Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-07-05 / 27. szám
Ötödik évfolyam . Budapest, 1916. julius 5-én. 27. szám n»iaiimmaiiia«8inmamamaHig»itaiiminniimiiinmpmBinninpHiagnnnign8aniamamnniaillHmDing ELŐFIZETÉSI Ann Ki Egész évre ............ 20 Fé l évre........................ IO '< Egyes számok hajthatók a hiaáó hivatal ban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap * eteiös szerkeszti; Dac só Emil. T&rsszerkeszts'dr. Szilágyi Hugó Megjeleni ft minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér. Szív-utca ...... IS. szám Telefon .............. 137-13 Két közgyűlést tart még a főváros törvényhatósági bizottsága, azután beáll a nyári szünet és a városatyák megkezdik iiditő nyaralásukat. Ha végigtekintünk az esztendő vetésén és aratásán, mindenütt a háború dulásának elszomorító nyomaival találkozunk. Az elnöki ügyosztályban megrekedtek az állásszervezések, mert a belügyminiszter a pénzhiányra volt bátor felhívni a főváros figyelmét; a mérleg jobbik oldalán fekszik a tisztviselők újabb fizetési előlege, a családi pótlék, az ideiglenes tisztviselők fizetésrendezése, az altisztek és szolgák helyzetének némi javítása. A tisztviselők háborús megélhetésének végleges könnyítése a következő szezonnak elsőrendű fontosságú feladata lesz. Az út- és csatornaépítési ügyosztály és a középitési ügyosztály „folyó ügyeket“ intézett, mert a nem „folyó ügyek“ intézését a belügyminiszter tiltó rendelkezése gátolta. A városépítési ügyosztály a lex Harrer nevű telekreform alkotásával irta be a nevét az esztendő történetébe ; kár, hogy a mérlegnek rösszabbik oldalára került a Gerbeaud-iigy, amelyet felfújtak, s amely mérhetetlen erkölcsi károkat okozott a fővárosnak. A katonai ügyosztály ebben az esztendőben is permanens, éjjel-nappal tartó munkát végzett, — bizonyára nagy megelégedésére a hadseregnek, de hangos elégedetlenségére a hivatalnoki karnak. A közlekedés fájáról rothadt gyümölcsként hullott a sárba a propeller és a fogaskerekű; súlyos idők jártak az omnibuszra is és az autóbusz-közlekedésnek is mindössze három előfutárját láttuk. A pénzügyi osztály sokat dolgozott, ami mindig bajt jelent, mert az ügyosztálynak a főváros pénzügyeinek rendezése a gondja, a rendezés pedig vagy uj kölcsönök felvételéből, vagy uj adók kitalálásából áll. Mindkét jóból kijutott az idén a főváros lakosságának és a következő év számlájára szinte olyan jók kerülnek. Az 1915. év nem múlhat el egy újabb, nagy kötvénykölcsön nélkül és a vigalmi adónak, a világítási adónak és más adónak a nyáron vetik meg az ágyát. A tanügyi osztályról keveset beszélnek, ami azt jelenti, hogy ott csendben és rendben folynak a dolgok. Annál több szó esett az esztendő folyamán a közélelmezési ügyosztályról, amely az esztendő végére újabb dohos lisztről gondoskodott. A közjótékonysági ügyosztály fölöslegesnek bizonyult és a Népjóléti Központ létesítése után még fölöslegesebb lesz. A közegészségi ügyosztály nagyszabsáu kórházi programmjának megvalósítása a következő évre maradt, de nagyszerű alkotásával, a müszerüzemmel teljesen elkészült. A közjogi és anyakönyvi ügyosztály vigyázott a közjogra és az anyakönyvekre; nevezetesebb reformokat ez az ügyosztály a lakbérleti szabályrendelet óta nem alkotott, mert minden idejét abszorbeálja a választói névjegyzék és a virilisták lajstromának összeállítása. A világítási és vízvezetéki ügyosztály a kormány kifejezett óhajára ismét kénytelen volt az utcák világítását kioltani. A szociálpolitikai ügyosztály meddőségre volt kárhoztatva, mert pénz nélkül nem lehet szociálpolitikát csinálni. A közgazdasági ügyosztály a háborús problémák mellé ráadásul az idegenforgalmat és a Duna-ügyet kapta. A városgazdasági ügyosztály most rendezi be az ásványvizüzemet és legújabb intézményére, a burgonyaközpontra hivatkozhatik, mint az esztendő legjelentősebb munkájára. T2/ZZ&Y&OJZ c • • Gerbeaud ur botrányban fogant teleküzlete a pénzügyi bizottságban hihetetlen izgalmaknak lett a szülője. Az egyik bizottsági tag levonta leszavaztatásának konzekvenciáját és lemondott a bizottságban elfoglalt helyéről, mire záporként érték az inzultusok, agy, hogy menekülni volt kénytelen. Mi most az ügynek egyéb konzekvenciájáról akarunk elmélkedni. A pénzügyi bizottság napirendjén szerepelt az odiózus telekügyön kivid a gázgyári alkalmazottak nyugdíj- és nyugbérszabályzata is, azonkívül a kisiparosok hitelszövetkezetéről készült előterjesztés. A jövőre kiható, kiváló szociális érzékkel konstruált javaslatok ezek, amelyeknek letárgyalása alig néhány embert érdekelt, fiát ez nagyon szomorú és nagyon jellemző. A bizottsági tag urak csakis akkor érdeklődnek a közügyek iránt, ha üzletről, botrányról van szó; komoly munkák, nagy alkotások nem izgatják a kedélyeket. Az adó sohasem volt népszerű téma és a legke- vésbbé népszerű mostanában, amikor voltaképpen minden jövedelem átalakul adóvá. A közgyűlés állásfoglalása impozáns volt és az előterjesztés, amely az állásfoglalást tartalmazta, olyan okos, higgadt és objektiv, amilyenre nem volt még példa a városházi előterjesztések történetében. Önérzetes hangjával, az érvek meggyőző erejével nem tévesztheti el hatását az előterjesztés ott sem, ahová a közgyűlés az előterjesztést intézte. Várjuk, hogy az adójavaslatok parlamenti tárgyalásának vezérfonala is a főváros előterjesztése lesz és reméljük, hogy nem lesz falra hányt borsó a főváros komoly szava. Elválik, hogy a módszer helyes volt-e. Ha a kormány makacs következetességgel halad tovább azon az utón, amely a városi polgárság letörésére vezet, akkor bizonyságot fog szolgáltatni arra, hogy egészen más elbánást érdemel a főváros népétől. Dohos kenyér dolgában nincs párja a községi kenyérgyárnak. Már másodizben történik meg, hogy rájönnek a dohos liszt becsempészésére. Nem is kell jó matematikusnak lenni ahhoz, hogy kiszámítsa az ember, hányszor történt ez meg, anélkül, hogy a nyilvánosság megtudta volna. Ez pedig azt mutatja, hogy nemcsak a liszt dohos, hanem az ellenőrzés is. Rendes ügyvitel, kezelés, ellenőrzés mellett nem fordulhatna elő, hogy a fővárost igy szolgálják ki. A Haggenmacher-malom, amikor liszt helyett földet szállított a kenyérgyárnak, ugyanolyan beszámítás alá eső dolgot követett el, mint a hadseregszállitó, aki cipőtalp helyett papirost szállított. Romlott erkölcsökre vall a romlott liszt és ha a főváros nem áll a sarkára, ha el nem veszik méltó büntetésüket a bűnösök, akkor Budapest népe még sokáig ringatózhatik a kenyér élvezésénél abban az illúzióban, hogy — kenyeret eszik. Biinhődés a telhetetlenségért. A fogaskerekű botránya. A fogaskerekű vasat botránya hétről-hétre dagad. Rövid idő alatt három baleset recsegtette meg nemcsak az ósdi alkotmányt, de egyben a bennülők csontjait is. Szerencsére emberéletben eddig még nem esett kár, ellenben a fejlődése a dolgoknak igen hamarosan az lehet, hogy a fogaskerekű is eljut a propeller dicsőségéhez. A Fővárosi Hírlap nemrégiben részletesen ismertette azokat az állapotokat, amelyeket a fogaskerekű éhbéren tengődő személyzetével szemben rendszeresített. Rozoga alkotmányok, régen szétmállott alépítmények és éhező alkalmazottak mellett nem csoda azután, ha az egyik baleset a másikat követi. Egyszer a gép mondja föl a szolgálatot, máskor meg a pálya. Ilyen körülmények között azután hiába ülnek össze a kereskedelmi minisztérium, a vasúti és hajózási főfelügyelőség, meg a főváros megbízottai, hogy kijelöljék a javítandó dolgokat. Nem javítani kell a fogaskerekűt, mert annál már sokkal züllöttebb állapotban van, hogy a javítás fogjon rajta, hanem be kell szüntettetni az üzemet és vagy arra kényszeríteni Urbánékat, hogy teljesen újraépítsék, vagy ha ebbe nem mennek bele, amint hogy nem mehetnek bele, mert pár év múlva úgyis a főváros tulajdonába megy át a vasút, akkor a város egyszerűen tegye rá a kezét az egész üzemre, amelyet fönn kell tartani, mert a budapesti közönségnek szüksége van rá. Nyilvánvaló, bogy évek óta garasokat sem fektették be a javításokba, mert úgy akartak hatni a fővárosra, hogy az üzem rozogasága miatt majd csak meg fogják váltani. A fogaskerekű jól számított, mert azt a tételt állította föl, hogy ő nem fog befeketni azért, hogy az értéket növelje, hanem engedi az üzemet tönkremenni, hogy ezáltal a fővárosra rákényszerítse a megváltás gondolatát. Utólag konstatálni kell, hogy ez csaknem sikerült is. Sikerült volna pedig egy időben, amikor a közlekedési ügyosztályban igen komolyan gondoltak a megváltásra. Már a forma is készen volt és pedig olyan módon, hogy látszólag nem a főváros váltotta volna meg a fogaskerekűt, hanem a Városi Villamos Vasút, csupán a megváltáshoz szükséges pénzösszeget előlegezte volna a főváros a Városi Villamosnak. Ezek mögött a kulissza-titkok mögött azonban nagyszabású tervek is rejtőztek. Az volt a szándéka ugyanis a fővárosnak, hogy a svábhegyi forgalmat villamos közlekedéssel fogja lebonyolittatni. Valószínűleg a 14-es számú villamos útját hosszabbították volna meg és azt vezették volna föl a Svábhegy hátsó oldalán. A terv azonban terv maradt, mert a fogaskerekű olyan telhetetlen követelésekkel lépett föl, hogy semmi módon nem lehetett volna azokat honorálni. Időközben azután az évek óta teljesen elhanyagolt üzem fölmondta a szolgálatot. Most baleset balesetet követ és ma már a fogaskerekűnek aligha lesz kedve és pénze mindazokat a javításokat eszközölni, amit az utazóközönség biztonsága megkövetel. A manőver ilyenformán valószínűleg visszafelé sült el. Ők akarták a fővárost a megváltásra kényszeríteni, mig most alighanem az fog történni, hogy ők könyörögnek majd, hogy legalább valamit kapjanak.
