Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-05-10 / 19. szám

Budapest, 1916. május 10.

és beszállásolási illeték egymáshoz való aranj át meglehetősen feltünteti a következő kimutatás:

Kiadás Bevétel

1914 I/l.—1914. VI1/27. — 29,080-25 K

VII 27.— „ XII/31. = 251,373 92 „ 1915.- 1/1.—1915. XII/31. = 1.019.413-64^ 1.300.067-81 „

35,710-87 K 138,066 56 „ 486 516-64 „ 640.294-49 „

Eszeriní a katonaság beszállásolására a főváros 1914 január elsejétől 1915. év végéig ténylegesen 659.773 korona 32 fillért fizetett rá.

Még feltűnőbb az államkincstár hozzájárulásának aránytalansága a tiszti beszállásolásoknál. A főváros ugyanis erre a célra kifizetett:

1915 Hl.—X/31-ig szállodában lakost tisztekért napi árban . . 91.876.40 K

ugyanazon időre szállodára hónapos szoba-árban...................... 181.250.— K

magánházakban elhelyezett tisztek hónapos szobáinak ára . . , 543.750,— K összesen 816.876.40 K

Ezzel szemben befolyt 221.848 korona 27 fillér, vagyis a főváros ráfizetése a tiszti beszállásolásokra csekély tiz hónap alatt 595.028 korona 13 fillér volt, ami azt mutatja, hogy amíg a kincstár csak 28°/o-t fizetett, addig a fővárosnak 72°/o-kal kellett a költségekhez hozzájárulni.

Olyan aránytalanságok ezek, amelyek méltán keltették föl a fővárosnak azt a kívánságát, hogy az államkincstár enyhítsen terhein és a háború után térítse meg a milliókra menő kiadások egy részét, mert a főváros igazságtalan megterhelése kétségtelenül súlyosan esik latba a fővárosnak amugyis nehéz viszonyokkal sújtott háztartásánál.

Rotterdam polgármestere

nyilatkozik a „Fővárosi Hírlap“ munkatársának a holland városok adminisztrációjáról, a rotterdami és budapesti lakás és élelmezési viszonyokról, a kislakás-rendszerről és a villamosról.

Rotterdam, május elején.

(Saját tudósítónktól.) Lehetetlen összehasonlítani egy holland város adminisztrációját egy magyar város közigazgatásával. Merőben ellentétes élet-, lakás- és adóviszonyokkal találkozunk Hollandiában s természetes, hogy a polgárság vezetőinek az itteni életviszonyokhoz kell simulniok. A városok szociális tevékenysége is egészen más irányban halad. Hollandiai utazgatásaim közben fölkerestem Rotterdam polgármesterét, Van Heuren urat, aki a rotterdami közállapotokról ezeket mondta a Fővárosi Hírlap részére:- Egészen más kívánalmakat támasztanak itt a város vezetőivel szemközt, mint önöknél. Ennek elsősorban az az oka, hogy a mi polgárságunk meglehetősen konzervatív gondolkozásu. Évszázad óta megszokott metódusokat itt lehetetlen volna máról-holnapra megváltoztam. Kezdhetném azon, hogy milyen nagy mértékben különböznek a mi lakás- viszonyaink például a budapesti' lakásviszonyoktól. Évekkel ezelőtt egy privát utazás alkalmával jártam Budapesten és ekkor alkalmam volt sok mindent megfigyelni önöknél. Mint láthatja, nálunk nincsenek díszes, drága nagy épületek, költséges kőlépcsőkkel, drága gipszfigurákkal, szobrokkal. Mi az angol építkezési szisztémát fogadtuk el, és a külön lakás rendszerét tartjuk helyesnek, kényelmesnek és egészségesnek. Ez nagy területeket köt ugyan le, de lakásaink feltétlenül olcsóbbak, mint a budapesti lakások. Rotterdamban például a város egyik legszebb helyén, mondjuk a börze közelében ön kaphat egy hat szobás, minden kényelemmel berendezett, tiszta és gondozott lakást négy-ötszáz forintért. Azt, hogy a távlatok nagyok, ellensúlyozzuk a villamosjegyek olcsóságával. Azt hiszem, a közlekedés nálunk ideálisan olcsó. És még olcsóbbá tesszük azzal, hogy tour-retour jegyeket adunk ki. Amikor Budapesten voltam, hallottam,^ hogy a főváros a lakásdrágaság enyhítése érdekében messzemenő munkát fejt ki. Arról értesültem, hogy a lakbérek önöknél kétszer, háromszor magasabbak, mint nálunk és hovy a város bérházakat és kislakásokat építtet, mert a szegényebb nép lakás- és bérviszonyai elviselhetlenek. Nálunk ilyen intézkedésekre, hála istennek, nincsen szükség, a legszegényebb emberek is megtalálják a maguk otthonukat. Igaz, vannak itt is valóságos bérkaszárnyák, de ennek kellemetlenségeit enyhíti a külön lakás rendszer.

— A szociális ügyek intézése az utóbbi időkben sokkal nagyobb gondot okoz nekünk, mint azelőtt. Ez a körülmény a háború következtében állott elő. Rotterdam óriási kikötő város, sok ezer dokk- és hajómunkás él itt, ezek nagyrésze most kenyérnélkül maradt. Ha ön megnézi a kikötőinket, láthatja, hogy milyen csekély most a forgalom. A háború előtt tizszerte nagyobb forgalmat bonyolítottunk le. A Rotterdam-Amerika Linie hatalmas palotája előtt, ahol máskor nyüzsögtek az utasok, most alig láthat embert. Miután sok ezer munkás elvesztette kenyerét, mind többen közsegélyre szorultak. A segélyezés költségei állandóan emelkednek. Végtére nem zárkózhatunk el ezekkel a szerencsétlen emberekkel szemközt.

— Hollandia nincs ugyan a hadviselő államok között, de mégis szomorúan érezzük a háború következményeit. Én azt hiszem, hogy hamarosan nagyobb mértékben kell appellál- nunk a polgárság adófizető képességére. Treub volt pénzügyminiszter, már ki is dolgozott egy egészen uj és modern szisztémát, de a konzervatív parlament nem tette magáévá a reformot és igv Treub hat héttel ezelőtt lemondott a miniszteri tárcáról. Lényegesen megdrágultak az utóbbi időben az élelmicikkek árai is. A.7. élelmiszeruzsorát ugyan

nem hagytuk megerősödni, de egyes élelmicikkek árát erélyes intézkedéssel kellett meg- reguláznunk. Lassanként mi is kezdjük látni, hogy mit jelent a hadviselő államok élelmezési politikája, a rekvirálás és a maximálás.

— A közbiztonsági állapotok nálunk rendkívül kielégitőek. Miután majdnem az egész hadsereg mozgósítva van, viszont a katonáknak a gyakorlatozáson kívül alig van dolguk, rendszerré tettük, hogy bizonyos rendőri szolgálatokat katonákkal végeztetünk el. Ezért láthat ön Rotterdam utcáin szuronyos katonákat, amint az egyes utcáknál állnak és vigyáznak a rendre. Ha már az általános drágaságról beszélünk, meg kell mondanom, hogy a bérkocsi és autotaxi tarifájának mérsékelt emelését mi is megengedtük a drágaságra való tekintettel. A villamos egészen más szempont alá esik. A villamos nem luxus dolog, általános közlekedési eszköz, ott már nagyon meg kell gondolni minden cent emelést. Nem akarok beleszólni egy idegen város ügyeibe. Budapest milliós város, óriási területen fekszik, ahol a villamosok nagy forgalmat bonyolítanak le. Csak azt csodáltam, miért van önöknél kétféle vezeték1, többféle társaság és miért nem vezetik be a villamosokat a mellékutcákba is. Én azt hiszem, ha mindenütt felsővezetéket alkalmaznának és a mellékutcákba is vágányokat fektetnének le, a magyar fővárosban sokkal ideálisabb volna a közlekedés. (V. M.)

Nem sikerült a bécsi aknarobbantűs

Magyar győzelem a Dunán — Weisskircbnerék kudarca

A dunai kongresszus dolgában eljutottunk tehát a győzelemig. Diadalmaskodott Budapest, a magyar hajózás, maga a pártatlan, a tiszta igazság is. A félszeg és gyáva hitetlenek már lemondtak róla, hogy a magyar álláspont kerüljön ki győztesen a kulisszák mögött hangtalanul folyt küzdelemből. Ma elégedetten és nyugodtan konstatáljuk, hogy a mi harcunk sokkal szebb, lovagiasabb és öntudatosabb volt, mint az ellenfélé. Sem a magyar kormány, sem Budapest polgármestere, sem a hajózási szakkörök nem ütötték a nagydobot, nem kongatták meg a vészharangot, hanem az igazságba vetett hit erejével munkáltak az ügy érdekében, amig ma nyugodt hangú, pátosz-mentes szavakkal jelenthetik be a nagy eredményt: a dunai kongresszust Budapesten fogják megtartani. Úgy mondják és úgy is kell mondani ezt, mint ami természetes, ami másként nem lehet.

Annál hangosabb volt azonban a másik tábor. Weisskirchner bécsi polgármester eddigi szereplése, Budapest iránt mutatott rokon- szenve, napok alatt igen különös színben tűnt föl. Hogy a bécsi városházán polgárjogot nyert a piros-fehér-zöld zászló, azt hittük, Weiss- kirchner érdeme, pedig most látjuk, hogy felsőbb nyomásra, magasabb kényszerek alatt cselekedett. A budapesti vizittek, a táviratváltások özöne, mind csak formaságnak tűnik föl akkor, amikor most ugyanaz a Weisskirchner az első komoly érdeknél, a legelső nagy gazdasági probléma megoldásánál kimutatta a fogát, amelyről kiderült, hogy csak épp olyan véres, mint a Luegeré volt. Sokkal okosabb és raffi- náltabb ember, semhogy föl lehetne tételezni róla, hogy amit cselekedett, naiv lokálpatriotizmusból fakadt volna, hogy ne tudná: mi a pesti Duna és mi a bécsi. Mindez azonban nem riasztotta vissza attól, hogy kisajátított ötletekkel, nem épen keztyüs-kézzel fölvegye ellenünk a nagy harcot. Elbukott benne, el kellett buknia, mert erőszakolt, igazságtalan volt az ügy, amelyért fegyvert fogott.

De hangos volt a bécsi sajtó is, amely az első pillanattól fogva fölismerte a kérdés nagy jelentőségét és azt a kötelességét, hogy küzdenie kell Bécs életérdekeiért, vagy Budapest életérdekei ellen. A magyar sajtó ezzel szemben tartózkodóbb volt, mint szabad lett volna. Azt hisszük, hogy az illetékes körök titokban folyt küzdelme nem rótta volna a sajtóra azt a feladatot, hpgy szintén szótlanul, szinte hangtalanul álljon meg a nagy események előtt, amelyek nem pusztán budapesti jelentőségűek,

de amelyek a magyar folyamhajózásnak, a magyar közgazdasági életnek is nagy újjászületését hordják méhükben.

Sokszorosan elégtételül, büszkeségéül szolgál a Fővárosi Jiirlap-nak, hogy nemcsak az események hiriiladásában volt az első, de egyben a harci lobogót is kezébe kerítve, elejétől végig vezetett a küzdelemben. Az egész magyar sajtó a Fővárosi Hírlap-bői értesült a városházán folyt tanácskozásokról, a regensburgi polgármester kezdeményező lépéséről, sőt talán maga Weisskirchner is ezen a réven jutott el ahhoz az elhatározásához, hogy — megérezvén a Budapest nagy jövőjét előkészítő esemény hatalmas voltát — gáncsot vessen a mi törekvéseinknek. Azután a Fővárosi Hírlap volt az a lap, amely látva a bécsi mozgolódást, riadót fújt az aluszékony magyar közvélemény számára, egyben pedig elkiildötte munkatársát magához Weisskirchnerhez, mondja el ő maga, mik azok a szofisztikus érvei, amelyekkel megokolni igyekszik ellenséges állásfoglalását.

Csakugyan szofizmákkal volt dolgunk, amelyeket de kellett törniök a magyar intéző köröknek. A Fővárosi Hírlap azonban a magyar ügy számára becses földerítő szolgálatot végzett, amikor ellenállhatatlan erővel napirendre hozta a nagy kérdést és annak minden intrikáját. A városházán, ahol a Fővárosi Hírlap soha egy pillanatra nem állott el a kritikusi szereptől, ezúttal a tárgyilagos ellenzéki újságot lelkes segítőként láthatták maguk mellett. És még ma is, amikor eljutottunk az első nagy összecsapás befejezéséhez, csak elismeréssel adózhatunk Bárczy polgármester éleslátásának, amelylyel fölismerte az ügy nagy jelentőségét és célját, amelylyel megvívta a harcot. Az első siker azonban azt is jelenti, hogy erősen tartjuk kezünkben a jövő gyeplőjét. A dunai kongresszus Budapesten ül össze. Bécsben tarthatnak kon- ventikulumokat, de a magyar folyamhajózásnak a Dunán való hegemóniáját többé le nem küzdhetik.

A magyar gazdasági élet fejlődésének történetében uj fejezethez értünk el. Ami most kezdődik, annak jelentőségét talán majd csak évek múlva látjuk teljesen kifejlődve, de már ma fontos és érdemes, hogy az első nagy küzdelem eseményeire visszapillantást vessünk.

Előkészületek a városházán

— A kipattantott titok. —

A Fővárosi Hírlap április 12-ikén megjelent számában adott hirt arról az első értekezletről, amelyet a dunai kongresszus kérdésében a városházán tar