról, amely Harrer tanácsnoknak legszemélyesebb müve, talán még sem lehet úgy beszélni, mint valami panamáról? A panama-vadászok csodálatosképen és következetesen elhallgatták, hogy Ger- beaudnak csak a telekkomplexum negyven százalékéit szabad beépíttetnie, ö tehát negyven százalékért tizet ötven koronát. És nem akarnak tudomást venni arról sem, hogy a telek nem megy át Gerbeaud korlátlan tulajdonába, hanem húsz évig egyáltalában nem parcellázhatja a telket, nem adhatja el, nem hasznáhatja más célra és ha húsz év elmúltával parcellázni akar, úgy az eladási ár és a mostani ötven koronás ár különbözeiét a fővárossal megosztani tartozik. Ilyen megszorításokkal egyik purifí- káitor sem volna hajlandó telket venni és mi csak azt sajnáljuk, hogy az objektiv kritika ezúttal Gerbeaud igazát bizonyítja. r Általános és nem titkolható idegesség vett erőt a városháza ügyeinek intézőin. A háború, az idegek háborúja, mondotta egy hadvezér és ebből a szempontból fölöttébb szomorú, hogy Budapest nem bírja idegekkel. Olyan türelmetlenség mutatkozik a városháza dolgaival szemben egyfelől, a városházi ügyek kritikusaival szemben másfelől, amely türelmetlenség csak arra lehet alkalmas, hogy végképpen elkeserítsen mindenkit, aki komolyan és önző célok nélkül foglalkozik a főváros ügyeivel. Valami megmagyarázhatatlan vadsággal törnek mindenre, amit a városházán helyesnek találnak és feledik, hogy a kellő objektivitás nélkül nem lehet súlya az ilyen nekirohanásoknak. Több türelmet és több szeretetet kérünk — nem egymás iránt, hanem Budapest dolgai iránt. A dohos liszt a szerdai közgyűlésen elhangzott interpel- lációs válasz után még dohosabb lett. Fol- kusházy tanácsnok kijelentette, hogy a főváros egyetlen szem gabonát, lisztet sem vesz át közvetlenül a malmoktól, hanem a Haditermény részvénytársaság utalja ki a lisztet a főváros számára. Ilyen körülmények között természetes, hogy sokszor dohos liszthez jut a főváros, de —- mondotta a tanácsnok — a kenyérgyár vezetőségében megvan a kellő disztingváló képesség, meg tudja különböztetni a lisztet a homoktól és ha dohos lisztet vesz át, akkor a disznók laknak jól, ha pedig „doh" nélküli lisztet, akkor az emberek. Ezek után szörnyű dilemmák kínozhatják a közélelmezési ügyosztályt; soha nem tudja, hogy holnap kik fognak jóllakni: az emberek, vagy a disznók? Uj községi üzem. A csatornajavitásokat, tisztításokat és a csatornabekapcsolásokat a főváros ezentúl házilag készitteti. A csatornázó-kartel letörése. A háborús viszonyok — úgy látszik — kénytelen-kelletlen uj községi üzemet fognak eredményezni. Az uj üzemnek alapjai máris meg vannak vetve és igen valószínű, hogy miután a székesfőváros ezen a réven jelentős megtakarításhoz jut, az üzem fejlesztése gyorsan és tekintélyes arányokban fog megtörténni. Az uj községesitést tökéletesen menti az a körülmény, hogy a háborús viszonyok kényszere adta meg neki a létjogosultságát. Nem lehet azonban titkolni az aggodalmat, hogy a székesfőváros egyik igen jelentős iparágának komoly megkárosítása szinte elkerülhetetlen. A Fővárosi Hírlap, amikor elsőnek ad hirt a készülőben levő községesitési akcióról, hangoztatni kívánja, hogy változatlanul ellensége ugyan a mindenáron való kommunizálásnak és veszedelemnek tekinti az iparnak a fővárosi szükségletek teljesítésétől való elzárását, de az adott esetben a mai munkásviszanyok elkerülhetetlen kényszer elé állították a tanácsot. Az uj városi üzem gazdája az ut- és csatornaépítő ügyosztály lesz és valószínű kifejlődése szerint a jövőben a főváros házilag fogja intézni a csatorna-javításokat és tisztításokat. Tulajdonképen nem is vetődött föl ez a gondolat, hanem a viszonyok kényszere abba a helyzetbe juttatta a fővárost, hogy egy szép napon észrevette, hogy tulajdonképen a csatorna- javítási munkálatokat házi kezelésben végezteti. Fock Ede tanácsnoknak, az ut- és csatorna- épitő ügyosztály vezetőjének, ugyanis igen sok gondja volt e kérdés körül. Vállalkozókat kötéllel sem lehetett fogni a háború alatt. Egynek sem volt elegendő munkása, egyik sem volt biztos, hogy a fuvarhiány miatt megszerezheti a szükséges anyagokat? Ha azonban mégis akadt volna vállalkozó, akkor az olyan lehetetlen ajánlatokat tett, hogy a tanácsnoknak nem volt lelkiismerete a horribilis árakat elfogadni. Ekkor történt azután, hogy fölfogadott az ügyosztály egy pallért, aki mellé munkásokat adtak és a kis csoport elkezdett dolgozni. A csatornajavitó munkásosztag, Pirovics Aladár műszaki tanácsos közvetlen felügyelete alatt dolgozik ma is a legteljesebb megelégedésre és munkájával igen jelentékeny összegeket takarít meg a fővárosnak. A csatornajavitó ideiglenes üzem a Honvéd-utca környékén levő Kő-téren dolgozik. Egészen primitívek ma még az eszközei. Csak a legszükségesebb szerszámok beszerzése teszi ezideig az üzembefektetést. A munkálatokat azonban a főváros mérnökei vezetik, az anyag- vizsgáló állapítja meg a felhasználandó anyagok jóságát és igen megnyugtató tudat az, hogy vállalkozási visszaélések elő nem fordulhatnak. A kezdetleges telepen azonban szorgalmas munka folyik, úgy hogy ma a főváros abban a helyzetben van, hogy a csatornajavitási munkálatokat, cementcsővek öntését stb., teljesen házi kezelésben intézheti. Bár ma arról van szó, hogy egyéb segede-
