Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-05-10 / 19. szám
tottak. Magyar hegemónia a Dunán cimii cikkünkben elmondottuk, hogy Regensburg város tanácsa Breyer József polgármester aláírásával március 10-ikén levelet küldött Bárczy István dr. polgármesternek, amelyben véleményét kérték, szívesen látná-e, ha a dunai városok a dunai hajózás intenzivebb hasznosításának kérdésében Budapestre kongresszusra gyűlnének egybe. Kifejtette a regensburgi polgármester, hogy a Duna lesz a középeurópai kereskedelem lebonyolításának leghasznosabb és legtermészetesebb útja és igy csak kézenfekvő, hogy ennek a nagyszerű viziutnak kihasználása érdekében már ma mindent meg kell tennünk. A Duna mentén fekvő városok részvételével hatalmas egyesülést kell létrehozni, amely megfogja találni a praktikus eszközöket a Duna hasznosítására. A regensburgi polgár- mester arra is rámutatott már ennél az első lépésénél, hogy a dunai hajózás fejlesztésének központjává Budapestet kell megtenni, legelsősorban központi fekvésénél fogva, amely egyenesen predesztinálja a magyar fővárost a vezető szerepre. Tudósítást hozott azonkívül ebben a cikkében a Fővárosi Hírlap a városházán tartott értekezletről is, amelyen L e r s Vilmos kereskedelmi államtitkár, Kv assay Jenő földmivelési miniszteri tanácsos, a vízrajzi szakosztály vezetője, Kovács Sebestyén Aladár műegyetemi rektor, M a 11 e k o- vics Sándor v. b. t. t. az Iparegyesület elnöke, L á n c z y Leo v. b. t. t. a budapesti kereskedelmi és iparkamara elnöke, Domony Móric dr. a MFTR. vezérigazgatója, Neugebauer Viktor min. tanácsos, a DGT. igazgatója, S. Török Emil a Magyar Hajózási Egyesület főtitkára, azonkívül az Omge, az Omke, az Iparegyesület és a Kereskedelmi csarnok képviselői vettek részt. Az értekezlet nagy lelkesedéssel fogadta a regensburgi polgármester levelét, amelynek értelmében elhatározták az akció megindítását. Ezzel azután megkezdődött a munka a városházán, de a minisztériumban is. A városházán Bárczy polgármesternek hónapok óta a dunai kongresszus a legfőbb gondjai közzé tartozik. Csöndben és eredményesen dolgozott és munkájában érdemes segítője volt Vita Emil dr. tanácsnok, a közgazda- sági ügyosztály vezetője. A kereskedelmi minisztériumban Lers Vilmos államtitkár és Hol Ián Sándor miniszteri tanácsos álltak az akció élén. Tudomásunk van azonban arról is, hogy ebben a kérdésben a most folyó gazdasági tárgyalások keretében az osztrák és magyar miniszterek is eszmecserét folytattak. sőt maga B u r i á n báró külügyminiszter is kinyilatkoztatta véleményét és épen az ő fellépése volt az. ami végleg Budapest javára billentette a serpenyőt. Weisskirchner bécsi polgármesteren kivid még S p i .t z m ü 11 e r osztrák kereskedelmi miniszter az, aki elégedetlen a dolgok ilyetén alakulásával és még a napokban Budapesten lefolyt tárgyalásokon is, erőteljesen állást foglalt az ellen, hogy a dunai kongresszust Budapesten tartsák meg. Természetesen ez is teljesen eredménytelen maradt, mert a magyar álláspont győzelme végleges. A „Pester Loyd“ szerepe — Weisskirchnei akcióba lép. — A Fővárosi Hírlap április 12-iki riportjának nagy jelentőségét azonnal fölismerte a Pester Lloyd, amely másnap reggel megjelenő számában részletesen ismertette az eseményeket A Pester Lloyd közleménye azután Bécsben is föltűnt. Weiss- kirchngrékben fölébredt az irigység, hogy Budapest jcgo-s érdekeit védi, amelyek mellett a bajorok is becsülettel síkra szállanak. Más kérdés, hogy aztán Weisskirchner nem tartotta saját zsenijét lealacsonyító dolognak, hogy mások gondolatait egyszerűen kisajátítsa és Budapest nagystílű akcióját szolgai módon lekopirozza. El keJl ismerni azonban, hogy nem habozott sokáig, gyorsan cselekedett. Talán még jóformán el sem olvashatta a Pester Lloyd hírét, csengetett a titkárának és mentek széjjel a sürgönyök a dunamenti városoknak, hogy jöjjenek kongresszusra Bécsbe. a Duna hasznosításának kérdésében, és a dunai egyesülés megalakítására. Nincs minden humor nélkül, hogy a derék Weisskirchn.er nem hagyta ki a körtáviratból Budapestet sem és Bárczy István dr. polgármestert is a régi szeretettel meginvitálta Bécsbe. Bárczy nyilván jót mosolygott a bécsi róka ravaszságán, de udvariasság ide, udvariasság oda —- erre a sürgönyre nem válaszolt. Annál különösebb, hogy Brolly Tivadar Pozsony város polgármestere sietett válaszolni Wei'sskirchner sürgönyére. Ha azonban Budapest csendben dolgozott a dunai kongresszus ügyében, akkor egészen természetes, hogy Weisskirchner täktikaj.ai nem lehetett más, mint az, hogy lármát csapjon. A dunamenti városok polgármestereinek vá- lastsífrgönyeit (köztük a pozsonyit is) átadta a N é u e s Wiener T a g b 1 a 11 n a k, amely azokat diadalmasan közölte is. Szinte szerencse, hogy a Fővárosi Hírlap és a Pester Lloyd cikkei akkor már megjelentek, mert még azt mondhatta volna Weisskirchner, hogy Bárczy István sajátította ki az ö ötletét. A magyar sajtó megmozdult — Válasz a bécsi fészkelődésre. — A magyar napi sajtót a N e n e s W i e n e r T a g- blatt közleménye már jobban megriasztotta. A kormányhoz közel álló 8 Órai Újság április 20-iki számában vezércikkben tiltakozik a törekvések ellen, amelyek Bécsböl indultak ki a dunai magyar hegemóniával szemben. A vezércikk rövid foglalatát adta a Fővárosi Hírlap által napvilágra hozott eseményeknek, a regensburgi levélnek és a városházi értekezletnek, végig suhint a pozsonyi polgármesteren és erélyes akciót követel a bécsi agitációval szemben. Április 22-iki számában már terjedelmes riportban számol be a lap az eseményekről és illetékes helyről szerzett információk (az informálóbarr Kv assay Jenő min. tanácsost sejtjük) alapján válaszol a bécsi fészkelődésre. Másnap, április 23-án még egy magyar orgánum, a Pesti Napló szólal meg a kérdésben, bőven ismertetvén az eseményeket. Ezzel aztán egyelőre le is záródik a sora azoknak a magyar lapoknak, amelyek már a dolgok eme stádiumában megérezték a dunai kongresszus életbevágó fontosságát. Fájdalmasan kell íöljegyezniink, hogy a Fővárosi Hírlapon kívül mindössze három magyar lap szólalt föl. Előadás a bécsi földrajzi társaságban — A ruszcsuki polgármester szerepe. — Annál inkább dolgozott azonban a bécsi sajtó, amely most már nem engedte a dolgot a napirendről lekerülni. A sajtón kívül azonban szaktekintélyeket is vonultatott föl Weisskirchner. így április 21 -ikén a cs. és kir. földrajzi társulatban előadást tartatott H e i d ex i c h Ferenc professzorral, kinek azt kellett követelni, hogy a dunai forgalom központjává Bécset kell megtenni. Ha azonban Budapestnek akadt egy regensburgi polgármestere, akkor Weisskirchner- nek illett fölvonultatni legalább egy ruszcsuki polgár- mestert, aki elment Bécsbe és meginterjuvoltatta magát a Neues Wiener Tagblatt tudósítójával. Április 24-ikén jelent meg a ruszcsuki nyilatkozat, amely nagy elragadtatással beszél „Weisskirchner tervéröl“, megígéri, hogy a bolgárok is el fognak menni a bécsi kongresszusra, de arról, hogy a dunai központ Bécs legyen — erről még ő is mélyen hallgat. Ugyanezen a napon jelent meg különben a Fremdenblatt hasábjain Szterényi József v. b. t. t. ny. államtitkár nagybecsű fejtegetése is a dunai közlekedés jövőjéről, amely igen becses adatokat fog szolgáltatni a nagy kérdés megoldásához. Megjelenik a Weisskirchner-interju — A magyar lapok harci riadója. — Az események e stádiumában a Fővárosi Hírlap vezető helyén emeli föl szavát, a wieni pocsolyát központtá tenni akarók ellen. Ez április 26-ikán történt, következő számában a Fővárosi Hírlap már munkatársának Weiskirchner Bécs város polgármesterével folytatott beszélgetését közölhette, egyben pedig vezércikkében a bécsi demagog kijelentéseit kellő értékükre redukálhatta. Pirulás nélkül mondta Weisskirchner ebben a beszélgetésben, hogy ,,egy hajózási központra lesz szükség, ami véleményem szerint csakis Bécs lehet“ és hogy „arról vitatkozni sem lehet, hogy a két város közül melyik legyen a dunai forgalom központja." A magyar sajtót még ez sem riasztotta föl teljesen tétlenségéből. A harcosok sorába azonban mégis három uj küzdőt állított a Fővárosi Hírlap Weisskirchner interwiewje, amennyiben a Búd a- pesti Hírlap és a Világ átvették közleményünket, az Esti Újság pedig ismertétte az eseményeket. Időközben a szaklapok közül Á Pénzvilág is foglalkozott a kérdéssel, mig az-Országos Hajós Szövetség hivatalos lapjai, a Hajós Élet vezércikket szentelt a nagy ügynek. Fájdalom épen a Budapesti Hírlap, a leg- sovénebb magyar orgánumok egyike egészen elhibázott álláspontot foglal el ebben a kritikus pillanatban, amikor már Budapest és Bécs harca lángokkal ég. A kiváló újság ugyanis „akadémikusnak“ tartja, hogy hol lesz a Dtiná^förgalmának központja, hanem e helyett a Vaskapu megnyitását és a forgalom jobbáté- telét sürgeti. Mindebben természetesen igaza van, hiszen az alkotások a fontosak, de a dunai forgalom középpontjának kérdése legalább ép oly mértékben nem lehet előttünk közönbös. Hogy mennyire nem, azt megmutatja a Weisskirchner-féle erőlködés. Megemlítésre méltó különben, hogy a Fővárosi Hírlap \\ eisskirchner interwiewját a lap idézésével a bécsi Die Zeit cimii lap is egész terjedelmében közölte május 3-iki számában. A magyar sajtót letargiájából még az sent rázta föl teljesen, hogy május 1 -én a bécsi községtanács átnyújtotta az osztrák kormánynak a Rajna- Duna-feketetengeri hajózás kérdésében készített memorandumát. amelyben többek között szintén erélyesen követeli, hogy annak központja Bécs legyen. A budapesti napisajtóban erről az eseményről egyedül a Világ számolt be, amely a „Fővárosi Hírlap“ Weisskirchner beszélgetésével együtt egy cikk keretében foglalkozott vele. Végre május 5-ikén Az Est szólalt meg és hosz- szu cikkben mondta el azokat az eseményeket, amelyeket a Fővárosi Hírlap majd egy hónap előtt nyilvánosságra hozott. Egyben pedig vázolta Weisskirchner tervét, megemlítvén a mi beszélgetésünket is. Mindennek konkjuziójaképen azt írja az idézett lap, hogy a dunai kongresszus Bécsben és nem Budapesten lesz, egyben az eseményekért Lers Vilmos kereskedelemügyi államtitkárt teszi felelőssé. Pedig ekkor már el volt döntve a kérdés és pedig Budapest javára. A május 6-iki reggeli lapok már kormánykörökből szerzett információk alapján írják meg, hogy a dunamenti városok értekezletét Bécs minden ellenkező igyekezete dacára Budapesten tartják meg. Az összes lapok egyöntetűen közlik ezt a hirt, pusztán a Pesti Hírlap, amely ezen a napon, vagyis május 6-ikán foglalkozott először a kérdéssel, tartotta szükségesnek tudósítása elé a jójl értesiiltség sablonját oda biggyeszteni: „A „Pesti Hírlap“ vetette föl elsőnek a dunai hajózás nagy jelentőségét (jelentőséget fölvetni?) a Keletnek és Nyugatnak gazdasági összeköttetése szempontjából.“ Nyilatkozik a főváros tanácsa — Európai hirü tudósok a budapesti kongreszuson. — Május 6-ikán délelőtt végül a főváros tanácsa hozta nyilvánosságra egy kommüniké formájában az örvendetes eseményt, hogy a Bécscsel vívott küzdelemből győztesen kerültünk ki. Ez a kommüniké keresetlen komolysággal adja tudtunkra, hogy a polgármester május 15-ike után újból össze fogja hivni a magyar szakkörök és érdekeltségek képviselőit és ezek megállapodása után érintkezésbe lép a regensburgi polgármesterrel a további intézkedések megtétele tárgyában. Újabb fejleménye még a Duna-ügynek az is, hogy a Középeurópai Gazdasági Egyesület legutóbbi lipcsei ülésén Flamm tanár (Charlotten- burg) és Ősei titkos tanácsos (München) indítványára elhatározták, hogy a Duna-kérdéssel élénkebben foglalkoznak. Ennek a határozatnak értelmében az egyesületnek a május hóban Budapesten megtartandó összesülésén napirendre fog kerülni a Dunakérdés és általában a középeurópai viziutak kérdése. A kérdés előadói a következő európai hírnevű szakemberek lesznek: Németországból Schuh titkos tanácsos, a bajor csatornaegyesület elnöke, Oswald Flamm kormánytanácsos, az ismert hajóépitési szakférfiú, Ausztria részéről Viktor Russ v. b. t. t., az urakháza tagja és Csatáry Frigyes udvari tanácsos, a DGT. vezérigazgatója, Magyarország részéről: győri Végh Károly udvi tanácsos, a MFTR igazgatója és Kvassay Jenő min. tanácsos. Patikusok zárórája A főváros tanácsának döntése. A pesti gyógyszerészeknek a közönség néha-néha olcsó tréfákkal fizet a drága patikaszerekért. Közismert eset, hogy egy vidám társaság egyszer egy nyári reggelen — lehetett talán 3 óra — becsöngetett egy Andrássy-úti patikába. A patikus álmos hangon kérdezte: — Mi tetszik:? — Csak arra akartuk figyelmeztetni, hogy tegye ki az ablakba a piócákat, mert a nagy hőségtől megdöglenek. A végszó már tisztes távolságból hangzott el s a patikus mit sem tehetett a. csinytevők ellen. Ez jó vagy rossz tréfa, a komolyabbik vége azonban ott van a dolognak, hogy a pesti gyógyszerészek állandóan panaszkodtak a záróra rendezetlensége miatt, nagy sérelemnek tartották különösen azt a rendeletet, amelyet. 1914. július hónapjában adott ki a tanács. Ez á rendelet kimondotta, hogy a pesti gyógyszerészeknek orvosi vény nélkül is, tehát kézieladásban
